Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-08 / 31. szám

1912. február 8, ' öélmagyarorszáu A politikai helyzet. (Fordulóponton. — Khuen missziója. — Újra a király előtt. — A miniszterelnök kedden beszél a képviselőházban.) (Saját tudósítónktól.) Héderváry gróf mi­niszterelnökinek bécsi tárgyalásai ma forduló­ponthoz értek: ő is és osztrák kollégája, Stürgkh gróf is teljes egészében összemér­ték álláspontjukat s ma délelőtti tanácskozá­suk során kittint, hogy bár számos találkozó pont van a két kormány fölfogása között, több kérdésben az ellentét még mindig meg­van. Bécsben a déli órájkban olyan hírek terjedtek el a tanácskozásról, hogy a két kormány közt fölmerült ellentétek kiegyenlí­tése lehetetlennek látszik. E hírek Budapest­re is eljutottak, hamarosan kitűnt azonban, hogy alap nélkül valók s a tárgyalások sima befejezésének reményét egyik félen sem adták föl. A magyar miniszterelnök m>a nem fejezte be bécsi tárgyalásait. Holnap, csütörtökön délelőtt újra kihallgatáson jelenik meg Khuen a király előtt. Délután visszatér Budapestre, tárgyal az ellenzéki vezérekkel, aztán újra Bécsbe tér vissza, folytatja a tárgyalásokat s megjelenik a király előtt. A magyar parlamentben kedden beszél Héderváry. A képviselőház mai ülésén ugy határozott, hogy hétfőn iil újra össze, napirend szerint a „további tennivalók megállapítására". (Félhivatalos jelentés.) (Magyar Távirati Iroda.) Ma délelőtt tiz órakor Stürgkh gróf osztrák miniszterelnök fölkereste Bécsben Héderváry Károly gróf magyar miniszterelnököt a magyar házban s két ós fél óra hosszáig tanácskozott vele. Alighogy Stürgkh gróf eltávozott, Hazai Samu honvédelmi miniszter ment be Héder­váry Károly gróf miniszterelnökhöz. (Bud. Tud,.) A két miniszterelnök tanács­kozása félegy óráig tartott, utána Stürgkh osztrák miniszterelnök eltávozott a Magyar Házból. Héderváry bécsi tartózkodása alatt előreláthatóan még megjelenik őfelségénél kihallgatáson. A kihallgatás után a minisz­terelnök Hazai honvédelmi miniszterrel visz­szautazik Budapestre, (A helyzet kedvező.1 A két miniszterelnök ma délelőtt tanács­kozott az ellenzék által fölvetett kérdésekről. A tanácskozás elején Stürgkh kifejtette az osztrák kormány álláspontját a javasolt vál­toztatásokra vonatkozóan. Az osztrák kabi­netnek ez az álláspontja teljesen megegyezik a hadügyminiszter felfogásával, ugy liogy mind a ké't fél, amellyel a magyar 'kormány­nak tisztába kell jönnie, ugyanazon az ala­pon áll. A két miniszterelnök tanácskozása még nem került nyilvánosságra. De általá­ban az a nézet, ihogy részleges eredménnyel fog végződni. A magyar kívánságok egy része nem ütközik nehézségekbe s az osz­trák kormány és a hadügyminiszter nyu­godt lelkiismerettel járulhat teljesítésükhöz. Másik részük itt aggodalmat keltett, de ez sem olyan, hogy osztrák részről határozot­tan vissza kellene utasítani. Most oly kom­promisszumot keresnek, mely a magyar kormánynak lehetővé teszi, hogy az ellen­zék elé oly mértékiben járuljon, amely a béke létrejövetelét biztosítja. Ugy látszik, hogy a tárgyalás még, egy ideig el fog húzódni. Egyik fél sem dolgozik ultimátummal, ha­nem mindegyik igyekszik a megegyezés módját megtalálni, sőt magyar részről azt jelentik, hogy a helyzet az ellenzéki pártok­kal