Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-28 / 48. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 28. tói, mert valószínűleg agyrázkódást is szenvedett. Schaffer Lajos dr ügyeletes rendőrtisztviselő kiment a helyszínére. Megáilapitotta, liogy a vasúti őr nem vonható felelősségre, de felelős a balesetért a mozdonyvezető, akinek a vasúti szabályzat szerint az állomás előtt 50—100 lépésnyire sípolni kell. Az elgázoláskor sipolt a mozdonyvezető, de már akkor késő volt. Hibás továbbá a Rókuson szolgálatot tevő vasúti hivatalnok, aki nem adott jelzést a vonat érkezéséről. A vizsgálat megindult. NAPI HÍREK A zálogház. (Saját tudósítónktól.) Azt kell modanunk, hogy a zálogház magyar betegség, helyesebben magyar nyavalya. Az az irgalmatlan nyomor, amely a népet sújtja, csak felerészben oka a zálogházak virágzásának. A főbbik, a komolyabbik ok a közönség könnyelmű, úrhatnám élete. Aki emlékszik Munkácsy festményére, maga elé idézheti a képet, amely akkor még esak a nyomor, az őszinte, becsületes nyomor szomorúságában, fájdalmában élt. Ma a rongyos nagykendők, bzenvedő arcok mellett inkognitóba öltözött Urinők, cinikus hordárok, feltűrt gallérú gavallérok a zálogház vedégei. A ma Munkáesyjának kártyázás idején kellene mindenható ecsetjére venni ezt az elátkozott helyet: a zálogházat. Jó érzésű emberek között láziHám lehetne ezzel a képpel, csak ugy, mint a Verescsagin képei lázítanak a háború és a militarizmus ellen. (Ugy mellékesen jól esik megkérdezni, hol jár a magyar piktúra az irodalomtól és a politikától?) Raffinált divatok és erőszakolt irányok iszapjába ragadt anélkül, hogy a kor ideáiért egyetlen ecsetvonást tenne.) Lóverseny ós kártya: ez a kettő a zálogházi üzletek táplálója. De ne legyünk igazságtalanok. Fontos szerepe van ebben az 'általános drágaságnak, a drágaság arányában nem javuló kereseti viszonyoknak, az adóprésnek, az élelmiszer- ós házbérnzsorának. A társadalomnak még ama rétegei is rendezetlen anyagi viszonyok között élnek ma, (amelyek tulaj donképen bér mozgalmukban jelentős sikereket értek el. Hiszen minden szociális mozgalom irgalmatlan anyagi áldozatba kerül. Amikor javított fizetésünkhöz hozzájutunk, valósággal a csőd szélén állunk. Először, mert mire mozgalomra határozzuk magunkat, akkorra a háziúr és az élelem drágasága teljesen tönkretett bennünket, másodszor mert maga a mozgalom, a harc minden pénzünket, hitelünket felemésztette. És itt kezdődik a könnyelműség. Ki könnyelmű? Ugy-e, sohasem a gazdag ember, hanem mindig a szegény. Az, akinek nincs veszteni valója, akinek elkeseredésében megérik az akasztófahumora és azt is elpusztítja, amije még van. Ez a borzasztó,, ez a siralmas pénzügyi züllöttség aztán kiölte a személyi hitelt, amely ma valósággal kiveszett financiális forgalom. Váltóra nincs zsiránsod, lia ez még akadna, akkor nincs bank, amely váltódat leszámítolja. Baráti kölcsönt nem kapsz a gyermeked temetésére sem. Nincs kollégád, aki öt forintot adjon kölcsön. És nincs főpincér, aki egy pikkoló feketét hitelezzen. Marad a zálogház. Ugy-e, ha bemegyek a zálogházba, akkor egyszerűen egy hitelműveletet bonyolítok le. Egy természetes, mindennapi, bonyolulatlan üzlet ez, amelyre nekem szükségem van, a bank viszont nyereségeit szaporítja általa. Elveszted a pénzedet a kártyán, akkor lekapcsolod az óraláncodat, elmégy a zálogházba feltűrt gallérral, a fal mellett, szégyenkezve, lesütött szemekkel. De ez még nem elegendő. Fizetsz tizenkét percentes törvényesen megengedett uzsorakamatot, levonnak háromliónapi kamatot előre, az értéktárgyakra esak