Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-25 / 46. szám

1912. február 18. DÉI MAGYARORSZÁG 1 A parlamenti helyzet. (A miniszterelnök beszéde. — Apponyi beszéde. — A beszédek hatása. — A folyosó hangulata. — A Justh-párt leszerelésének föltélelei. — A Kossuthpárt értekezletének határozata.) (Saját tudósítónktól.) Megkötötték végre ma a békét. Eddig is elintézett tény volt ugyan, de csak ma hitelesítették nyilvánosan a képviselőházban azt az egyezséget, mely hosszú tárgyalás után a Kossuth-párt és a kormány között létrejött. Ennek az egyezségnek eredménye abban foglalható össze, hogy a Kossuth-párt biztosította a véderőreíorm olyan módosítását, mely a nemzeti jogok birtokállományát megóvja, a kormány pedig e módosítások árán beszedte a te,chnikai obstrukció fegyvereit az ellenzék nagyobbik részétől. Héderváry Károly gróf miniszterelnök mindjárt az ülés elején felszólalt s megismételte az Apponyi-féle prepozíciókra nézve mindazt, amit egyszer már elmondott. A két leglényegesebb pontra, a tartalékosok behívására és a német szolgálati nyelvre vonatkozóan azonban a miniszterelnök fontos uj kijelentéseket tett Kossuthék megnyugtatására. Ezek szerint a tartalékosok dolgában a törvény olyképen módosul, hogy takszative felsorolják majd mindazokat az eseteket, a melyekben a tartalékosok behívhatok lesznek, anélkül, hogy az országgyűlés ujoncmegajánlási, illetve megtagadási joga ezzel érintetnék. A német szolgálati nyelv tekintetében a miniszterelnök kijelentette, hogy ha eddig nem is sikerült kiegyenlíteni azokat az ellentéteket, melyek már nem a lényegre, de pusztán bizonyos kifejezési módokra szorítkoznak, a kormány hiszi, hogy itt is sikerül majd megtalálni a kiegyenlítés módját. Annál is inkább, mert a pörrendtartásról Szóló javaslat nincs szerves összefüggésben a véderőreformmal s későbbi megoldása nem ellenkezik a reform intencióival. Egyszóval van rá idő, hogy kölcsönös megértéssel itt is létrejöhessen a teljes megegyezés kormány és ellenzék között. Apponyi Albert gróf a Kossuth-párt nevében tudomásul vette a miniszterelnök válaszát, hangoztatta azonban, hogy a részleikérdésékben való megegyezés nem hidalhatja át azokat az elvi ellentéteket, tnelyek a katonai kérdésben a függetlenségi pártot a többségtől elválasztják. E megegyezés mégis alkalmas arra, hogy a Kossuth-párt már most elálljon a véderőreformmal szemben a szélsőséges fegyverektől. Apponyi végül azt a kivánságát fejezte ki, hogy a miniszterelnök nyilatkozzék még a választói jogról is, melynek megoldását a Kossuth-párt szintén óhajtja. Héderváry gróf kijelentette, hogy a kormánynak nincs ellenére, ha a Ház határozattal kötelezi a választójogi reformok ez év végéig Faló beterjesztésére. A békeaktus ezzel véget ért. Hatása külsőségekben ugy jelentkezett, hogy a -miniszterelnök és Apponyi beszédét gyakran kisérte együttes taps és helyeslés a Kossuth-párt és a többség részéről. Kosuthékat mindössze az érintette látható módon kényelmetlenül, amikor a miniszterelnök egyebek közt kijelentette, hogy hite szerirjt a nemzet bizalma fogja megjutalmazni mindazokat, akik a béke jpfivében résztvettek. A Justh-párt részéről itt gúnyos taps és nevetés hangzott föl s a miniszterelnök kijelentését közbeszólások kisérték. Apponyi Albert gróf felszólalása elején finom tapintattal nyomban el is hárította e kijelentések élét. — Mi — mondotta Apponyi — nem a jutalomért küzdöttünk s nem jutalom fejében kötöttük meg a békét. Egyedül lelkiismeretünk s kötelességérzetünk vezetett a béke ösvényére . . . Ezt a megokolást aztán a többség s a Kossuth-párt részéről is élénk tetszés kisérte. A folyosón ma is egyre tartott még Justhék és Kossuthék személyes villongása. A kölcsönös szemrehányás és méltatlankodás mind a két részről heves szóváltásokban jelentkezett. E disputákban sűrűn emlegették a tegnapi pártközi konferencia részleteit. Justhék elmondották egyebek közt, hogy Kossuth Ferenc különösen azzal okolta meg az értekezleten pártja békekötését, hogy a katonai és választójogi kérdést -még Ferenc József uralkodása alatt meg kell oldani, mert a trónörökös uralomra jutása esetén nincs rá semmi garancia, hogy a választójogi reform a nemzeti szupremácia megóvásával legyen megvalósítható . . . Justhék hangoztatták, hogy Kossuth Ferencnek ez az aggodalma egészen fölösleges s nem is helyes dolog, hogy a magyar trón várományosával szemben ilyen bizalmatlanság gyökeret verjen a magyar politikusokban. A Budapesti Napló ma esti száma egy interjút közöl Földes Bélától, mely azokat a feltételeket tartalmazza, amelyek alapján a Justh-párt hajlandó lenne beszüntetni a technikai obstrukciót. Földes kijelentette, hogy: — Már a Berzeviczy-féle tárgyalások folyamán fölvetettem azt az eszmét, hogy az általános választói jog reformját már most foglalják egy ideiglenes javaslatba. Ebben a