Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-06 / 5. szám

1912. január 5. DELMAGYARORSZÁG 3 delmi és kulturális érdekeltségei, nevezetesen a szegedi kereskedelmi és iparkamara, valamint a DMKE vállalnák az iskola építését. A tanács ma átiratot intézett mindkét testülethez, közölvén velük a kormány álláspontját ós kérte, hogy nyilatkozzanak, vájjon hajlandók-e az építésre, vagy sem? Fiatal aviatikusok óvása. Irta André Beaumont.*) Szükségesnek tartom a repülés újoncait néhány veszélyre figyelmeztetni. Ez a veszedelem önmagukban van : meggondolatlan elragadtatásukban. Seregszám vannak ma fiatalemberek, akik elszakadnak a rögtől és a levegőbe szállnak úgyszólván minden készültség nélkül. A repülés sok veszedelemmel jár, amelyeket ismerei kell, hogy elkerülhetők legyenek. Ha valaki egy repülőgépre ül, megindít egy gépet, még nem lett aviatikus. Még azzal sem, ha néhány napig próbarepüléseket végzett, szorgalmasan megtanulta tanítómestere szabályait és pilótaigazolványt szerzett. Mindez tudniillik nem véd meg senkit a levegőnek fantasztikus meglepetései ellen. Az aviatikusnak rendszeres, lelkiismeretes technikai tanulmányokat kell végeznie. Egy igazi aviatikusnak nemcsak repülnie kell tudnia, hanem azt is kell tudnia, miért repül? A technika tudása nem mentesít a veszedelmektől, de az elhanyagolásuk mindenesetre a legnagyobb szerencsétlenséget idézheti elő. A száz áldozat között, akik a levegőből lezuhantak, nagyon sok volt, akiknél a legelemibb tudás hiányzott. Ne kövesse senki e szerencsétlen példákat. Tanulmányozzátok a gép szerkezetét, ne legyen ismeretlen előttetek a motornak legkisebb részecskéje sem . . . A tanácsok nem mindenki, hanem főleg azok számára valók, akik alkalmatlanok a repülésre. Ők azt hiszik, hogy a repüléshez csak bátorság szükséges és elkezdenek tanulni. Csak később derül ki, hogy a fizikumnak is alkalmasnak kell lennie a levegőbe való emelkedésnél. A repülőgépre születni kell! Vájjon nem bünösök-e némileg a mesterek a sok szerencsétlenségben, amely megtörtónt? Nem kellene-e már az első kísérletek után visszautasítani az alkalmatlanokat. Mennyi dráma nem történik meg, ha dr Brocanak 1910-ben tartott előadásán igazat adnak a jelenlévő aviatikusok. A hires tudós már akkor ajánlotta, hogy az elméleti tudáshoz föltétle n szükséges a rátermettség is. A repülés egy bizonyos kort is föltételez. Az ember nem tud repülni minden korban. A suhancnál hiányzik az izomerő, az érett férfinél a mozgékonyság. A gyakorlati repülés erős fiatalembereknek való, akikben nagy kitartás van. Kár, hogy a nőket már a szervezetük megfosztja a repülés gyönyörétől. Annak a kevés nőnek, akik kísérleteznek, lelkesülten tapsolunk, de tudjuk, hogy sohasem érhetnek el nagy eredményeket. A technikai ismeretekre és a kitartásra feltótlenül szüksége van a repülőnek; de türelemre, bátorsága és hidegvórüségre is. A nézetem szerint a türelemnek igen jelentős szerepe van. Ez az értékes szellemi tulajdonság a tanulási idő alatt igen sok eredményre vezethet. Az ideges, a türelmetlen és izgatott kezdő azonnal a rossz tanulók sorába kerüh Ellenben annál gyorsabb az eredmény, ha meg1 * A franciák masterrepülője, Beaumont, (Lieutnaht Carneau) aki jelenleg Európának első aviatikusa „Három nagy utam" cim alatt könyvet ad ki a repii lésről. A könyvben nemcsak a megtett utakat irjá le, hanem