Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-09 / 6. szám

1912 l!l. évíolyarr, 6. szájn Kedd, január 9 Rézponti szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, csa ílorona-utca 15. szám c=j Budapesti szerkesztőség és Kiadóhivatal ÍV., rsa Vlrssiiáz-tttca 3. szám G=i ELÖFiZETESI AR SZEÜEDEN <? évre . R 24— félévre ... R 12-— | negyedévre . R 6— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre R 28-— félévre . . . R 14-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEiUh-SZAfl: Szerkesztőség 305 — iúadóhivatai 836 Interurbán 3c 5 Budapesti szerkesztőse* telefon-száma 12." - 12 A helyzetről. Sok tünet és jelenség bizonyítja, hogy a „küzdő ellenzék" taktikai és stratégiai helyzete újév óta rosszabbodott. Sok olyasmi történt, — kisebb és nagyobb dolgok — amik a „biztos győzelem" vérmes kiáltásait ugyancsak lehűtötték. A miniszterelnöknek és a munkapárt szónokának újévi beszédéből tudjuk, hogy a kormány és a többség a harcot nem keresi, de ki sem tér előle. A békés parlamenti helyzet megteremtéséhez szivesen nyújt segédkezet, de szivesen meg is verekszik a normális parlamenti viszonyok helyreállításáért, ha keli. Ugyancsak rossz nyomon járna, aki a novemberben létrejött pártközi megegyezésből azt a következtetést vonná le, hogy a hatalmas többségnek a többségi jogok respektálásáért harcolni semmi kedve, hogy tehát egy vakmerő és konok kisebbség ennek a türelmes többségnek a hátán akár fát is vághatna. A politikai helyzet megítélésénél nagyfontosságú, hogy tisztában legyünk az ellenfél erejével és kedélyhangulatával. A novemberi béke azért ment oly simán, mert egyik párt és igy a többség sem akarta vállalni a felelőséget az exlex bekövetkezéseért. Ami az országé, a küzdő pártok azt egyező akarattal át akarták ereszteni az obstrukció barrikádjain. Ez a lépése azonban a többségnek, csak az országra nézve járt haszonnal, a munkapárt hadállását meg nem gyengítette, az ellenzéki pártokét erősebbé és kedvezőbbé nem tette. Nézzük már most, javult-e a küzdő ellenzék hadállása a novemberi békekötés óta? S ha javult, miben és mily mértékben? Azt látjuk, hogy az ellenzékF sajtó egyrészében vidám reménykedések keltek szárnyra; hogy közeli győzelmük bekövetkezéséről, ellenségük vereségéről ismét bizakodással irnak. Ez azonban csak az a hangos és bátor fütyülés, amelyről cikkünk bevezető soraiban megemlékeztünk. Okuk és alapjuk nincs rá, hogy ily vidám és merész reményeket tápláljanak. November óta egyetlen kedvező momentum fel nem merült, amely az ő malmukra hajthatná a vizet. Ellenben — főleg a legutóbbi napokban — sok oly kedvező momentumot láttunk, amely a többség helyzetét lényegesen megjavította és sok személyes ermészetü kombinációnak és édes tervezgetésnek a nyakát szegte. Maga az a körülmény, hogy a többség vezére visszanyerte a szemei világát, hogy tehát kompettensebh lesz, mint eddig bármikor: lelkesedéssé fokozza a többség kedvét, s ha kell harci vágyát. Ettől a nagyfontosságú személyes momentumtól eltekintve, a többség vezérének a szemén végzett műtét fényesen és eklatáns módon eloszlatott sok oly balhiedelmet, amely a miniszerelnök személyi pozíciójával kapcsolatban itt-ott felmerült.A delegáció óta számtalan jelből, sőt pozitív történetekből láthatja mindenki, aki nem vagy vagy nem tetteti a vakságot, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf állása fent is, lent is erősebb, mint bármikor. Változatlan felső kegyeknek és a népszerűségnek egyformán részese a miniszterelnök. Pártja hü ragaszkodásának a legmeghatóbb jeleivel halmozza el őt, S egy, a trón közelében jövő meleghangú távirat sokféle legendát oszlat el, olyant, amely hiu ellenzéki reménykedéseknek volt a szitója és alapja. Ha az obstruktorok lapjainak cikkeit olvassuk, azt gondolhatjuk, hogy a kormány sorsa megvan