Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-04 / 28. szám

1912. február 4. DÉL MAGYARORSZÁG 5 Édes a boszu! — Belgrádi táncosnők a szegedi rendőrségen.— (Saját tudósítónktól.) Pénteken délután, dacára, hogy ünnepnap volt és csak az ügyeletes rendőrtisztviselő tartott hivatalos órát, nagyon élénk volt a rendőrség folyosója. Elegáns beparfiirnözött leányok szorongtak az ügyeletes szobájában, aki egyenkint hallgatta ki a leányokat. Ezt a 'kis idegenforgalmat, — mert a leányok belgrádi táncosnők voltak, — az okozta, hogy a tudapesti lapokat legutóbb az a hir járta be, hogy Frcier Adolf artista ás felesége három táncosnőt szerződtet s ürügye alatt Belgrádba csábítottak s ott éjjeli mulatókban helyezték el őket. Az államrendőrség az artisták etilen kerítés miatt megindította az eljárást s elrendelte, hogy Freiert és feleségét, ha Magyarországba tesz'k lábukat, tartóztassák le. Freier Adolf csütörtökön este truppjával együtt Szegedre érkezett, mert az Otthon kávéházzal szerződése volt. A rendőrség erről. tudomást szerzett és pénteken délután berendelte az egész truooot. A táncosnők aztán elmondták, hogy csak félreértésről lehet sző. őket tényleg kishirdetés utján szerződtette Freier, de nem örömtanya, hanem egy jónevü belgrádi orfeum részére. Előkelő közönség előtt táncoltak s Freierék szigorúan őrködtek afölött, hogy erkölcsös életmódot folytassanak. Még azt is megtiltották nekik, hojv a vendégek asztalához üljenek. Az artisták, mint később kiderült, boszu áldozatává lettek. Emma Z. egy volt tagja a truppnak tette meg a hamis feljelentést. Az érdekes esetről a következő részletes tudósításunk számol be: (Az apróhirdetések.) Freier Adolf és neje már tizenkét éve, mint artisták mükö dinek. Ezelőtt öt hónappal Freier Adolf önállósítani akarta magát., truppot akart szervezni. A Nap-ban, a Kis Újságban és a Budapesti Friss Újságban a következő apróhirdetést tette közzé: Fiatal, csinos leányok táncosnőknek kerestetnek. A leányokat kitaníttatjuk és szerződés előkelő orfeumban biztosítva van. F. A. Az apróhirdetésnek meg is lett az eredménye, mert néhány nap múlva több mint száz ajánlat érkezett. A jelentkezőket Freier Adolfné bírálta meg. Csak négyet talált alkal inasnak, akiket azután egy Dohány-utcai előkelő balettmesternőnél kitaníttatott magyar táncokra. Három hónap múlva, mikor a leányok már értettek a tánc mesterségéhez, Freier Adolf szerződést keresett a trupp számára. Belgrádban az Opera kabarétól kaptak két hetes szerződést. Január elején Freier Adolf, az impresszárió és ennek felesége, Koháry Margit felszólították a leányokat, hogy másnap hozzák magukkal édtes anyjukat, mert megkötik a szerződést. A következő napon a leányok megjelentek anyjuk kíséretében az impresszáriónál, aki több reverzálist íratott alá a leányokkal és anyjukkal. Szerződést, útlevél-kérvényt, szülői beleegyezést és még néhány ilyen irást készítettek, végre is megegyeztek abban, hogy január 14-én este utaznak a keleti pályaudvarról Berlinbe. A megbeszólt időben az impresszárió ós felesége találkozott a leányokkal és kimentek a. keleti pályaudvarra. Itt a leányok abban a In szemben voltak, hogy Berlinbe utaznak. Talán ki sem tudódott volna a batáron a csalafintaság, ha a pályaudvaron szolgálatot teljesítő Simon detektivnek nem tűnik fel a társaság. A titkosrendőr igazolásra szólitotta őket, do mivel Írásaik rendben voltak, nem tehetett semmit. Azt azonban a leányok megtudták, hogy