Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-25 / 46. szám

6 DELMAGYARORSZÁG 1912. február 18. ítélet a Simon—Petrovics ügyben — Elitéltek a főszolgabírót. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton délelőtt tizenegy órakor hirdette iki Ringhoffer Lajos dr táblai tanácselnök a királyi ítélőtábla Íté­letét Simon Ákos dr szegedi táblai bírónak Petrovics Mihály battonyai főszolgabíró el­len folytatott rágahnazási bünperében. A tábla Ítélete, amely igen kedvezőtlen Petro­vics ra nézve, csak nagyon keveseket lepett meg: úgyszólván mindenki várta a vádlott megbüntetését a királyi tábla által felvett bi­zonyító eljárás eredménye után. Egyelőre csak nyűgjei ez az ítélet a hosszadalmas és kinos ügyben, de olyan, amely után mindenki sejtő megnyugvással várja a Kúria helyben­hagyó szankcióját. Ezzel az Ítélettel teljes elégtételt nyert a meghurcolt táblabiró, akit Szegeden mindenki szeret és becsül a mes­terségesen szított hírlapi üldözés félreveze­tése dacára és a jogászközönség bizalommal Várja, hogy a kitűnő képességű és munkás­ságú biró visszakerüljön előbbi munkakörébe, amely őt és rangját méltán illeti. Ez csupán természetes. A királyi tábla ma meghirdetett ítélete ama két njapos felebbviteli tárgyalásnak eredménye, amely e hónap 15-én és 16-án folyt a tábla előtt és amelynek kapcsán az ügyet, előzmé­nyeivel együtt részletesen ismertettük. Az Íté­let hirdetését nagy és élénk érdeklődés előzte meg, magánál a kihirdetésnél is nagyszámú közönség volt jelen, amely megilletődéssel fo­gadta és hallgatta végig a négy ivnyi ítélet •ós indokolás felolvasását. A tábla Ítélete nagystílű jogászmunka; a bonyolódott bünper .szerkezetét, a jogi technika leg­nagyobb finomságával építi fel és meg­állapításaiban, szövegezésében. egyaránt plasztikus és a legapróbb részletekig elmélyített. Az ítéletet, a rendelkező rész ki­hirdetése után, Perjéssy Mihály dr, az ügy­nek előadóbirája, a kitűnő büntetőjogász, ol­vasta fel. A vád részéről Szabó Gyuk| dr fő­ügyészhelyettes, a védelem részéről pedig Krenner Zoltán dr volt jelen. Megjelent a vád­lott és a sértett is. A tábla Ítélete főbb vonásokban a követ­kező: Vádlottat bűnösnek mondja ki a btk. 261. szakasza szerint való becsületsértés vét­ségében és ezért őt 10 napi fogházra átvál­toztatható 200 korona pénzbüntetésre itéli és kötelezi a 2000 koronán felüli összegben fel­merült bűnügyi költségének, valamint a sér­tett részére 300 korona ügyvédi költségnek a megfizetésére. A büntetés végrehajtását nem függeszti fel, mert nem lát különös méltány­lást érdemlő okot fennforogni. A tábla indokolása szerint az első eldön­tendő kérdés az volt: van-e egyáltalán bün­tetendő cselekmény? Erre igennel kellett fe­lelni, mert a vádlott által használt kifejezések sértők és olyanok, amelyek a sértett tábla­bírót hivatali minőségében is kisebbítik. Má­sodik kérdés volt: nem forog-e fenn valamely a büntethetőséget kizáró körülmény? A tábla ugy határozott, hogy nem, mert a sértett a törvényes időben megtette a bűnvádi eljárást célzó magáninditványát és mert a vádlottnak nem sikerült állításai valódiságát beigazolni. A bizonyított két alkalommal való ferbli já­ték kihágás ugyan, de, .mint számos más ki­hágás csupán rendőri tilalom, amelynek meg­szegése egyáltalában