Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-24 / 45. szám

4 DÉLMAQYARORSZÁO 1912. íebíuár 24. Férjhez menjenek-e a színésznők ? - Művésznők és a házasság. — (Saját tudósítónktól.) A világot - jelentő deszkák beijépesitői annyira foglalkoztatják az embereket, hogy igazán alig lehet egy mozzanatot is elképzelni életükben, mi ne érdekelné a nyilvánosságot. Az a kérdés pedig, hogy a festett világ szebbik neme férjhez menjen-e, vagy sem, olyan nagy horderejű, mint — mondjuk — az, hogy egy Dreadnought épittessék-e, vagy több. S ebben még csak túlzás sincs. Igazán futótűzként terjedt el például az a hir, hogy az egyik budapesti szinház bájos, fiatal nőtagja •szerelmes. Szerelmes! Olyan természetes dolog ez, különösen igy a koratavasz első fuvalmainak idején, s mégis fél Pest összedugta fejét e hirre. Persze, a szerelmes kisasszony: szinésznő. Szóval, mit magyarázzuk, keresve sem találhatott érdekfeszítőbb körkérdést a „Le Theatre" szerkesztősége ennél: „Férjhez menjenek-e a színésznők?" Alább szép sorjában elolvashatók a válaszok. Az első, akinek a kérdést föltették, a kiváló orosz táncosnő, Napierkovska volt, ezt válaszolta: — Van-e olyan leány, aki nfem szeretne férjhez menni? És végre is, a művésznők sem éreznek máskép, mint az emberiség polgári része. Ha férjhez mehetnék, higyje el, egy percig sem gondolkoznám, de művésznek nem lennék a felesége. Mert ez idegésitő, másról sem esik szó, mint a színházról, féltékenykednek egymásra, az egyik keleten vendégszerepel, a másik nyugaton ... Nem, művészek között nem boldog a házasság s nem is tartós. Ez világos, okos beszéd. De képzelhető, mennyire megzavarta az interjuholó ujságirót, amikor a másodiknak megkérdezett Mistinguett kisasszony ép az ellenkezőjét mondta a fentieknek: Művésznő csak művésznek legyen a felesége. Aki a színháznál él, mindent más szemmel néz, mint a többi ember. Ha egy szinésznő polgárembernek lesz a felesége, ugy ebből mindig félreértések támadnak. De ha művész a férj, az egész más. Közös nézetek... közös érdekek. Beszámoljak egy'másnák a sikerekről, szidják a publikumot... kihallgatják egymás szerepét Amikor pedig az újságíró szerényen ama meggondolások lehetőségét vetette fel, amelyek az előbbi válaszból merithetők, ezeket válaszolta: — Ostobaság! Hiszen igaz, hogy á iíiüvészházasságok keretében sűrűn áll a bál, hogy az ember hamar tüzet fog. De olyan hamar kiengesztelődünk — és van-e édesebb, mint a kibékülés. Olyan szép ez, hogy szinte érdemes összeveszni érte. A harmadik nyilatkozó hölgy, a párisi Hansi Niese, Margueritte Duvql volt: — Nem, nem, nem! — Színésznők ne házasodjanak. Művésznő éljen a hivatásának. Férj, háztartás, gyermekek!... brr! Hogy maradjon minderre idő az örökös próbák, előadások, vendégjátékok mellett. — És a szerelem? — kérdé félénken az újságíró. De erre már anekdotával válaszolt a művésznő. még pedig olyannal, amely az ő életében játszott szerepet. — Mikor tizennyolc éves leányka voltam, az anyám mindenáron azt akarta, hogy egy hatvanötéves dúsgazdag gróf felesége legyek. Könyörögtem, sirtam, szabadkoztam s egyre csak azt hajtogattam: nem szeretem, anyám, nem szeretem! Végre is elvesztette édesanyám a béketürését, és idegesen ennyit mondott: Ugyan, menj hát ho'zzá a grófhoz ós szeress, akit akarsz! Megfogadtam édesanyám tanácsát, igaz, csak részben. Nem mentem ugyan feleségül a grófhoz, de — azt szerettem, akit akarok! Persze nem fejezhette be az interjuholó mindaddig a körutazást, amig a szelleméS Sascha Guitryt meg nem kérdezte véleménye felől. Jó helyre fordult. — Hogy egy szinésznő férjhez menjen-e, kérdi Ön, — hogyne, ahányszor csák lehetséges. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Szombat: Leányvásár. (Bérletszünet.) Vasárnap délután: Rossz pénz nem vész el. — Este: Leányvásár. (Bérletszünet.) Hétfő: Dolovai nábob leánya. (Páratlan'/a-) Kedd: Vasgyáros. (Páros s/s.) Szerda: Csitri. Bemutató. Vígjáték. (Páratlan 1/a.) Csütörtök: Csitri. (Páros */».) Péntek: Csitri. (Páratlan 3/a.) Szombat: Leányvásár. (Páros 1/3.) Vásárnap délután: Bocaccio. — Este: Leányvásár. (Páratlan J/3.) * Kabaré-előadás asaetjetli színházban Moliére humora ragyogott volna pénteken este a szegedi szinház sz'npadán, ha a szereplők kegyetlensége nem hamisította volna meg a könnyeken átszűrődő, senkit sem bántó, mindenkit tánifó humor eredeti formáját. Danáin György-öt játszották a súgó hatásos közreműködésével. A szerepét senki sem tudta. Még Mihó László tudta legjobban, mert őt László Tivadar helyett egyetlenegy próbával csak tegnap ugratta be a direkció ebbe a szerepbe. És igy Mihó átolvasta a szerepet. Előadás után Moliéres valószínűleg megfordult ibolyával borított sírjában és igy zokoghatott. — Nem igy gondoltam, nem igy gondoltam. A klasszikus Moliére után egy tízperces kabaré-szkecs, az Erdei lak beVnutatója következett. A szellemes kab'áré darab, a rézágygyal, mint kabaré szám: ragyogó, brilliáns. A szereplők is tudták, hogy ez kabaré reportoár, mert a színpadról belejátszottak a publikumba és saját mulatfatásukra kedélyeskedtek. Legkedélyesebb volt a piszfolyjélenet. Heltai célzott és lőni akart, de a pisztoly nem sült el és Zátöny végszóra a földre esett. Heltai újra lőtt. A pisztoly újra ésütörtököt mondott, pedig Zátony már percek J>ta holtan unatkozott a földön. Helai ötször próbálta, mig végre hatodszorra elsült a pisztoly, pedig nem is arra tartotta, amerre Zátony feküdt. Szerencse, högy Zátony szellemesen kivágta magát. Szohner Olga egy kikapós asszony szerepében, bájos és elegáns volt. Szűcs Irén és Pogány, mint apaésok jó figurát adtak. Az előadásnak háromnegyed tiz órakor már vége volt. Ez a tény mentette meg az unalmakban höSSzu esfét. * A tóárnő. (SShbiü 3 felvonásban, irták Biró Lajos és Lengyel Menyhért, A NétnZeti Szinház pénteken mutatta be.) Nagy érdeklődést keltett, hogy két olyan színpadot igazén isrriérő irő, mint, Biró LájoS és Lengyel iíenyhért. Milyen darabot ir, ha összefog. A mai előadás nagy •közönségét is ez izgatta, a mai esti premierpiiblikum is bizöriyára ezzel a kíváncsisággal ült be a színházba. Akik a „Cárnő" előadását végignézték, ezen a kíváncsiságon ful vannak és már megállapíthatták, högy a két kiváló szerző társulásából áz lett, aminek lenni kellett: nagyon hatásos, szindus, lüktető cselekményt! darab, amely áz első pillanatban megfogja az embert és leköti az utolsó szóig. Mintha a két routinier teremtés közben egymásra akart volna licifátni, olyan ez a darab. Két tehetségnek az alkotása, akik először találkozva közös műhelyben, egymásnak akartak imponálni az alkotásban. Lépten-nyomon ötlet, amely nélkül— ugy látszik — egyetlen munkanapon Sem akart találkozni egyik szerző a másikkal. És ebből a versengésből született a ma bemutatásra került darab. A téma, ha nem is uj: bálás. Egy asszonynak a bélső kétéletét aknázzák ki a szerzők, a szív és a kötelesség ÖRSzéü'tközését. Törtétiéimi a háttér. történel/iiek a szálak, amelyekből a darab szövődött, dó a főalak nem történelmi hitelességű, nehogy a mult ridegen megköthesse az irók kezét. A főalak II. Katalin cárnő, anélkül