Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-08 / 31. szám

é DÉLMAGYARORSZÁG ~ 1912. február 7. gondolhattam ... A Dorottya lány nagyon súlyosat mondott, el is várom, hogy állja a szavát! Reinlein Miklós főbiró érdekesen nyilatkozott a község 'Hangulatáról. — Lázong a nép, — mondta. — Amikor Szegedre utaztunk, három-négy ezer ember kisért ki bennünket az állomásra. Az asszonyok kendőt lobogtattak. — Oszt' vissza ne gvüjjenek igazság nélkül, — kiáltották felénk indulatosan. — A községben mindén ember szentül meg van győződve, hogy Rnab Ede a gyilkos. Amikor fölmentette a nagykikindai törvényszék, valóságos forradalom volt a községben. Csoportosultak az utcákon, lármáztak, meglincselték volna Knab Edét. ha eléjük kerül. — Amióta Knab Ede újból a községbe költözött, alig járt még az utcán. Valóságos remete életet él. Gondja nincs, mert van elég vagyona. Meg Knáb Károlynak is volt .. : — A biró ur is meg van arról győződve, hogy Knab Ede a gyilkos? — Hát kérem az az igaz, hogy mindenki arról van meggyőződve. A Zimmer Dorottya pedig nagvon sokat mondott. Amikor megkérdeztük, hogy miért nem vallott, azt mondta, hogy fél a következményektől. — A terhelő vallomás is véletlenül pattant ki. Egy társaságban szó esett a gyilkosságról. Kíméletlenül átkozták Knab Edét, amire Zimmer Dorottya — aki jelen volt a társaságban — hirtelen elsáppadt és fölsikoltott. Mielőtt -még szóihatttunk volna hozzá, alig hallhatóan mondta: — Igen, ő a gyilkos .. . — Elbeszélte aztán, ihogv azon az éjjelen Knab Edét látta az istállóba osonni, ahol Knab Károly aludt. Ez a váratlan kijelentés széltében elterjedt a községben és nagy izgatottságot keltett. Elhatároztuk, hogy ujrafölvételt kérünk. Nagy'kikindán elutasítottak-bennünket, most ide jöttünk. Ha ide is eredménytelenül, megyünk a miniszterhez . . . — Mit szól ezekhez Knab Ede? — Neki nincs mondani valója. 0 már elveszett -ember a községben. Legjobban tenné, ha kipakolna Nagvteremiáról. Mert -olyan ott az élete, mint a temetőben. Senki sem hallgatja a szavát és ő sem hallja más ember hangját. Mini értesülünk, Nagy teremián lázong a nép. Nagy tüntetéstől tartanak. Knab Ede házát csendörök őrzik. Krobí üti. Bécsből jelentik : A hadügyrninszt-erium egyik legrégibb vezető embere, lovag Krobatin Sándor gyalogsági tábornok, a hadügyminisztérium első osztályfőnöke, legközelebb nyugalomba vonul. A Schc-naichválság idején Krobatin sokáig szerepelt, mint hadügyminiszter-jelölt. Aznap, mikor Auffenberg kinevezése megtörtént, Krobatin kihallgatást kért a királytól, hogy lemondását benyújtsa. Ekkor azonban szokatlan dolog történt. Megjelent Krobatinnál a királyi kabinetiroda kurírja, s átnyutptta neki őfelsége Írását, melyben a király Krobatínt a 14. tarack-ezred tulajdonosává nevezte ki. Kivételes sorozások, Bécsből jelentik: A Zeit értesülése szerint a fősorozás elhalasztása ellenére is kivételes sorozások lesznek márciusban és áprilisban. A sorozásra azok jelentkezhetnek, akik ebben az évben hadkötelesek. Bizottsági illés n főrendiházban. Budapestről jelentik: A főrendiház pénzügyi bizottsága szerdán délután -ülést tartott. A bizottság elfogadta a külföldi dohánygyártmányok vámjának módosításáról szóló képviselőházi átiratot. Két napos ismeretségből szerelmi dráma. — Ggiüosság, öngyilkosság. — (Saját