Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-16 / 38. szám

1912. iebruáír 16. vészek azon jogos vágyának, liogy az uj Nemzeti Szinkáz magyar ember alkotása le­gyen. A bíráló-bizottság összeállítása, ma­gyar és külföldi szakértők bevonása, alkal­mas arra, liogy döntésében a szakkörök és a közvélemény egyaránt megnyugodjanak. Vé­gezetül a dijak számának és összegének meg­állapítása azzal kecsegteti a magyar építő­művészeket, hogy a jobbra való munkák, még­ha nem is nyerik el a kivitellel való megbí­zást, a díjazás erkölcsi jutalmában s valame­lyes anyagi rekompenzációban is részesülnek. Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter ezzel a pályázat-hirdetéssel megadta lehető­ségét egy nagyszabású Nemzeti Szinliáz meg­teremtésének. A politika! helyzet. (A miniszterelnök beszédének hatása. — Harcias kedv a munkapártban. — A miniszterelnök a munkapárt tagjai­hoz. — A Kossuth-párt értekezlete.) (Saját tudósítónktól.) Feszült érdeklődés­sel várta az egész ország a miniszterelnök mai parlamenti 'beszédét. Ez a beszéd min­denkép rászolgált az érdeklődésre, mert nemcsak a bekövetkezendő politikai esemé­nyeknek adta meg a programját, de nagy­szerűen jellemző meg világításba helyezte az ellenzék politikáját és követeléseik komiku­san tarthatatlan voltát. A miniszterelnök beszédének első meglepő szenzációja volt, ahogy a Kossuth-pártmk \ éderő-provizórium javaslatát helyezte ter­mészetes világításba. Kiderült ugyanis, liogy mig a véderőjavaslatokat azon a címen támadták, hogy az ország lakosságát a te­herviselő képességén felül terheli meg, addig épen az ő provizórium-javaslatuk teljesedé­sével sokkal, nagyo'bb mértékben kellene megterhelni az ország lakosságát. Mert első­sorban a provizórium a két éves katonai szolgálatot elejti, tehát semmikópen sem hu­mánus, sőt brutálisán konzervatív. Másod­sorban sokkal nagyobb békelétszámot tesz szükségessé, köveitkezéskóp sokkal drágább lenne a hadsereg eltartása. És harmadsor­ban az egész véderőreformot hallatlanul megdrágítaná. Kissé kirivó, hogy épen a demokratikus ellenzék nem törődik a nép jóléti érdekével, holott az obstrukeiőt annak nevében jelszó­val folytatták. A Justh-párt küzdelme még lehetetlenebb színben tűnt föl, mert a miniszterelnöknek az általános választói jog kérdésében elfoglalt álláspontja kizár minden elvi különbözőséget. A Justh-párt küzdelme nékülöz minden elvi alapot s annak csak hatalmi álláspontja, ami harminc egynehány képviselőből álló pártnál nagvon is komikusan hangzik. A minisztereinek beszédének elhangzása után a képviselők a folyosóra tódultak. A közhangulatból, az egves képviselőcsoportok ellesett beszédeiből a végső harcra lehet kö­vetkeztetni, bár az ellenzéki pártok még nem üzenték meg hivatalosan a háborút. Ugy a Kossuth-párt, mint a Justh-párt vasárnapi értekezlete fogja kimondani a döntő szót, hogy harc legyen-e, vagy béke? A Nemzeti Munkapártban harcias a han­gulat. A méltatlan küzdelem felkorbácsolta a párt tagjainak jogos fö!háborodásá<t és kö­vetelik, hogy a kormány végre energikus rendszabályokhoz folyamodjék. A mai érte­kezlet igen népes volt. A nagyszámban meg­jelenít képviselők lelkesen ünnepelték Khuen­Héderváry gróf miniszterelnököt. A fölszólalásokbol 