azonban, bogy históriai pontossággal az volna. Neve nem is szerepel az egész darabban, nehogy iskolai könyvekből ráolvashassunk. Csák a cárnőt vették kölcsön, aki egyben forró vérű, szerelemre vágyó asszony. A cárnő életét és trónját veszély fenyegeti. Az orosz nemesség elégedetlen a kancellár francia politikájával és összeesküvést készit élő. Egy fiatal lovasbadnagy odahagyja a harcteret, kihallgatásra jelentkezik a cárnőnél is fölfedi a készülő veszedelmet. A hatalmas cárnő hálásan fogadja az ifjú jelentését és megkéri, hogy tartson továbbra is az Összeesküvőkkel, akiknek már a pétervári palotában is vannak hiveik és annakidején tegyen jelentést, bogy az elégedetlenekre le lehessen csapni. A fiatal lovastiszt a cárnőnek, mint asszonynak is megtetszik és megajándékozza kegyeivel. A forró vérű katona megfeledkezik mátkájáról, a cárnő egyik udvarhölgyéről és engedelmes rabszolgája lesz a szép asszonynak. Becsvágya azonban nem engedi nyugodni, nem elégszik meg a szép asszony csókjaival, hanem részt kér a kormányzásból is. Cselekvő erős férfi akar lenni, nem titkos szeretője a cárnőnek. Egy finom és okos kancellár azonban megakadályozza. ezeket a törekvéseket, amelyek a nemesek által pártolt porosz politikával tönkre tennék az ő franciábnrát politikáját, ámelynek legnagyobb munkája, a frahciaörosz szövetség már-már tető alatt van. Az uj francia követ már csak arra várt, hogy a cárnőnek bemutassák, azután * nyomban megkezdődnek az utolsó tárgyalások. Az Snéreztében megbántott lovástiszt erre haragjában az összeesküvőkhöz pártok akik egy hozzájuk szitó ezreddel körülfogják a palotát, bogy Iván nagyhereeget ültessék a trónra. A ravasz kancellár azonban az utolsó pillahátbán fölfedezi az Összeesküvést, a gárda élén megtámadja a lázadókat és elfogja Őket. A cárnő boszut liheg és halált követel az összeesküvők fejére. A diplomata kancellár ázonban ekkor a cárnő elé vezeti a sima és szép arcú követet, akinek láttára a cárnő uj szerélémre gyul és ennek hatása alatt bem csak a titkos szerződést köti még, habem megbocsát az összeesküvőknek is. Az élmondottakból kitűnik, hogy a két szerző bem akart tizenhárompróbás történelmi darabot irni, csupán abba az időbe helyezi a biesét. Igy is kell fogadnunk a darabot, a biaga érdekes fordulataival, pompás és érőteljes alakjaival. Az előadás egyike völt a legjobbaknak. Csupa nagyszerű szerep, elsőrangú kezekben. Márkus Emma alakítása nagy és fényes sikert aratott, úgyszintén Gál Gyula bravúrosan megjátszott kancellárja. A szerzők elgondolásában bem élhetett (finomabban ez az alak, mint Gál tökéletes álakitásában. Beregi és Odry, Várady Aranka, Petlies, Rajnai mind méltán osztályosai a nagy sikernek. A szinház kötelestóerszerüen a két kiváló szerzőhöz méltóan állította ki a darabot. * Klasséfkn* irodalmi ést. A Ltoydhágytermébén február 25-én, vasárnap este hat órakor tartandó klasszikus irodalmi est iránt napról-alapra nagyobb az érdeklődés. Néhány fővárosi iró és művész is jelezte az irodalmi estén való részvételét. Jegyek előre válthatok a fíékei-féle hirlapirodában. * Hány éveseit? Egy milánói ujsáar egy sereg híres olasz színpadi szerző, színész és Szinésznő korát árulja el ós arról biztosítja olvasóit, hogy hivatalos anyakönyvi adatok álapján állította össze az indiszkrét kimutatást. A közlemény szerint Gabriéle d'Anhunzio 1867 junius 7-én, Pietro Mascagni 1863 december 7-én, Giacomo Puccini 1858 junius 22-én, Don Loronzo Perosi 1872 december 20-án, Sem Benelli 1877 szeptember 10-én, Leoneavállo 1858 máreihs 8-án. Patti Adeliua