Berlin helyett Belgrádba uta?,pak, Másnap a társaság megérkezett a szerb fővárosba és már este fel is léptek az ottani Opera Varieté" cimü mulatóhelyen. Itt kezdődött a leányok kálváriája. Freyer és a felesége bezárták őket szobájukba és energikus hangon adta. ki ia leányoknak a parancsait. (Bezárt ajtók mögött.) Már az első előadáson differenciák merültek föl közte és a kabaré igazgatója között. Freier Adolfné az előadás után magával akarta vinni a leányokat, de az igazgató kifogásolta ezt, mert a kabarénőket ő azért fizeti, hogy előadás után a közönséget szórakoztassák. — Nézze, maguk itt laknak, itt étkeznek és már is sok az adósságuk. Nem volna-e jobb, ha ezt a konzum-vendégek fizetnék ki? — mondotta az igazagtó. Freyer Adolfné beleegyezett, hogy a leányok együtt üljenek a vendégekkel, de csakis az ő felügyeletük alatt. A leányokat nappal bezárták a szobába. Ez természetesen nem tetszett a leányoknak és emiat elégedetlenkedtek. A leányok egyike, Z. Emma el is hagyta a truppot és visszautazott Budapestre, ahol azután elpanaszolta, hogy milyen szomorú a helyzetük a Belgrádba szerződtetett leányoknak. A lapok természetesen erről cikkeket irtak. Egyik lap például ezt irja: ..A leányok egyike, Z. Emma, nem akart eleget tenni az impresszárió kívánságának, mire bezárták egy szobába ós ott Ugyba-főbe verték. A leányokat nappal zárt Utók mögött tartották, leveleiket nem kézbesitették nekik és haza irmok pedig csak azt szabadott, amit Ferier és felesége tollba mondott. Igy történt azután, bogy a szülők nyugodtak voltak. Egy napon egy-egy ceruzával írott gyűrött levelet kapott két leány anyja Belgrádból. H. Ibolyka és Nagy Viola irták a leveleket szüleiknek. Az előbbinek levele igy szól: Kedves jó anyám! Pénteken írtam ezt a levelet tintával és mivel én nem mutattam meg neki, a^ért a direktor ugy fejbe vágott 1 étszer és megrúgott, hogy egész rosszul lettem. Én persze eldugtam, ő meg azt hitte, hogy feladtam, azért elment a postára és azt mondta, bogy ha arra a cimre levelet találnak, ne továbbítsák. S ezért most meg ezt írtam és kénytelen vagyok az Ábárék nevére címezni, hogy a mamáék kézhez kapják a levelet, A direktor ur rögtön irt egy levelet a napának, pedig itt semmi rosszat nem tehetek. Csak azért irta. bogy a mamáék azt Írják, bogy csak verjen, hogv örüljön, mert még a szüleim is azt irják. Később azt mondta, hogv attól fél. hogy én megirom a marná éknak, hogy reggelig lent ülünk. Kedves jó szüleim, ha nem intézkednek, kénytelen vagyok máshová fordulni segítségért. Csókolja kezeiket szerető leányuk: Iholy. Elképzelhető az anyák kétségbeesése, mikor ezeket a leveleket megkapták. Tüstént felmentek a rendőrségre ahol segítséget kértek. Korody M. Béla rendőrkapitány nyomban táviratozott Belgrádba, ahonnan azonban azt a választ kapta, hogy a társaság megszökött a szerb fővárosból. Z. Emma. aki már az első napon ellenkezett Erovaréit akaratával, annyira ment az ellenkezéssel, hogv a lélekkufárak végre is. félve a "botránytól, kénytelenek voltak vonatra ültetni és haza küldeni. Nagy szenvódések árán jutott haza "Budapestre, ahol egy újságírónak elmesélte kalandját. — Egy krajcár nélkül — mondotta Z Emma — ültettek vonatra Belgrádban. Éhesen, meggyötörve, összetörve érkeztem m»<j> de nem bánom; csak annak az egvnek örülök, bogy sikerült megszabadulnom. A szegény három leány, akik ott maradtak, talán soha sem kerülnek vissza. Borzalmas dolgokat hallottam Belgrádban