tudósítónktól.) Véres szerelmi dráma történt szerdán délélőtt Szegeden, a Boldogasszony-sugárut 49. számú házban. Esckpersits Jakas napszámos agyonlőtte özvegy Jánosi Jánosné takarítónőt, azután pedig magával végzett. Csak kettőt durrant a pisztoly, de mindén lövés halálos volt. Két golyó, — két emberélet. A halálos drámát a semmivel sem törődő, vak szerelőm okozta. A napszámos meglátta a nőt, beleszeretett és mert az nem szerette őt viszont, halálba -küldött egy ártatlant és maga is utána ment. Gyilkosság volt ez és a törvény -még csak meg sem büntetheti a gyilkost, mert az saját: ihaláltadó bírája lett. A gyilkosság és öngyilkosság fényes nappal történt, szemtanúja is volt a véres jelenetnek, Veres Irénke oibeérleány, aki abban a szobában aludt, ahol a két halálos lövés eldördült. A szerelmi drámáról a következő részletes tudósításunk számol be: Szerdán délelőtt féltíz órakor a Boldogasszony-sugárut 49-es szánni házából egy fiúcska rohant ki az utcára, sápadt volt és izgatott. A 47-es ház felé szaladt és útközben folyton kiabálta: — Segítség, gyilkosság! Majd becsöngetett Andrássy Ferenc dr kerületi orvos házába, aki épen a mellettük levő házban lakik. Andrássy azonnal telefonált a rendőrségre, honnan Schaffer Lajos osztályjegyző jött ki a dráma színhelyére. Ök azonban már csak a beállott halált konstatálhatták. A megindított nyomozás hamarosan fényt derített a a rejtélyesnek látszó esetre. Özvegy Jánosi Jánosné, a dráma áldozata ugyanis nem egyedül lakott kicsi lakásában, ott lakott még Veres Györgyné és leánya, Veres Irénke is. Ezek azután elmondották, hogy Esckpersits három nappal ezelőtt, vasárnap délelőtt érkezett Szegedre. Még sohasem volt Szegeden. Az állomásról egyenesen a legközelebbi korcsmába ment, Szeill Károly Vaspálya-utcai vendéglőjébe. Itt ismerkedett meg Jánosinéval, aki takarítónő volt Szeilléknál. Az ismeretségből hamarosan szerelem lett és vasárnap éjjel a napszámos már a takarítónőnél is aludt.. Hétfőn délelőtt volt Jánosiné nővérének az esküvője. A napszámost is elvitték az esküvőre, de a lakodalomra nem, hívták meg. A napszámos hétfőn éjjel mulatott és csak reggel inent el szerelmeséhez. Szerdán reggel történt az utolsó, végzetes találkozás. Esckpersits már reggel hét órakor ott volt az asszonynál. Az asszony elküldte hazulról két kis gyermekét, akik közül az egyik öt, a másik hét éves. Az öregebbik iskolába ment, a másik a nagyanyjához. Igy aztán csak hárman maradtak, a parányi udvari lakásban, mert kivülök még Veres Irénke aludt -a díványon. Veres Irénke a Déhnagyarország munkatársának igy mesélte el a tragédiát: — Aludtam, de azért hallottam, hogy beszélgetnek a szobában. A legény megkérdezte Jánosinétól, hogy szereti-e? — Szeretlek, — felelte Jánosiné. —De csak engem szeretsz? — Szeretem a Kása Pista citerást is. Többet nem hallottam, csak két hatalmas dörrenésre ébredtem fel. Felugrottam a díványról, Jánesiné már akkor a földön fetrengett. Odaugrottam a, napszámoshoz, de addigra már az is összeesett. A rendőrség után csakhamar megérkezett a szerencsétlen asszony édesanyja, özvegy Kopasz Istvánné is, aki a kezeit tördelte fájdalmában. A két holttestet a kórház ravatalos termébe szállították. Tisza István- gróf a leánykereskedelemről. (Saját tudósítónktól.) Nemrégen