Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-22 / 43. szám

236 DELMAGYARORSZÁG 1912. február 18. zásokat s tiltakozik a változásoknak a paritással meg nem egyező módja ellen. Apponyi interpellációjában rámutatott arra, hogy Burián bárónak azzal a megokolással kellett távoznia, hogy mivel Berchtold magyar állampolgár, két magyar állampolgár a közös minisztériumban helyet nem foglalhat. Nines a képviselőházban arra nézve véleménykülönbség, hogy ez a fölfogás az 1867. évi XII. törvénycikkben megállapított paritásnak egyáltalán nem felel meg, Berchtold gróftól a legjobbat várja és akik őt ismerik, külügyminiszterré kinevezését a legjobb megoldásnak tekintik. De ő magyar és osztrák állampolgár is és igy Magyarországnak a közös minisztériumban való képviseltetése tekintetében személyét teljesen alkalmasnak el nem fogadhatja. Minekutána nem akarja, hogy a mostani kinevezésekhez fűzött, magyarázat állandó érvényű legyen, interpellációjában kérdi a kormányt, mi az oka Burián báró elejtésének? Az interpellációt kiadták a miniszterelnöknek. Az ülés háromnegyed 3 órakor ért véget. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtök: Leányvásár. (Páratlan */»•) Péntek: Danden György. — Erdei lak. Bemutatók. (Páros */».) Szombat: Leányvásár. (Bérletszünet.) Vasárnap délután: Bossz pénz nem vész el. — Este: Leányvásár. (Bórletszünet.) Hétfő: Dolovai nábob leánya. (Páratlan'/».) Kedd: Vasgyáros. (Páros '/»•) Szerda: Csitri. Bemutató. Vígjáték. (Páratlan Csütörtök: Csitri. (Páros a/».) Péntek: Csitri. (Páratlan s/s.) Szombat: Leányvásár. (Páros 1/s.) Vasárnap délután: Bocaccio. — Este: Leányvásár. (Páratlan s/s.) Az uj gesztus-elmélet.*) Forel Ágoston mondja „Az idegenek és a szellem egészségtanában", hogy változás nélkül nincs, érzés. És azt is ő konstatálja, hogy „elhatározásaink és ezek utján mozgásaink képzetek és érzetek által támadnak. Az ember lelki életét nem képzelhetjük el olyannak, amely, mint a fa, mozdulatlanul fejlődött volna ki. Gondolkodásunkban emellett minden gondolat valamely mozgást elevenít fel, gondolataink mintegy benső vándorlást végeznek". A zürichi bölcselő itt megfundamentálja az én gesztuselméletem épületét s más vonatkozásban bár, de egész világosan mondja ki, hogy az ember lelki élete a változatosság törvényein sarkallik. Ezt mondta William Hogarth, a nagy karrikirozó és Greguss Ágost, a jeles magyar esztétikus is. Hogarth az abszolút szépet a hullámvonalban, mint a változatosság szimbólumában helyezte el, mert szerinte ebben egyenlíti ki magát az egység és változatosság. Greguss pedig ugyanezt a kérdést igy de,'fineálta: „Egység és változatosság az összhang alapja. Az összhangnak azon kelléke az egység, mely nélkül a változatosság nem is érvényesülbet. A változatosság azonban szintén nélkülözhetetlen kelléke az összhangnak. Az általános egységgel szemben az általános váltakozás áll. De lia nem élvezhetjük a változatosságot egység nélkül, az egységet sem élvezhetjük változatosság nélkül." *) Mutatvány a szerző „Az egyházi szónoklat gesztus-elmélete" cimii művéből. Voltaire az érdekesség elméletének megalapítójául tekinthető, ö mondja: „ha unalmas akarsz lenni, csak mondj el mindent". Amint látható, e mondásával Voltaire a változatosság nélkülözhetetlenségére céloz. A borbélylegény formaérzékének megnyilatkozásából az utcáról is beszerezhetünk egy jellemző példát, mikor ez a félmüveit jó ember az önérzetét a térdek ritmikus mozgatásával fejezi ki, vagy a törvényszéknél tanúskodó papról, kit a többi tanú nem érdekel s ezek vallomásai alatt az ujjaival öntudatlanul malmot játszik. Greguss, Voltaire es Forel szavai szerint e jelenségek mind a változatosság lélektani alapját igazolják. Erre az esztétikai jelenségre épitem én a művészi beszéd szabálytervezetét. Lássuk tehát. A művészi beszéd feltételeit négy szabályba foglaljuk össze, úgymint: 1. változatosság hangban, 2. változatosság formában, 3 változatosság erőben és 4. változatosság tempóban. 1. A hangbeli változatosság alatt a természetes beszédnek ama hanglétráját értjük, melyről már fentebb is szólottunk, mely az egész, fél, negyed és nyolcad hangok skálájában a mell- és fejhangokat foglalja magába. 