Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-21 / 42. szám

1912. február 21. A szónok közben szünetet kért. Szünet után a katonai perrendtartás 80-ik szakaszával foglalkozott Batthyány. A védő erőreformok a tartalékosok behívásáról rendelkező része alkotmány-sérelem. A védőerőreform költségei tekintetéhen igaza volt Auffenberg lovag közös hadügyminiszternek, aki kijelentette, hogy a reform többe fog kerülni, mint ahogy azt a kormányok számitiák. A függetlenségi párt maga is elismeri a védőerő-rendszer fejlesztésének szükségét, ennek belátására maga a feszült nemzetközi helyzet is készteti a pártot. Tekintettel azonban a választójogi reformra, a párt ragaszkodik a provizórikus megoldáshoz, ez a két évi szolgálatra való átmenet szempontjából is előnyösebb lenne. A végleges reformot aztán majd megalkotná a népparlament. Az ülés két órakor végződött. A parlamenti helyzet. (Békés fuvalom a politikában. — flndrássy Gyula gróf békeakciója. — Justhék nyakaskodása. — Tisza István gróf nyilatkozata.) (Saját tudósítónktól.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Apponyi Albert gróf tegnapi beszédének hatása alatt a politikai helyzet újra visszazökkent a várakozás álláspontjára. Kossuthék biznak benne, liogy a párt követeléseire a kormány még nem mondotta ki az utolsó szót s hogy sikerülni fog valami módot találni, mely a két leglényegesebb pontra nézve is ikiegyezteti egymással az ellentéteket. E reménykedés folyományaképen a párt egyelőre tartózkodik tőle, hogy a rendkívüli parlamenti fegyverek használatában Justhékkal és a pártonkívüli függetlenségiekkel osztozkodjék. Justhék tudvalevően a technikai obstrukció minden eshetőségére újból fölkészültek/ ebhez pedig hozzátartozik a névszerinti szavazást kérő ivek és aláírások gyűjtése. Ma azonban már egyetlen Kossuth-párti képviselő se akadt, aki ez aláírásokban részt vett volna. Az igaz, hogy ma még sor se került a technikára,mert a napirend előtt való fölszólalásök elmén Egry intelligensnek látszott, beszélhessek. Gyorsan odasiettem s az ajtót kinyitó leánynak ezt mondtam: — Mari, egy tréfáról van szó. Legyen szíves őnagyságátiak megmondani, — de értse meo". csak őnagyságána-k — hogv én a nagyságos urnák szóló -meglepetést elintéztem, ő már -tudja, hogy mit gondolok. * Nagyon kellemetlen, hogy Samensiékka! összekülönböztem. Jeannefól -egv nagyon felindult levelet kaptam, melyben keserű szemrehányásokat tesz, hogv nem tudok egy titkot magamban tartani, hogy őt a cselédje előtt komiDroimittál-taim s magamat nagyon ügyetlenül viseltem. Milyen hálátlanság, miiven logika! Pierre nagyon hidegen fogadott s megértettem, hogv a Samenis-ház ezután zárva marad előttem. Természetesen -mindenért én voltaim a hibás. De -m-it tettem én? Vájjon mit mesélt az asszony a szegény Pierrenek, -hogv a gyanútól megszabaduljon! Közben a szalonjukban valami ujat láttam. Egy nagyon régi, szép órát, email-lappal, melyről Pierre már sokat beszélt, bogy egy régiségkereskedőnél mennvire megtetszett neki. Jeanne haragszik ugvan reám, de azért követte az eszmémet s Pierre megkapta a meglepetését. S ebben a kalandban én vagyok az egvetlen áldozat! DÉLMAGYARORSZÁG Béla, Szabó István és Batthyány Tivadar gróf beszéde kitöltötte az ülés -idejét. Justhék mély keserűséget éreznek a Kossuth-párt viselkedésén, azt hangoztatják, hogy Andrássy és Apponyi tőrbe akarták csalni őket, hogy bekerítsék a pártot és küzdelmét lehetetlenné tegyék. Ennek ellenére biznak benne, hogy szövetségben, a pártoukivübeíkkd tovább bírják a techn-ikázó harcot. A pártonkívüli függetlenségiek részéről mozgalom indult meg abban az irányban, hogy a három függetlenségi párt tartson közös értekezletet. Egry Béla elnök ezzel a prepozícióval még -délelőtt föl is kereste lakásán Kossuth Ferencet. A közös értekezletet, mint a pártonkivüíiek átirata mondja, a véderő ellen folytatott harc eredményeinek biztosítása céljából tartanák meg. Andrássy Gyula gróf szakadatlanul buzgólkodik, hogy sikerre vigye azt az ujabb békeakciót, mely a Kossuth-pártot már eddig is nyugalomra hango-lta. M-a is állandóan tanácskozott a Kossuth-párt vezető embereivel, különösen Apponyi Albert gróffal és Désy Zoltánnal. Andrássy a béke-tárgyalásokról a következő nyilatkozatot tette: — Bizom benne, hogy a béke létrejön. Nem adtam föl a reményt, hogy sikerülni fog a nagy ellentéteket áthidalni. A magam részéről a fősúlyt arra fektetem, hogy az 1888. évi XVIII. törvénycikknek a póttartalékosokra vonatkozó rendelkezése épségben tartassák és arra igyekszem, hogy az ellenzék ne legyen abban a kényszerhelyzetben, hogy a katonai büntető perrendtartásnak a kifogásolt német szolgálati nyelvre vonatkozó intézkedését