'megállapítható, hogy a harcias felfogás felülkerekedett. Kérték a miniszterelnököt, hogy miután eddig szinte megalázkodás szerű volt az ellenzékkel szemben tanúsított udvarias magatartás, a mellyel kerestük a békés kibontakozás alap­ját, annál is inkább kívánatos most már az energikus cselekvés, nehogy a kisebbség a DÉLMAGYARORSZÁG jövőre nézve téves következtetéseket von­jon s az magát hatalmi tényezőnek tekintse. Khuen miniszterelnök válaszában hangsú­lyozta, hogy bízzanak továbbra is a kor­mányban és a párt elnökségében s ugy mint eddig, bizonyos, hogy a jövőben is megfog­ják találni a helyes utat, amely ezek után energikus cselekvést diktál. Kéri a munka­párti képviselőiket, hogy lehetőleg teljes számban jelenjenek meg a képviselőház ülé­sein. A munkapánt értekezletét megelőzőleg Lu­kács László elnötolésével választmányi ülést tartott, amit követőleg külön értekezlet volt. Ez értekezlet egyetlen tárgya volt, hogy a miniszterelnök beszédet intézett a párt tag­jaihoz, melyben megköszönte azt a bizalmat és ragaszkodást, melyet irányában a párt tanúsított s kérte őket, hogy ragaszkodásu­kat tartsák fenn irányában, mert ugy biz­tosithaitják a jövőben is a sikert, ha össze­tartanak és együttéreznek. — Az én törekvésem az lesz — folytatta: — liogy a ti érzéstekneik adjak mindenkor kifejezést s boldog vagyok, ha ez teljes mér­tékben sikerül. A párttagok továbbra is lel­kes hangulatban maradtak együtt a párthe­lyiségében. A Kossuth-párt tagjai is a beteg Kossuth Ferenc és Apponyi kivételével együtt voltak. A hangulatból kifejezésre jutott, hogy a bé­két ezen az alapon nem tartják megkötheiő­nek, bár többen láthatólag hajlottak a békés kibontakozásra. Haldoklik Aehrenthal. (Saját tudósítónktól.) A monarchia kül­ügyminisztere, a király egyik legbizalma­sabb, legmeghittebb államférfia: Aehrenthal ­Lexa Alajos gróf haldoklik. Katasztrófa be­következését jelentik az osztrák lapok, kité­tel nélkül. Aggódva lesik, vájjon dobog-e még a sziv, amely hosszú évekig mindig a monarchia békeérdekeiért dobogott. Aehrenthal gróf egyik legérdekesebb, leg­titokzatosabb államférfi, aki a monarchia ügyeit ezideig intézte. Állandóan félreértet­ték igen sokan. De félelmetesnek találták. Különösen az osztrák államférfiak közül egyesek. Merész sakkhuzásainak értékét a legtöbbször akkor Ítélték meg igazán, ami­kor az előnyök jelentkeztek a változások utáin. Gsak gondoljunk Bosznia-Hercegovina annexiójára, amely főképen Aehrenthal gróf müve volt. A támadások nemcsak külföld­ről, — szövetségestársunktól is, — érték. Hanem osztrák és magyar részről is. Csak később enyhültek a hangok, amikor igaz ér­tékében mérlegelték Aehrenthal sakkhuzását. Legfontosabb és igazéin nagyjelentőségű mégis az volt Aehrenthal külügyminiszteri működése idején, hogy a monarchia bóketö­rektéseit lehetőleg és imponálva végigvitte. Akadtak súrlódások, érdekösszeütközések. Legutóbb a török-olasz összeütközéskor. És minden felhőt eloszlatott Aehrenthal. Való­sággal európai köztudattá vált, hogy amig Aehrenthal gróf külügyminiszter marad, a monarchiának harcias konfliktusa nem tá­madhat. Valósággal bölcsen őrködött a béke fölött ez a kemény akaratú, hideg állam­férfi. Holott az evolúció fejlődését tartotta