Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-25 / 46. szám

1912. február 22. DÉLMAQYARORSZÁG 9 vasút vezetékéhez, amelynek árama nem volt eléggé szigetelve. A mérőszalag átvette a villamosáramot s a vele foglalatoskodó munkást megölte, a másik kettőt pedig sú­lyosan megsebesítette. Krausz bácsi. (Saját tudósítónktól.) A régi Szeged és a régimódi világfelfogásnak legkarakterisz­^ikusabb alakja a Krausz bácsi. Ez a Krausz bácsi egy hófehér bajuszu, zsémbes öreg em­ber, aki apró, megroggyantán is táncos lé­pésekkel jár a lakásától a Hétválasztóig, meg vissza. A Krausz bácsi ma csak egy Hétválasztóbeli törzsvendég. Ez az egész foglalkozása. Megszokott törzskávéházában, Szeged egy másik érdekes öreg emberével, a tulajdonos, Popper Mihály bácsival együtt szokták szapulni ezt a mai satnya világot. Együtt merengenek a mult emlékein, együtt keseregnek az idők változásán s igaz, benső megelégedettséggel állapítják meg újból és újból, hogy más világ volt itt hajdan! . . . Igaza is van a Krausz. bácsinak. Más világ­volt itt hajdanában. S Krausz bácsi a maga kis emberi mivoltában nemcsak egy letűnt kornak az utolsó mohikánja, de rég mult idők divatjának, szokásainak és társadalmi ízlésé­nek utolsó élő reminescenciája. Mert tudnivaló, hogy ettől a morózus kis öreg embertől tanult táncolni egész Szeged. Generációkat tanított a „tánc és illemre" a Krausz bácsi. S igaz, más kor volt s más tán­cok voltak azok. Akkor a tánc még csak tánc volt. L'art pour l'art. Ma már a táncban nem a tánc a fontos, nem a táncért táncolnak s 'ahogy a Krausz bácsi hiszi és vallja: nem Itánc a tánc, hanem csak bünszerző alkalma­tosság. S lehet valami igaza, mert a „kék­vók" és „macsics" aligha esztétikai gyönyö­rűség. Máskép volt ez a Krausz bácsi idejében. Más nóta is járta. Nem bosztont és kékvókot táncolt az aranyifjúság. Ropogós csárdáso­kat, körmagyart, polkát, valcert táncolt az aranyifjúság. Romlatlanabb volt a kedély, az érzés. Ifjak, leányok nem flörtölni jártak a Krausz bácsi tánctermébe. Nem is lehetett volna, mert a Krausz bácsi szigorúan vigyá­zott az illemre. Mégis több igaz szerelem szövődött ott, több házasság lett a vége akkor a tánciskolái ismeretségnek, mint például az idei farsang összes báljainak. Krausz bácsi táncterme találkozó helye volt Szeged mindkét nemű ifjúságának. Fényes kotillionok zajlottak ott le egy-egy éjszakán s kedélyes hangulatban táncoltak együtt a párok egész reggelig. Szerették is Krausz bá­csit a tanítványai, pedig voltak szép szám­ban. El lehet mondani, hogy Szeged minden számottevő, szereplő egyénisége tőle tanulta a tánc „müveletét". Nem is ifjak már az ő •tanítványai, hanem javarészt élemedett korú bácsik és nénik, akiknek már szintén nősü­lendő, nagy legényüaik s férjhezmenendő szép leányaik, sőt unokáik vannak. Csakhogy ezek a „nénik", amikor még kis­asszonyok voltak s bokorugró szoknyában jártak, nem kékvókot és nem bosztont tán­coltak s a pantallós gavallérok sem mertek volna arra gondolni, hogy olyan mód fogják körül a szivük hölgyét, mint ma, a: „face to face" táncnál. Krausz bácsi se gondolt va­laha arra, hogy valaha igy el fog fajulni az ő művészete s még kevésbé hitte, bogy mo­dern filozófusok még arról is fognak böl­'cselkedni, bogy „táncolhat-e a kulturember