nem érinti az egyén be­csületét vagy viselt méltósága tekintélyét. A kibicpénzek tekintetében megállapította a tábla, hogy Simon Ákos eljárása, ezek adása és elfogadása dolgában mindvégig korrekt, az általános és senki által sem kifogásolt já­tékszokásoknak megfelelő volt és távolról sem jogosíthatta fel a vádlottat a gyalázó szavak használatára. Ez a kibickedés az ő egyéni tisztességét és birói állását semmiké­pen nem érintette. A sértett terhére rótt hiva­tali szabálytalanságok tekintetében a feleb-. bezési példány visszaadása dolgában megál­lapítja a tábla, hogy e részben is sértett elő­adása felel meg a valóságnak és ő erről nem is tudott, annál kevésbbé felelhet érte; hogy a jegyzőjével tárgyaltatott az szabálytalan­ság ugyan, de ebből senkire sérelem nem há­rult, mert a jegyző gyakorlott jogász volt a biró mindig ellenőrizte, neki a végzendő mun­kát előszabta és átnézte, ez a csekély mu­lasztás tehát, a nagy elfoglaltság mellett, menthető és a vádlottat sem bátoríthatta ípisz­kolódásra. A további nyolc „vádpont"-ra vonatkozó­lag a tábla nem vizsgálta felül az elsőbiróság Ítéletét, mert azt — a felek meg nem feleb­bezvén — jogerőre emelkedett és különben is ezekről maga a törvényszék is megállapí­totta, hogy nem nyertek semmi vonatkozás­ban sem bizonyítást. Mindezek folytán a vád­lottat bűnösnek kellett kimondani, annál is inkább, mert mint jogász és főszolgabíró tudnia kellett állításainak súlyos voltát és ő nem győződött meg azok igaz voltáról. Mint­hogy pedig ő sértettnek azt mondta: söpör­jön a járásbíróság előtt, van ott mit söpörni, ezzel nyilván azt akarta kifejezni, hogy a sértettnek piszka és szemete van, azt pedig nem bizonyította, sőt ennek ellenkezője derült ki, a bűnösség az elkövetett bűncselekmény következménye. A büntetés kiszabásánál a tábla nem látott semmi enyhítő körülményt fennforogni. Az Ítéletet a főügyészhelyettes teljes egé­szében megnyugvással tudomásul vette, mig a védő öt semmiségi panaszt jelentett be, a melyek közül azonban a tábla kettőt, sza­bálytalan bejelentés és törvényellenesség oká­ból visszautasított. Meg kell állapitani, hogy a városban hamar elterjedt az itélet híre min­denütt, örömet és megnyugvást keltett és Si­mon táblabírót sokan és melegen üdvözölték a reá nézve fényes itélet alkalmából. Goga Oktáv/ián a szegedi államfogházban ? (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy Goga Oktávián, a románok népszerű költője, be­vonult a szegedi államfogházba, hogy kitöltse az aradi esküdtszék által reárótt egy hónapi fogházbüntetését. Valami misztikus fény övezi a román költő személyét, Petőfi költészetének igaz rajon­góját és hivatott interpretátorát. A szegedi államfogházban a természetes és kötelező­nél is nagyobb zárkozottságban él s egy okkal több, hogy fölcsigázza az érdeklődést és fölkeltse a figyelmet maga iránt. Újságírót nem fogad Goga az államfog­házban, bár joga lenne rá. Müller Mór igaz­gató adta a felvilágosítást, akitől munkatár­sunk látogatási engedélyt kérni járt: — Nem fogad senkit, csak egyes barátait, akiknek nevei föl is vannak jegyezve nálam, — mondotta Müller igazgató. Fél attól, hogy zaklassák, mert különben is nagyon ideges Ezt én is merem állittani, mert naponta fürdőt vesz s még a fogházban sem érint­kezik