leghelyesebbnek. Katonai téren különösen kérlelhetetlen volt. De a pártok viszályai, egy-egy politikai áramlaton túlemelkedett, felekezeti harcokba nem avatkozott. Egysze­rűen, gyorsan intézett el minden előtérbe ke­B rült kérdést. Szinte a monarchia lelkiismere­tévé vált. Hetek óta betegeskedett Aehrenthal. Ezért terjesztette róla egyes orgánum, hogy meg­bukott. A betegségéről érkező híreket is gya­nakvással fogadták, mint általában mindent, ami a külügyminiszterre vonatkozott. Az utóbbi napokban aztán jött a félhivatalos je­lentés: Aehrenthal menthetetlen. Majd ka­tasztrófáiról érkezett telefon és távírat-hir. Ma éjjel pedig bécsi tudósítónk azt jelenti, hogy Aehrenhal haldoklik. A katasztrófa el­kerülhetetlen. A vesék már nem működnek. A test megdagadt. A mai napot nyugtalanul töltötte a nagybeteg, öt európai nevű orvos veszi körül és mindnyájan lemondottak éle­téről. A rokonság is megjelent a halálos ágy­nál. A legutoljára kiadott jelentés szerint Aehrenthal haldo<klik s minden pillanatban várják a katasztrófa bekövetkezését . . . Jászai püspök a törvényhatósághoz. — Megköszöni az üdvözlést. — (Saját tudósítónktól.) Amikor Jászai Géza belvárosi plébánost a király szebenicói c. püspökké nevezte ki, Szeged város tör­vényhatósági bizottsága jegyzőkönyvben fe­jezte ki örömét és megelégedését a fölött, hogy a város kitűnő egyházi férfiét királyi kitüntetés érte. Jászai püspök most meleg­hangú levélben köszönte meg a közgyűlés megemlékezését. A püspök levele, amelyet a polgármester a februári közgyűlés elé terjeszt, igy hang­zik: Nagyságos királyi Tanácsos, Polgár­mester Ur! Azon alkalomból, hogy ő császári és apos­toli királyi felsége csekélységeimet a szebe­nicói püspöki címmel legkegyelmesebben ki­tüntetni méltóztatott, Szeged város köztör­vényhatósági bizottsága 1911. é;vi november 29-ikén tartott közgyűlésében elhatározta, hoigy a királyi kegy e megnyilatkozását jegyzőkönyvbe foglalja, a fölötti örömének és megelégedésének kifejezést ad, a város­nak igy kitüntetett egyházi férfiát üdvözli. A legbensőbb hála érzetével vettem e hó 4-én Nagyságod kegyes értesitését, melyben a tekintetes köztörvényhatósági bizottság ezen kitüntető határozatát tudtul adja és nem tagadom, 'hogy e határozat igaz örömet oko­zott. Mert ha nagy és még inkább ritka a ki­tüntetés, amely engem, mint egyszerű lelki­pásztort a figyelmes főpálsztor jóindulata folytán Uram és Királyom részéről ért, nem kevésbé nagy és ritka kitüntetés a tekinte­tes törvényhatósági bizottság határozata, mely-bein egy nagy város polgársága feleke­zeti különbség nélkül nyújtja számomra a meg nem érdemelt elismerés pálmáját. Mély, soha meg nem szűnő hála az, melyet a ha­tározat lelkemben ébresztett és e hála arra fog sarkalni, hogy Istentől adott tehetsége­met, munkaerőmet éltem végéig szülőváro­som javára fordítsam, mint lelkipásztor hí­veimért fáradozzam, mint szülővárosom pol­gára ennek nagyságáért és föl virágzásáért dolgozzam. Midőn mély hálámnak és köszönetemnek ez uton is kifejezést adok, tisztelettel kérem Nagyságodat, hogv ez érzelmeket a tekinte­tes köztörvényhatósági bizottság előtt is tol­mácsolni kegyeskedjék. Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem

Next

/
Thumbnails
Contents