Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-23 / 44. szám

1912. február 18. DÉI MAGYARORSZÁG 1 meg van bénítva ugy politikai, mint gazdasági tekintetben, mert nem terjeszkedhetik s egyetlen reménye a háború. A cár ingerülten vetette közbe, hogy elégedjék meg a busás pénzbeli támogatásokkal s óvakodjék a harcias kalandorpolitikától. A parlamenti helyzet. (Kossuthék a kormány mellett. — A Justh-párt ábrándja. — Apponyi és az obstrukció.— Kombinációk és cáfolatok.) (Saját tudósítónktól.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Serényi Béla gróf földmivelésügyi és Zichy János gróf kultuszminiszterrel ma reggel Bécsbe utaztak Aehrenthal gróf külügyminiszter temetésére. A temetésen küldöttség képviselik a magyar törvényhozás mindkét házát is. A képviselőház küldöttsége Návay Lajos elnök, a főrendiház küldöttsége Zichy Ágost gróf főudvarnagy vezetésével ugyancsak ma reggel utazott fel a volt külügyminiszter végtisztességére. A miniszterelnök bécsi utjának nincs politikai jelentősége, legalább is a Kossuth-párttal való megegyezés szempontjából nincsen. Tudvalévő, hogy Héderváry gróf az Apponyi Albert gróf által előterjesztett követelések teljesítésének módját és mértékét mult heti tárgyalásai alkalmával az osztrák' kormány és őfelsége a király hozzájárulásával állapította meg. E megállapodásnak minden ujabb módosításához a dolog természeténél fogva ugyané tényezők hozzájárulása lenne szükséges. Ennek kieszközlése azonban, mint bécsi tudósítónktól értesülünk, fölösleges, mert a magyar miniszterelnöknek teljes fölhatalmazása van a Kossuth-párt követeléseinek kielégítésére. A képviselőház pénteki ülésén tehát a miniszterelnök nyilatkozatával véglegesen megpecsételődik a Kossuth-párt és a kormány megegyezése. A párt vezérei biznak benne, hogy a Héderváry gróf holnapi nyilatkozatai teljesen meg fogják nyugtatni a pártnak azokat a tagjait is, akik ezidő szerint még aggodalmakat táplálnak s akik a tegnap esti tanácskozáson ennek nyíltan kifejezést is adtak, Ezek közé számítanak többek közt Barabás Béla, Kelemen Béla, Palugyay Móric, Pozsgay Miklós és Nadányi Gyula. Ezek a képviselők tegnap este a pártkörben oly lelkes formában hangoztatták elégedetlenségüket, hogy Apponyi Albert grófot magát is ingerült szóváltásra kényszeritették. Apponyi állítólag kijelentette, hogy inkább kilép a pártból, mintsem hogy -hozzájárulását adja a további technikai obstrukcióhoz. Justhék még mindig nem vesztették el reménységüket, hogy a provizórium és a választójogi kabinet tervével kivethetik sarkából a mai politikai konstellációt, ba elszántan folytatják a parlamenti harcot. A Reichspost tegnapi számában egy állítólagos osztrák politikus hosszabb közleménnyel siet e terv segítségére. E cikkek fejtegetéseivel szemben a kormány félhivatalos kőnyomatosa a következő cáfolatot adja ki: A Reichspost-ban ma egy osztrák politikus annak a kívánságának ad kifejezést, liogy a véderőreform kérdésében provizórium jöjjön létre, mert ilyenformán az ujouclétszám emelése sokkal olcsóbban és sikeresebben vihető keresztül, mint a jelenlegi véderőreform elfogadásával. Irányadó bécsi helyről közlik a Budapesti Tudósitó-val, bogy ez lehet ugyan kívánsága egy nagyon keyéssé tájékozott politikusnak, az egész javaslat azonban nem vehető komolyan, mert