Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-28 / 48. szám

1012. február 2S. A parlamenti helyzet. (Béke után. — A Justh-párt a priusz mellett. — A megegyezés lehetősége.) (Saját tudósitónktól.) Ma már kilencedik napja foglalkozik a képviselőház a politikai béke témájával s a napirend előtti fölszólaiások folytán kilenc nap óta nem került sor a véderöreformra. A Justh-párt nyiltan hirdeti, hogy ezeket a felszólalásokat az obstrukció fegyverei közé sorozta s élni fog velük a lehetőség végső határáig. Maga az elnökség eddig még nem vetett korlátot a napirend előtti vitának, bár a munkapárton már látható türelmetlenséggel nézik a dolgok ilyen menetét. — Nekünk, — mondják, — elég volt az élvezetből nézni, hogyan szedi le egymásról a két függetlenségi párt a keresztvizet, mosi már szeretnénk valami eredményét is látni a Kossuth-párttal való békének. Az a benyomás, melyet Földes Béla tegnapi beszéde keltett, ma tovább foglalkoztatta az elméket. A Justh-pártnak a választójogi garanciája, melyre Földes beszédében célzást tett, abban állana, hogy az országgyűlés a véderőreform előtt egy rövid egyszakaszos törvényjavaslatban körvonalazná a választójog alapelveit s ugyanez a törvényszakasz részieíes javaslat kidolgozására és beterjesztésére utasítaná a kormányt. Justhék szerint, ha a kormány komolyan akarja a választójogot, akkor el kell fogadnia a biztosítéknak ezt a módját is. Annál is inkább, mert ehez a megoldáshoz nem lenne szüksége se az osztrák kormány, se a király előzetes jóváhagyására, amit a véderőreform módosításához ki kellett kérnie. A kormányban, tudomásunk szerint, megvolna a hajlandóság arra, hogy egy ilyen törvényszakasz alkottassák, anélkül azonban, hogy annak tartalma előre megkösse a kormány és a többség kezét a választójogi reform közelebbi alapelveire nézve. Nem lehetetlen azonban, hogy valami módon mégis megtalálják az útját a megoldás e formájának, ami Justhékat is kielégítené, mert jelképileg a priusz érvényesülését foglainá magában. A tervnek a többség táborában Tiszáék részéről vannak legerősebb akadályai, Justhéknak viszont szövetségeseikre, a szociálistákra kell tekintettel lenniök a megegyezésben, nehogy az általános, titkos kijátszásának, vagy elodázásának vádjával illethessék őket. A Justh-párt, a pártonkívüli függetlenségiek és a kisgazdapárt különben ma este közös értekezletet tartottak a fővárosban, a függetlenségi párt klubhelyiségében. A szociálisták ugyancsak ma este huszonhét helyre hivtak össze népgyűlést a március negyediki általános sztrájk és a tüntető fölvonulás előkészítése érdekében. Nagyhatalmak a békéért. Párisból jelentik: A hármas entente, Franciaország, Anglia és Oroszország diplomáciája gőzerővel dolgozik, hogy békét teremtsen Törökország és Olaszország között. A három kormány megállapodásra jutott egymással, de a közvetitésnek csak akkor lehet sikere, ha Németország és az osztrák-magyar monarchia is csatlakozik a békéltetéshez. A francia külügyminisztérium és Sassonow orosz külügyminiszter most azon fáradozik, hogy megnyerje Olaszország két szövetségestársának támogatását, a terv pedig az, hogy TörökorDELMAGYARORSZÁG szág vonja vissza csapatait Tripoliszból a Kyrenaikába s egyidejűleg lépjen közvetlen béketárgyalásokra az olasz kormánynyal. A német birodalmi kormány felajánlotta jó szolgálatait abban az irányban, hogy megindítja a tárgyalásokat a Bagdad-vasut kiépítése céljából, ami létérdeke Törökországnak. Ha ez a terv hamarosan megvalósul, akkor közvetve elérte vele Németország, hogy a porta nem hajtja végre az olaszok kiutasítására irányuló határozatot, mert ebben az esetben kénytelen volna, sok ezer olasz vasútépítő munkást is kitoloncoltatni, holott nélkülök nem tudna az építkezésbe fogni. Szegedi nők Zichy János gróf kultuszminiszternél. — A szegedi Jótékony Nőeggesület válsága. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi kisdedovó és jótékony nőegyesület küldöttsége kedden délelőtt a képviselőházban Zichy János gróf közoktatásügyi miniszternél tisztelgett. A jótékony nőegyesület súlyos anyagi zavarokkal küzd, a társadalom közönye megbénítja ideális munkásságát. A hölgyek az egyesület államsegélyének fölemelését kérték a minisztertől. A sikeres működés érdekében az egyesület kisdedovó intézeteinek államosításának eszméjét is fölvetették. Zichy János gróf méltányolta a szegedi uri hölgyek kérését és a jövő évre már megigérte az államsegély fölemelését. Az államosítás eszméjéről is kedvezően nyilatkozott. A küldöttségben Polgár Lászlóné elnöknő, Horváth Lajosné alelnöknő, Brauswetter Mária választmányi tag és Hauser Rezső Sándor titkár vettek részt. Hauser Rezső Sándor tolmácsolta az egyesület óhaját. A jótékony nőegyesület már hatvanhat éve tevékenykedik a jótékonyság és a gyermeknevelés szolgálatában. Az utóbbi időben