egy fogolytársával sem. — Nagyon müveit, képzett, csöndes uri ember s most is szorgalmasan dolgozik egy irodalmi müvén, — folytatta a lekötelező udvariassága ellenére is szigorú börtönigaz­gató. — S nem csodálom, ha fél attól, hogy nyugalmában háborgatják. Pihenni jött ide, — s aztán kérem, — igy mondotta Goga: én elkövettem egy sajtóvétséget, a biróság el­itélt, én kitöltöm a büntetésemet s mit tar­tozik az most már a világra, hogy mit te­szek én, hogy és mint élek itt a büntetésem alatt. Én örülök, hogy egy kis időre meg­szabadultam a világ lármájától, hát nem kérek belőle mutatóba sem. Beláttuk, hogy Gogának is, Müller igaz­gatónak is igaza lehel s nem szorgalmaztuk tovább a látogatás keresztülvitelét. Csak elgondolkodunk, nem is olyan rosz dolog az az államfogház. Szanatóriumnak a legolcsóbb. Aki pihenni, tanulni, vagy alkotni akar, annak nagyon ajánljuk. Háborittatia­nul végezheti benn a javató kúrát is, a ta­nulmányait is. Szabadkai esetek. — Letartóztatott hiteltudósitó-főnök. — Vád. alá helyezett vezérigazgató és mérnök. — (Saját tudósítónktól.) Szabadkának kinos. esetei akadtak most. Az egyik, hogy László Zsigmond hiteltudósitó-főnököt, László Géza bűnügyi rendőrkapitány öcscsét letartóz­tatta a járásbíróság. A másik pedig, hogy Schaffer Pált, a szabadkai villamosvasút ve­zérigazgatóját és Berger Máv mérnököt gon­datlanságból okozott emberölés vétségéért vád alá helyezte a törvényszék, vádtanácsa. A két eset részletei a következők: 1. Jjászló Zsigmond a „Fortuna" hiteltudósitó főnöke volt. A hiteltudósitót mindennek is­merték, csak nem hiteltudósitónak. Néhány kereskedő inkasszával bizta meg Lászlót, de a pénzt sohasem látták. Elsikkasztotta a hi­teltudósitó. Eleinte a bűnügyi kapitányra való tekintettel, nem bolygatták az ügyet. László azonban napról-napra bátrabban rá­szedte a megbízóit, amire azok bűnvádi föl­jelentést tettek ellene. Gál Lajos dr járásbiró már hónapokkal ez­előtt kitűzte az ügyet tárgyalásra. A liat­rendbeli sikkasztással ós csalással vádolt hi­teltudósitó azonban uj tanukra hivatkozott és a tárgyalás elnapolását kérte. Ugy is tör­tént. A következő tárgyaláson azonban máj nem jelent meg László. A járásbiró a rend­őrségtől kérte az elővezettetését. A rendőrség azonban három fölszólitásra sem teljesitette az elővezettetést. Gál járásbiró, minthogy László állandóan bujkált az igazságszolgál­tatás elől, a csendőrséget utasitotta a letar­tóztatásra. A csendőrök az utasítás értelmé­ben csütörtökön letartóztatták a bűnügyi ka­pitány öoscsét, aki most az ügyészség foghá­zában ül. 2. A szabadkai törvényszék vádtanácsa gon­datlanságból okozott emberölés vétsége miatt vád alá helyezte Schaffer Pált, a városi villa­mosvasút vezérigazgatóját és Berger magyar államvasút! mérnököt. Scháffert és Bergert okolja a vádtanáes egy vasúti munkás haláláért és két másik munkás súlyos sérüléséért. Berger mérnök ugyanis vasutópitkezés folyamán helyszíni fölméréseket végzett a munkások segítsé­gével. E munkálatok közben az acélból ké­szült mérőszalag hozzáért a városi villamos­üzletemet a modern kor igényei szerint berendezve, k@i@?vl€iv utca 4, szám alá, dr Sziráky-hds CReyal-ssátledá­vafi szembeni helyeztem át. Tisztelettel Szatmári Géza ezelőtt Nösner 2680

Next

/
Thumbnails
Contents