Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-13 / 35. szám

1912 US. évfolyam, 35. szám Kedd, február 13 Központi szerkesztőség és Riadóhivatal Szeged, éra Rorona-utca 15. szóm Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ' Városház-utca 3. szám ca ELÖFIZETESI AK SZEÜEDEa egész évre . S 24"— félévre . . . R 12' negyedévre . X egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉS! AK VIDÉKÉN: egész évre lí 28-— félévre . . . R 14-— negyedévre , R V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőse; 305 c=> Hiadóli va* 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 1: S - t ? k választó jcg felé. A nemzeti munkapárt egyik jeles tágja igy nyilatkozik: Bécs azt mondja, hogy meg kell tűrni Magyarországot. Követeljük íő'e a véderőreformot és a választójogot. Mindezt nem a két állam biztonsága, ereje, jóléte, hatalma érdekében, hanem a magyarság megtörésére. És mit felel erre a Justhpárt? Mi megadjuk nektek a véderőreformot, de követeljük tőletek ennek fejében a választójogot. „Schöne Seelen finden sichV Ebből a perverz szeretemből, ebből a közös gondolatból született meg a „Választójogi kabinet" elvetélt magzata. Minden őriilségben rendszer van. S ime ez magyarázza meg, hogy a Justh-párt lapját egy 35 tagu párttal a háta mögött a kabinetalakitás gondjai bántják. Mert hiába, van a dologban valami. Egy kabinetnek, me'yet a bécsi centralisták és keresztény-szociálisták protezsálnak, lehetnek némi sánszai. Nem hisszük azonban, hogy Magyarországon rajtuk kivül valaki túlságosan lelkesednék egy olyan kabinetért. De hiába, különös a magyar politika és a legképtelenebb po'itika is veszedelmessé válik, ha Bécsben toboroznak számára híveket. Egy időben Schönberger bárónénak is szerep jutott a magyar politikában és a hátsó lépcsőkön, különböző bécsi előszobákban most is nagy a sürgés-forgás. Bizonyos dolgozó szobákban nagy kéjjel fogadták a provizóriumos ajánlatot, mely megadja a szükséges újoncokat, az összes terheket és nem kér értük semmit, még csak a kétéves szolgálatot sentí sokan nagyon szivesen emlékeznek vissza a Holló, Batthyány és Bakonyi urak detegációs szereplésére. Milyen lojális urak ezek. Mindent megajánlottak, sőt még ennél is többet és nem kértek érte semmit, csak a választójogot — a hadügyminisztertől. Tréfás dolgok ezek. de komoly hátterük van. Kiszámíthatatlan veszedelem, ha a magyar kormánynak és a magyar guvernementális párínak ilyen konkurrenciáva1 kell Bécsben számolnia. A miniszterelnök bécsi tárgyalásának nagyon különös kulissza titkai vannak. A Justh-párt ez alatt az idő alatt is folyton portálta a maga „vátesztójogi kabinetjét" és a provizóriumot. Ö tudja miért, de mi is tudunk egyetmást. Talán majd elmondjuk alkalmilag. De a helyzetnek megvannak a konzekvenciái. Hisszük, hogy a legutóbbi események kijózanították a Justh-párt komoly és józan elemeit és meggyőződtek róla, hogy ezek az utak a hátsó lépcsőkön, előszobákon, bécsi ajánlkozásokon át, nem a „vátesztójogi kabinethez", hanem a megsemmisüléshez vezetnek, amelyből nem I lesz többé feltámadás. Odáig még nem fajultak a viszonyok Magyarországon, hogy, ellenzéki, vagy épen függetlenségi párt megtorlatlanul tehessen olcsó, o'csóbb és legolcsóbb ajánlatokat Bécsben. Ellenben az összes hazafias és tisztessé; ges pártokra ezek a dolgok kötelességet I háritanak. Erős elhatározással e1 kell oszj latniok azt a jóhiszemű vádat, hogy Magyarország ellensége a véderő szükséges és helyes reformjának, az ország erejének és biztonságának. Vagy ellensége volna a választójog becsületes, demokratikus kiterjesztésének. Semmi esm állja útját egy o'yan megegyezésnek, hogy a parlament mindakéí célt becsületesen és céltudatosan megvalósíthassa. A véderőreformja meghozza a kétéves szolgálatot, a nagy szociális könnyebbségeket, a modern katonai büntető bíráskodást, a magyar nyelvnek és a magyar szuverénitésnak előnyomulását olyan téren, mely