Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-18 / 40. szám

194 DELMAGYARORSZÁG 1912. február 18. kalma volt beszélgetést folytatni a távozó postafőnökkel, aki a következőket mondta: — Amidőn Szegedről eltávozom, örömöm­re esik itteni tapasztalataimat ebben az egy mondatban elmondani: tisztességesebb, tör­vényeket és szabályokat ismerőbb publikum kevés van az országban olyan, mint Szeged intelligens közönsége és a kereskedő világ. A szegedi földmives nép is magasabb művelt­séggel bir itt, mint sok más belyen és ittmü­ködésem alatt ezekkel sem volt kellemetlen­ségem. Nagyon megszerettem a szegedieket és igazán nehezemre esik ebből a kedves vá­rosból eltávoznom. Városi gazdászból esküdtszéki tag. — Nyílt levél a polgármesterhez. — Nagyságos királyi tanácsos, polgármester ur, ugy szeretném, ha illő reverenciával Íród­nék ez a néhány sorom mindvégig. Nehéz do­log lesz. Azt hiszem, (szerénytelenség nélkül állithatom, hogy a közügyeknek buzgó és törhetetlen szolgálója, a magam megélheté­sének pedig éjt-napot dolgozó robotosa va­gyok. Társadalmi, etikai és gazdasági véle­ményem, hogy minden embernek értékét végzett munkájának minősége és mennyisé­ge adja meg és minél kevesebb valakinek munkájában a kvalitás, annál többet kell nyújtania a kvantitásból. Mély szomorúság­gal látom ilyen körülmények között, hogy a városnak Nagyságod bölcs és példás mun­kássága vezetése alatt álló tisztikarában mindig akadnak olyanok, akik megfeledkez­nek arról, liogy a város törvényhatósága a legkisebb pozícióba is azért választotta őket, mert szükség van azon a helyen munkássá­gukra. Nagyságod nagyon jól tudja, hogy meg­boldogult Szilágyi Dezső jóvoltából a mult évszázad vége felé megkonstruálta a törvény­hozás a legújabb állampolgári kötelességet: az esküdtszéki tagságot. Mindnyájan, akik az eskiidtbirák padjára kerülünk, nagy ön­feláldozással teljesítjük ezt a kötelességet, mert elvon bennünket napi munkánktól, ar­ról a pozícióról, amelyen való állandó mun­kálkodás fontos, mert kenyérkérdés és sok­szorosan fontos, ba közügyek szolgálatával kapcsolatos. És azért okosan rendelkezik a törvény, amikor újból való kisorsolás esetén mentességet biztosit az olyan esküdtnek, aki már abban az évben teljesített esküdtszolgá­latot. De ugy látszik — minthogy az esküdtszol­gálatra hivatott emberek többsége mégis csak lelkiismeretesen szeret kenyérkeresete után nézni — nagy szükség van az esküd­tekre. Ép azért ma reggel is, mint bizonynyal más alkalmakkor is, két ív várta az esküdte­ket tanácskozó szobájukban. Az egyiknek szó szerint való szövege ez: Alulírottak kijelentik, hogy a törvé­nyes mentességet nem veszik igénybe, napidijaik megállapítását azonban kérik: vagyis: szolgálni akarnak és költsé­geik megállapítását kérik. Ezt az ivet ketten irták (alá. Nagyságos uram. Az egyik egy borbély, Zboray Miklós, a másik a városi segédgazdász, Balázs Mihály. Lehet, bogy olyan emberek számára, akik­nek nincs jobb, hasznosabb és sürgősebb dol­guk, eléggé nivós szórakozás a sokszor érde­kes tárgyalások végighallgatása és édes ke­reset az a négy korona, amit napidíjul kap­nak az esküdtek. De ugy tudom, liogy a. vá­rosi segédgaz.dásznak a hivatalában is akad­na dolga és bogy Öt nem azért választotta meg és fizeti a város, hogy önként és szán­dékosan vállalt egyéb foglalatosságok miatt hetekig minden bizonnyal, de esetleg hóna­pokig távol legyen kénytelen maradni hiva­talától. Amíg a törvény erejénél fogva hív­nak valakit, rendben van, amikor a köztiszt­viselő önként megy, fölkinálkozik, tudatosan és bűnösen mulasztja el