Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-02 / 27. szám

1912 február 1 DELMAQYARORSZÁG 5 * Pajtások. A Várszínházban Feld Irén igazgatásában a Kamarajáték-társaság vasárnap este mutatj be Strindberg Pajtások cimü komédiáját Balassa József szerkesztő s író fordításában. * Gerhart Hauptmann Franciaországban. A párisi „Temps" a napokban kezdi meg Haiwtmann „Atiantis" cimü regényének közlését és ebből az alkalomból következőképen mulatja őt be olvasóinak: „Gerhart Hauptmann az ujabb német irodalom legeredetibb és legélesebben körülhatárolt költője. A költészet minden fajtájában kitüntette magát. Egészen sajátságos a tónusa, mely keveréke a szigorú megfigyelésnek, poétikus álmodozásnak, realizmusnak, szimbolizmusnak, ami az ö különös egyéniséget alkotja. Drámái közérdeklődést keltettek. A francia közönség egyébként ismeri a „Takácsok"at, a „Hannele"-t és „Versutikcne Glocke"-t. Hogyan harcolnak a románok? (A bécsi bemutató. — Utcai inzultus Aradon. — A Románul és a Tribuna egymás ellen. — Becstelenséggel vádolják egymást.) (Saját tudósítónktól.) Gyakran volt alikalmunk tudomást szerezni az utóbbi időben, a románok egymás közti összekoccanásáról, súrlódásáról. Ezeket a belső „szeretetbe!] megnyilvánulásokat" a magyar saj.tó aligalig méltatta figyelemre, mert nem gondolták, hogy ezek a kicsinyesnek látszó, apró behiMongásck egy a roimámságbain mólyen gyökerező, ádáz belháborunak a kitörései. Ez a háborúskodás most azután szokatlanul éles és elvitázhatatlan módon nyilvánult meg és pedig először Bécsben, röviddel utána Aradon. . Január közepén ülte meg negyvenéves jubileumát a bécsi egyetem román hallgatóinak „Romania Juna" eim birodalmi és társadalmi egyesülete, amely azonban cimétől eltérően kizárólag politikával szokott foglalkozni. Az ünnepélyre az összes román egyesületek eíküídötték képviselőiket és csak természetes ezek után, hogy ebben az irredentisfa fészekben a nyilvánosság elmaradásának reményében a kiküldöttek bátrabban adtak kifejezést érzelmeiknek. Bocu Savér a következőket mondotta ennek a rut harcnak az előzményéről és következményéről : — A Románul szerkesztő bizottságának tagjai mindenáron tönkre akarják tenni a Tribunát — mondotta Bocu Savér a Tribuna társtulajdonosa és szellemi irányitója. — Minthogy anyagilag és szellemileg nem tudják felvenni a versenyt, a magánéletünkbe gázolnak. A harc teljesen elmérgesedett, ugy hogy úgyszólván az életünk sincs biztonságban. Nézze csak — mondotta Bocu Savér munkatársunknak és zsebéből kivett egy revolvert — kénytelen vagyok ezzel járni, mert nem tudom mikor támadnak meg engem orvul. Az ünnepélyen többek közt résztvettek Mihályi Tivadar dr, Pop Csicsó István dr és Vajda Sándor dr, a magyar országgyűlés tagjai és Onciul dr, a Relchsrath tagja, Bogdán úr, a jassy-i egyetem rektora, Jarrrík , UYbán prágai egyetemi tanár, Brediceanu wajus dr, a karánsebesi vagyonközösség ügyésze, Csobán dr görög-keleti tábori lelkész és a Gross-Üsterrech cimu munka hírhedt szerzője, Popoviciu C. Aurél, akiről köztudomású, hogy ez idő szerint ő irányítja a radikális román nemzetiségi politikát. Nem volna teljes a névsor, iha nem em'itenők meg, hogy az ünnepéin megjelentek a budapesti és a kolozsvári tudományos egyetemek román hallgatóinaik képviselői is. Ami magát az ünnepet illeti, talán elég jellemző, ha megemlítjük, hogy az ünnepet követő fokomán