Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-03 / 2. szám

1912 I I. évfolyam, 2. szám Szerda, január 3 Központi szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, cl- Korona-utca 15. szám t=> budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., i-Li Városház-utca 3. szám ca ELÖF1ZETES1 AR SZEÜEDEft egész évre . K 24— félévre . . . R 12' negyedévre . R 6'— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELÚF1ZETES1 AR VIDÉKÉN: egész évre K 28— félévre . . . K 14'— negyedévre , K V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELE, u»-acai'i; Szerkesztőség 305 n,adóhivatal 836 interurbán 305 Budapesti szerkesztősen teleion-száma 128—12 A miniszterelnök. Az emberi nagyságnak megítélésénél csak kisebb szerepe van a szónak. A cselekvés, a tettek azok a tényezők, melyek az igazi nagyság megítélésénél számításba jöhetnek. És ha igaz ez egész általánosságban, akkor különösen szabály ez a politikában. Magánember csak egy kis kör, a saját külön kis világa megitélése szempontjából lehet jó vagy rossz, de egy politikus a kormány feje, akinek kezében egy ország sorsa, egy nemzet jóléte van letéteményezve, egészen más megítélés alá esik. E megítélésnél azután nem lényeges, hogy a miniszterelnök emberileg jó-e, vagy rossz, de fontos az az immár elvitathatatlan nagy igazság, hogy a miniszterelnök: nagy ember. Nagy, mint politikus és nagy, mint ember. És lehetnek, sőt vannak neki politikai ellenségei, de kell, hogy azok is elismerjék, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök egyike a legnagyobb kaliberű miniszterelnököknek. Ezt a véleményt pedig nem az elhangzott beszédei alapján alkottuk meg, hanem két éves miniszterelnöki magatartásából, ebbeli ténykedéséből. Jól lehet, a mai politikai élet olyan, hogy szinte lehetetlen politikai ténykedést kifejteni, mert legyen bár a kormányban a legteljesebb jóindulat és szándék nagy, nemzetfejlesztő és áldásos politikai aktivitásra, lehetetlenné teszik, megakadályozzák és technikai posványába fullasszák azok, akiknek minden működésük a szóban merül ki. A legutóbbi napok eseményei különösen tág teret adtak a miniszterelnöknek, hogy igazán a maga ragyogó mivoltában mutatkozzék be. A delegációban való szereplése, a külpolitikát érintő fényes érvelése és végül az újév alkalmából kifejtett programja mind a legmeggyőzőbben bizonyítja a róla elmondottakat. A miniszterelnök tevékenységének ezen megnyilvánulásainak hatása alatt mindenkinek el kell ismerni, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf igen jelentékeny vezérlő talentum. Okos, higgadt és fegyelmezett. A szituációk megitélésében biztos a judiciuma. A fejét egykönnyen el nem vesziti. És végezetül valami szerencsés intuícióval mindig eltalálja, hogy mit kell mondania. A magyar politikában voltak egyéniségek, akiknek az volt a fátuma, hogy még ha békités szándékával szóltak is, a szavukkal olajat öntöttek a tűzre. Ilyen volt például a szelid lelkű és szédületes tudásu Pulszky Ágoston. Héderváry gróf merő ellentéte az államférfiak e kategóriájának. Az ő szava mindig csillapít, mindig békit, mindig kiegyenlít. És ezt a hatást nem szónoki fegyverekkel éri el, hanem az előadása érdemi tartalmának van ez a jótékony hatása. Szerencsés adomány ez egy magyar kormányelnökre nézve, akinek vajmi gyakran kell lecsendesítenie fergetegszeríi hirtelenséggel keletkező zivatarokat. Hallottuk az uj hadügyminiszter előadását és figyeltük a nyomában keletkezett szituációt: a többségi bizottsági tagok mozgolódását, Justhék delegátusainak kétes viselkedését. Hallottuk a technikai obstrukció matadorainak éles állásfoglalását a béke politikáját a külügyminiszter ellen. Bonyolulttá és nehezen áttekinthetővé fejlődött a helyzet és igazán nem látszott könnyűnek, épen a magyar miniszterelnök számára a nyilatkozás. Másrészt azonban a felszólalás elől ki sem térhetett. Irányt kellett adnia a tanácskozásnak. Félreértéseket kellett eloszlatnia, nehogy a helyzet