Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-23 / 44. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1912. február 18. haladt kíséretével és a főhercegekkel. Utána a titkos tanácsosok, miniszterek, diplomaták, generálisok. A Burg zsandárai teljes díszben követték a hosszú sort, amely — amint végighaladt a Szent Mihály-templomig teezető hosszú útvonalon, — egyre nőtt. A koporsót hat udvari ló által vont gyönyörű gyászkocsira helyezték. A gyászpompába burkolt templom majdnem egészen teli volt, amikor bevitték a koporsót. A templom előtt egy század magyar baka és Burg-zsandárok, bent testőrök álltak föl. Az uralkodó-ház tagjai és a főbb méltóságok az első sorokban helyezkedtek el. Nagl bíboros, bécsi hercegérsek celebrált fényes papi segédlettel. Amikor véget ért a szertartás, a Schwartzenbergplatz-ig kisérték a gyászkocsit, itt a menet feloszlott. A koporsót a Staadtsbahnhof-ra vitték, ahonnét különvonaton Doxanba, Aehrenthal csehországi birtokára szállítják. Berchtold gróf külügyminiszter és Müller báró osztályfőnök elkísérik a halottat és résztvesznek a doxani végíisztességen is, Goga Oktávián bevonult a szegedi államfogházba. (Saját tudósítónktól.) A szegedi államfogháznak ismert nevü vendége van. Goga Oktávián, a híres román költő harminc napra bevonult a nemzetiszínű vaskapu mögé, ahová államellenes izgatásért utalta az aradi törvényszék. Goga Oktáviánnak még januárban le kellett volna ülni a büntetését, de az igazságügyminiszter engedélyével elhalasztotta a fogság megkezdését, Ennek a halasztásnak igen érdekes előzménye van. Goga Oktáviánnal ugyanis harcba szállt a békétlen román nemzetiségi párt. Aradi román agitátorok azzal vádolták, hogy a magyar kormánynál közbenjárt a nemzetiségi mozgalom leszerelésére. Különösen Vajda Sándor, a volt országgyűlési képviselő hangoztatta a vádat. Valóságos hajsza indult meg ellene. Káromolták, mint a románok árulóját. Goga nyilatkozott a vádakra és erősen kikelt a meggyanusitás miatt. Aljas rágalomnak nevezte az agitátorok vádját. Kijelentette, hogy híve a békének. Céltalannak tartja a szüntelen harcot. De soha senkivel nem beszélt a mozgalom leszerelése ügyében. A pro és kontra nyilatkozatok után állapodtak meg, hogy a Goga—Vajda-affér tisztázására becsületbirósági tárgyalást indítanak. A becsületbíróság tanúkihallgatásokat rendelt el. A tárgyalásokat közben megszakították, anélkül, hogy a becsületbíróság bármely irányban is határozott volna. Goga Oktávián hivei ebből az alkalomból tüntetést rendeztek a költő tiszteletére. Ez a bizalom igen fontos a politikai helyzet szempontjából, mert Gogának különleges helyzete van a magyarországi románok körében. Kiváló költő, Petőfi legismertebb román fordítója. Különös tisztelet és megbecsülés övezi a személyét. Nem politikai kalandor, hanem higgadt megfontolásu politikus. A világpolitika konjukturák nézőpontjából figyeli az eseményeket. Ezért szálka ő az ágaskodó agitátorok szemében. Súlyos jelentőségű tehát a román nemzetiségi párt tüntetése, amely a béke megalapozásának tekinthető. Goga Oktávián csütörtökön délelőtt utazott el Aradról Szegedre. Több száz hive kisérte az állomásra. Vajdáék ellen tüntetést akartak rendezni, de meghátráltak a lelkes tömeggel szemben. Csütörtökön délután érkezett Szegedre Sztojka György, az aradi Trihuna munkatársának kíséretében. A város megtekintése után jelentkezett Müller Mórnál, a Csillagbörtön igazgatójánál. A költő arra kérte az igazgatót, hogy fogságában zavartalanul dolgozhassák egy politikai röpiratán. Az igazgató megígérte, hogy lehetőleg minden kívánságát teljesiti és a fogházban nem gördítenek akadályt megszokott életmódjának folytatása elé. Énnek ellenéhen azonban arra kért határozott és kötelező Ígéretet a börtönigazgató, hogy Goga újságíróval nem áll szóba a fogházban, intervjura nem ad alkalmat és igy nemzetiségi kérdések megbolygatását a fogházból kiindulóan nem idézi elő. Goga Oktávián az igazgató beszédére mosolyogva intett a fejével. Mert Goga is benne él egy kicsit az újságírásban • . A Tribuna munkatársa még csütörtökön visszautazott Aradra. Goga Oktávián a fogházban legtöbbnyire egy aradi bankigazgatóval érintkezik, aki párviadal vétségéért ül. A cutaway. Most egy kicsit, pár percre legyen szabad a magunk, a férfiak divatjáról beszélni. Úgyis tavasz van, az öltözködésben átmeneti idő, ilyenkor mindenkinek ruhacsináltatásból fő a feje, az asszonyok számára meghal ilyenkor minden más gond, hol, mit, hogyan, három kérdőjellel a szemükben imádkoznak heteken át a divatlapokból, nos, pár perere, mi, férfiak is hadd gondolkozzunk a magunk külsejéről. A férfi1' öltözködésében is legyen egy kis hiúság. A férfi szépen öltözködése tulaj donképen hódolat a női nemnek. Azért nem kell mosolyogni, ha mi is megnézzük jobban magunkat a tükörben. Végre valahára jött egy örömhír, amelyik a kétsoros redingot haláláról