Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-22 / 43. szám

1912. február 18. DÉI MAGYARORSZÁG 1 A képviselőház ülése. — Désg a kormány mellett. — (Saját tudósítónktól.) A miniszterielnök legutóbbi beszédének visszhangjaiképen ma is napirend előtt foglalkoztak a pártok szónokai a helyzet kérdéseivel. Désy Zoltán a Kossúth-pá'rt nevében beszélt és beszéde a béke s ,a kormány mellett niondódott. Désy Zoltán határozott hangú, de konciliáns szellemű beszéde után Polónyi Géza hadakozott »;Y szélső Justh-párti álláspont mellett s közben élesen összetűzött Baross Jánossal. A nevezetesebb mozzanata volt az ülésnek még Apponyi Albert gróf interpellációja, melyben a közös minisztériumokban történt változásokat teííe szóvá. Az ülésről ez a tudósítás szól: Návay Lajos elnök féltizenegy után nyitotta meg az ülést. A jegyzőkönyv hitelesítése után bejelentette, hogy Károlyi József gróf egészségi okokból két hónapi szabadságot kért. A Ház a szabadságot megadta. Javasolta azután az elnök, hogy az interpellációkra egy órakor térjen át a Ház. Ez lett a határozat. Jelentette továbbá az elnök, hogy napirend előtt való fölszólalásra engedelmet kért Désy Zoltán, Polónyi Géza, Loiwszy Márton és Bikády Antal; ő az engedelmet megadta. (Helyeslés.) Következtek ezután a napirend előtt való nyilatkozatok. (A békéért.) Désy Zoltán: Ismerteti a jelenlegi helyzet parlamenti előzményeit s kijelenti, hogy ha nem is tér el az ő fölfogása a pártétól, kérdéseket foglal magában, amelyekre nézve még kielégítő válasz és párthatározat nincs. Apponyi Albert gróf föltételei közül kimaradt egy súlyos kérdés: az anyagi terhek csökkentésének kérdése. A szóló még ma is abban a nézetben van, hogy ezek a terhek, ha nem is elviselhetetlenek, oly súlyosak, hogy kimeritik az ország erejét. (Ugy van! élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugy tudja, hogy e terhek csökkentésére nemcsak kilátás nincs, de a kormány egyáltalán nem is hajlandó. Elmélyed a katonai javaslatok pénzügyi A zsineg végét rákötöztem a szőlőfürt re, s kihajolva az ablak könyöklőjén, odáhittam Alfonzt az ablak alá. Aztán szép lassan leeresztettem a szőlőfürtöt az udvarba. Az elátkozott 'gyermek, hogy jobban láthassa a gyümölcsöt, elsimította a szeméről sárga haját s mikor karjával elérhette a fürtöt, lekapta a zsineggel együtt; aztán felnézett, kiöltötte a nyelvét, szamárfület csinált, s csúfondáros üllepét mutogatva tovább állott. Az én kis cimboráim eddig egészen másféle modorhoz szoktattak; méltatlankodni kezdtem, bosszúság fogott el. Hanem aztán eszembe jutott valami, ami megnyugtatott. — Okosan tettem — gondoltam — hogy nem virágot adtam neki, vagy hogy nem intettem feléje csókot. Ez a gondolat eloszlatta bosszúságomat, olyannyira igaz, hogy mikor hiuságunk nem szenved csorbát, a többi nem sokat határoz. 'Mindamellett az a gsndolat, hogy kalandomat meg (kell gyónnom anyámnak, nagyon elcsiiiggesztett. Hibát követtem el: be kellett látnom. Anyám megfedett, de arca nvájas, szinte vidám volt, mig dorgált. Láttam nevető szeméből, hogy nem nagyon haragszik. A magunk jóságát kell odaadnunk — szólt s nem a másét. Azután tudnunk kell adni. — Ez a boldogság titka és csak kevesen tudják — tette hozzá apám, 0 • •. ő bezzeg tudta! oldalának pénzügyi fejtegetéséhe s kijelenti, hogy ínég számos kérdésben nem lát tisztán a Ház, igy abban sem, hogy mennyi költséggel jár az altiszti kérdés rendezése. Ezért, mig kimondjuk az utolsó