Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-09 / 6. szám

1 2 ják, hogy a választójog kérdésében Kos­suthék és Justhék között át nem hidalható ellentét tátong. S mig a Jush-párt lapja fújja a riadót és igyekszik felkorbácsolni a „küzdő" ellenzék harci szenvedélyeit, azalatt a Kossuth-párt főorgánuma a béke megkötésének szükséges voltáról elmélke­dik és kijelenti, hogy a pártoknak és az or­szágnak a végleges békekötésre szüksége van. Mi ez, ha nem a legnagyobbfoku meg­hasonlás? Mi ez, ha nem két ellentétes fel­fogásnak a kialakulása, — az ellenzék ke­belén belül? S ha ennek dacára a függetlenségi párt egyik árnyalatának a lapja azt bizonyltja, hogy az ellenzéki pártok között mily nagy az egyetértés, a célok és eszközök közös­sége, szóval a teljes harmónia: mi azt ki­vánjuk — szinte az átkozódásának a for­májában, — hogy Kossuthékat és Justhé­kat az egyetértésnek, az érzések harmó­niájának ebben a mostani állapotában, az isten sokáig tartsa meg. Választások Franciaországban. Pá' risból jelentik: Száz francia départementban, alz A—G. betűvel 'kezdődő inevüekben va­sárnap töltötték be a szenátori mandátumo­kat. Az első választási nap eredménye azt mutatja, hogy a szenátus összetétele lénye­gében nem fog megváltozni. Megválasztot­tak: 33 radikális és radikális-szociálistát, 13 balpárti republikánust, 23 progresszistát, 5 konzervatív, 2 független szociálistát, 28 kerületben pótválasztás lesz, 2 kerület, Guadeloupe és Reuunion gyar­matok választási eredményei ismeretlenek. A progresszisták egy, a balpárti republiká­nusok nyolc mandátumot nyernek. A reak­ciósok két, a radikálisak és radikális szociá­listák három mandátumot veszítettek. — A tél ugy hiszem, nagyon kemény le­het ebben az idegen országban. — Bizony, erről a télről borzasztó dolgo­kat mondhatnak el a verebek. — És mégis csak jobb nálunk, délen, ha csak azok a szegény fellahk nem tennék ki a hálókat, hogy bennünket pecsenyének el­fogjanak. — Valóban, rossz vallás az egyiptomi val­Jás, amely megengedi a bennszülöttnek, hogy Ifecskehust ehessen. Ebben a tekintetben még­is csak jobb az északiak hite. — Nagyon jó ország ez az északi ország, különösen a nyári üdülés eltöltésére, de a déli országnak is meg vannak a maga elő­nyei. — De mégis csak kemény munka minden évben ezt a nászutat megtenni. — Hosszú éveken keresztül megszoktuk, hogy ez az ország a mi szülő hazánk. — Azt mondják, hogy az észak lakói min­dig a mi déli hazánkba mennek nászútra. — Persze, kölcsönösen látogatjuk egy­mást. * \ A második sziiret már befejeződött, az őszi eső zöldre festette a mezőket, a Nilus lárad és a rovarok leteszik tojásaikat a folyó nádasaiba. QÉLMAGYARORSZÁG Manőver a kávéval. (Saját tudósitónktól.) Az amerikai sajtó most egy olyan esetről ad hirt, amely még Amerikában is a szenzáció erejével hatott. A (tudósítás a következő: A börzének tudomására adták, hogy a bra­zíliai partok mentén hat millió zsák kávét (2400 millió font) a tengerbe dobtak. E pusz­títás indokául az szolgál, hogy az amerikai piacon a kávé árát föl akarták emelni. A lapok különböző megjegyzéseket fiiznek az elkövetett manőverhez. Mi a „Chicago Daily Journal" nyomán közöljük a