Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-04 / 28. szám

19J2. február 4. DELMAGYARORSZÁG 3 Az Adria-szerződésről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is dfogadi.,.; s a főrendiháznak a költségvetés elfogadásáról szóló üzenetét tudomásul vették. Ezután Polónvi Géza interpellált a horvát izgatás. Farkas Pál pedig az újságírók jogviszonyainak szabályozása dolgában. A horvát szábor feloszlatása nyomán támadt izgalmak még mindig nem üííek el s a báni kormány a Jegeire rgikusabb intézkedésekkel kényszerül a rendet biztosítani. A horvát állapotok elfajulásának egyik veszedelmes tünete ma a képviselőházban. Polónvi Géza interpellációjából és a miniszterelnök erre adott válaszából kiderült a szábor töredékes ellenzékének az a terve. —- amiben csak az országaviilés feloszlatása akadályozta me;v — ho?*- az összeülő ház első ülésén határozatban mondja ki a Magyarországtól való elszakadást. A következő ülés szerdán, e hónap 7-én lesz s napirendjére nem a védőerőjavasfetot tűzték ki, hanem csak a további teendőkről való intézkedést. A parlamenti helyzet (Döntés előtt. — Tanácskozás az ellenzéki vezéreivel. — Khuen Bécsben. — Lapvélemények a helyzetről.) (Saját tudósítónktól.) A szombati napon folytatta és befejezte Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök az ellenzéki vezérekkel megindult tárgyalásokat, melyeknek célja a pártközi ellentéteket kiegyenlíteni és a parlamenti békét megteremteni. A tárgyalások pozitív eredményéről ma még nem lehet beszélni s csak a jövő hét elején, valószínűleg 'kedden fogja Khuen miniszterein ők a kormány álláspontját kifejteni, amelynek alapján a béke létrejöhet. Héderváry gróf ma délben tárgyalt Batthyány Tivadar gróffal, Holló Lajossal és Désy Zoltánnal, hogy velük a békés kibontakozás tehetőségéről gondolatokat cseréljen. Batthyány háromnegyed egykor kereste föl a miniszterelnököt képviselőházi dolgozószobájában és egy óra hosszat tanácskozott vele. A Justh-párt alelnöke nem nyilatkozott a tárgyalás eredményéről. Batthyány után közvetlenül Holló Lajos lépett a miniszterelnök szolbájába. A Justh-pártnak ezzel az alelnökével is hosszasan beszélgetett a kormányelnök. Désy Zoltánnal ma este liatkor a Nemzeti Kaszinóban tárgyalt a miniszterelnök. Délelőtt Andrássy Gyula gróffal is rövid ideig tartó beszélgetést folytatott Khuen. Délután 4 órakor Kossuth Ferencet látogatta meg a miniszterelnök. Kossuth Ferenccel, Apprnyi Albert gróf jelenlétében tanácskozott, majd Zichy Aladár grófot, a néppárt elnökét kereste fel. Végiül este 7 órakor Széli Kálmánnal folytatott a miniszterelnök tanácskozást. Khuen miniszterelnök még ma este Bécsbe utazott s holnap külön kihallgatáson jelenik meg a király előtt, hogy jelentést tegyen néki a béketárgyalások során elért konklúzióról. Tanácskozni fog még a miniszterelnök Sitürgkh gróf osztrák miniszterelnökkel és Auffenberg közös hadügyminiszterrel. Minden valószínűség szerint a miniszterelnök két napig marad Bécsben s kedden megjelenik a magyar képviselőházban s ott fogja beterjeszteni a béke megvalósítására irányuló propozicióit. A ma befejezett béketárgyalások eredményéről és kilátásairól a Magyar Hirlap azt irja, hogy a Kossuth-párttal való tárgyalások a perrend körül íoh nak, mig a Justh-pártta! való tárgyaiások ütköző pontja az általános választói jog, melyet a kormány csak a véderőrefor-m törvényerőre emelése után, vagyis körülbelül 1912. októberében kiván a Ház elé terjeszteni. Nagyon meglepő, hogy, amiig a szélső ellenzék sajtóorgánuma, a Magyarország igen pesszimisztikusan nyilatkozik, addig a kormány egyik félhivatalosa, a Budapesti Napló oly békülékeny és engedékeny hangon ir a helyzetről, liogy abból békés megegyezést illetőleg igen kecsegtető következtetést lehet levonni. A B. N. szinte biztosra veszi a békés kibontakozás lehetőségét, melyet jelentős politikai eredménynek tekint. Már pedig a kormány ennek érdekében képes a legnagyobb engedékenység határáig is elmenni. A kormánynak és az ország képviseleti többségének nem célja az ellenfél letaposása, s a megegyezés során elmegy odáig, hogy a közvélemény bizonyos rétegei, akik ezt a parlamenti harcot figyelemmel kisérik s bizonyos rokonszenvet tanúsít az ellenzék küzdelme irányában, szintén meg legyen elégedve. Eredményeket felmutatni minden parlamenti pártnak jogos törekvése s az ellenzéknek is joga, hogy párthíveivel szemben eredményeket tudjon fölmutatni. Bizonyos azonban, hogy pozitív véleményt alkotni még lehetetlen s korai lenne ma már a békés kibontakozást biztosra venni, amikor talán magának a kormánynak sincs megállapodott határozott hite ebben a tekintetben. Bízunk benne és őszintén reméljük, hogy a miniszterelnök bölcsessége meg fogja találni a helyes kibontakozás útját s ha csak a legkevesebb jóindulat és őszinte