Brediceanu dr. akiről köztudo mású, hogy Medve Zoltán krassószörénymegyei főispán támogatásával kapta meg a karánsebesi vagyonközösség ügyészi állását, igy rohant ki a magyarok ellen: — A magyar sovinizmus hóbortjában odáig jutott, hogy a budapesti jogi fakultást is oly intézménynyié változtatta át. melynek kathedráján hamis tanokat hirdetnek és ahol minden nemzeti (értsd román) érzést megölnek. Ott Magyarországon egyéni szabadságodat rabolják és emberi méltóságodat támadják meg. Pop Csicsó véleménye szerint négy rettenetes ellenséggel kell megküzdenie a magyarországi románságnak: a kormánnyal, Mangrával és az ő papjaival, a Tribuna körül csoportosult ifjúsággal és magával a Tribunával. Ebből a kijelentésből nyilvánvaló, hogy két Irányzat a románok közt egvmás ellen. Egyik a magyar parlament román képviselői által alapított Románul cimü lap körül csoportosult irányzat, melvek kíméletlen harcot indítottak a Tribuna által képviselt íránvzat ellen. Érdekes volt Goldis László dr ünneplése is, akit azért szeretnek mostanában a romána:, mert mint az aradi szentszék titkára, egyszersmind vezére a nemzetiségi Dártnak, igazgatója a Romanul-nak és erős bojkottot intéz hivatalos állásából a hazafias román papok ellen. Végül meleg ünneplésben részesítették Popoviciu C. Aurélt, akiről az elhangzott beszédek megállapították, hogy trial'sta érzelmű műiével megletette a monarchia igazi politikájának alapjait és a helyes taktika útjára terelte a magyarországi románságot. Ennek a Bécsben vett Ízelítőnek volt a folytatása az a csúf utcai botrány, mely ma Arad egyik népes utcáján játszódott le. A mai napon ugyanis Goldis László volt képviselőt, román szentszéki titkárt az utcán megtámadta Sceopul József, az aradi Tribuna munkatársa, hogy inzultálja. A találkozás a Deák Ferene-utcában történt. — Canaille! Nem fogsz megmenekülni kezeim közül! Káltott Sceopul Goldis dr-ra. Goldis elsápadt erre a támadásra és tovább haladt. Egy aradi újságíró megkérdezte Sceopul t, hogy mi szándéka volt ma Goldissal. Sceopul ezt felelte: — Előbb-utóbb meg fogom fenyíteni Goldist. Hiába véteti magát körül, én alkalmat fogok találni arra, hogv őt érdeme szerint inzultáljam. Goldis László a mai meghiúsult támadásra ezt mondotta: — Tény, hogv Sceooul az utcán szóval mzultált engem, azt is tudom, hogv az utcán bántalmazni akar, én azonban gondoskodom róla, hogy ez az ember ne iférkőzhessék hozzám. A Tribuna és a Románul között körülbelül 'Vét esztendő óta folyik ez a rendkívül éles harc. A Románul ma a Tribuna szerkesztőiét és összes munkatársait megbecstelenitő d'olgdkka! vádolja, többek között Sceopul Józsefről megírta azt is, hogy 17 év előtt Münchenben krirrrnális cselekedetet követett e' Sceopul, akit tehetséges publicistának tetei nak. nem tagadta, hogy egészen fiatal korában összeütközésbe került a törvényriyeh te ő azért a fiatalos fellobbanásáért régen me" bűnhődött és igy jogtalannak, igazságta'o" nak és lelketlennek tartja azt, hogy a 17 é" előtti bűnét a Románul ma politikai okok következtében ellene k'i akarja használni, A multamról és sikereimről. Irta Lehár Ferenc. 