vagy sem?" De hát bekövetkezett. A csárdás leszorult a parketről s ma már még csak a „szakszer­vezeti" mulatságon divik. A valcert is bosz­tonra járják. A kotillionnak, menuettenek, körmagyarnak s más szép nemes táncoknak ma már csak az emléke él, ellenben a bosz­tont, kékvókot, macsicsot és apacstáncot még családi zsurokon is járják. Nem csoda, lia Krausz bácsi fölhagyott a tánctanitással. Krausz bácsi nem volt haj­landó illetlen táncokat tanitani, de még csak megtanulni sem. Átengedte a teret a fiatalok­nak. Igaz, liogy a családban maradt, mert két fia is van, akik tovább folytatják az ap­juk mesterségét. De bizonyos, liogy a Krausz bácsi nem tud végig szenvedni egy táncestét a fiai tánctermében. Kegyetlenebb kinzás nem létezik az ő számára, mintha egy mo­dern divatos táncot járnak el előtte. Ilyenkor elborul a Krausz bácsi ábrázata s nem kivá­nom senkinek azt, amit a Krausz bácsi ilyen­kor a bajusza alatt dörmög. Lehet mondani, hogy Krausz bácsi a legna­gyobb világgyülölő Szegeden. Táncos, öreges léptekkel, folyton morogva megy a Hétvá­lasztóba. Ide járt harminc év előtt is. Innen nézi kifelé s le a világot, de legfőkép a modern táncot az érdekes kis öreg ember, a Krausz bácsi. — Katonatisztek tömeges előléptetése. Bécsből jelentik: A legközelebbi májusi elő­léptetések nagyon kedvezőek lesznek a ka­tonatisztek részére s nagy örömet fognak kelteni katonai körökben. Nyolcszáz száza­dos, illetve kapitány van előterjesztve kineve­zésre. Ez alkalommal lesz tényé az uj alőr­nagyi áliás. is. Ez uj katonatiszti áliások vég­leges cime még nincs meghatározva, lehet, hogy alőrnagy lesz, lehet azonban, hogy törzskapitány, illetve törzsszázados lesz a hi­vatalos címzés. Nincs kizárva, hogy a kine­vezések határideje némi halasztást szenved, mert tekintettel arra, hogy ugy a közös had­sereg, mint a honvédség, valamint a tengeré­szet körében egyszerre történik a kinevezés, ez nagy technikai nehézséget okoz. — Tkallóczy Lajos báró — titkos tanácsos. Thallóczy Lajos báró, külügymi­niszteri osztályfőnököt a király kiváló szol­gálatai elismeréseül valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. A kinevezést a hiva­talos lap holnapi száma közli. — Huszártisztek mulatsága. A szegedi lionvédhuszárezred tisztikara és a dandár­tiszti iskola hallgatói március 1-én carousselt rendeznek. A caroussel este hat órakor kez­dődik a buszárkaszárnya fedeles lovardájá­ban. Este kilenc órakor társasvacsora és táncmulatság lesz a Kass-vigadóban. — A szegedi pnrifürdő. A Szegedi Partfürdő Részvénytársaság alapítói pénte­ken délután népes értekezletet tartottak, ame­lyen tudomásul vették a telepengedélyezési eljárás sikeres lefolyását és azt, hogy a rész­vényjegyzés teljes sikerre vezetett. Az ala­kuló közgyűlés határnapját március 10-re tüzté'k ki az alapítók és ehelyütt is felkérik a részvényeseket, hogy az esetleg még ki nem egyenlített első 10 koronás részletet mielőbb a Szeged Alföldi Takarékpénztárba befizetni szíveskedjenek. A partfürdőhöz szükséges épületeknek az elkészített tervek szerinti ki­vitelére vállalkozók felhivatnak, hogy aján­LS8K cj a wm SMSsSPl "sa BSSik -•ÍV5.X Agfp fi u % é snt éHI m m & a 0 y lataikat Maiina Gyula műszaki tanácsos ur­nái (Bástya-utca 5. szám II. emelet) mielőbb nyújtsák