negyedrésznyi kölcsönt adnak, mint amennyi megilletné, a zálogházi hivatalnok goromba, te pedig mindezt bolond módra eltűröd, alázatos fejlebajtássál tudomásul veszed és boldogan gyűröd zsebre a negyven koronát, amit a kétszázkoronás órára adtak. Alázatosan, meglapulva járulunk a becsüs elé és kézcsókkal fogadjuk a rettenetes nyuzást, amelyben részünk van. Ma egy vidéki hirt olvasok, amely az apropót szolgáltatja erre a kis kitörésre, amely egyben a dolgok megváltozásának reményét keltheti bennünk. íme a hir: Az egyik aradi pénzintézet, amelynek zálogüzlete is van, azt a szokást honosította meg, hogy a kölcsönadott összeg kamatát annyi időre vonta le előre, amennyi időre a kölcsön szólt. Igy azután megesett, hogy ha valaki három hónapra kért a zálogjára ilyen vagy olyan összeget, a bank három hónapra Szedte be és pedig előre a tizenkét százalékos kamatot. Mikor ezzel a rendőrség tisztába jött, följelentést adott be a pénzintézet ellen a járásbíróságnál, azt állítva, liogy kihágást követett el. A két alsóbiróság a bank eljárásában semmi különöset nem talált s a bűnvádi eljárást nem indította meg. Az ügy végül a Kúria elé került, amely kimondta, hogy a kamatot csakis egy hónapra lehet előre levonni, de ha a zálogba tevő a tárgyat hamarabb kiváltja, a már levont kamatot vissza tartozik téríteni. Egyúttal azt is kijelentette, hogy a két alsóbiróság _akkor, a mikor a j bank ellen a bűnvádi eljárást nem indította meg, törvénysértést követett el. A zálogház tulaj donképen a legszegényebb osztályok segítségére szolgálna. Akinek ingatlana van, ingatlanára szerez pénzt, akinek személyi bitele van, az sem megy zálogházba. A zálogház marad azoknak, akik kénytelenek a kezükről lehúzni a jegygyűrűt, a fejük alól kivenni a vánkost. A birtokodra kapsz hét-nyolc százalékos kamatot, a vánkosodra pedig csak tizenkét percenteset. Pedig mennyivel nagyobb biztosítékot nyújt a hitelezőnek az a vánkos, amelyet elraktároz a pincéjében, mint az a földbirtok, amelyet agyon lehet terhelni és amellyel még szédelegni is lehet. De tessék a becsületes, a drága, az egyetlen vánkossal szédelegni. De a vánkosodért tizenkét percentet fizetsz, a negyedrész értékére adnak kölcsönt és előre levonnak bárombónapi kamatot. Pedig az a becsületes vánkos ottmarad a zálogház raktárában csöndben, szerényen várva a kiváltást. Ha nem váltod ki, három hónap múlva elárverezik, a tőke a kikiáltási ár, a fölösleg a tied lesz, de nem mersz érte menni. Pár hónap múlva tehát az is a banké. Szinte vívmány számba megy ma a dolgok ilyen állása mellett a Kúria ama döntvénye is, hogy a zálogháznak esak egy hónapi kamatot szabad előre levonni. Oh, drága, becsületes vánkosok, óh, szegény, bujdosó jegygyűrűk! — Katonai hírek. A király Fischer Dezső ezredparancsnokot a szegedi honvédezredtől hasonló minőségben Budapestre helyezte. Lónyay Dezső ezredest pedig a szegedi 5. honvédkerület ezredparancsnokává nevezte ki. — A pápa a keresztényszocialisták ellen. Bécsből jelentik: Már hónapok óta nagy a harci készülődés Bécsben a legközelebbi községi választásokra. Különösen nagy erőfeszítést fejtenek ki a keresztényszociálisták, akik tartanak attól, hogy a legutóbbi reichsrati választások hatása alatt most a községi hatalom is kiesik a kezükből. Ezért nagy volt az ijedtségük, mikor a múlt héten az osztrák klérus lapja, az „Österreichs Katholisches Sonntagsblatt" ellenük fordult, A.lap szerkesztője, Maus dr cikket irt, melyben azt fejtegette, hogy a klérus nem támogathat olyan pártot, melynek nincs sem etikája, sem helyes politikája. A keresztényszociálisták, tudva