Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-21 / 42. szám

2 üELMACiYAKÜRSZAO 1912. február 21. a többi párt iránt táplált ellenséges indulattal és kicsinyes kellemetlenkedésekkel. Mint egy szép és nagy eszme előharcosa, Justh Gyula mondhatott volna magasabb régiókban szárnyaló beszédet; olyant, amely politikai ellenfeleit is tiszteletre késztette volna. Az egyházpolitikai relormok Justh Gyulája annak idején beszédében eltalálta azt a hangot, amely az egész Házra nagy hatással volt. Most még hálásabb feladat kínálkozott számára: nem a miniszterelnök s nem a többség tehet róla, ha a hangulatcsinálásnak ezt a pompás alkalmat alaposan elszalasztotta. A miniszterelnök válasza Justh kirohanására nem volt sem éleshangu, sem ellenséges indulatu; csak a munkapártnak önérzetét és politikai becsületét védte meg hatalmasan nem valami ujkeletti s nem is valami elmés védak ellen. A miniszterelnök államférfiúi képességei, a nemzet vezetésére alkalmas volta, konciliáns egyénisége, finom diplomáciája sohasem állott teljesebb világításban, mint kétrendbeli felszólalásában. Apponyi gróffal nemesen versenyezve a hang és a modor udvariasságában és szinte az önmegtagadás határáig járó tárgyilagosságában, sikerül neki mindjárt az ellenzéki hadüzenetek reggelén annyira megenyhíteni a politikai levegőt, hogy a parlamenti béke barátai a Justh-párt kemény és elszánt szuronytámadása dacára, kezdenek bizni,amire tegnap alig volt remény, s a mire ma is még csak a lehetőség van meg és nem is bizonyosság, — a békében. Olaszok veresége. Konstantinápolyból jelentik: A hadügyminisztériumhoz érkezett távirat arról ad hirt, hogy a török-arab haderő támadást intézett Derna ellen és sikerült nekik Akabától nyugatra (két erődbe benyomulni és azokat jórészt elpusztították. A harc három óra hosszat tartott. Az olaszoknak igen nagy veszteségük volt. A képviselőház ülése. — Békés hajlandóság a Kossuth-pártban. — (Saját tudósítónktól.) A parlament folyosóján ma az egész ülésezési idő alatt a képviselőház normális tanácskozási rendjének helyreállításáról tanácskoztak. Tagadhatatlan az, liogy a legnagyobb ellenzéki pártnak, a Kossuth-pártnak tagjai körében erős a hajlandóság, hogy az obstrukciótól visszavonuljanak. Ezt a hajlandóságot a viszonyok alapos ismerői egyszerűen azzal okolják meg, hogy a Kossuth-pártnak érdemes vezérei tisztában vannak vele, hogy ami különbség az ő álláspontjuk és a kormány álláspontja között ma még fen áll, az indoka lehet ugyan egy erős parlamenti vitának, de nem elégséges arra, hogy az ország előtt egy obstrukciót igazoljon. Jól tudja azt a Kossuthpárt, hogy minden obstrukció nagyon kétélű fegyver. Nemcsak a kormánynak okoz kellemetlenséget, hanem a nemzetnek is sérti ezernyi érdekét. Az ilyen fegyver használatát tehát világosan igazolni kellene a nemzet előtt. Érzi azt Kossuth, hogy sem az ö tekintélye és érzi azt Apponyi, hogy az ü ékesszólása a véderőjavaslat (elleni szélső harcot a nemzet előtt nem igazolná. Az pedig természetes, hogy tisztán azért, hogy Justhékat* segítse, a Kossuth-párt az obstrukció szekere elé fogni magát nem hagyja. Ez az oka annak, hogy nagyon sokan vannak, akik bíznak benne, hogy a Kossuth-párt az obstrukciótól visszavonul. A Ház üléséről ez a tudósítás szól: Návay Lajos elnök féltizenegy óra után nyitotta meg az ülést, A jegyzőkönyv hitelesítése után bejelentette az elnök, hogy a miniszterelnök átiratban közölte a Házzal a külügyminiszterváltozást. Bejelentette továbbá, liogy a temetés csütörtökön délután három órakor lesz, igy csütörtökön nem lesz ülés. Egry Béla a pártonkívüli függetlenségi csoport nevében válaszolt a miniszterelnök múltkori nyilatkozatára. Előterjeszti pártja határozati javaslatát, mely szerint a pártonkivüliek, miután a miniszterelnök követeléseik jogosságát kétségbevonta, folytatják a harcot a véderőjavaslatok megbuktatására. A pártonkívüli függetlenségieknek a történeti előzmények alapján az a meggyőződésük, hogy ez a parlament nem jogosult a véderő kérdésében való döntésre; erre egyedül az általános választójog alapján összeülő népparlament jogosult. ígéretekben, kázhatározatokban a pártonkivüliek nem hisznek, ez a multak tapasztalatai alapján együgyűség volna. Nem elhatározta a Ház az önálló bankot, a katolikus autonómiát! Nem mondta ki tavaly nyáron, liogy a választójogi statisztikát fokozott erővel még 1911-ben föl kell dolgozni? Többség, Tisza István, a miniszterelnök nem lekötötte magát valamikor a készfizetés mellett? A föliratban egyenesen a monarchia presztízsét kötötte le garanciául. A függetlenségi párt presztízse követeli most a leszerelés elutasítását . . . (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Palányi Géza: Elvliüsége! Egry Béla . . . liogy becsülettel végigharcolja a küzdelmet, amelybe belefogott. Tiltakozik az ellen, hogy mint tervezik, a katonai bűnvádi perrendtartást visszavonják . . . Fölkiáltások a Justh-párton: Andrássy dolgozik rajta! Egry Béla . . . mert az elavult, tarthatatlan katonai perrend modern, nemzeti sérelmek nélkül való reformját mindig elsősorban a függetlenségi párt követelte. Ezeket tartotta szükségesnek elmondani. (Zajos éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Szabó István (nagyatádi) a kisgazdapárt nevében kijelenti, liogy mint negyvennyolcasok, változatlan buzgósággal rajta lesznek, hogy a véderőj avaslatokat megbuktatni segítsenek. A kisgazdapárt nemzeti enged()nényekért és a nép jogaiért folytatja a küzdelmet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Batthyány Tivadar gróf szintén napirend előtt kijelenti, hogy bármit is tesz a kormány .az ellenzék ellen, de tárgyi ok nélkül semmiesetre sem szerelnek le. Óhajtják a békét ők is; de csak tárgyi alapon, komoly garanciákkal. Ezután a miniszterelnök nyilatkozatát fejtegette részletesen. lódá's töltött el. A házat, mely olyan békésnek látszik veszedelem fenyegeti. Jeannenalk titkai vannak. Legszívesebben azonnal magyarázatot (kértem volna tőle, azonban nem találtam alkalmat arra ezen az estén, hogy vele egyedül beszélhessek. Ö különben, midőn eltávoztam, a legjobb kedvben volt, mintha mindent elfelejtett volna. Ma reggel üzenetet vártam Jeannetól, de nem kaptam .semmit. Talán már nem is gondol arra, miiven kellemetlen helvzetbe vitt engeim tegnap este? Dél felé eljött hozzám Pierre s nagyon komoly volt. — Hallgass ide, öreg barátom — mondta. — Tudod, hogy nem vagyok olyan ostoba, hogy féltékenykedjem. Most azonban meg vagvok zavarodva. Miért mesélte nékem Jeanne ezt a históriát? — Micsoda históriát? — kérdeztem s a hideg izzadság lepte el a homlokomat. — Meg kell mondanom, ihogy az első eset, midőn Jeannet hazugságon kapom rajta. Párisban egyáltalában nincs is skandináv kiállítás. Tehát miért találta ezt ki? Neki titkai vannak. S hogy segédkezlietei te neki ebben? Lábaimat inogni éreztem. Megcsaljam egy olvan barátomat, mint Pierre? De viszont rámnehezedett a felelősség, hogy egy asszony becsületét és családi boldogságát megvédjem. S nekem, kinek szenvedélyem az igazság, hazugságba kellett gabalyodnom. Most Pierret meg kell nyugtatnom és Jeannet nem szabad kompromitálnom, a másik szövetségessel való értekezés nélkül nagyon veszedelmessé lehet. Vidámságot tetettem. — Ugy, tehát felfedezted, hogy nincs skandináv kiállítás. No, ez igazán nem volt nehéz. — De hol volt Jeanne akkor, hol volt? — Kedvesem, te csákugyan nagyon féltékeny vagy. Reméltem, hogv a vidámságom megváltoztatja a hangulatát s egy sugallatot követve, mert különben az ilyen dologban nagyon járatlan vagvok, .megváltoztattam a taktikát és megkérdeztem: — És mit mond Jeanne? — ő ma reggel azt állította, hogy veled sétát tett. Nevettem. Te a féltékenység dolgában nagyon roszszul állsz. • Ha egy kis türelmed van mindent meg fogsz tudni. Azonban az én nehezen kiküzdött vidámságom nem hatott ráv hanem ellenkezőleg, még komolyabb lett. — Hogy nekem ezt meg kellett érnem, nekem, aki soha ilyenre nem gondoltam. Borzasztóan szenvedek s nem 'merem Jeannet vádölni. De miért hazudott nekem? Megráztam .a vállamat, nem tudtam okosabbat tenni. Megmaradtam vidámságom mellett, azonban a zavarom nőtt. Hogyan adhatnék valami elfogadható magyarázatot, anélkül, hogy Jeanneal beszéltem volna? — Bolond vagv, hogy olyan tragikus arcot vágsz. Nem tudod, milyen sértő ez a feleségedre és a barátodra? A legjobb szándékot rosszra magvarázod. Ha valami meglepetés 'készült volna a számodra, ez nem lenne meglepetés, ha előre elmesélte volna valaki neked. Vonásai kiderültek, fellélegzett, meg volt nyugtatva. — Hová indulsz? — kérdeztem tőle. — Haza megyek. — Jól van, öreg, ismerlek. Te most ki akarod kérdezni a feleségedet s ö zavarba fog jönni. Most különböző mesékkel vár, melyek közül (egyik meglepőbb lesz, mint a másik, te azonban nem érdemelsz egyebet. Engem azonban ne árulj el. Ne mondd (el, hogy kikérdeztél, mert a feleséged soha se bocsátaná meg nekem. Elment. Teljesen le voltam sújtva. Hogy értesítsem Jeannet, Ihogy mentsem meg? Lehetetlen volt értesíteni, ha Pierre hazament. Éreztem, hogy egy szerencsétlenséget kell elhárítanom, de nem jött semmi mentő ötletem. Hiába törtem a fejemet, mig végre szerencsémre eszembe jutott, ihogy az előző este Sameniséknél hagytam a botomat. Ez ürügy volt arra, hogy a cseléddel ki nagyon