való kibékülés szempontjából egyáltalá­ban nem kedvezőtlen. A magyar miniszter­elnöknek mindenesetre türelemmel kell foly­tatni a tárgyalást, mielőtt sikerűm fog mü­vét befejezni. (A képviselőház.) A Ház ma délelőtti formális ülését tudva­levően abban a reménybén biylák össze, hogy a miniszterelnöknek már ma módja lesz nyilatkozatot tenni a politikai helyzetről. Mivel azonban a kormányelnök bécsi tárgya­lása váratlanul elhúzódott, a mai ülésen ugy határozott a Ház, hogy hétfőn újra összeül, még pedig a mai napirenddel: a további tennivalókban történő megállapodás végett. A inai ülés napirendjén állott a Ház egy régebbi határozata következtében Szmrecsá­nyi Györgynek a választási bíráskodás dol­gában beadott indítványa is, Návay elnök azonban bejelentette, hogy Szmrecsányi in­dítványa megokolásának bizonytalan időre való elhalasztását kérte. Bejelentette még az elnök, hogy a dési törvényszék Inczédy Samu bárót, a széki kerület képviselőjét, gondnokság alá helyezte; a kerületben tehát uj választás vált szükségessé. A rövid, alig öt perces ülést megelőzően s még hosszan az ülés után is élénk volt az élet a folyosón. Természetesen a miniszterelnök bécsi tanácskozása volt a beszélgetés egyet­len tárgya s minden párton rámutattak azok­ra a szembetűnő nehézségekre, melyekkel a tárgyaló kormányelnöknek meg kell küz­denie. A munkapárton ennek ellenére is tel­jes volt .az optimizmus a miniszterelnök vál­lalt föladatának sikere érdekében. (Még egyszer a kirdyhoz!) Bécsből jelentik még: Khuen-Héderváry gróf ma délelőtt tiz órától félegyig tanács­kozott Stürgkh gróf osztrák miniszterelnök­kel a Magyar Házban. Ha referált a minisz­terelnök, Hazai Samu honvédelmi miniszter­rel együtt tér vissza Budapestre. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök hol­nap, csütörtökön délelőtt audiencián jelenik meg a király előtt, hogv az osztrák minisz­terelnökkel és a közös miniszterekkel foly­tatott tárgyalásairól beszámoljon. Hazai Samu honvédelmi miniszter több mint egy óra hosszat tanácskozott ma délben a 'mi­niszterelnökkel. Khuen és Hazai csütörtökön délután utaznak vissza Budapestre és ugyan­ekkor tanácskoznak az ellenzéki vezérekkel is. Tanácskozás után a miniszterelnök visz­szatér Bécsbe. A föllázadt község küldöttsége a szegedi főügyészségen. — Nagyteremia és a Knab-íigy. — (Saját tudósítónktól.) Knab Károly, Nagy­teremia község földesurának rejtélyes meg­gyilkolása ügyében, — amint azt a Délma­gyarország már előre jelezte, — szerdán szenzációs fordulat történt. A község kül­döttsége ötszáztizenhét polgár aláíráséval memorandumot nyújtott át Trayber Vince dr királyi főügyésznek, amelyben a hírhedt bünpör ujrafölvételét kérik. A memorandum egy föltűnő vallomásra támaszkodik. Zim­mer Dorottya, Knab Károly unokanővére az't beszélte egy társaságban, hogy Knab Ede a gyilkos. Ö — Zimmer Dorottya — szemtanuja volt a gyilkosságnak. Erre a meglepő kijelentésre hirtelenében tanácsko­zást tartottak, amelyen elhatározták, hogy újrafelvételi kérnek. Megbízatásukból Zsiros Lajos dr ügyvéd memorandumot szerkesz­tett, amelyet egy hónappal ezelőtt benyúj­tottak a nagykikindai ügyészséghez. A bün­pört ugyanis Nagykikindán tárgyalták. A kikindai ügyészség elutasította az újrafelvé­teli kérelmét. Nagyteremia