be. Ugyanott részletes felvilágosí­tást is nyerhetnek. Kivégzik az olasz hadifoglyokat ? Konstantinápolyból jelentik: Nesad bey, a tripoliszi egyesült török és arab sereg főve­zére hirt kapott, hogy az olaszok kegyetle­nül bánnak a török hadifoglyokkal, kinozzák és éheztetik őket. A hir vétele után Nesad bey futárral levelet küldött Caneva tábornok­nak. A levél igy szól: Ha huszonnégy órán belül nem kapok va­lamennyi török hadifogoly aláirásá/val meg­erősített nyilatkozatot arról, hogy önök jól bánnak honfitársaimmal, akkor feloldottnak érzem magam a nemzetközi jog parancsai alól s a kezeim között lévő olasz hadifoglyo­kat, nevezetesen huszonegy tisztet és 1109 katonát, akiket eddig a civilizáció szabályai­nak megfelelően tartottam fogságban, hala­déktalanul agyonlövetem. Nesad bey. — Kinevezések a szegedi állami felső ipariskolán. Beöthy László kereskedelemügyi miniszter a szegedi állami felső ipariskolán működő Fennesz József és Hoffer Imre ta­nárokat a VIII. fizetési osztályba sorozott ipariskolai tanárokká, továbbá Várkonyi Ferenc művezetőt főművezetővé, Mórtiz Fe­renc segédmüvezetőt művezetővé, Wachter Jenő és Antolik Károly előmunkásokat pe­dig segédmüvezetőkkó nevezte ki. — A szegéiiyügy a vidéken. Torontál vármegye alispánja, Jankó Ágoston, akinek nevéhez sok szociális és társadalmi intézmény létesítése fűződik, ujabban a szegényügy rendezését vette kezébe. Az alispán erre vo­natkozó szabályrendeletét a megyei közgyű­lés a minap nagy tetszéssel magáévá tette. A szabályrendelet kimondani kívánja, bogy a vármegyében illetőséggel biró elhagyott, munkaképtelen aggok ós szegények állandó gondozásáról a vármegye közönsége az 1886. évi 22. törvénycikk 145. szakasza alapján a szociális fejlődésnek és a humanizmus köve­telményeinek megfelelő módon gondoskodni óhajt, amiért ezen célnak megfelelő állandó és átmeneti intézmények létesítését rendeli el. Állandó jellegű intézmények volnának a men­házak és a menházban el nem helyezhető sze­gények rendszeres segélyezése, az időnkint fölmerülő inség enyhítésére a népkonyhák, melegedők ós inségmunkák szolgálnának. Az alispáni szabályrendelet elrendeli, hogy min­den GOOO-nél több lakosú községben menház létesítendő. Minden városnak és községnek szükség esetén népkonyhákat kell felállítani, melegedőket létesíteni, városokban és na­gyobb községekben pedig télen gondoskodnia kell arról is, bogy a téli időre minden köz­ségbe legyen olyan közmunka, amelyet ínsé­gesekkel lehet végeztetni. Minden város és község szegényalapot köteles létesiteni és an­nak javára évenként, egyszázalékos adót ki­vetni. — Munkások bálja. A magyarországi vas­és fémmunkás szövetség szegedi csoportja március 9-én, szombaton este, Szegeden, a Kass-vigadó Lloyd-termeiben saját könyv­táralapja javára zártkörű táncvigalmat ren­dez. Kezdete este félkilenc órakor. Felülfize­tések köszönettel fogadtatnak és liirlapilag nyugtáztatnak. — Szélhámos álhlrlaplró. A napok­ban egy borotváltképü fiatal gyerek jött Sze­gedre felöltő nélkül, dideregve. Másnap már, mint szerkesztő ur ült a kávéházban és ezen a címen csinált adósságokat. Kertész Béla ál­réven lelt a valódi kaucsuK-flQOSSFHK A hygienikus alma kaucsuk Igy betét m in a s é g e l . vteAS3sateasB3 elsőrangú L

Next

/
Thumbnails
Contents