eddig el vo't zárva előtte. A választójog reformja meghozza a magyar alkotmánynak, a magyar államiság uralmának megerősítését, a demokratikus fejlődést. A régi alapokon megválasztott partementnek meg kell mutatnia, hogy megvan benne az erő, készség és hazafiság megvalósitani céljait és nem a Lichtensteinektől és magyar szövetségeseiktől várja a direktívákat. Osztályokról — embereknek. — Töredékes beszélgetések. — Irta Aszlányi Dezső. Was ich leugnend gestehe and offenbarend verberge, Ist mir das einzige Wohl, bleibt mir ein reichlicher Schatz Goethe. Vidéki nagyváros. Ajnóti Géza lakásán. Ajnóti Géza 40 éves iró. Ajnóti Gézáné 22 éves. Márton Pál 20 éves. Joghallgató. Koravén életnézetekkel. Alkalmazkodásból palástolja erős müvészhajlamát. Csabai Antal 45 éves. Agglegény, Budapesten nagykereskedő. Régi patrícius családból. Dr Sehőnherr Ágostonné 25 éves, temperamentumos szép asszony. Több éve magyar vidéken él. Vendég Ajnótiéknál. Veron Imre fővárosi magyar iró. Meggyőződéses demokrata. i. A társaság asztal mellett beszélget. Kopognak. Csabai (Benvit.) Jó napot. (Bemutatja magát a társaságnak és megáll Ajnóti Géza előtt) Na szép ember vagy. Két éve nem hallunk felöled. Jómulfkor irtani és fagyasztó választ adtál. Másik levelemre válasz sern jött. Hát most beszélj, mi van rovásomon? ... Várj még, ne felelj, elmondom előbb, ami a mellemen fekszik. Megmondom, ahogv érzem, ez nem eljárás!... Akármit vétettem, barátod vagyok, ts a barátot meg kell ám becsülni. Ajnóti (Erőltetett közönnyel.): Nagyon szén, hogy még gondolsz ránk. Nincs semmi a rovásodon. Csabai (Szavába vág és Ajnótiné felé fordul): Mi történt ezzel az emberrel nagyságos asszony? Nagyszerű színben van; egész lányos ... nini és második baba? Gyönyörű asszon^ maga. Most még szebb, mint mikor legutóbb Pesten láttuk. Ugv veszem észre, a házas élet nem hervaszt... Ajnótiné: Ne túlozzon, — még eltanulja tőle a férjem a bókolást. Nem járna vele kedvembe. Neki ritkán tetszem és ő, ugy hiszem, őszintébb. Különben ne vegye lelkére, amit önnek mondott. Néha hangulatos. A ridegsége mindig mesterkélt. Beszélgessenek csak, hamar kiérzi majd az igazi (hangját. De most iiljön le közénk. Csabai (Körülbókolva leül.): Ezt az embert kicserélték. Földiek vagyunk, — régi jóbarátok. Soha egy érdes szó nem esett köztünk és most egyszerre mintha terhére leíine érdeklődésem ... Pedig látom (Körültekint.), hogy ncin embergyűlölő. Ajnóti: Kát éve élünk itt egyniagunk. Egészen magunk. Még nem volt nálunk két ember egyszerre és ma váratlanul ennyi kedves ismerős. Csabai: Ugy beszélsz, mint aki szereti az emberek társaságát. Ajnótiné: Mindig szerettük. Férjem is, én is. Igazan nem tudom, mi az, ami távoltarcia az embereket tőlünk. Dr Sxhönherrné: Én öt éve ismerem férjét. Mindig különjáró ember volt. Mielőtt nősült, mi Vittük bele — neon kérdezve akar-e nem-e — a társas életbe. És jól találja magát. Sokszor nagyszerűen unatkozott, a mi jókedvű ostobaságainkon . . . Ajnóti: Én holtig hálával leszek azért, l ogy akkor kiragadtak ön'kénytelen remeteségemből. Hasznomra volt és jól mulattam. Dr Schönherrnc: Nem hiszem, .hogy jól mulatott, mert a második évben már el-el maradozott közülünk, később, mielőtt házasodott, megint különjárt... Ajnóti: Mondja csak ki: azt hiszi, nagyon a menyasszonyomon járt az eszem; azért unatkoztam. Dr Schönhernié: Kicsit eltalálta. Ajnóti: Nem ugy volt, hanem én egy év alatt kitanultam mindnyájukat. Aztán vagy ötvenszer elhallgattam ugyanazokat a viszszaemlékezéseket; mindenikét ismertem végig. de százszor már nem biríam volna végighallgatni. Én fejlődő ember vagyok, ma más vagyok, mint tegnap voltam. Csak magam tudok lépést tartani magammal. És azt az egyet nem tudom megérteni az embereknél, hogy ma ugyanolyanok, mint egy év vagy tiz év előtt. Félreálltam. Ez az egész ... Én tudtam, hogy mi nem fogunk csókokkal elválni. És tudtam egész (biztosan, hogy ön V