pecsételve, hogy a küzdő ellenzéki pártok között megvan a harc eszközeire, céljára és befejezésének módjára nézve a legteljesebb egyetértés. S ha, példának okáért, Batthyány Tivadart kifaggatja a jámbor ujságiró: mit szól Kossuth Ferenc újévi éles támadásához, a nemes gróf előveszi a legártatlanabb arcát, — azt, mely gyermekkorában tulajdona lehetett — s angyali szelídséggel fuvolázza: ő nem ül fel azoknak, akik az ellenzéki pártokat össze szeretnék veszíteni; s hogy ő tisztában van azzal, hogy az „ellenzéki pártok közt nincs ellentét." Mindez a mesterkedés és diplomatizálás azonban nem ér semmit. Tények és illetékes egyének nyilatkozatai bizonyitModern mesék. Irta Strindberg Ágost. 1. A szemérmesség és a hideg. — Pfuj, mama, — kiáltott a jégmadárka, mikor a völgyből ismét feljött a sziklácsucsra, — lenn a völgyben vannak olyan madarak, akik meztelenül mutogatják a lábukat. — Rossz társaság fiatal lányoknak, — mondta az anya és csőrével végigsimogatta Jlábát, melyet egész a karmokig befedett a feíhér toll, mint valami naddrág. — És kik •ezek a szemérmetlen teremtések? — Ezt bizony nem tudom, — felelt a fiatal lány. Az anya le akart menni a völgybe, hogy a dolognak a végére járjon. Keresztülkuszott a páfrány és a kökény között és egy nyírfához jutott. A nyírfánál összekuporodva egy egész sereg gyöngytyúk ült, amelyek idetévedtek a sikság lekaszált rétjeiről. És mindegyiknek csupasz volt a lába, olyan csupasz, ahogy a teremtő a világra teremtette. _ — Honnan jöttök, romlott teremtések? — kiáltott a jégmadármama. — Délről jövünk, ahol nagyon meleg van ához, hogy lábunkon is viseljünk öltözéket, — felelték a gyöngytyúkok. — Akkor gyorsan szedelödzködjetek össze és induljatok dél felé. Nem akarunk a ti déli erkölcseitekről semmit sem tudni itt, a mi szemérmes országunkban. — Nagyon szemérmesek vagytok nadrágaitokban! — vágott közbe egyik gyöngylyuk. — Bizony, kedves hölgyeim, mi még nem vesztettük el természetes szégyenérzetünket. — Lári-fári, — válaszolt a gyöngytyúk, — nem azért viseltek nadrágot, mert szemérmetesek vagytok, hanem mert fáztok. És az összes gyöngytyúkok karban mondták utána: — Nem a szemérem, hanem a hideg miatt viseltek nadrágot. Nem a szemérem, hanem a hideg mitt... 2. A két haza. A cseresnyefák már virágoznak és a csuka már 'lerakja ikráit a kis öböl nádasában. A fiatal férj a nyári lakásnak bérelt parasztház előtt ül. A gallért és a kézelőt levetette, kijavítja a horgászó botját és közben teli tüdővel szívja magába a friss májusi levegőt, amelynek illata összekeveredik pipája füstjével. Felesége az útitáskát csomagolja ki és a gyerekek lenn játszanak a kertben, ahol épen nyilnak a tulipánök és a nárciszok. — Valóban gyönyörű dolog ez, falun lakni, — szól a férj. — Hogy gyűlölöm a várost! Hogy gyűlölöm! És rámutat a levegőégre, amelyen abban az irányban, ahol a távolban város fekszik, fekete füstfelhők terjeszkednek. — És ha eljön az ősz, — felel az asszony, — akkor megveted a falut és a város dicséretét zenged. — Azt akarod ezzel mondani, hogy ez az egész a hőmérséklettől függ? — Igen, miért ne? Közben a gyerekek befutnak a kertből és tele torokkal kiabálják: — A fecskék, itt vannak a fecskék! S a levegő megtelik a madarak csevegésével, megérkeztek, hogy előző fészkeiket, amelyeket odaépitettek az eresz alá, megnézzék. — Ugy-e, a fecskék szerencsét hoznak a házba? Nem, mama? kérdezi a kis leány. — De bizony, leánykám, — feleli az anya. — Ezért kell ajészküket meghagyni az eresz alatt. Jegyezd meg ezt gyermekem és nézd, hogyan szeretik hazájukat. Mindig visszatérnek ... — Első szerelmükhöz^ — vág közbe a férj — és ősszel tovább mennek utjukon, ép ugy, mint én. A fecskék, melyek ott ültek fenn a telegráfdróton, elkezdtek csevegni: — Minden a régiben maradt itt, csak az emberke lett egy kicsit öregebb.