szól. Ez a portás-uniformis régóta szálka volt minden ízléses ember szeméhen, de soha ízléstelenség olyan erősen nem tartotta magát. Odatolakodott a legdíszesebb helyekre, a legszebb alkalmakra, az igazi parvenü szemtelenségével csinált magának érvényesülést. Most az ango} divatszellő azt a kellemes hirt hozza, hogy a redingot helyét fel fogja váltani a kedves, csinos, már eddig is népszerű zsaketnek egy uj, ötletes formája, a cutaway. Milyen lesz, még nem tudjuk, xpert nem láttuk, csak leírásból képzeljük el, de a széles külső kihajlással, elől nyitott formájával igazán szépnek kell lennie. Kellett, hogy jöjjön egy ilyen rnhaforma, mert a redingot-ot ezren és ezren nem tudták megszokni, egy másik szerencsétlen kabátforma, a szmoking, most éli végnapjait és jó lesz nem csináltatni ilyet, ha a régi kopni kezd is. Most jön a cutaway, a tökéletesített zsaket, ami szemre szép, használatra praktikus, ha ünnepies alkalomra veszem fel, betartottam a szabályt, ha munka közben rajtam marad, akkor nyűg és elegáns vagyok. Mert csúnya és ferde szokás az, amikor a férfi munkája előtt felveszi a legkopottabb kabátját. A munka a férfi istentisztelete, az ha talán nem is a legkellemesebb, de a legfontosabb része a napi teendőinek. Amikor ,a férfi munkához áll, önmagát, hivatását, a környezetét, a publikumát és .magát a munkát tiszteli meg avval, ha épen ugy készül hozzá külsőleg, mint amikor —- uri emberről beszéljünk és a jólétnek bizonyos fokán állóról — leül családjával étkezni vagy szórakozni megy. A cutaway, a praktikussá tett diszöltöny tényleg egy kedves örömhir, divatfinak, száraz kvekkernek egyaránt. Igy valahogy talán mégis meg fogjuk érni egyszer, hogy valami összhang, Ízlés jön a mi öltözködésünkbe hogy becsületesen öltösótt, Rémi ünnepies szint adó ruhadarabban fog megjelenni ott és akkor a férfi is, aki eddig, mikor felesége dekoltálva, agyonfésülve, fűzve, festve mutatta magát, ő mellette szürke zaecoban, szines ingben izléstelenkedett. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Péntek: Danden György. — Erdei lak. Btmutatók. (Páros */»•) Szombat: Leányvásár. (Bérletszünet.) Vasárnap délután: Rossz pénz nem vése el. — Este: Leányvásár. (Bérletszünet.) Hétfő: Dolovai nábob leánya. (Páratlan */»•) Kedd: Vasgyáros. (Páros '/»•) Szerda: Csitri. Bemutató. Vígjáték. (Páratlan */».) Csütörtök: Csitri. (Páros '/»•) Péntek: Csitri. (Páratlan »/..) Szombat: Leányvásár. (Páros 1/».) Vasárnap délután: Bocaccio. — Este: Leányvásár. (Páratlan "/»•) Müvészetpártolás a vidéken. (Saját tudósítónktól.) Különös, bár nem szokatlan jelenség, bogy a vidéki közönség nem törődik a művészettel és bár mindenre, ellenben műtárgyakra nem áldoz. Vidéken élő művészek már előre számolnak a közönség rész vétlenségével s nem lépnek föl valami magas igényekkel, hanem ellenkezőleg; olyan szerény, alacsony árakat szabnak, hogy igazán nem kell jómódúnak lenni ahoz, hogy egy-egy művészi festményt megvásároljon a vidéki polgár. El lehet mondani, hogy a vidéki városok tárlatain szereplő képek, vagy más műtárgyak áraiból ki van kapcsolva a művészet s csak mint szobadíszt, mint bútordarabot árusitják olyan olcsón, hogy egy valamire való reprodukciót is drágábban adnak el a fővárosban. Tornyai János, az országos nevü, eredeti és Hódmezővásárhelyen élő festő kollektív kiállítást rendezett Szabadkán. E kiállítás sikerének jellemzésére szolgáljon Tornyai következő levele, melyet egyik szabadkai lapban közöltek: Több rendbeli dolgaim sürgősen elszólítanak Szabadkáról s a tárlatom sorsát a jó embereim és kollegáim kezébe teszem le. A kiállításom látogatói általában, a vásárolni szándékozók különösen (őszintén szólva: majdnem kivétel nélkül) kissé magasaknak találták az„ árakat. Nem akarván egyrészt a látszatába sem keveredni annak, bogy egyik müvásárló drágábban, a másik olcsóbban juthat képhez; másrészt elkerülni óhajtván a mindkét félre nézve kellemetlen és felesleges alkudozást, elhatároztam, bogy az összes képek árát, kivétel nélkül, a katalógusi ár felére szállítom, le. Épen igy feleárban árusittatnak mától fogva az összes belépő és sorsjegyek stb. — Legyen szabad remélnem, hogy igy még a kevésbé jómódú kultúrember is képhez juthat s a tehetősebb mübarát több képet is vásárolhat, — könnyebben létre jöhet majd műpártoló közönség és kiállító művész között az a kölcsönös megértés és harmónia, amely kell, hogy célja legyen minden komoly, a művészet népszerűsítését célzó tárlatnak s ami célom volt nekem is e kiállításommal. Tornyai János. Ez a levél véletlenül Szabadkának szól, de szólhatna Szegednek is, mert nálunk sem divat a kép vásárlás. A nagy közönség nem igen vesz képet s az úgynevezett kultúrember a valóságban nagyon kevés van. Szegedi művészektől magánosok nem igen vásárolnak s igazán csak egy-egy pénzintézet, vagy maga a várcs az, mely néha-néha rendes, áron megvásárol egy képet,