Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-23 / 44. szám

1912. február 23. » Romlás. Az Újság irja : Serédi Jen5 dr egyike a legkeresettebb szerzője a vidéki színpadoknak. Eddig összesen hét színdarab­ja került szinre. Az elsőt, a Tüzpróba cimü egyfelvonásos vígjátékot a Vígszínház 1901. évi pályázatán tüntette ki a beérkezett 101 munka között első helyen dicsérettel, a má­sodik A hir a szabadkai színműpályázaton, a legutolsó, a Romlás, a szegedi színműpá­lyázaton ugyanilyen elismerésben részesült. Ezeken kivül a Megtorlás t és a Rombadőlt oltár-t Krecsányi mutatta be Budán és Te­mesvárott. Adták még a Csipkés Zsófi ós a Nászajándék cimü darabjait, valamennyit nagy sikerrel. Legutóbb a miskolci szinház hozta szinre Serédy Jenőnek Romlás cimü müvét, amely itt is csakúgy tetszett, mint legutóbbi (kolozsvári bemutatóján. Serédy­nek Romlás cimü müve jóval felülemelkedik az átlagon és méltán helyet kérhetne a fővá­rosi színházak műsorában is. A temesvári rablógyilkos utolsó napjai. — Balázs István reménykedik. — (Saját tudósítónktól.) Megrögzötten ta­gadja még mindig tettét Balázs" István, a temesvári rablógyilkos. Még most is, életé­nek utolsó napjaiban letagadja azt, hogy ő ölte meg Löwinger Ferenc zálogost. Pedig Balázs István sorsa felett pálcát tört a ma­gyar igazságszolgáltatás legmagasabb fóruma a Kúria, amely a temesvári esküdtbirák ha­lálos ítéletét helybenhagyta s most már csak őfelsége kegyétől függ Balázs István élete és halála. Balázs István e hónap tizenhatodi­kán levelet irt védőjének, amelyben óhaját fejezi ki, hogy abban az esetben, ha a Kúria nem mentené fel, inkább akasszák fel, mint­hogy egész életére raboskodjék. Ez a szerény kívánsága valószínűleg teljesedni fog s Ba­lázs István már, ugy látszik, érzi a hurkot a nyakán. Eddig szép csendesen viselkedett a cellá­jában s akárhányszor Boross Dezső dr királyi ügyész meglátogatta a cellájában, sohase volt valami különösebb kívánsága, vagy pa­nasza. A fogház személyzete a lehető leg­jobb bánásmódban részesiti Balázs Istvánt s különösen Faragó László fogházfelügyelő törekszik arra, hogy ez a fogoly megőrizze nyugodtságát. Eddig nem is volt baj. Ba­lázs István napokon keresztül írogatta nap­lóját, amely persze feltűnést nem keltett. Amikor ezt a szórakozását befejezte, nap­hosszat olvasgatott. Rövid nyolc hónap alatt Balázs István kiolvasta az egész fogházi könyvtárt, amely pedig több mint száz kötet könyvből áll. Faragó fogházfelügyelő nem akarta tétlenül hagyni a fogolyt s vigyá­zott arra, hogy Balázs Istvánnak ne legyen sok ideje töprengeni a sorsa felett s esetle­ges nyugtalanságával zavart kelteni a fog­házban. A fogházfelügyelő ezután, liogy Balázs számára nem akadt olvasnivaló könyv, na­ponta újságokat küldött a cellájába, vi­gyázva persze arra, hogy a hírlapok között ne akadjon olyan is, amely véletlenül Ba­lázs István ügyével foglalkozik. Ezzel aztán kissé elviselhetővé tették Balázs rabságát, de a legutóbbi napokban nyugtalankodni kezdett. Ugyanis volt menyasszonya, Horák Mária egy hét előtt elment Temesvárra s meglátogatta Balázs Istvánt a fogházban. A találkozást nem kisérték drámai jelene­tek. Horák Mária szeme ugyan könnybe lá­badt s hangja kissé remegett, amikor be­szélni kezdett Balázs Istvánnal, de azért a találkozás megrázó jelenetektől mentes ma­radt. Balázs nyugodtan, felindulás nélkül beszélgetett Horák Máriával s csak akkor csillogott a szeme, amikor Horák Mária el­búcsúzott tőle: — Pista, én még mindig szeretlek s a siron tul is szeretni foglak! Még egy pillantást vetve a szomorú, sá­padtképü