elfogadja. Ami pedig a választói jogról szóló törvényt illeti, ennek benyújtására nézve kötött termimust kívánok megállapítani. Általában én a kibontakozásra irányuló béketárgyalásokat a munkapárt, illetve a volt szabadelvüpárt programja alapján folytatom. Tisza István gróf, a jobboldali folyosón nagyobb társaság előtt, amelyben munkapárti képviselők voltak, ugyancsak a béke kilátásairól elmélkedett. Tisza azonban peszszimisztikusabban fogja föl a helyzetet, mint Andrássy. — A többség és az ellenzék között — mondotta Tisza István gróf, —> a katonai követelések tekintetében az ellentétek az utóbbi napok alatt már annyira elmosódtak, hogy az ember nem is érti, mily ok van a további harcra? De épen azért, mert ilyen körülmények közt is tovább erőszakolják -az obstrukciót, nekem kevés reményem van, hogy általános békesség jöhessen létre. Mindenesetre türelemmel kell azonban lennünk, hátha jóra mennek ki a dolgok. -Berchtold gróf kinevezése. A hivatalos lap mai száma két királyi kéziratot közöl Berchtold gróf kinevezéséről. Az egyik kézirat igy szól: Kedves Khuen-Héderváry gróf! Midőn egyidejűleg, Ahrenthal Alajos grófot, Házam és a külügyek miniszterét ezen állásától, saját kérelmére kegyelemben fölmenteim, Berchtold Lipót gróf belső titkos tanácsost, r.- á. nagykövetet Házam és külügyek miniszterévé kinevezem és őt a kö3 zös minisztertanácsban való elnöklettel megbízom, miről önt ezennel értesítem. Kélt Bécsben, 1912. évi február 17-én, Ferenc József s. k. Khuen-Héderváry gróf s. k. A másik kézirat szövege a következő: Kedves Berchtold gróf! Kinevezem Önt Házam és a külügyek miniszterévé és megbízom a közös minisztertanácsban való elnöklóssel. Kelt Bécsben, 1912. évi február 17-én. Ferenc József s. k. Burián s. k. Országos értekezlet a zsidó auíonomía ügyében. (Saját tudósítónktól.) A fővárosi Lloydépület diszter-mében rendkívül érdekes és a magyar zsidóságra nézve fontos gyűlés kezdődött ma délelőtt. A gyűlés eszméjét Klein Adolf dr orvos, szabadkai hitközségi elnök vetette föl s a mozgalmat az egységesítés kérdésében ő -indította meg. Ezen az értekezleten — mely eíőkészitőj-e az országos zsidó nagygyűlésnek — nem kevesebb, mint kétszáznegyven hitközség képviseltette magát; ezek közt volt harminc orthodoksz. A budapesti neológ hitközség harminc taggal volt képviselve, összesen hatszáz kiküldött vett részt a gyűlésen. A gyűlés nyugodtan, méltóságosan folyt le, dacára a nagy érdeklődésnek és a megelőző izgalomnak és hirl-api polémiának. Várhelyi Rósa Izsó dr (Szeged) szólalt fel elsőnek s tömör szavakban hangsu-'yozta, hogy a gyűlés kifejezést akar adni hithüségének. A gyűlés méltósága érdekében ajánlotta, hogy elnöknek válasszák meg Székely Ferenc udvari tanácsost. Rósa Izsó dr lendületes beszédét általános helyesléssel és éljenzéssel fogadták. Nagyjelentőségű indítványát egyhangúlag elfogadták. Székely Ferenc udvari tanácsos elfoglalta az elnöki széket. Köszönetet mondott az eszme és mozgalom megindításáért Klein Adolf szabadkai hitközségi elnöknek és Szabolcsi Miksa szerkesztőnek. Azután megtartotta megnyitó beszédét, melyben kifejtette, hogy a gyűlés célja a zsidók egységesítésének és közjogi egysége megalkotása. Az éljenzéssel fogadott beszéd után az elnök a következő tisztikart ajánlotta megválasztásra: Elnöktársak, illetve helyettes elnökök: Adler Lajos, Bakonyi Samu (Debrecen), Diamant Samu, hitközségi elnök (Nagyszombat), járási Engl József, Genesi Samu dr (Miskolc), Gutmann Vilmos báró, Hatvany József báró, Hofmeister Ignác (Halas), Klein Adolf dr (Szabadka), Nagy ercsi Kanitz Dezső (Eger), Klein Mór dr (Nagybecskerek), Kovács Gyula országgyűlési képviselő, Kohner Adolf dr, Liebermann Jakab főrabbi (Léva), Löw Immánuál dr (Szeged), Mayer Ödön országgyűlési képviselő, Nemes Zsigmond dr országgyűlési képviselő, Rosenberg Gyula dr, Rosinger Lajos hitközségi elnök (Debrecen), Révész Béla bitközségi elnök (Vác), Schnitzer Ármin dr főrabbi (Komárom), Szabolcsi Miksa, Vázsonyi Vilmos dr, sucsini Wohl Rusi Adolf községi kerületi elnök (Losonc), Winter Gyula; jegyzők: Barta Lajos hitközségi titkár (Nagykanizsa), Burger D. József hitközségi titkár (Debrecen), Blum Naftali rabbi (Cegléd), Küsselheim Ármin hitközségi jegyző (Temesvár), Komáromi Sándor, Német Bertalan hitközségi titkár (Sátoraljaújhely), Singer Gyula hitközségi titkár (Szabadka), Schweiger Lázár főrabbi (Eger), Neumann József rabbi, Klauber Frigyes tanár, Breitner Soma rabbi (Nagykároly), Hajdú Miklós dr; háznagy: Grauer Vilmos dr. A tisztikart a gyűlés egyhangúlag megválasztotta. Az autonómiai sajtó szolgálatának vezetésével megbízták Hajdú Miklós dr-t és Szabolcsi Lajost. Klein Adolf dr (Szabadka) szólalt fel ez.