Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-02 / 27. szám

1912. február 2. DELMAGYARORSZÁÜ 8 A parlamenti helyzet. (Béketárgyalások — Khuen és Kossuth tanács­kozás. — Uj tárgyalások előtt.—Mit ir a Zeit? (Saját tudósítónktól.) Héderváry Károly gróf minisztereitlök ma délben meglátogatta Kossuth Ferencet. A látogatás első mozza­nata annak a béketárgyalásnak, melyet a kormány feje az ellenzéki pártvezérekkel a kibontakozás érdekében indít meg. Minde­nekelőtt megjegyezzük, hogy a mai napon sc;..:..i pozitív eredmény nincs, remélni lehet azonban, 'hogy az egyes pártokban felülkere­kedik a bölcsesség és eredményre — békés eredményre — vezetnek a tárgyalások. A Kossuth-párt békeföltételeit, azokat a katonai követeléseket, melyek ellenében a párt hajlandó az obstrukciős küzdelmet meg­szüntetni, mint ismeretes, Apponyi Albert gróf formulázta az appropriációs vita során mondott beszédében. Hogy ezekből a köve­telésekből minek és mennyinek teljesítésére •kapott fölhatalmazást a miniszterelnök, az egyelőre ismeretlen, Kossuth Ferenccel való mai tanácskozásán derült ki, mennyit kellene engedniök Kossuthéknak az Apponyi-féle propoziciókból, hogy a békés megegyezés létrejöhessen. Kossuth a miniszterelnök láto­gatása előtt Apponyi Albert gróffal, Mezőssy Bélával és Désy Zoltánnal tanácskozott s ugy volt, hogy délután Apponyival tárgyal Khuen, — ez a tárgyalás azonban a főrendi­ház ülése miatt holnapra maradt. Khuen-Héderváry gróf látogatása Kossuth Ferencnél két óra hosszat tartott. Kossuth a miniszterelnököt ágyában fekve fogadta, mert a balkarján lévő kötés akadályozza a mozgásban. Khuen délután két órakor hagyta e! Kossuth lakását. Az újságírók megkér­dezték. — Miről beszélgettek, 'kegyelmes uram? — Elsősorban Kossuth egészségi állapo­táról. — És milyen a hon állapota? — Most nem lehet semmit se mondani, — felelt Khuen. Kellemesen társalogtunk a napi­meg ugy-e fehér, puha ágyaid volt? De látod, leányom, miit ér az? Most ezen a hiideg kövön kell feküdnöd. No várj, itt van a gyönyörű, hosszú, puha hajad, feküdj erre. Majdnem a bokádig ér: jó fekvés esik rajta. No látod. Most már örökké így lesz ez. Jól tetted, hogy idejöttél. Itt leányom nem keil'l félned senki­től, itt nincsenek emberek, itt senki sem bánt­hat, itt csak nyugalom van — nagy nyuga­lom. Újra csönd lett. Én ugy álltam az ajtó mel­lett, mint egy örült. Ez a beszéd tépte, mar­cangolta a lelkem. Az élet nagy hiábavalóságát éreztem, meg­bántam az eddigi küzdelmemet, utáltam ma­gam, mert ettem, ittam, hogy tovább élhes­sek és láttam a rettenetes jövőt, mely még előttem van, s amelyért, ki tudja mennyit kell •még küzdelem. Közben egészen kinyílt az ajtó és egy rosszképü, öreg banya jelent meg a küszöbön. Most egészen beláttam a szobába. Márványasztalon halott feküdt, leterítve fe­kete ruhával. Egy helyen valami derengő fényt láttam elütni a kendő nagy feketeségé­itől: egy hajfürt volt. Az a hajfürt — az a hajfürt. Ájultan vágódtam végig a padlón. Igen sokára gyógyultam fel újra. — És a dolog vége? — kérdezte valaki sokára. — A vége? Azt hiszem egy .szép napon főbe fogom magam lőni! . . . renden lévő kérdésekről, de nem nyilatkoz­haíom. A miniszterelnök azután a Várba hajtatott. A Kossuth-párt kőnyomatosa azt jelenti a két pártvezér tanácskozásáról, hogy politikai kérdéseket beszéltek meg és folytatni fogják a tárgyalást. Kossuth Ferencet ma délután fölkeresték pártjának vezéremberei, hogy ve­lük a miniszterelnök nyilatzokatából nyert impressziókat közölje. A kormány félhivata­losa megerősíti, hogy Khuen-Héderváry ak­tuális kérdésekről beható eszmecserét foly­tatott Kossuth Ferenccel. A tanácskozást folytatni fogják. A miniszterelnök valószínűen már holnap meglátogatja Justh Gyulát is, hogy vele vi­szont a választójog dolgában közölje a kor­mány álláspontját. Ez körülbelül abban fog­lalható össze, hogy a miniszterelnök kész a Ház előtt teendő deklarációban is kijelenteni, hogy a választójogi reformot a kormány még ebben az esztendőben be fogja terjesz­teni. A képviselőház a jövő hét első napján már újra megkezdi a katonai javaslatok tárgya­lását s erre az első ülésre várják a minisz­terelnök beszédét, melyben a politikai hely­zettel szemben a kormány álláspontját ki­fejti. A Ház folyosóján ma arról is beszéltek, hogy mindaddig, mig a béketárgyalás dűlőre nem jut, szünetet kellene tartani, hogy a par­lamenti disputa, esetleg az obstrukció ne za­varja a tanácskozások nyugodt menetét. A Háznak egyébként holnap, az ünnepre való tekintettel, vakációja lesz, szombaton pedig