emberre, lassan kiment a fogház­tH*LMAQYARORSZÁÖ bél. Ettől a pillanattól kezdve Balázs István megváltozott. Már nem tud nyugodtan ol­vasni, sokszor órák hosszáig maga elé bámul és sóhajtozik. A Kúria döntését Balázs még nem tudja. A fogházfelügyelő nincs hivatva a Kúria ítéletét vele közölni, a fogházőröknek meg szigorúan meg van tiltva a hirt vele tudatni. Habár a fogházfelügyelő mindennap benéz Balázs cellájába s ma is meglátogatta a rabló­gyilkost, ez egy szóval se érdeklődött a Kúria döntése iránt. Balázs ravasz ember s valószínűleg sejti, hogyha senki se közli vele az örömhírt, akkor bizonyára a Kúria hely­benhagyta a halálos Ítéletet. A törvényszék valószínűleg csak a király döntése után fog­ja Balázs Istvánt sorsáról hivatalosan érte­síteni. NAPI HÍREK Paraszt-erkölcs — uri tempó. (Saját tudósítónktól.) Az uri erkölcsök ideje lejárt. A táblabirák kora a múlté, s az a miliő, mely ezt a kort övezte: a nagy udvarházas kúriák tágas termeivel, politú­ros bútoraival, levendula illatával, mind csak egy már szintén letűnt irodalom emlékeiben van megörökítve. Eltűntek a nemesi kivált­ságok s vele eltünedeztek azok a javak, me­lyek e kiváltságokból fakadtak. A polgári társadalom előrenyomult s elfoglalta, elhó­dította a földet, a kúriákat s teremtett he­lyette szeszgyárakat, bérházakat és bank­szövetkezeteket. Az irodalomnak oly kedves speciese, a dzsentri követte) (a nemesi korszakot. Ez azonban nem volt megalapozva, s csak külső­ségekben élt. A dzsentri szó nem jelentett vagyont, csak uri származást, ahoz való er­kölcsöt, virtust, gavallériát. Persze, hogy rövidesen kiveszett a fajtája, mert a dzsentri erkölcs nem a pénz megszerzésében, hanem elköltésében nyilvánult meg. Az uzsorástól fölvett kölcsön nem valami produktív ke­resetforrás, hanem szintén csak költekezés. Kellett nótára, kártyára, lóra s tartott, a mig az uzsorás bizalma tartott. Ez pedig szintén csak addig tart, amig a bonitás tart. Nem hosszú határidő a (dzsentri erkölcsök mellett. A földek, kastélyok kicsúsztak a dzsentrik lábai alól s átvándoroltak a Rosenhergek, Schwareok, Kohnok tulajdonába, akik ma nem dzsentrik, hanem csak parvenü nagy­birtokosok, háztulajdonosok, milliomosok és királyi tanácsosok. Esetleg nemesek, de pol­gári erkölcsüek, esetleg gavallérok, költe­kezők, de számítással, csak a jöevedelem ha­táráig. A dzsentrik ma már valami csendes, nyu­galmas hivatalban ülnek, szerény dotáció­val. A sóliivatalok, adóhivatalok tisztjeinek nem telik a folytonos mulatozásra s csak nagynéha rúgnak ki a hámból, ugy elsején, vagy ha egy jól betáblázott szövetkezeti kölcsön A jpikerült kiimádkozni. Közben a földéhes paraszti ember dolgo­zik, túrja a földet. Egy-két jó esztendő, jó termés, jó gabonaár s szerez a maga néhány hold földjéhez egy másik szép tagot, jó termőt, amelyen viz volt valaha s megszedi magát, kis-középbirtokossá lesz. Beáll a jómód. A jómóddal eltűnik a nagy szorgalom, a túlzott paraszti igénytelenség s rákap az uri tem­póra. Aki figyelemmel kiséri a föld népét, kü­lönösen itt a délvidéken, az tapasztalhatja, hogy a kisbirtokosok aránylag az örökös pa­nasz dacára is vagyonosodnak. Vannak kis­községek, 7—8 ezer lakossal, melyben nem egy, de négy-öt bank is van s mindegyik bu­sás osztalékot fizet a részvények után. Tu­dunk ilyen, jobbára német lakosságú köz­séget, melynek bankjai 6—7 millió korona takarékbetétet kezelnek, többnyire mind kisgazdák pénzét. j'jjgl :1#J.jÜ 6 Ugyanebben a községben egész dzsentri erkölcsök szerint élnek a kisgazdák. A nagy­vendéglőben, külön-külön szobákban egész