1894-ben karmesteri állást kaptam Pólában a haditengerészetnél. Két hónapig hajón is voltam. Pólában százhárom tagból álló zenekar működött a vezetésem alatt. A tengerészzenekarok ugyanis nagyon erősek, hogy a hadihajón mindenütt meg lehessen őket hallani. Pólában keletkezett az első nagyobb munkám, a Kukuschka, amelyet tiz évvel később a Wiener Volksoper mutatott be Tatjana oimmel. A Kukusckkát Stagmann udvari tanácsos hozatta szinre a Leipziger Stadt-tlieaterben. Azonnal otthagytam az állásomat és a leipzigi premierre utaztam. A premierestén nagy siker volt, legalább nekem, aki még nem voltam járatos az ilyesmibe, ugy tünt fel. Egy pár nap múlva egyik szólista megbetegedett, vendégszereplés is jött közbe, ugy, liogy a Kukusclika egy pár előadás után lekerült a szinpadról. Igy tehát újra állás és segitség nélkül állottam s igy kénytelen voltam ismét egy tengerész-karmesteri állást elfoglalni. A trieszti 97. sz. ezredhez kerültem, de innen Pólába helyeztek. Erre elhagytam ez állásom s Budapestre jöttem a bosznia-hercegovinai 3. sz. ezredhez. Ezt az állást én apámtól vettem át, aki megbetegedett és Budapestre hívott. Nemsokára meghalt, anélkül, liogy megélhette volna sikereimet. Budapesten azon igyekeztem, hogy a Kukusclika a királyi Operaházban szinre kerüljön. Káldy igazgató, bár személyes érintkezésben igen szives volt hozzám, nem bizott a darabomban s főleg a tehetségemben, szavakkal akart engem megvigasztalni. De Raoul Mader, ki akkor első karmester volt, s tartott valamit rólam, azt tanácsolta, bogy veszekedjem egy kicsit, vagy egyszerűen irjam fel a táblára a Kukuschka próbáját s igy törjem meg az igazgatót. Mikor Káldyval az utcán összetalálkoztam, gratulált nekem és közölte, liogy a próbák már folynak is a darabomból. A pesti bemutató nagy sikert hozott, ugy, liogy megint ott hagytam a karmesteri állásomat. Megpróbáltam szövegszereőt keresni magamnak. Bevezettettem magam az Otthon körbe, de senki sem akart nekem semmit irni. Ebben a meglehetősen szorongatott helyzetben megint nem volt számomra egyéb hátra, minthogy egy uj karmesteri állást szerezzek. Ekkor, 1900-ban történt, Bécsbe kerültem a 26. sz. ezredhez. Nagyon jó zenekarom volt és két év alatt, mint karmester Bécsben igen jó névre tettem szert. De mikor az ezredet Győrbe helyezték, nem mentem az ezreddel s igy megint állás nélkül maradtam. Ez elhatározó volt sorsomra nézve. Újra a komponálásra kellett magam adni, az utóbbi években keveset dolgoztam, egy szimfonikus költeményt II gnado címmel zongorára ós zenekarra és egy Stecebetti költeményt zenésítettem meg, amelyet Pólában játszottak. Katona-indulóim közül csak a Jetzt geht's los cimü lett népszerűvé. Ezen az indulón keresztül jutottam el tulajdonképen az operetthez. Bécsben első dolgom volt természetesen egy szövegirót szerezni. Viktor Leon-nak, aki akkor már egyike volt a legjobb bécsi librettistáknak, elküldöttem a Kukuschkát. Azt válaszolta, hogy egyelőre nagyon igénybe van véve. Később mégis azt irta, hogy ha volna kedvem egy operettet irni, keressem őt fel. Mikor ón megkérdeztem, hogy miért fordult újra hozzám, azt mondta, hógy időközben hallotta a Jetzt geht's lo's cimü marsomat, amelyben /iöhb operett írási készséget fedezett fel mint i Kukuschkáben. Ideadta a Drótostó' előjátékát és ez volt tulaj donképen az első operettem. Ugy irtam egy Girardi darabot, a Bécsi asszonyokat, bogy nem is ismertem ezelőtt Gir.ardit. Ez a járatlanság nekem nagy előnyömre szolgált, mert ezáltal egy saját ope'•ette-stilust képezhettem ki magamnak. Július Baver volt az első, aki ezt elismerte és rólam, mint a jövendő emberéről irt.