szót, a harc vagy béke kérdésében, feltétlenül szükséges, hogy végre tisztán lássuk a javaslattal járó terheket. Ha meggyőződik arról, hogy a terhek nem merítik ki végleg az ország belügyi és kulturális fejlődésének erőforrásait, akkor a maga részéről nem fogja akadályozni, hogy a többség e javaslatokat törvényerőre emelje. (Helyeslés a Kossuth-párton.) Eitner Zsigmond és mások a Justh-pártból: Meg fogják igérni! Nincs ennél könynyebb! Désy Zoltán: Ezután a katonai követelésekről szól. Maga is azt akarja, hogy nyugodt parlamenti rend legyen, de ennek erkölcsi alapjának is kell lenni. (Éljenzés és taps a Kossuth-párton s szórványosan a J usth-párton.) (A miniszterelnök nyilatkozata és Désy.) Désy Zoltán a kilences bizottsági program a többségé, ezt végre kell hajtani. (Helyeslés a haloldalon.) Ez a kérdés a miniszterelnök nyilatkozatával tisztázva van. (Nagy mozgás és zaj a Justh-párton.) Mint a. volt kormány tagja, meggyőződött róla, hogy vannak kérdések, melyek végleges rendezése leküzdhetetlen akadályokba ütközik. (Éljenzés ós taps a jobboldalon.) További követelés a póttartalékosok dolgában a nemzet ujoncmegajánlási jogának föltétlen biztosítása, hogy az 1905-iki eset meg ne ismétlődhessék. (Élénk helyeslés a Kossuth-párton.) Harmadik a szolgálati nyelv kérdése. Ez a legnehezebb. Az alkotmányosság helyreállítása óta a király e tekintetben nem élt alkotmányos jogával: volt egy régi szolgálati nyelv, de 67 óta a király felségjogával a szolgálati nyelvet nem állapította meg. A Kossuth-párt semmi szin alatt sem járulhat hozzá a tényleges állapottá való változtatásához, vagyis a szolgálati nyelv törvénybe iktatásához. (Helyeslés a Kossuth-párton.) A választójog kérdését is igen fontosnak tartja, de nemi akarja összezavarni a katonai javaslatokkal. A véderőharc most csak egy megnyilatkozása a nemzet folytonos bajainak s a vitát a választójog reformja nélkül megoldani nem lehet, mert mindig vitás marad; ki képviseli a nemzet igazi akaratát. A választójogi reformit tehát a legközelebbi alkalmas pillanatban meg kell csinálni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Sajnálja, hogy Justh Gyula követeléseire a miniszterelnök csak nagy általánosságban válaszolt, holott szabatosabban meg kellene jelölni a reform kereteit és tartalmát. Meg kell állapítani azokat az alapokat, amelyek a választói jogosultságot adják. Az ő nézete az, hogy mindenki legyen választó, aki a minimális értelmi cenzust megüti, Mert az adóterheket a fogyasztási adóban mindenki egyformán viseli. Létező jogokat persze a reform el nem vehet. Ez az alap kielégítheti a miniszterelnököt s a többséget. Hive továbbá bizonyos körzetekben a titkosságnak, mert ez is eszköze lesz a választások tisztaságának, amit a miniszterelnök is kívánatosnak tart. Azoknak, kik két év óta kormányon vannak, kell, hogy már megállapodott nézeteik legyenek a választójogi reformról. Szükséges, hogy a választójog liberális, demokratikus és szabadon gyakorolható legyén. Ezek általános irányok, de tudnunk kell a többség konkrét terveit is. Csak e föltételekkel fogadja el kielégítőnek a miniszterelnök nyilatkozatát. (Élénk helyeslés és taps a Kossuthpárton; Justhék némán és mozdulatlanul ülnek.) (Polónyi és a béke olajága.) Polónyi Géza: Azt hiszi, nem fognak csodálkozni rajta, ha nem hozza a béke olajágát, (Zajos derültség.) Fölsorolja a szerajevói, trífteti. zárai, prágai aggasztó jelenségeket, amelyek a monarchiában