irányadó körökben teljesen bizonyosak afelől, liogy a provizóriumra irányuló javaslatot minden illetékes tényező ezidő szerint teljesen indiszkutábilisnak tartja. Bécsi körökben van okuk arra a föltevésre, hogy ez az osztrák politikussal folytatott beszélgetés magyar körökből származik. ' Hl Ugyancsak a provizóriumos tervvel kapcsolatban ezeket jelenti nekünk bécsi tudósítónk: Egy nagyállásu személy, aki a legutóbbi napok egyikén kihallgatáson volt a királynál, a Neues Wiener Tagblatt egyik munkatársának a következőket mondta: — A Justh-párt már a legközelebbi napokban meg fog róla győződni, bogy számitásat téves alapokon építette föl. A provizórium eszméje immár tárgytalan. Minden körben tudják, hogy a király a végleges megoldást kívánja és hogy a Belvedereben is a véderőreform megvalósítását szükségesnek és célszerűnek tartják. A provizóriumos javaslat immár a történelemé. Ha Héderváry látni fogja, hogy a Justh-párt két-három hét alatt nem változtatja meg eljárását, akkor március végén bekövetkezik a képviselőház föloszlatása. Ebben az esetben a delegációk március közepén összeülnek s ujabb költségvetési provizóriumot szavaznak meg. Aehrenthal temetése. — Európa részvéte. — (Bécsi munkatársunktól.) Ausztria-Magyarországnak ötödfél esztendőn keresztül egyik leghatalmasabb urát, a császár és király leghűbb emberét, bizalmasát, Bosznia és Hercegovina visszaszerzőjét temették el délután. De Bécs városán nem látszott meg a gyász, a pompázatos Reichshaupstadt arca a korai tavaszi nap verőfényében vidáman ragyogott, alig látni itt-ott fekete lobogót, még kerésbé érezni a részvétnek a tömegeket megindító hatását. Pedig Aehrenthal-Lexa Alajos gróf itt érezte magát ott-hon, fényesnevű diplomaták az ő házában találkoztak s a kiváncsi bécsi nép ép ugy ismerte őt, mint akármelyik főherceget. Csak a Ballplatzon és környékén venni észre, hogy gyásza van a monarchiának. Az elmúlás fekete hangulata árad a méltóságteljes, félig ódon, félig modern épületekről. A külügyminisztérium hatalmas kapubejáratánál gyászba öltözve áll a portás. Fekete drapéria a kapun és innét kezdve egészen az első emeleti nagyteremig, a-hol a sokat szenvedett Aehrenthal boltteste virágok, babérok erdejében feküdt a pazar díszítésű ravatalon. Szombaton halt meg a volt külügyminiszter, vasárnap helyezték ravatalra és három napig zarándokoltak ide az előkelőségek, diplomaták és generálisok, államférfiak és főpapok, de a nép ezrei is, akiknek naponta délután kettőtől hatig -megengedték, hogy bucsut vegyenek a halottól. A bécsi nép kiváncsi és szeret megilletődni: tolongó csoportokban járultak a ravatalhoz. Sok, nagyon egyszerű ember könnyet is hullatott a hatalmas csucsfokán meghalt, boldogtalan miniszter fájdalmas, szivet renditő sorsán . . . (A király koszorúja.) Ma délelőtt elzárták a közönség elől a ravatalos termet. A külügyminisztérium elnöki osztályának engedélyével megnézhettem a halottat. Gyönyörű szalonon keresztül jutni a ravatalos terembe, amely különben csupa márvány, tükör, aranyozás, csillogás. Most semmit se látni, csak tömör feketeséget, drapériákat s néhány élénkebb szinü virágot, amely egy kis életet és illatot lehel ebbe a fojtó komorságba. A mennyezetről két gyászfátyolba vont villanylámpa csüng. Az első pillanatra feltűnik a lábánál