csak formális ülést tartanak a főrendi­ház üzenetének átvétele végett. A főrendek ugyanis ma délután négy órakor tárgyalták le az 1912. évi költségvetést. A bécsi Zeit irja, hogy Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök abban az esetben, ha az ellenzék vezérférfiaival megindult béketár­gyalások eredménytelenek maradnak és a véderőreform javaslatot nem sikerülne rövid időn belül törvényerőre emelni, el fogja na­poltatni a Házat egész őszig. Ez ideig kidol­goztatja a választójogi reformtervezetet s azt az őszre újra összeülő képviselőház elé terjeszti, garanciájául annak, hogy a véderő­javaslatok befejezése után azonnal a válasz­tójogi reform megalkotása következik. A főrendiház ülése. Ma délután négy órakor ülést tartott a főrendiház, ame­lyen a költségvetést tárgyalta. Megjelent Khuen-Hédervárv gróf miniszterelnök is. A főrendek végeztek a kétmilliárdos költségve­téssel s (holnap ő felsége már szentesitheti a javaslatokat. A zülésen fölszólaltak Gyurász Ferenc, Dessewffv Aurél gróf és Chorin Fe­renc, aki a közgazdasági egyetem mielőbbi fölállítását sürgette. Csernoch János kalocsai érsek szóvá tette fíarkócz ySándor báró át­helyezésének ügvét, akit azonban nem neve­zeti meg, hanem csajk minit „magasátlásu miniszteri tisztviselőt" említett. A kormány ezen eljárása úgymond több a tiszteletlenség­nél. Már a koalíció a'att megkezdődött ellene a hajsza s ugy látszik, hógv elejtésével a mi­niszter a radikálisoknak akart szolgálatot tenni. Utána Lukács László oénzügyminisz­ter felelt a reszortjába tartozó kérdésekre, majd Zichy János gróf kultuszminiszter fe­lelt' a hozzá intézett kérdésekre. — Kijelen­tette, hogy a közgazdasági egyetem fölállí­tása ügvében mielőbb ankétet hiv egybe. Csernoch János interpellációjára válaszul ki­jelenti, hogy sajnálja, ha egv tisztán és ki­zárólag adminisztratív intézkedést ugy fog­nak fel, mintha .az a katolikus egyház ellen irányulna. Barkócz" báró áthelyezésének ügve annyira adminisztratív, belső ügy, hogy azt a főrendiházban nem is szabadna szóvá tenni. Barkócz" annyira ekszoonáíta magát hivitatí állásában, hogy lehetetlen volt ott megmaradnia. Ismételten kijelenti, (hogy in­tézkedésével nem volt szándéka a katolikus közönséget inzultálni s annak .sem pártpoli­tikai, sem egyházpolitikai tendenciája nem volt. Jakabffy mulat a fogházban. — A dzsentri jókedve. — (Saját tudósítónktól.) Jakabffy Iván, a le­tört gavallér, a szegedi ügyészség fogházá­nak .a legérdekesebb lakója. Az elegáns dzsentri ugy él a cellájában, mintha átmula­tott éjszakák után pihenne a garzon-lakásá­ban. Szótlanul elmélázik a csöndben. Nem bántja a börtön levegője, nem panaszkodik. A napokban megkérdezete tőle a fogház­őrmester : — Hogy érzi .magát itt nálunk? — Jól öregem, jól, — válaszolta nyugod­tan. — Még ha volna is panaszom, én azt senki fiának el nem kesergem. Jegyezze meg magának: egy ur sohasem panaszkodik. Egy dolog bántotta nagyon. Hogy az édes anyja nem válaszolt a levelére. A napokban megirtuk, hogy pénzt kért az anyjától. Har­minc koronája volt, amelvet kifizetett két heti étkezésre. Nem akart rabkoszton élni és ezért kért pénzt. A levelére azonban mégcsak vá­laszt sem kanott. — Mindenki megtagad — mondta melan­kolikusan — .még az édesanyám is. Azt kí­vánják, hocrv a véremmel irjak ... Szerdán este (kedves meglepetés érte Ja­kabffvt. Este nyolc órakor egy sürgöny­hordó a következő táviratot kézbesitette neki a fogházba: Nagyságos Jakabffy Iván földbirtokos és tartalékos huszárfőhadnagy urnák Szegeden Királyi törvényszék. Újságból olvastam rabkosz­ton élsz küldök ötven koronát fogadd szivesen Csizmadia Sándor Csizmadia bánhegvesi földbirtokos, egyik jóbarátja Jakabffynak. Nem feledkezett meg ia könnyelmű fiúról, pénzt küldött neki. Ha nem 'is sokat, de küldött. A fogházőrmester jelentette be neki az ör­vendetes hirt. — No most örüljön — mondta — olyat ka­pott, amit nem is várt. — Pénzt, azt vártam. — Eltalálta. Pénzt kapott, ötven koronát­Sürgönyileg küldték, itt van a postás. — Pénzt kaptam! Tyüh, a kutyafáját — ugvan ki volt az a bolond!... Elolvasta a táviratot. A barátja nevének jobban örült, mint a pénznek. — Édes Sanvikám — mondta vidáman — te benned biztam, te benned reméltem. Örömében megölelte .a sürgönyhordót. — Édes öregem — tréfálkozott — a jó is­ten küldje hozzám mindennap. Két korona borravalót adott a postásnak. A gavallértempó kitört belőle. — Most pedig pezsgőt ide! Cigányt! És asszonyt! Mulatni akarok! A fogházőr alig tudta lecsillapítani. Dári­dózni akart.

Next

/
Thumbnails
Contents