végbemenő veszélyes alakulatról tanúskodnak s amelyek közt Burián fölmentése egyenesen megdöbbentő. Ily veszélyes tünetek közt adjon meg minden eszközt a cezarisztikus hatalom számára az ellenzék? Most hagyja abba a küzdelmet az egyik függetlenségi párt? ítélje el a másik küzdelmét, az obstrukciót? Csodálja, hogy Apponyi elitélte az obstrukciót. Baross János: Két hónappal ezelőtt ön is elitélte! Polónyi Géza: Hazudik! (Nagy zaj.) Baross János: Ezt majd elintézzük! (Hoszszantartó nagy zaj. Felkiáltások: Rendre! Rendre! Návay Lukács Lászlóval beszélget, de a közbeszólót nem utasítja rendre.) Polónyi Géza: Emlékeztet arra, hogy a nemzeti küzdelem idején a Kossuth-pártot szintén meg akarták keríteni, azt akarták, hagyja cserbe az alkotmánypártot s a néppártot. Kossuth Ferenc akkor azt a kijelentést tette, hogy ez nem lehetséges, mert beleütközik a politikai morálba. Nos, ez a morál azóta nem változott. Ezért nem tud hitelt adni a Kossutli-párt leszereléséről szóló híreknek. A választójogban való eltérés miatt fejezzük he igy a tiz esztendős nemzeti küzdelmet? A história ilyen véget nem tartogathatott a számunkra. (Zajos helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Felolvassa a Kossuth-párti beszédeket, amelyek hangoztatták, hogy Justhékat nem fogják cserben hagyni. Somssich Tihamér gróf: Nem volt párthatározat! Polónyi Géza: Apponyi azt mondja, ő nem tud obstruálni. Ha Apponyi viszont olyan törvényes garanciákat követel arra, hogyha a parlamenti többség nemzeti akaratot fejez ki, a honvédek ne legyenek kénytelenek megszegni esküjét, akkor egyetértene vele ebben. Néhány hét előtt Apponyi azt mondta, hogy ha a kilences bizottságnak a korlátlan felelősségről szóló pontját akarnák megvalósítani, ő akkor is a legkérlelhetetlenebb ellenállást fejtené ki. A véderőjavaslat magában foglalja a korlátlan felségjogot. Miként akar teliát Apponyi most ellenállást támasztani, ha nem obStrukcióval. Az obstrukció már rég legitim parlamenti fegyver és nem Ítélhető el. (Baross és Polónyi harca.) Baross János személyes kérdésben válaszol Polónyinak. Állítja, hogy Polónyi részt vett olyan tanácskozásokban, melyekben arról tanácskoztak, hogyan lehetne a Justh-pártot izolálni. (Nagy zaj a Justh-párton.) Fölkiáltások: Szép függetlenségi ember! Jeszenszky barátja! Okolicsányi sorsára jut! Baross János: E törekvéséhen őt és a többieket a Justh-párti radikalizmus miatt való aggodalom vezette. Polónyi is többször kijelentette, hogy ez aggodalom miatt törekszik a Justh-párt izolálására. (Fölkiáltások a Justh-párton: Szégyen!) Polónyi Géza kijelenti, hogy csak abban az esetben lett volna hajlandó a Justh-párt álláspontja ellen küzdeni, ha a Kossuth-párt harca számbavehető nemzeti engedményekórt folyna. De azok hijján igenis elsőbbsége van a választójognak, mert széles néprétegek épen azért távolodtak el a haza ós a vallás eszméjétől, mivel sem kenyerük, sem jogaik nem voltak. (Interpellációk.) Pazsgay és S-ümegi interpellációikat elhalasztották. Járay Géza az iránt interpellálja meg a belügyminisztert, hogy van-e tudomása arról, hogy egy színmagyar várost, Panyolát, az árviz tönkretette? Hogy 1100 ember hajlék nélkül van s hogy mit szándékozik tenni a panyolai árvízkárosultak segélyezésére? Egyben a társadalom gyors segítése iránt kiván hathatós akciót kifejteni. Ezután Apponyi Albert gróf tette szóvá interpelláció alakjában a közös minisztériumokban Aehrenthal halálával beállott váltó