hazafiság van a magyar ellenzékben, ugy akkor a béke a legrövidebb idő alatt létrejön. Az újságíró-sztrájk. — Interpelláció a Házban. — (Saját tudósítónktól.) A lapok már részletesen beszámoltak annak a mozgalomnak lefolyásáról, melv a Pesti Napló szerkesztőségének tagjait két napra sztrájkba vitte. A sztrájk azzal ért véget, hogv a lap kiadója hajlandónak nyilatkozott a munkatársak anyagi igényeinek kielégitésére, tizenöt százalékos fizetésemelést adott nekik (a munkatársak husz százalékot kívántak) s kötelezően megígérte, hogy a sztrájk következtében senkinek se lesz megtorlásban része. E mozgatom kapcsán a képviselőház mai ülésén Farkas Pál interpellációt intézett az igazságügvminiszterhez s rámutatott az újságírók jogviszonyainak rendezésére. Elmondott egy minap történt esetet, amikor a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék az ipartörvény rendelkezései alá utalta az újságíró magánjogi igénvét, tehát a kereskedősegédekével tette azonossá a szellemi munkások jogviszonvát. A Pesti Naplónál történt eset is arra vall, hogy a jogviszony rendezetlenségéből a legsúlyosabb következménvek származhatnak az újságíróra; tűrhetetlen, hogy nagy intelligenciájú, kiváló szellemi rnu-nxát végző embereknek ilyen mostoha legyen az anyagi sorsa. Kérdi az igazságügyminisztert, hogy az újságírók anyagi függetlenségének biztosítására hajlandó-e törvényes intézkedéseiket tenni. Székelv Ferenc igazságügyminiszter hangozt i.ja a hirlapirás munkásai iránt való rokonérzését s kötelességének tartja, hogy mindent megtegyen, amit jogi érdekük kiván. A például fölhozott birósági Ítélet boncolasába nem bocsáíkozhatik, de szívesen ismeri el, hogy az újságírók, jogi helyzetének szaiúlyo.dsa sürgős. Előbb azonban maguknak az újságíróknak kell tisztába jönniök azzal, hogy mit akarnak, ezért arra van szükség, hogy kívánságaikat és terveiket részletesen. . • iák meg és tájékoztassák róla a minisztert. Ha sor kerül a sajtótörvény szabályozására, ott is igyekezni fog gondoskodni arról, hor" az Írói gárda üzleti érdekeknek kiszí igáltatva ne legven. (Zajos tetszés.) A Ház tudomásul vette a választ. A ragályos hisztéria. (Saját tudósítónktól.) Egy dobozgyárban, melynek túlnyomóan nők a munkásai, a. minap egy leány munkaközben megvágta az ujját. A kiserkenő vér láttára ugy megijedt, 'hogy ideggörcsök fogták el, hisztérikus rohamot kapott. Eddig a dologban nincs semmi különös. Azonban, ahogy a földön vonaglott és társnői köréje sereglettek, egyszerre egy másik, aztán egy harmadik és még két leányt fogtak el ugyanolyan görcsök. Azelőtt sohase történt ez velők; dle elég volt, hogy szemtanúi legyenek egy hisztérikus rohamnak és rajtuk is kitört a hisztéria. Átragadt reájuk. Ragadós betegség annyi van, hogy se szeri, se száma; de valamennyiekben közös, hogy a betegség terjedése, akármely uton-inódon, bizonyos kór-okozó csirák terjedéséhez van kötve. A tífusz ugy ragad, hogy a tifuszbacillus belekerül egy addig egészséges ember szervezetébe; hasonlóképen: a tuberkulózis, a kolera, a pestis, az influenza stb., mind a megfelelő fertőző csirák közvetítésével ragad át az egészségesekre. Ez az általános szabály és az ettől való eltérés teszi oly különössé, szinte megmagy arázbatat lann á a hisztérikus ragályozást. Mert itt nincs bacilrlus, fertőző anyag: a hisztéria ugy ragad egyik emberről a másikra, hogy nincs szüksége közvetítő ágensre. A fertőzésnek egyszerűen a szem a kapuja, még pedig tisztán a látás utján. A hisztériára nézve igazán el lehet mondani, hogy a példa ragadós. Annak, kinek hajlama van reá, elég, ha lát egy hisztérikus rohamot és rajta is kitörnek a görcsök. Az orvostudomány ezt ugy igyekszik megmagyarázni, hogy a hisztéria átragadása tulajdonképen — a hisztéria megnyilvánulásra jutása. Más szóval: akik a hisztérikus ragályozásnak alá vannak vetve, valójában már eredetileg hísztérikusok, de a betegség mindaddig lappangó módon volt meg bennök, a mig egy roham láttára kitörésre nem jutott. Annyi bizonyos, hogy az orvosok évszázados tapasztalatból tudják, hogy akármi is a nyitja, a hisztéria látványa szaporítja a hísztérikusok számát és pedig annyira, hogy nempsak hisztérikus ragályozásról, de egész nagy hisztérikus járványokról lehet beszélni. Ilyen hisztérikus járvány volt például az a táncőrület, mely a XIV. században Achenből kiindulva, végigjárta egész Belgiumot. Ez a táncjárvány 1374-ben, Szent István éjszakáján kezdődött. Férfiak és nők, mintha teljesen elvesztették volna önuralmukat, otthon, vagy utcán hirtelen táncoló taglejtésekbe kezditek és összefogódzva, vagy egyedül addig keringtek, mignem kimerülten a földre roskadtak. A táncolás alatt a külső behatásokkal szemben teljesen érzéketlenek voltak és a legkülönfélébb viziók jelentek meg előttük. A XVII. században DauphinóMien és