követke­zőket: A kávé ára ma olyan magas, mint még so­ha az utolsó 20 esztendőben. Az emelkedés 1909 óta 110 százalék. A legjobb minőségű ká­vé fontja ma 35 cent (180 fillér). Ez a legma­gasabb ár, amelyet eddig jegyeztek. A kávé­üzérek papírjai ma háromszor nagyobb ér­tékkel bírnák mint ezelőtt két esztendővel. A mai nap hatalmas fokozását jelenti annak iá piaci manővernek, amelyet a braziliai kor­mány és Németország, Angjia, Franciaor­szág, továbbá az Egyesült-Államok pénzem­berei rendeztek. A nevezett lap ezután megmagyarázza, hogy a braziliai kormány miért folytat ká­véval ilyen lelketlen üzérkedést: A newyorki Morgan-bank 50 millió dollárt kölcsönzött a braziliai kormánynak. E köl­csön biztosítására a kormány lekötötte az or­szág kávéterméséből az államot megillető részt. Miután a kávéültetvények nagyrósze az államé, ez a biztosított rész az egész ter­més egyharmadát jelenti. A kávétermés ebben az esztendőben rend­kívül gazdag volt. Azt a részt, amit a kor­mány a Morgan-banknak biztosított, hivata­losan hat millió zsákra becsülték, zsákonként 400 font kávéval. Ha ezt a nagy tömeg kávét az Egyesült-Államok lakosai között kioszta­nák, mindenkire 26 font kávé jutna, j Ha a bank a 2400 millió font kávét a piac­ra dobná, akkor a kávé ára annyira csök­kenne, hogy a lakosság majdnem ingyen kap­ná. Ebben az esetben azonban a bank nem kap­ná meg az 50 millió kölcsön födözetét. A bank akkor jár legjobban, ha a pótkávét és a szárított disznómájat adhatja el kávé gya­nánt, Gyakran elkerülhetetlen a börzepánik, lia a munkások nagymennyiségű árut ter­meltek, de sokkal szegényebbek, semhogy vá­sárló erejükkel a túltermelést elkerülhetővé A szegény fellah ott ül a háza előtt és gör­be háttal sütkérezik a napsütésben. Felesége egy kézimalom őröl durrát. A ki­éheztetett gyermekek azzal szórakoznak, hogy iszapot kennek egvmás arcába. — Soha sincs ital, soha sincs szárnyas, mindig csak durra! — sóhajt a fellah és fe­leségére pislant. — Te itt fekszel és nyújtózol és panasz­kodol, pedig a fecskék már visszajöttek, — (feleli az asszony nemtörődömséggel. — A fecskék? Mit fecsegsz? — igen, igen. Reggel láttam őket, amint a folyó mentén repültek. — A fecskék? Esküszöm, hogy ma sültet 'fogunk enni. Hamar, ide a hálókat. Allah, légy áldott! Itt vannak a kedves madarak, amelyek nem felejtik el kedves hazájukat. A fecskék letelepednek a nádszárakra és fecsegni 'kezdenek: — Szép szülőföld, szép hon, ahol fecské­ket esznek! — Igen, de a nap süt, a legyek jók és a vidék szép. — Ebben az évszakban igen. Minden jó a mi hazánkban, csak a 'hálók nem. És min­denesetre mégis a mi hazánk. — A mi második hazánk. Ubi bene, ibi pat­ria. Aha! az ember jóllakik, ott van a hazája. 1912. január 9. tegyék. Ez esetben , azonban a véletlen segít­ségére sietett a tőkéseknek, mert eszközt adott a kezükbe, hogy a börzepánikot elke­rülhessék és a kávéárakat magasra szöktes­sék. A bank 2400 millió font kávé birtokába jutott, amellyel szabadon rendelkezhetett. a bank fölhasználta ezt a szerencsés körül­ményt és tudatosan elengedte romlani a ha­jóba raktározott kávét, amelyet azután köz­vetlenül a braziliai part mellett a tengerbe sülyesztett. Ez a hir teljesen hiteles, de ha még nem is volna az, bizonyos, hogy megfelel a valóságnak, mert anmak ellenére, hogy- a kávétermés szokatlanul bő volt, az árak még sem estek, sőt, amint a tőzsde jegyzése mu­tat ja, magasabbak, mint a legrosszabb ter­més idején. Igy tudósít az amerikai sajtó. S bizonyos, liogy ennék az amerikai stilü manővernek kihatása lesz az európai kávéra is. A vásárcsarnok. — Tanácskozás a tervezővel. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi vásár­csarnok ügyében hétfőn délelőtt tizenegy órakor beható tanácskozást folytatott a sze­gedi városi tanács a vásárcsarnok tervező­jével, Strasser Albert mérnökkel, aki épen a tanács meghívása folytán jött el Szegedre. A tanácskozás tárgyát azok az apró módosi­jtások képezték, amelyeket a vásárcsarnok ügyében kiküldött nagybizottság által mái­elfogadott terveken óhajtott a tanács eszkö­zölni. Fölmerült az az óhajtás, hogy nem lehet­ne-e a vásárcsarnokot két emeletesnek épite­ni. A tervező kifejtette, hogy ez gyakorlati szempontból sem ajánlatos, de mintegy száz­ötvenezer koronával meg is drágítja az épít­kezést. A tanács is magáévá tette ezt az ál­láspontot és a tárgyalások során azután az a megliapodás fejlődött ki, hogy a vásár­csarnokot meghagyják egy emeletesnek ugy, amint az eredetileg tervezve volt, csupán a kupolát épitik magasabbra, /hogy a hatalmas épület külseje impozánsabb képet nyerjen. Az elhelyezés kérdésénél nagyobb vita fej­lődött ki. Lázár György dr polgármester azon a nézeten volt, hogy a főhomlokzat kö­zelebb legyen a Kossuth Lajos-sugáruthoz, vagvis a piac ne a csarnok előtt, hanem mögötte a Mérey-utcai oldalon nyerjen el­helyezést. Ezt azzal indokolta meg, hogy a bolthelyiségekért sokkal több bért.kap a vá­ros, ha azok a főútvonalhoz közelebb esnek, de viszont egyéb szempontok is szükségessé teszik azt, hogy a piac a csarnok mögött le­gyen és a piaccal járó szenny, hulladék ne ék­itelenitse el a vásárcsarnok előtti területet. Másként lenne a helyzet, ha ezt a részt par­kírozni lehetne, de a kérdést megoldani a piac miatt ilyen formában lehetetlen. Ezzel szemben a tanács több tagjának az volt az álláspontja, hogy építsék csak a vá­sárcsarnokot ugy fel, hogy annak hátsó hom­lokzata a Mérey-utca vonalába essék és an­nak főhomlokzata előtt legyen piac. Ennek a megoldásnak volt hive a tervező is, aki az­zal a gazdasági szempontból mindenesetre jelentős argumentummal érvelt, hogy a ta­nyai vasút felépitése esetén a Mérey-utcai Irőbejáróhoz kell egy szárnyvasutat épiteni, amely nem mehet keresztül a téren. Szerinte is sokkal impozánsabb egy a tér felső részén lévő vásárcsarnok és ma már mindenütt ezt a rendszert követik. Kijelenti azt is, hogy ha a vásárcsarnok előtti teret kiaszfaltozzák, akkor az könnyen tisztán tartható. Egyéb­ként ő négy elhelyezésre készített alternatív /tervet, a város válassza azt, amelyik megfe­lelőbb. Lázár György dr polgármester a tanács­kozás végén arra kérte a tervezőt, hogy mó­dosítsa a terveket az elhangzott óhajtások­nak megfelelően, készítsen el egy részletes költségvetést és igyekezzék mindezeket még ebben a hónapban benyújtani, hogy a város

Next

/
Thumbnails
Contents