Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-28 / 48. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 28. kétszázezer koronára emelik, a nyolcadik szakaszt ugy módosították, hogy az igazga­tósági és felügyelőbizottsági tagok számát felemelik. Ezután az igazgatósági tagokat válasz­tották meg, amely igy alakult: Szmollény Nándor igazgatósági elnök, Löffler-, Andor vezérigazgató, Dávid Sándor, Dala Károly, Privári Pál, Ketter Károly, Ja­nik Elek, Juhász Antal, Kroó Adolf, Schmledt. Károly, Bózsó János, Karácsonyi Lajos, Kohl Károly, Récsey Gusztáv, idősb Báló István. A felügyelőbizottságot választották meg ezután. A felügyelőbizottság elnökévé Dávid Pált választották meg, felügyelőbizottsági tagok lettek: Járai Dezső, Tatzl Antal, Sichermann Mór, Winter Emil. Löffler Andor, a bank vezérigazgatója a következő beszédet intézte a közgyűléshez: Igen tisztelt közgyűlés! Mult év közepén a szegedi érdekeltség bi­Ealma felém irányult és csekélységemet vá­lasztotta meg a vendéglősök érdekét istápoló pénzintézet vezetőjévé. Csak kis mértékben volt módomban bebizonyítani azt, hogy ezen kitüntető bizalomra rászolgáltam, ezen cse­kély eredményre az igazgatósági jelentésem­ben rámutattam, de most, ha a tisztelt köz­gyűlés bizalmát és munkálkodásomban tá­mogatásúit lesz szerencsém a jövőben kiérde­melni, ugy be fogom Isten segedelmével bi­zonyítani, hogy érdemes embernek előlegez­itek a bizalmat és azt is, hogy a pénzügyi kar­ra szégyent nem hozok. Tisztelt közgyűlés! Az erők tömörülésével Bigy eredményeket lehet elérni, a gazdasági haladásnak az a legfőbb kelléke, ezt nem fegyverekkel, hanem az alapvető munka cél­szerű kifejtésével lehet elérni. A vendéglő­ipar pénzügyi elmaradottságának legnagyobb oka, hogy hiányzik az öntudatos intenzivebb magántevékenység. Minden támogatást on­nan vártak, ahol úgyszólván alig ismerik a vendéglős-ipar viszonyait, összetartó támo­gatást kérek tehát önöktől, hogy annál na­gyobb erőt, vagyont és hatalmat összpontosít­hassunk, hogy minél messzebbre kiható mun­kát fejthessünk ki. Nekünk magunknak kell bajainkat felismerni és egyelőre bár szerény tőkéinket jól elhelyezni, mert a vendéglős­iparnál bőséges alkalmat találunk jól jöve­delmező elhelyezésre, csak elővigyázatos munkával szorgalmasan hozzá kell látni, hogy megszorult embertársaink helyzetén ja­vítsunk és ezen munkával fokozatosan, de biztosan haladunk előre. Bár kicsinylőleg nyilatkoznak még rólunk éa törpe banknak neveznek, azonban ez en­gem nem csüggeszt, mert tudom, hogy egy­szer meg kell kezdeni ilyen országos érdekű pénzintézetet, mely a vendéglős-ipar támo­gatását tűzte ki célul és áthatva a meggyő­ződéstől, merem állítani, hogy összetartó működésünk teljes és eredményes feladat megoldását jelenti. Mindegyikünk megpróbálja a boldogulás módját, tehát kell, hogy legyen egy pénzinté­zet, mely becsületes és lelkiismeretes mun­kával a hitelérdekért sikra szálljon. Midőn már minden gazdasági tényezőnek, minden kereseti és foglalkozási ágnak meg van a maga pénzintézete, nekünk is egy tá­borba kell egyesülnünk, hogy pénzintézetün­ket, miitél erősebbé tehessük, hogy ez mennél több kötelezettséget teljesíthessen. Akik tehát figyelemmel kisérik munkál­kodósom mozzanatát, azok észreveszik, hogy mindinkább szélesbedő és jelentékenyebb körben lesz érezhető annak hatása. Stark Gyula indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott Dávid Sándornak, Szakáts József dr ügyvédnek, Löffler Andor vezérigazgatónak és Szmol­lény Nándornak. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Szerda: Csitri. Bemutató. Vígjáték. (Pá­ratlan 1/i.) Csütörtök: Csitri. (Páros */».) Péntek: Csitri. (Páratlan 3/3.) Szombat: Leányvásár. (Páros Vasárnap délután: Bocaccio. — Este: Leányvásár. (Páratlan '[».) * A Délmagyarország müvész-estélye. Már értesült a közönség arról a hatalmas müsoru müvészestélyről, amelyet a Délma­gyarország szerkesztősége rendez. A műsor összeállítása művészi izlés és tartalom dolgá­ban páratlan. Az érdeklődés az est iránt oly nagy, hogy még ez a gazdag műsor is bő­vülni fog. Számos előkelő iró jelentette be már közreműködését. A műsoron szerepel­nek : Kende Paula a Vigszinházból, Bartos Gyula, Ligeti Juliska, Rózsahegyi Kálmán a Nemzeti Színházból, Medgyaszay Vilma a Nagy Endre-kabaréból, Nagy Terus, Z. Mol­nár László, a Magyar Szinház tagja, Szir­may Imre a Király Színházból, Máté Sándor a Royal-orfeum tagja. A műsor még uj szen­zációs számokkal bővül ki. Gábor Andor a jeles fővárosi iró felolvas. Kanizsai Ferenc, a Szegedről elszármazott országos nevű iró, aki a szegedi viszonyoknak kitűnő ismerője, konferálja be az tegyes számokat. A rész­letes műsorról lapok és falragaszok utján ér­tesítjük a 'közönséget. * Kísérleti áldozatok. A Vasgyárost megint eljátszották a szegedi szinházban. Ágyúval és pisztolylövéssel öldösték benne a vén ro­mantikát, ugy bizony. Na meg két vendég­szereplővel. Mert a szegedi szinház kísérleti állomás már. Almássy Endre meglepő jár­tassággal választja ki a vendégszereplőket, hogy végre ilyen játékokkal hasson a szegedi közönség idegeire. A borzalmas vállalkozása aztán kivételesen sikerül. A drámai jelene­teknél hahotázni muszáj, a komikus helyzet­ben sirni. Szóval újszerű az egész. Nagyon érdekes; nagyon. — Ma különben Jeskó Ari­adné és Marosi Juci vendégszerepeltek. Jeskó Ariadné szereplését érdeklődés előzte meg. Mert, mint a szegedi társulat naivája (Kre­csányi idejében), népszerűségnek örvendett. Most komoly igyekezettel és túlzott: félszeg ambícióval játszott. Kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a szereplése nem igen sike­rült a színésznőnek. Csodáljuk, hogy ebben a darabban lépett föl. Ez nem szinészi föladat; ellenben a játszó gyöngeségei hangsúlyozot­tan hatnák. Marosi Juci is megbukott. Pedig a kis szerepében nem is játszott. A mai elő­adás után pedig csak egy talány marad. Váj­jon ki a nagyobb kísérleti áldozat: a közön­ség-e, vagy a vendégszereplő? Félünk, hogy mindkettő. * Miivész-est a Lloydbau. Fényesen sike­rült müvészestét rendezett kedden -a Lloyd­társulat. Ez az agilis keréskedel mi egyesület ujabb tanújelét adta, hogy a művészetnek is értékes istápolója,. A müvészest áttörte a házi mulatság sablonos keretét (annak hirdette a Lloyd), csupa nivós hangversenyszám szere­pelt a műsoron. Nagy Aranka, Schweiger Sándor és Csányi Mátyás művészi képessé­gük értékes gyöngyét csillogtatták. Nagy Aranka operaáriákat énekelt és koloraturája kiválóan értékesült a jó akkusztikáju te­remben. Az intonálása tiszta, a hangárnyalá­jea finom volt, A közönség virágcsokorral ked­veskedett a művésznőnek. Különösen Csányi Mátyás Virágénekével volt értékes sikere. Schweiger -Sándor szereplése felülmúlt min­den várakozást. Csengő lirai tenorjával el­ragadta