azt, hogy a klérusnak nagy beifolyása van a községi választásokra, elküldték IFaltérskirchen grófot, az osztrák katolikus unió, elnökét, Nagel bereegérsekbez, védje meg őket a katolikus lap támadásai ellen. A hercegérsek megígérte, liogy közbe fog járni a Vatikánnál, miután ez a lap csak a Vatikántól fogad el utasításokat. A közbelépésnek azonban nagyon furcsa eredménye lett, Mans dr levelet kapott Merry del Val pápai államtitkártól, melyben a kardinális tudatja vele, hogy a pápa legnagyobb elismerését és apostoli áldását küldi ugy neki, mint lapja munkatársainak és olvasóinak. E levelet most közlik a bécsi lapok és a keresztényszociálisták nagy aggodalommal néznek a városi választások elé. — A nagy sztrájk az angol bányaiparban Londonból jelentik: Asquith miniszterelnök és a bányatulajdonosok között lefolyt tegnapi tanácskozásról kiadott hivatalos jelentés csak a tanácskozáson résztvett^ kormánypártiak ne\ct sorolja föl, de a tárgyalás tartalmáról nem tesz közlést. Az egyetlen válasz, melyet a jegyzőkönyvet iró tisztviselőtől kapni lehetett, ez voit: — Ami holnap fog történni, csak az Isten tudja. A sajtóban optimisztikusabban kezdik fölfogni a helyzetet. Egy bányatulajdonos, aki a tegnapi értekezleteken résztvett, kijelentette, liogy a helyzet kevésbé feszüit és határozottan több remény van a kibontakozásra, mint eddig. — Kármán Már ünneplése. Budapestről jelentik: A tudományegyetem központi épületének aulájában ma délben meleg ünneplésben részesítették Kármán Mór dr egyetemi tanárt abból az alkalomból, hogy most töltötte be egyetemi tanári működésének negyvenedik évfordulóját. Kármán mai előadására, amely 11—l-ig tartott, összegyülekeztek volt tanítványai, akik között Marczali Henrik, Négyessy László és Vámbóry Rusztem egyetemi tanárok is helyet foglaltak. Áz előadás befejeztével a növendékek összegyűltek a tudományegyetem aulájában, ahol Beke Manó dr bölcsészetkari dékán üdvözölte a jubiláló tanárt, akit jelenlegi tanítványai is elhalmoztak szeretetük minden jelével. — Bande Béla kinevezése. Bande Bélát, a hollandi életbiztosító társaság szegedi kerületi fölügyelőjét értesülésünk szerint a budapesti központi igazgatóságba helyezte át. — Indítvány as általános választói jog reformjáért. Felelős szerkesztőnkhöz a következő levelet intézte Szivessy Lehel dr, melyet egész terjedelmében itt közreadunk: Kedves Barátom! Még a mult év nyarán indítványt nyújtottam be a város közgyűléséhez, amelyben azt indítványoztam, hogy a közgyűlés irjon fel az országgyűléshez az általános^ egyenlő, titkos és községenkinti választójognak mielőbb való megvalósítása tárgyában. Ezt az indítványt tegnap tárgyalta a polgármester ur elnöklete alatt a jogügyi bizottság. Minthogy b. lapod a közölt tudósításában indítványomat tévesen ismerteti és nekem olyan szempontokat imputál, amelyek gondolkozásommal és a választójog gyökeres reformjának kérdésével homlokegyenest ellentétben vannak, bátor vagyok téged arra kérni, liogy jelen módosító soraimnak lapod hasábjain helyet adni méltóztassál. Indítványom értelmében a város közgyűlésének azt kellett volna kérnie, hogy az országgyűléshez az általános, egyenlő, titkos és községenkinti választójog érdekében irjon fel. E tekintetben nem ismerek és nem is kívánok semmiféle olyan megszorítást, amely csak a magyarul irni és olvasni tudó állampolgároknak ad szavazati jogot. Épen ellenkezőleg az a felfogásom, hogy az ilyen választójog, a nemzetiségieknek még fokozottabb ellenszenvét váltaná ki és a magyar állameszme sérelmére szolgálna. Ellenben igenis indítványoztam azt, hogy a szavazati