azonban annyira zilált az egyesület anyagi helyzete, hogy üdvös hivatását már képtelen teljesíteni. Kénytelen lesz fokozatosan bezárni az óvóintézeteit, mert nincs elég anyagi ereje azok föntartására. A miniszter méltányolta az egyesület kérelmét és kilátásba helyezte a kétezernyolcszáz korona államsegélynek négyezerháromszáz koronára való fölemelését. A kisdedóvó intézetek államosításának eszméje is fölvetődött. Államosítás esetén hathatósabb működést fejthetne ki az egyesület. Zichy János gróf válaszában kijelentette, hogy a kérdést a legnagyobb jóakarattal tanulmányozza és ha ebben az ügyben a város részéről előterjesztés történik, megindítja a tárgyalásokat. Az audiencia után a miniszter szívesen elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. Meleg szimpátiával érdeklődött az egyesület viszonyai és a gyermeknevelés ügyei iránt. A hölgyek föltárták ,a jótékonyság szomorú képét, amelynek a szegedi társadalom nemtörődömsége az oka. A megígért rendkívüli államsegély az egyesület költségvetésében mutatkozó hiányt csak kis részben fedezi. A jótékony nőegyesület kérvényt intéz majd a városhoz, amelyben az évi hozzájárulásnak még ebben az évben való fölemelését kéri. Csak ebben az esetben menekülhet meg az egyesület a esődtől. Az egyesület azzal a tervvel foglalkozik, hogy beolvad valamely hasonló céö lért küzdő egyesületbe. Ha e kísérletek nem járnának föltétlenül a legteljesebb eredménynyel, az egyesület még ebben az évben bezárja egyik óvóintézetét. Intervju a halálból menekültek. — Vonatösszeütközés Szegeden. — (Saját tudósitónktól.) Kedden reggel toporzékolva vágtattak a mentőkocsi elé fogott lovak Szeged utcáin. A gyorsan rohanó mentőkocsinak sok bámulója akadt, egy pillanatra megálltak a járó-kelők, megtették a konvencionális megjegyzést: „Már megint marólúgot ivott egy szerelmes cselédleány." — azután folytatták utjokat, mintha semmi sem történt volna. A gyorsan vágtató lovak remegő inakkal álltak meg a Kálvária-utoa végén levő vasúti rámpánál. Még látszott a vonat magasba kígyózó kémény füstje, még hallatszott a dübörgése ahnak a vonatszörnynek, ami majdnem végzetes tragédiát idézett elő. A sorompó mellett, közel a vasúti töltésheat egy alaposan megrongált parasztkoesi bevert, a földön pedig egy eszméletlen ember feküdt. — Szerencsétlenség történt, — kiabálták a vasúti töltés mellett lakó emberek. Ijedt arccal rohantak a színhelyre és kérdésekkel ostromolták azt az embert, aki látta az esetet. Nem történt egyéb, minthogy a vasúti személyzet hanyagsága miatt nem jeleztek egy személyvonat érkezését, a vasúti őr nem eresztette le a sorompót és igy a vonat belegázolt egy fuvaros kocsijába. A fuvaros csak a csodálatos véletlennek köszönheti a halál torkából való megmenekülését. Ha egy másodperccel később hajt a sínekre, a halál fia, így is szenvedett sérülést és valószínűleg agyrázkódást a kocsiról való leesés közben. A rendőrség a vizsgálatot megindította a vonat mozdonyvezetője és a szolgálatot teljesítő vasúti tiszt ellen, akiknek hanyagsága miatt történt a baj. . Ránics József 60 éves fuvaros kedden reggel hosszú épületfát szállított kocsia a Kálvária-utcán. Mikor az utca végén lévő vasúti /átjáróhoz ért, a sorompót nem találta leeresztve és nyugodtan áthajtott a síneken. Ügyanekkor érkezett oda a 4004. számú személyvonat, amely a Rókus-állomásról a Rendező-pályaudvar felé robogott. A mozdony elkapta a síneken áthaladó kocsit, az épületfát és a kocsi hátulját kettémetszette és messzire hurcolta magával a for* gáccsá tépett fadarabokat, amig a vonat megállt. Ránics József a koosi első részén ült és az elütés pillanatában hatalmas ivben lerepült onnan az utca porába, a vonat őt és a lovakat nem érte. Az esés következtében külsőleg csak az arcán, orrán sérült meg, de valószínűleg agyrázkódást és belső sérüléseket is szenvedett. A kihívott mentők a Szabadság-tér 11/a. sz. alatt levő lakására vitték, ahol orvos vette gyógykezelés alá. A halál torkából menekült fuvaros igy adta elő megmeneküléisének történetét: — Hallottam, de csak nagyon gyengén, hogy valahol vonat zakatol. Meg is akartam iállni a kocsival, de láttam, hogy a sorompó Dincsen leeresztve, gondoltam, hogy nem err» jön a vonat. Már fönn voltam a töltésen, mikor észrevettem a kéményfüstöt. A lovak közé csaptam, de a kocsin nehéz szálfák voltak. A vonat már egész közel volt. Szemem előtt összefutott minden. Nem láttam semmit. Hirtelen nagy lökést éreztem, azt hittem, végem van. A földre estem, felnyitottam a szememet, láttam az elrobogó vonatot, hallottam a lovak nyihogását, azután sötét lett. Nem, tudtam semmiről. — De most már jól érzi magát? — Most már igen, hálát adok az istennek, hogy /szerencsésen megmenekültem a halál torkából. Az orvosok véleménye szerint még nem biztos, hogy a fuvaros megmenekült a halál-.