éjjeleken át kártyáznak, még pedig nem ku­koricára, vagy babra, hanem nagy pénzekbe. Ezresek cserélnek gazdát egy-egy éjsizaka, s bizony akárhányszor nagyon hirtelen kény­telen eladni a gazda egész termését, hogy kifizethesse a kártyaveszteségét. Ilyenkor pedig nem igen mérlegelik a konjunktúrákat, ugy kell adni, ahogy veszik, hiába fáj a szi­ve emiatt a Máli néninek s hiába zúgolódik, hiába rágja a fülét a tékozló gazdának. Azért másnap este csak tovább folyik a „csendes", résztvesz benne a gazda, merthogy csak vissza akarja szerezni, amit előző éjjel vesztett. Sokszor aztán rámegy az egész va­gyon. Ilyen kártyázások alkalmából nagy pén­zek forgalmáról lévén szó, nem sört és nem spritzert iszik a parasztgazda, hanem pezs­gőt, mert hát úgyis mindegy. Ha nyer, fut­ja, ha meg vészit, az már ugy sem tesz kü­lönbséget. ötven pengővel több vagy keve­sebb, nem lendit az ügyön. Igy az örök erkölcs, a jómód erkölcse. Á vagyonosodással jár az uri tempó, a virtus. A paraszt, ha jómódba kerül, fölveszi az urak erkölcsét, a dzsentri tempókat. Elúszik a pénze, nincs maradása a falujába s megy, megy a következő állomásra — Amerikába. — József főherceg egészséges. Négy hete, hogy József királyi hercegen hirtelen súlyos béíoperációt kellett végrehajtani s a Herczel-szanatóriumba szállították. Az ope­ráció sikerült és a fenség mára teljesen fel­épült és eltávozott a szanatóriumból. Távo­zása előtt a királyi herceget orvosai, Korányi Frigyes báró, Herczel tanár és Czuzewszki ma reggel még egyszer alaposan megvizs­gálták s egyértelmü'leg konstatálták, hogy felgyógyult. Azután Libits Adolf jószágkor­mányzót fogadta a főherceg s gazdasági uta­sításokat adott neki. Tizenegy órakor meg­jelent József királyi herceg ismert nagy au­tója s befutott a szanatórium kertjébe. Ahogy a gépkocsi megérkezését jelentették, meg­nyili a királyi herceg elsőemeleti szobájának ajtaja s kilépett rajta József főherceg, tábor­noki egyenruhában, vállán szürke tiszti ikö­penyeggel. Jobbján a felesége, Auguszta ki­rályi hercegnő, balján pedig az egyik orvos támogatta. József főherceg külsején meg sem látszott, hogy milyen súlyos bajon esett át. Nem soványodott le, sőt mintha valamicskét meghízott volna. Testtartása és járása friss s ha a professzor nem intené folyton óvatos­ságra, bizonyára az volna leginkább kedvére, hogy katonás léptekkel gyorsan lesiessen autójához. Amikor a főherceg gépkocsijához ért, mosolyogva és barátságosan szalutálva fogadta az ott egybegyűlt szanatóriumbeliek ovációját. Kezet szorított valamennyi orvos­sal és mindegyiknek külön megköszönte az ápolása körül kifejtett buzgóságát. Az ápoló­nők és szolgák közt pedig busás borravalót osztott szét. — A mexikói forradalom. Washingtonból je­lentik: i Hivatalos jelentések szerint az anarchia Mexikóban mindinkább terjed. Több város a felkelők kezébe került. Az ame­rikaiak tiltakozása a fosztogatások ellen mind gyakoribb lesz. Ideérkezett jelentések szerint tegnap Thalatyánál csatározás volt, amelyben a lázadók 37 halottat vesztettek. Hat fölkelő fogságba került. Az országos mi­liciának 11 halott és 9 sebesültje volt. - Báró Gerliczy Ferencné gyógyulása. Báró Gerliczy Ferencné, aki nagybetegen feküdt Budapesten, jobban van. Fölgyógyu­lása teljes és közelebb már deszki kastélyuk­ba utazhatik. — A külügyminisztérium magyar osz­tályfőnöke. A külügyminisztériumban Esz­terházy Pál gróf helyére tudvalévőleg ismét magyar származású diplomatát fognak kine­vezni. A fontos állásra kinevezendő diploma­tát a következők közül fogják kiválasztani;

Next

/
Thumbnails
Contents