2. A formai változatosságban pedig megkülönböztetjük a gesztust, vagyis az érzés, indulat és szenvedélyhez fűzött ama karhasználatot, mikor a szavainknak nagyobb súlyt akarunk adni, vagy e gesztus által jellemzőbb akciót akarunk kifejezni; megkülönböztetjük továbbá a. kézformákat, mikor a vál tozatosságnak csak diszkrétebb formáira van szükség. A puszta kéz összefogása, ki bontása, a tenyerünk összetevése, szétvevése, ujjaink összekulcsolása és kibontása s mindezeknek jobbra-balra való használása által száz meg száz formai változással illusztrálhatjuk beszédünket, épen ugy, mint a katedrán tani tó tanár a kézben tartott irónnal teszi, az a tanár, aki — mint látjuk — az ő magyarázata egyhangúságánál a formai változatosság szükségét érzi; és megkülönböztetjük végre a testformákat, melyekkel az egyházi szónok — egy helyben állva — a legszebb, a leghathatósabb és legkomolyabb formai változatosságot viheti bele a beszédébe. És itt ki is mondhatjuk, hogy mikor megismerkedtünk a formai változatosságok e sokaságával, akkor e formákat (gesztus, kézés testformák) már ugy oszthatjuk be, hogy a karmozdulatokat a minimumra redukáljuk s nem törődünk a falvak véneivel, akik csak a karok használatából tudják imégitélrii a szónokot, hanem megyünk a magunk lábán s öntudatos formaságainkkal átalakítjuk és megnemesitjük a falu véneinek művészi Ízlését. Kimondjuk, hogy minél kevesebb kar- és kézformát használ az egyházi szónok beszédközben, annál szebb, annál komolyabb és művészi szempontból annál értékesebb a prédikációja. Feladata, az egyházi szónokníak a kar- és kézmozdulatokat a változatosság e szabályai szerint a minimumra redukálni s különösen a beszéd előkészítő részénél — a lehetőséghez képest — csak az álé testformák változatosságát használni. 3. Az erőbeni változatosság alatt a szónoki előadásnak prna hűllározását. értjük, inely a halk beszédet a mell- és fejhangok használatával tudja fokozni. 4. A negyedik és utolsó szabálya a művészi beszédnek: Változatosság a tempóban. Ugy értendő ez, hogy a beszéd (ismét esak az alkalom komolyságánál fogva) lassan és mély hangon indul, aztán mindig gyorsabb ós gyorsabb lesz, ama határig, ahol a komolyság végződik. Az előbbeni pontban emiitett alaphang hangulatából különösebb ok nélkül nincs visszatérés, ellenben a tempóbeli változatosságnál nemcsak egyszer csaphatunk át a gyors és még gyorsabb beszédbe, de akárhányszor is. E tempóbeli csapongás a változatosság leggyönyörűbb életre keltése. A beszéd előkészítésénél az ünnepélyes pillanatra való tekintettel és saját egyéniségének vallásos meghatottsága által, a szónok szavait mély hangon és lassú tempóban kezdi és gyorsabb a beszéd. A tárgyalás és befejezés hangja ismét más s a bölcselkedés témárneg. Igy lesz aztán mindig emelkedettebb jának természetéhez illeszkedik. Az előkészítés, a tárgyalás és a befejezés retorikai részének külön-külön hangulata van s e fokozatos hangbeli emelkedést csak a szónok nyújthatja a szépért lelkesülő hallgatóinak, akinek kipróbált besz'élő hangszere minden modulációra képes. Az elmondottakból eléggé kivehető, hogy a tanár a katedrájában a plajbászával, a léniája, a könyve, a krétája, vagy egyéb kezeiigyébe levő tárggyal formai változatosságot keres; a színész ugyanerre a. változatosságra a sétapálcáját, a kardját, a lándzsáját, a lovaglóvesszőjét, a kalapját, a keztyüjét, a napernyőjét, a legyezőjét, a zsebkendőjét és mindama tárgyakat használja fel, amelyek nála egyben a verisztikus játékot jelentik s amelyek az ő invencióját és jellemző erejét zseniálisan mélyíthetik; az egyházi szónok pedig a szükséges formai változatosságot a puszta kezekkel végzi, vagyis Cicero szerint a kezeket beszédessé teszi, de soha különösebb szükség nélkül, sohasem összezsufoltan, Ízléstelenül. Szinte szabálynak lehetne felállítani ugy a gesztusra, mint a kézformákra nézve, hogy inkább tízzel kevesebb legyen belőlük, mint egyetleneggyel — több. Mert a kevesebb gesztus és kevesebb kézforma szerényeégnek vagy diszkréciónak is vehető, de az eggyel több kar- és kézmozdulat mindig ízléstelenségnek látszik. Solymosi Elek. * A Dugonics-Társaság felolvasó ülése. A Dugonics-Társaság február 25-ikén délután négy órakor ia városháza közgyülési termében felolvasó ülést tart. Ez lesz a sorrend: 1. Költemények. Irta és felolvassa Domokos László, vendég. 2. Novellette. Irta Sz. Szigethy Vilmos rendes tag Felolvassa Szohner Olga, a szegedi színház tagja. 3. Költemények. Irta és felolvassa Ihász Aladár vendég. 4. Irta és felolvassa Tömörkény István rendes tag. 5. A földrengésről. Természettudomány értekezés. Képvetítéssel előadja: Hogyor József főgimnáziumi tanár, vendég. * Strauss és Pnccini Budapesten. Az Operaházban vasárnap este érdekes találkozás lesz: „A rózsalovag" előadását együtt fogják végignézni Strauss Richárd dr és Giacomo Puccini. Strauss a szombati hangversenye után végignézi vasárnap dalmüve előadását, amelyen jelen lesz Puccini is, aki esak másnap, hétfőn utazik el Budapestről. A két hires komponista személyesen még nen\ ismeri egymást,