a közönséget. A hangja kitűnően iskolázott és különösen a magasabb régiókban szárnyaló erejű. Verdi: Radames áriáját meglepő kifejező erővel énekelte. A közönség óhajára műsorát ráadással is megtoldotta, A szereplőket Csányi Mátyás kisérte zongorán, szubtilis finomsággal. Önálló számmal is szerepelt. Igy Rossini: Teli Vilmos nyitányát bravúros technikával játszotta. * Pályázat Tisza Kálmán szobrára. A haza nagy fiának, Tisza Kálmánnak, Bihar vármegye és Nagyvárad város közönsége. Nagyvárad városában, a Tisza Kálmán-téren szobrot állíttat, melyre a bizottság nyilvános pályázatot hirdet, a következő feltételek mel­lett :A pályázók csakis magyar művészek le­hetnek és terveiket ez év október elsejéig kö­telesek Nagyváradra a bizottság elnökéhez. Miskolczy Ferenc dr, Bihar vármegye főis­pánjához benyújtani. A szobor elkészítésére és felállítására ötvenezer korona áll rendel­kezésre. * Péter abbé. Március 5-én mutatja be a szegedi szinház Csányi Mátyásnak, a szegedi származású jeles zeneszerzőnek operáját, a Péter abbét. A darab két fölvonásból áll, de az egész estét betölti. A hárfa többször sze­repel benne. Különös érdekességet kölcsönöz az erősen lirai operának, hogy a szereplői csupa papok. Az egyik főszerepet Huszár Károly, az aradi szinház lirai tenoristája játsza. * Ováció Wirth Sárinak. Wirth Sárit, a szegedi szinház naiváját szerdán este a Csitri bemutatója alkalmából ovációban ré­szesitik a tisztelői. A francia vígjátékban Wirth Sári a címszerepet kreálja. * Kilenc nj színházi vállalkozás. Buda­pestről jelentik: Talán a pénzviszonyok let­,tek kedvezőbbek, vagy a vállalkozási kedv lett nagyobb, de tény, hogy Budapesten uj ós nagy színházi vállalkozások vannak készülő­félben, sőt egyik-másik már a közeli megva­lósulás stádiumába jutott. A Nemzeti Szinház uj palotájának építésére kiirott pályázat ak­tuálissá tette a kérdést, hogy mi lesz a Népszínház reneszánszával? Már megindul­tak a kombinációk, a tippelések az uj vállal­kozó személyére nézve is. Különösen a Fa­ludiék, a Bárd-csoport és Malonyai Dezső nevét emlegetik, mint olyanokat, akik bizto­san pályáznak. Sokkal aktuálisabb azonban a Kertész-utcai Lucenbacher-telken épülő Erzsébet-szinház, amelynek Erdélyi Miklós, ,a nagyváradi szinház igazgatója lesz a veze­tője. Ez a szinház állítólag már 1913 szep­temberében megnyitja a kapuit. A főváros tanácsa előtt fekszik Mezei Béla volt győri színigazgató kérvénye, aki Budán a saját telkén színházat akar építeni. De egy másik budai szinház kérdése is vajúdik. Az állandó budai színházé, amelyet Krecsányi Ignác — Beöthy Lászlóval építtet kompániában. E négy uj komoly szinház mellett a jövő hónap­ban Uj Színpad címen indul meg egy szín­házi vállalkozás Bárdos Artúr és Révész Béla igazgatása alatt, ahol különösen irodal­mi egyfelvonásosak fognak szinre kerülni. Uj orfeumra is adott engedélyt nemrégiben a főkapitány. Ez az uj mulató Vabics Lujza tulajdona lesz és érdekes, hogy épen a Fő­városi Orfeummal szemben, a Nagymező­utcában épül. Átépítik a Friedmann-orfeu­mot is. Ha a Margit-szigeten tervezett nem­zetközi varietét és a Károly-köruton már épülő uj kabarét is tekintetbe vesszük, amely­nek Ferenczi Károly, a Vígszínház tagja 3esz az igazgatója, kitűnik, hogy egy-két éven belül a főváros kilenc uj színházi vállalko­zással lesz gazdagabb. Vagy talán szegé-) nyebb?

Next

/
Thumbnails
Contents