arról, hogv milyen sprsra jutnak gz odakerült magyar leányok, ' Az ettől való félelem adott nekem elég erőt erélyes fellépésre és ennek köszönhetem megmenekülésemet. (Kihallgatás a szegedi rendőrségen.) Freier Adolf és truppja csütörtökön este érkezett Szegedre. Még aznap este fölléptek az Otthon-kávéházban. A szegedi rendőrség csak reggel tudta meg, hogy az Otthon-kávéház kabarénői azonosak a budapesti államrendőrség által körözött Freier-féle truppal. Délelőtt tiz órakor három detektív ment a Feketesas-iszállóba, ahol a kabarénők laknak. Innen azután a rendőrségre vitték őket, hol Szakáll József dr ügyeletes rendőrtisztviselő kihallgatta Freier Adolfot és a leányokat. A leányok épen ellenkezőjét vallották annak, amiért a följelentés megtörtént. Freier Adolfné, akiről szent borzalommal beszéltek a leányos mamák, igen szigorúan ügyeltek erkölcseikre. Több szabadságot szerettek volna élvezni s a kosztot is keveselték, ezért panaszos leveleket irkáltak haza a szüleiknek. A megrémült szülők félreértették a panaszkodó sorokat s az impresszárió ellen följelentést tettek a budapesti rendőrségen. A szegedi rendőrség telefon utján kérte be Budapestről a büniigy iratait, amelyek pénteken reggel meg is érkeztek. Az aktákból aztán kitűnt, bogy tényleg ártatlanul hurcolják meg a házaspárt. A rendőrség Szegedre hivatta a leányok szüleit is, akik, mikor megtudták, hogy félreértés történt, készséggel beleegyeztek, bogy leányaik továbbra is Freierék felügyete alatt maradjanak. A truppot ezután a rendőrségről elengedték. (Beszélgetés Freier Adolfnéval.) A Délmagyarország munkatársa szombaton délután 'felikereste Freiér Ado'fnét, aki a következőket mondotta el a kényes ügyből: — A leányokra nagyon vigyáztam, nappal tényleg rájuk zártam az ajtót, de nem azért, hogy ütlegeljem őket, hanem azért, mert féltem, hogy valaki bemegy hozzájuk. Az is igaz, hogy az első időben nem kaptak a Jeá'nyok pénzt és az utcára 'is csak ugy engedtem őket, ha bevásárolni mentek. Ez esetben is kiszámítottam az időt mikorra érkezhetnek vissza. — Miért történt akkor mégis a feljelentés? — Ez tisztán boszu müve volt. A leányok között volt egy Z. Emma, akit a rossz tánca miatt nem használhattam. Ezt meg is mondottam neki, de ő könyörgött, hogy ne küldjem el. Kegyelemből ott tartottam. Egyszer azután észrevettem, hogy a tónyérozásból egy frank hiányzik. Z. Emuin ezen a uanon bevásárlásokat tett. Vett két képeslapot és azt meg is irta. Mikor megkérdeztem tőle. hogy honnan vette a pénzt, azt felelte, mi köze van hozzá? Erre ért pofonvágtam. A leány azután elvállt tőlünk, az uram vá'tott neki vasutijegyet és adott neki egy frankot, hogy ne koplaljon a'z ütőn. Z. Emma a vonatból visszakiáltott, hogy édes a boszu! Sőt egv levelet is kaptam tőle. Nézze itt van a levél. A lévé'ben csak ennyi volt irva: M"rálli te vérszonó vipera, beáztatlak, nem sokáig pofozod te a leányokat. Édes a boszu. — Z. Emma azután Budapesten megtette a feljelentést. Igy kerültem én bajba. Pénteken este Szegedre érkeztek a leányok mamái. mikor megmagyaráztam, a helyeztet, ők megnyugodtak és itt hagyták a leányokat. Igy aü előadás tovább tart k£ Otthon kávéházban. — Mi igaz abból, hogV a leánvok éheztek? — Az nem igaz, mert nem éheztek. Belgrádban napvon rossz a koszt, talán emiatt panaszkodhattak a 'eánvok. Különben is nemsokára tisztázva lesz az egész ügv. mert a férjem Budapestre utazott és megindította a sajtópert a lapok ellen.