hivatalos kötelessé­geinek teljesítését. Mély tisztelettel ajánlom ezt a legújabb je­lenséget Nagyságod figyelmébe. Emberek, akiknek üzletük, vállalatuk, állami hivata­luk van, boldogok, ba még olyan nagyliiva­tásu szolgálat sem vonja el őket kenyértadó foglalkozásuktól, mint az esküdtbiráskodás. Megengedhetlennek tartom, hogy a városi tisztviselő ily vakmerően merjen kacérkodni hivatalos kötelességeivel. Egy esküdt. Szeged várostól segítséget kér a SzAK. (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Atlétikai Klub az, elmúlt héten fontos lépést tett a Szegeden uralkodó mostoha sportállapotok megszüntetésére. Küldöttségileg kereste föl Szeged kitűnő polgármesterét, memorandu­mot nyújtva át neki, melyben kifejti a je­lenlegi viszonyok tarthatatlanságát és tá­mogatást kér Szeged szabad királyi város­tól, hogy az évek óta húzódó tribün-kérdést megoldhassa és pályáját a modern kor igé­nyeinek megfelelően felszerelje. A küldött­ség biztató ígéretet kapott, a legmesszebb­menő támogatást ígérték nekik. Ezt az ígéretet mi most kötelezőnek vesz­szük, mert lehetetlen elhinnünk azt, hogy Szeged város továbbra is azzal a közönynyel viseltessék ily nemes ügy iránt, mint ami­lyennel viseltetett eddig éveken keresztül. Nagyra vagyunk a kultúránkkal, pedig ez mindaddig hiányos, amig annak egyik leg­fontosabb tényezője, a sport hiányzik belőle. Bár van itt több sportegyesület is, sőt akad közöttük olyan is, amelyik működik, de ha valahol, az ország bármely részén a sporto­lók összegyűlnek, hogy nemes verseny kereté­ben küzdjenek az elsőségért, bizony szomo­rúan olvassuk a lapokban mindenféle egye­sület versenyzőjét, csak épen szegediét nem. Pedig Szeged város falai között is nevelnek három-négyezer ifjút, akik közül néhány száznak erős, acélos izmai is vannak és akik, lia alkalmas pálya és felszerelés hiányában elvesztik a kedvüket és a sport számára legtöbbnyire végleg elvesznek. Még az annyira kedvelt szabadtéri sport­tal, a footballal is igy vagyunk. Ezt a Ma­gyarországon olyan népszerű sportot Szege den eddig egyetlen egyesület, a SzAK mű­velte, de a klub anyagi helyzete oly kedve­zőtlen, hogy fejlődésre — segitség nélkül — itt sem lehet számitani. Egy kis jóakarattal, egy kis áldozatkészséggel a haladás mily szép útjára lehetne terelni ezt az agilis egye­sületet. A müveit, nyugati kulturállamok­ban óriási súlyt helyeznek a sportra. Száz­ezreket költenek el évenkint a sportszerű nevelésre és ezzel annyira előre viszik a testedzést, hogy e támogatás által elért eredmények minden szónál ékesebben beszél­nek. Meg van ez Magyarországon is, de saj­nos, csak a főváros kapja az államtól az évi segélyeket. A vidék nem kap semmit. Pedig, ha szemügyre vesszük azokat a tényezőket, melyek a mult nyáron oly hatalmasan előre vitték a sportot, különösen az atlétikában, lehetetlen, bogy szemünkbe ne tűnjek, misze­rint a jelenlegi kitűnő atlétáink jórésze a vidék versenyein tünt fel. A körülöttünk fekvő városokban, mint Aradon, Temesváron, Szabadkán, Nagyki­kindán fejlett sportélet van. E városok sport­egyesületei szintén fordultak segélyért vá­rosuk tanácsához és meg is kapták azt. Arad, ahol több mint tiz sportegyesület működik, még uj pályát is építtet egyik klubjának, igy adván nemes sport szereteté­nak fényes bizonyságát. Mily büszkén hirdet­nők mi is, bogy Szeged város sem maradt el e tekintetben a többi kisebb várostól, bogy nekünk is lehetővé tették, hogy fejlőd­jünk, bogy baladjunk. Épen a SzAK az, amelynek itt az ország szivében fontos kulturmissziót kellene tel­jesíteni. Tanítani az ifjúságot