alakult meg az az egyes-ület, melynek célja a leánykereskedelem megszüntetése. A nemes célt szolgáló egyesület elnökévé Tisza István grófot választották meg, aki első beszédét a leánykereskedelem ellen szerdán délután mondotta el az egyesület fővárosi gyűlésén, melyet a Nemzeti Muzeum dísztermében tartottak meg. A gyűlésen diszes közönség jelent meg. Képviselve volt az arisztokrácia, a polgárság, a tudományos és művészi világ. A gyűlést Giesswein Sándor dr az egyesület alelnöke nyitotta rr.eg ezekkel a szavakkal : — Ma már Magyarország is ott tart, hogy nagy apparátussal harcolhat a leánykereskedelem ellen. Majd köszönetet mondott Tisza István grófnak, hogy a harcolók táborába állott és felkérte, Ihogy mondja el beszédét. Tisza István gróf előadásának bevezetésében ismertette az uj egyesület nemes célját. — Konstatálnom kell azonban azt a tényt, hogy a prostituációt megszüntetni nem lehet. Konstatálnom kell, habár tudom, hogy ezáltal a gyengébb nem illúzióját szakítom szét. A prostituáció végig kisért az emberiség történetén, az asszony mindig prédája volt a férfiaknák. Ezt követéli és fokozza a társadalmi berendezés, a nehéz családi élet, az erkölcstelen züllöttség. — Nem tüntethetjük el addig ezt a fekélyt, míg a baj forrását nem ismerjük. Tisza István gróf ezután részletesen fejtegeti az iskolai és házi nevelés hibáit. — A nőknek gondoskodni arról, hogy az érzékenység ne terjedjen el. Nekik kell megteremteni a nó'-ideált, mely tiszta és szeplőtlen. Az anyák oltják a leányokba a flörtölés szükségességét, a férj-vadászatot. Ez is oka az (érzékiség fejlődésének. — Két szégyenletes foltja van a prostituációnak. A betegségek terjesztése é-s a rabszolgaság. A hatóságok itt már nem tehetnek többet, mint amit tettek és tesznek. Az igazi ellenőrző közeg csak maga a társadalom lehet. Tisza István beszédében erősen védelmére kel a hatóságoknak, különösen a budapestinek, mely szerinte bátran kiálthatja a versenyt bármely külföldi -hatósággal. — Az alárendelt közegekben sok hiba van még. A műveletlen ember cinizmusa sok helyes intézménynek gátat vet. A társadalomnák kell itt dolgozni. Ki kell szabadítani a kultura és évezredes bűnök nyomorultjait a rabszolgaságból, be kell őket venni újra a társadalomba. Munkás embereket kell nevelni a rabszolgákból. — Nem akarok érzelmi .momentumokkal előhozakodni, csak az önök jótékonyságához fordulok még oedig -bizalommal. A közönség nevében Giesswein Sándor egyesületi alelnök köszönte meg Tisza Istváin grófnak a szives közreműködését. Ezzel a gyűlés véget ért. — A katolikus kik* ünnepe. A szegedi Katolikus Kör február 11-kén, Glattfelder Gyula dr osanádmegyei püspöknek, mint a Katolikus Kör fővédőjének tiszteletére és részvételével saját helyiségéhen arcképleleplezósi ünnepet és közművelődési estélyt rendez. Az arcképieleplezési ünnepély délelőtt 12 órakor, a közművelődési estély pedig este 8 órakor kezdődik. Az arcképleleplezési ünnepélyen az ünnepi beszédet Lippay György dr főtitkár tartja, a katolikus tanítóképző énekkara pedig Naszády József tanítóképző intézeti tanár vezetésével a pápai himnuszt énekli el. A közművelődési estély műsora a következő: Pakots József: Az isten, drámai költemény. Szavalja Hajnal István dr jogszigorló. — A kereszténység nevelő ereje,