fekvő két hatalmas, egészen egyforma koszorú. Királyunké az egyik, Vilmos császáré a másik. A mi uralkodónk koszorúján széles, nehézselymü fehér szalag, rajta csak ez a jel: F. J. I. A monogrammon kivül semmi irás, semmi cimer. Mintha a halál kibékítő hangulata messzire hessegette volna mindazokat a közjogi bajokat, amelyektől annyit szenvedett a magyar alkotmány. Vilmos császár koszorúján a német császári korona mellett ez a fölirás: W1LHELM IMPERÁTOR REX Aehrenthal gyermekei kis fehér virágokból kötöttek csokrot édesapjuk koporsójára. A rengeteg koszorú közül kivillan a kinai követségé, amelynek szalagjáról eltűnt a régi sárkány és helyette a köztársaság uj szinei ékeskednek. Valamennyi nagykövetség, követség, minden főbb hatóság elküldte részvétének virágos tolmácsát. A magyar főrendiház küldöttsége, Zichy Tivadar gróf vezetésével, féltizenegykor tette le koszorúját. A nemzetiszínű szalagon ez a fölirás: Gróf Aehrenthal Lajosnak — a magyar országgyűlés főrendiháza, Két ragyogóan diszes főrendiházi huszár vitte a koszorút. A magyar kormány koszorúját, amelyen ez a fölirás olvasható: Aehrenthal Alajos gróf emlékének — a magyar királyi kormány. — Vértesy Géza államtitkár tette le. ő helyezte el Khuen-Héderváry gróf külön koszorúját is. (42 rendjel.) A halottas szobában kis asztalkán bársonyvánkosokra helyezték el Aehrenthal rendjeleit. Vakitó fénynyel áradnak szét a brilliáusok és a gyémántok. Negyvenkét kitüntetése volt az elhunyt miniszternek és pedig negyven rendjele és két jubileumi érme. A rendjelek közül öt nagykereszt, tizenkettő lovagkereszt. A nagykereszthez megkapta Aehrenthal a gyémántokat is. A rendjelek nem maradnak kivétel nélkül a család birtokában, mert néhányat az illető rend alapszabályai értelmében a tulajdonosuk halála után vissza kell szolgáltatni a rend kancellárjának. (A halott.) Üvegfedél alatt fekszik Aehrenthal. Aranynyal hímzett, barna diplomataegyenruhába öltöztették a kórtól meggyötört, kiszáradt, csontos testét. Csak a feje, ez a markáns, kifejező arc látható, amely fehér selyemvánkoson pihen. Szemei, amelyek nemrégen országok bonyodalmas ügyeit fürkészték, lezárultak; angolosan nyírt bajusza, amelyet a hosszú betegség alatt nem gondozhatott, csapzottan hull ajkára. Homloka igy halálában is keménységet, energiát sugároz és erős, férfias orra is. Az arcot nagyon megviselte a betegség, rajta ül a rettentő szenvedés nyoma. A panoptikumban látni ilyen viaszmaszkokat. (A temetés.) Bécsi munkatársunk telefonálja: Délután negyedháromzor volt a halott beszentelése a ravatalos teremben. Széchenyi Miklós gróf nagyváradi püspök, az elhunyt sógora végezte a gyászszertartást, amelyen a királyt Ferenc Ferdinánd főherceg képviselte. Jelenvolt számos főherceg, Berchtold, Auffenberg és Büinski közös miniszterek, Stürgkh gróf osztrák miniszterelnökkel élén a bécsi kormány, a magyar kormány nevében KhuenHéderváry, Zichy János gróf és Serényi Béla, a képviselőház nagy küldöttsége élén Návay Lajos, a főrendiházi küldöttség Zichy Tivadarral, Széli Kálmán, Apponyi Albert, számos diplomata, főtisztviselő. Kint a téren nagy tömegek táboroztak. Félháromkor -hat udvari lakáj leemelte a ravatalról a koporsót és levitte a Ballplatz elé, honnét lassan, komoran megindult az Impozáns gyászmenet Elől Ferenc Rerdipáml