a sportnak áldást hozó kultiválására, amely még sze­rény keretek között is meghozná a maga gyümölcsét. Nem tudjuk tehát eléggé hang­súlyozni azt, bogy Szegednek a többi város­tól elmaradni nem szabad. Minden erőnkből küzdenünk kell, hogy Magyarország vidéki sportját Szeged is méltóan képviselje és a SzAK-nak ez a nemes küzdelme az, amely hisszük, liogy visszhangra fog találni a város tanácsánál. Hisz olyan keveset kér ez ,a támogatásra igazán rászoruló egyesü­let, hogy annak megtagadása nemcsak a ta­nácsra, de Szeged város egész közönségére szégyen volna és szomorúan látnók a többi, városuk által segélyezett egyesületeket, akik a biztos fejlődés medrében haladva évenként több országos, sőt nemzetközi versenyeket rendeznek óriási sikerrel. Akik atlétáik mű­ködését honorálni tudják és felmutat­nak olyan eredményeket, melyek alapján Magyarország sportját még a külföld előtt is méltóan reprezentálják. Mi szegediek fájó ezivvel nézzük mindezt, nem azért, mert a többi városnak ily kitűnő fiai vannak, hi­szen arasson akármelyikük is diadalt, ne­künk magyaroknak szerzi a dicsőséget, ha­nem igenis az tölt el bennünket keserű érzés­sel, bogy Szegednek nincsenek ily fiai. A SzAK, midőn Szeged minden szépet és hasznosat ápoló polgármesterének a kezébe tette le sorsát, nagy forduló pont elé jutott. Bizton reméljük, hogy kérésüket a legna­gyobb jóakarattal fogják támogatni és ba megadják a módot arra, bogy ezután a SzAK a legmagyarabb város nevéhez méltóan sze­repeljen, akkor nem sok idő kell alioz, bogy Szeged, mint már annyi sok másban, a sport­ban is első helyen legyen. Hurcolkodás a városházán. — Költöznek a hivatalok. — (Saját tudósitónktól.) Régi panasz már, hogy a városháza és a bérház helyiségeiben a hivatalok nem férnek el. Mindenféle megol­dási terv megvalósítására történtek már lé­pések, az utóbbi időben mindegyre sürge­tőbbé vált már a második városháza fölépí­tésének a kérdése, amelyre nézve Bokor Pál polgármester-helyettesnek a javaslata a leg­megfelelőbb. Ezt a javaslatot annak idején a Délmagyarország részletesen ismertette is,­megirtuk azzal kapcsolatban, bogy a városi adminisztráció érdekében sürgősen kell vala­mit tenni, bogy a mai helyzet megszűnjön, azonban épen a városi adminisztráció lassú­sága. oka annak, bogy a szép eszme ma még nagyon kezdetleges stádiumban van és a ki­vitelre egyáltalában nem érett meg. Ezidőszerint tehát, ideiglenes intézkedések­kel iparkodnak segíteni a helyzeten. Az első intézkedés az volt, bogy az árvaszéket, amely már semmiképen sem tudott elférni a bér­házban, kitelepítették. A Kiss D.-palotában bérelt a város uj helyiséget az árvaszék ré­szére, amely itt kényelmes otthonra talált. Az átköltözés még a mult esztendőben meg­történt és az árvaszék régi helyiségét azóta kitataroztatta a város. Most, bogy az átalakítási munkálatokkal elkészültek, megtörténtek azok a nagyobb hivataláthelyezések, amelyeket már régóta tervbe vettek. Pálffy József dr árvaszéki el­nök szobájába Gaál Endre dr közművelődési tanácsos költözött, aki a mult héten gyógyult föl betegségéből és átvette hivatala vezetését, Ferenczy Béla árvaszéki jegyző helyiségét Bárdcss Béla tanácsjegyző vette át. A köz­művelődési ügyosztály mellett nyert elhelye­zést a vegyvizsgáló hivatal is, itt van Csonka Ferenc városi vegyész hivatala, amely a régi iparhatóság helyiségeiben talált otthont. Az iparhatóság részére az árvaszék helyiségéből szakítottak ki két szobát Fodor Jenő kapi­tány részére. Meg kell említeni, hogy mind a bárom hivatal helyiségeit átfestették, kb

Next

/
Thumbnails
Contents