törvényjavaslatban össze lehet foglalni azokat az alapelveket, amelyek szerint a választói reform megvalósítandó lenne. Ez esetben a végleges törvényjavaslattal várnánk, amig a statisztikai adatok földolgoztatnának. — Abba is belemennék részemről, hogy a véderőj a vaslatokat már most megszavazzuk, — de kellő garanciául kötelező Ígéretet vennék, — hogy annak végrehajtásával mindaddig várnak, amig a választójogi reform sorsa teljesen biztosítva nincs. A Kossuth-párt ma este 6 órakor tartotta meg előre tervezett értekezletét, amelyen formálisan határoztak arról, hogy az obstrukciót elejtik. Az értekezleten Tóth János elnökölt. Az értekezlet nagy többsége hat szavazat ellen elfogadta a határozati javaslatot. A hat ellenszavazó közül -négy alávetette magát a párt határozatának, mig kettő, név szerint: Barabás és Madách, kijelentette, hogy föntartja azt az álláspontját, amelyet eddig is magáénak vallott. Változások a Ballplatzon. Bécsből jelentik: Az Esterházy gróf távozásával megüresedett külügyminiszteriumi osztályfőnöki állást legközelebb betöltik. Az uj'külügyi osztályfőnök Forgách János gróf volt belgrádi követ lesz, aki jelenleg rendelkezési állományban van a külügyminisztériumban. Diplomáciai körökben sokat beszélnek mostanában a berlini és -a konstantinápolyi nagykövetségen állítólag küszöbön álló változásokról. Illetékes helyen megcáfolják azt a hírt, hogy Szögyény-Marich László berlini nagykövet ű közel jövőben távoznék állásából. Egyik bécsi lap ma reggeli számában azt jelenti, hogy Pallavicini gróf konstantinápolyi nagykövet helyére Burián báró, volt közös pénzügyminisztert fogják kinevezni. Ez a hir azonban kevésbé valószínű, mert nem hiszik, hogy Burián egy közös miniszteri állás után elfogadná a konstantinápolyi nagyköveti állást. Berchtold Lipót gróf, az uj közös külügyminiszter, ma délben foglalta el hivatalát. A közös minisztérium tisztviselői kara nevében Müller báró első osztályfőnök üdvözölte a minisztert. A Délmagyarország kabaréja. — Kende Paula, Ligeti Juliska, Medgyaszay Vilma, Nagy Terus, Bartos Gyula, Máté Sándor, Rózsahegyi Kálmán, Szirmay Ödön, Z. Molnár László Szegeden. — A Délmagyarország szerkesztősége március 16-án a Tisza-szálló nagytermében kabaré-estét rendez. A kabaréest hatalmas és tartalmas műsorával kulturmissziót teljesit, mert megszólaltatja a vidéken az ország legjelesebb művészeit. Különben is a Délmagyarország mindig a reform-törekvések hive volt, ezzel a kabaréesttel is ezt a célt szolgálja, mert olyat produkál, mely nemcsak, hogy nem sablonos, de a vidéken produkált események fölött jóval felülemelkedik. Szegedre hozza azt a művészgárdát, melynek művészi értéke külön-külön is megfizethetetlen és igy csoportosan valósággal kulturszenzáció. Amellett, hogy ez a kabaréest a szegedi közönség művészi érdekeit szolgálj jövedelmet jótékonycélra forditjuk. A kabaréest tiszta jövedelmét nyilvános elszámolás után egy bankba fogja a Délmagyarország elhelyezni és ebből az összegből alapitja meg a Délmagyarország segitőegyesületét. Fölösleges azt bővebben fejtegteni, bogy az ujságirók és nyomdászok betegség esetén nagyon is Kiszorulnak a segélyre, hisz számbavehető segélyt sehonnan sem kapnak. Két igen nemes és humánus cél vezette a Délmagyarország szerkesztőségét akkor, mikor rengeteg utánjárással összeállított egy olyan műsort, melynek művészi értéke oly nagy, hogy még vidéki város ilyen műélvezetben nem részesült. A Délmagyarország kabaré-estélyén a következő elsőrangú művészek szerepelnek: Kende Paula a Vígszínházból, Ligeti Juliska a Nemzeti Színházból, Medgyaszay Vilma Nagy Endre kabaréjából, Nagy Terus a Magyar Színházból, Bartos Gyula a Nemzeti Színházból, Máté Sándor a Royal-orfeumból, Rózsahegyi Kálmán a Nemzeti Színházból, Szirmay ödön a Király Színházból, Z. Molnár László a Magyar Színházból. Olyan nevek ezek, melyekhez banalitás volna kommentárt fűzni, vagy jelzőket alkalmazni. Minden név külön-külön garantál a művészi értékről. Program még nincsen megállapítva, mert nagyon valószínű, hogy még ez a hatalmas műsor is kibővül, mert előkelő budapesti irók és költők is bejelentették részvételüket. Az eddigi diszpozíciók szerint: Bartos Gyula Liptai Imre egy nagysikerű irodalmi értékű dolgával szerepel. Medgyaszay Vilma országosan ismert brilliáns magánszámaival két izhen is a pódiumra lép. Ligeti Juliska és Rózsahegyi Kálmán lehozzák Szegedre a fővárost már sokszor lázba ejtő duettjüket, a Magyar Koncertet. Ligeti Juliska magánszámmal is szerepel. Kende Paula, Z. Molnár Lászlóval szerepel, de mindkettőjük külön-külön is fellép. Az irodalmi értékű estély sikerét Kanizsai Ferenc Szegedről elszármazott országos nevü iró és Gábor Andor hírneves poéta felolvasása is nagyban fogja emelni. A helyárakról és a kibővült részletes mű* sorról a lapok és a falragaszok fogják érte siteni a közönséget.