lázongó népe nem nyugodott meg az elutasításban. Igy jutottak el szer­dán a szegedi főügyészségre. Mind az öt­száztizenhét aláíró részt akart venni a de­monstrációban, de Trayber Vince dr leintette az impozáns föl vonulást: „Csak tiz embert fogadhatok" — ez volt az üzenet. És a tiz embert elkísérte még negyvenkettő. Ötven­ketten zarándokoltak az igazságért. A kül­döttségben jelen volt Reinlein Miklós, Nagy­teremia község főbírája, Kreuter Mihály al­biró, Menning Márton pénztáros és egy meg­rokkant, szomorú nézésű öreg ember, Knab János, a meggyilkolt édesatyja. Másfél percig tartott a ceremónia. A fő­ügyész megígérte, hogy gondosan tanulmá­nyozza majd a memorandumot és döntéséről értesiti a küldöttség szervezőit. Eddig van. És most nézzünk bele ennek a demonstrációnak lélektani motívumaiba. Ez az ötszáztizenhét névaláírás a néplélek klasz­szitkus megnyilvánulása. Fölizgatott kedély­állapotát nem csillapítja az igazságszolgálta­tás verdiktje, lázong, ágaskodik, gyilkost kiabál. Milyen nagyszerű energia és kitar­tás, amikor egy év .multán is föllázad a nyug­talan lelkiismeret, összeforr százak meggyő­ződése: az igazságért! A nép rombol és föl­emel. Amikor Haverdáékat fölmentette a szegedi esküdtbíróság, örömében ujjongott az utcán egy töredék. Virágot szórtak ezek a megbélyegzett asszony testére és banket­ton ünnepélték a Haverda-triót. Budapesten már lincselő 'kedvében volt ugyanilyen nép­töredék. A tömegszimpátia dönti el a legtöbb ügy sorsát. Knab Edére ráolvasták a gyil­kosságot és hiába ítéltek másképen a birák. A népitélet megmozditott egy községet. Ennek a küldöttségjárásnak különben van egy igen megindító momentuma. Az öreg Knab János szereplése, öt is elragadta a népszenvedéíy árja. Végigszenvedtie a zarán­dokutat. Meggyilkolt fiáért ő is odaállt a fő­ügyész elé és erős meggyőződéssel mondta: — Knab Ede gyilkos! A vérrokona. Milyen hosszú volt az ut, amig ehez a mondatig elérkezett Knab János. A küldöttségjárás részleteiről a következő tudósításban számol be a Délmagyarország: Az Ötvenhéttagu küldöttség Zsiros Lajos dr nagykikindai ügyvéd vezetésével szerdán reggel nyolc órakor étkezett Szegedre. A jellegzetes tömeg nagy föltűnést keltett az utcákon. Tizenkét órára volt kitűzve a me­morandum átnyújtása, addig széjjelszéled­tek. Pontban tizenkét órakor fogadta a kül­döttséget Trayber Vince dl főügyész. A küldöttségben tizen vettek részt, a többiek az ítélőtábla kertjében várakoztak. A főügyész elé járult a községi főbíró is. Zsiros Lajos dr röviden ismertette a memorandum tartalmát, különösen Zimmer Dorottya vallomását. A fpügvész válaszában kijelentette, hogy tanul­mányozni fogja az ügyet. A küldöttség aztán elvonult az Ítélőtáblá­ról. A Délmagyarország munkatársa beszélt a küldöttség tagjaival. Különösen Knab Já­nos szava' ű-'-elemreméltök. A szeme köny­ben csillogott, amikor a fiáról beszélt. — Becstelen bűn volt kérem a fiam meg­gyilkolása, — mondta megindultan. — Jó­szive volt, a. légvnek sem ártott. Szerette is a községben mindenki, ez a sok ember is azért van most itt, mert szerették. . — Ön is Knab Edére gyanakszik? — Mindenki arra gyanakszik, én is. De nem is jó szemmel néztem én az Ede rnester­kedését. Ilyenre azonban csak még sem

Next

/
Thumbnails
Contents