elmérgesedjék. Be kellett kissé világítania a Justhék siralmas taktikájának szövevényeibe is. És itt ismét megnyilvánult Héderváry gróf politikai egyéniségének kimagasló erénye: a képesség arra, hogy a félreértéseket áthidalja, hogy a kontroverz problémákat közmegnyugvást keltő modorban megvilágítsa s a végén a vitát egy nyugodt és épen az általa óhajtott mederbe átterelje; röviden az a képesség a mit egy államférfin vezérlő talentuma kell, hogy magában foglaljon. Auffenberg lovagnak az a vágyakozása, hogy bőségesebb eszközöket óhajtana fordítani a haderő tökéletesítésére, a korLeszámolás. Irta Biró Lajos. Az asszony: Most végre le kell számolnunk egymással. A férfi: Ugyan kérlek . . . hagyjuk ezt a dolgot . . . semmi értelme . . , Az asszony: Nem hagyom. Eddig egy jó sző, vagy egy bosszús szó mindig el tudott téríteni tőle. Ha bosszúsan rámszóltál, megijedtem; ha egy szót szóltál hozzám, örömömben elfelejtettem az egészet. De most nem találhatsz olyan kemény szót és nem szólhatsz hozzám olyan gyöngéden, hogy elfelejtsem, amit akarok. A férfi: Mit akarsz voltaképen? Az asszony: Azt akarom, hogy leszámoljunk egymással. A férfi: Mire való ez a . . . nagy nekikészülödés? Mit akarsz voltaképen? . . . Az asszony: Még nem tudom. Egyelőre annyit, hogy ugy-e te magad is belátod, hogy közöttünk szükség van egy nagy leszámolásra? A férfi: Nem. Én ezt nem látom be. Az asszonv; Most nem voltál őszinte. Hiszen ez lehetetlen. A férfi: Ném lehetetlen. A legjobb bitem és meggyőződésem, hogy közöttünk semmiféle tragikus leszámolásra szükség nincs. Te a feleségem vagy; teljes békében és nyugalomban élünk; én elég gyöngéd vagyok hozzád, sokkal gyöngédebb, mint a legtöbb férfi. Az asszony: Ez igaz. A férfi: Ugy-e, hogy igaz? Tehát: gyöngéd vagyok, amennyire tőlem telik, minden kívánságodat teljesítem, mi szükség van itt leszámolásra? Hadd maradjon minden szépen ugy, ahogy volt; én vigyázok rád ezentúl is, én jó leszek hozzád, udvarias ós szolgálatkész . . . Az asszony: (zokogva buggyan ki az ajkán: De nem szeretsz. A férfi (megsimogatja): De igen. Szeretlek. Hálás vagyok neked. Tiz évi házasság, tíz éves boldog együttélés olyan erős kapocs . . . Az asszony: De én nem ezt akarom. Szeress engem. A férfi: Hiszen szeretlek. Az asszony: Nem akarsz megérteni. Miért teszel ugy, mintha nem értenél. Egy teljes esztendeje már, hogy mi itt együttélünk ugy... te jó vagy hozzám . . . gyöngéd vagy de én nem vagyok többé a feleséged. Erről akarok veled beszélni. Ezért kell veled leszámolnom. És ne feleld azt nekem, kérlek, hogy szeretsz engem. És ne feleld, hogy gyöngéd vagy. Az vagy. De nekem nem kell gyöngédség, ha nem a szerejlem gyöngédsége és nekem nem tkell, hogy megveregesd az arcomat, mint egy gyereknek, nem kell, hogy leereszkedően megsimogass, mint egy idegent, mint egy szegény teremtést, mint egy öreg asszonyt ... És kérlek téged, felelj nékem most őszintén. Amióta a feleséged vagyok, én rte hozzád mindig őszinte voltam és te én hozzám mindig őszinte voltál, csak </bben a borzasztó utolsó esztendőben nem. Most légy őszinte hozzám megint. Ha másért nem, hát az emlékeinkért. Légy őszinte azért, merít tiz évig boldogan éltél velem. Ezt magad is mondtad, ez így van . . . A férfi: Ez igy van. Az asszony: Akkor légy hát őszinte hozzám. Én nekem mindegy most már, hogy mit hállok tőled, mindent megmondhatsz, mondj ki mindent, amit gondolsz, csak őszinte légy. Ne kedves, ne gyöngéd, ne simogató, —őszinte. Mert én kimondhatatlanul szenvedtem ettől az állapottól, kimondhatatlanul szenvedtem ... / A férfi (elfogódva): Hát mit akarsz tőlem? Az asszony: Hogy szeress engem. Hogy szeress engem megint. Hogy -mondd meg: mit kell csinálnom, hogy megint szeress. . . A férfi: (kínlódva rágja az ajkát). Az asszony: Mondd meg. Légy őszinte. Miit csináljak, hogy szeress? A férfi: (kétségbeesetten kifakad): Légy szép. Légy megint szép. Az asszony (fehéren, elájulóan hanyatlik hátra): Mit . . . mit mondasz? i