okos tanácsokkal is szolgál, különösen kezdők számára. A könyv Párisban jelenik meg" Hacheite kiadásában. van a türelem, a methodus és megfontoltság. Az aviatika sokkal ujabb tudomány, semhogy azt rövid időn belül meg lehetne tanulni. Csak hosszas és igen élénken megfigyelt kísérletezés után — és mennyi gyötrelemmel — lehet csak elsajátítani. Ha szabad egy merész hasonlatot használnom, az aviatikusnak meg kell várnia, mig a szárnyai jó hosszura kinőnek, megerősödnek, mielőtt az életét kockára tenné. Saját szerencsétlenségére kívánja a tanuló a gyors, hirtelen előrehaladást. A szegény elszánt és csöndes tanuló nagyon könnyen lezuhanhat. íme egy példa: Franciaországnak egy nagy gyakorlóterén történt. A fiatal és lelkes aviatikusok, akik ott tanultak, szakadatlanul gyakorolták magukat, csakhogy mielőbb a levegőbe szállhassanak. Különösen egy igen lelkes fiatalember akart a Taxira szálni. (Igy nevezik az aviatikésok azt a repülőgépet, amely a fiatalok gyakorlatozására szolgál s amelyet állandóan reparálni kell.) Ez törte ki először a nyakát. Egy pár nap mulva uj bajtárs jött, csöndes, barátságtalan kinézésű, egyáltalán nem arra való, hogy a gépre szálljon. Egy pár napig megelégedett azzal, hogy a repülőgépet figyelte. Az első napokbn csak épen hogy aviatikus ruha volt rajta, nagy vattirozott csizmák, hosszú keztyük, szemüveg és fejvédő. Á tanító abban ahiszemben, hogy gyáva,vissza akarta riasztani és a többi tanulók példáját hozta fel neki. A szótalan ember nem válaszolt semmit, nyugodtan nyargalászott a Taxin, tanult és figyelmesen vizsgálgatta a gép működését. Azután egy szép napon gyors haladással, társait megelőzve, letette a pilóta vizsgát és kitűnő pilóta vált belőle. Ez türelmes volt! Ha a repülő elfeledkezik arról, hogy türelmesnek kell lennie, még mindig el tudja az akadályokat hárítani, sőt mégis veti azokat. Attól a vágytól tüzelve, hogy egy kitűzött célt elérjenek, — ha a repülés láza már megragadta őket — hamar igen merészek lesznek. Bár a józan ész elitéli ezt, a harcolási vágy mégis menti. A hidegvér gyakran pótolja a meg nem fontolt bátorságot, sőt a váratlaD izgalom folytán keletkezett helyzeten is segit. Erre sok példa van. Tán sohasem repül az aviatikus normális körülmények között. A váratlanul jött meglepetések gyakran a legkönynyebb repüléseket is meghiúsítják. Ép ezért megerisitjük az idegeinket, hogy a katasztrófákat el tudjuk kerülni. Semmi tévedés, semmi felindulás, tisztán kell látni mindent ós belső fájdalom nélkül. A férfi, — ha idegeire nem volna semmi nagy hatással, a legjobb repülő volna. Figyeljünk meg egy kezdőt, a mozdulatai hirtelenek, beszéde kolerikus, dadog és semmiségekórt reszket. Ha bármilyen érték is van benne, nem alkalmas az aviatikára, legalább addig nem, mig meg nem tanul magán uralkodni. Megfigyelem, hogy ezekkel a dolgokkal milyen keveset foglalkoznak. A jövő ezeket való szinüleg precizirozni fogja. És meg fogjuk látni, hogy a jövő aviatikai iskolája mint fejleszti majd a tanuló aviatikus készségeit és mint győzi le a hibáit. Meg fogják tanulni a repülés pszichológiáját. Khuen gyógyulása. A meleg szimpátiának gazdagon áradó nyilvánulásai között, amellyel Héderváry grófot a tegnapelőtti szerencsés műtét óta mindenünnen elhalmozzák, a király érdeklődése és szerencsekivánata után ma Ferenc Ferdinánd királyi herceg, trónörökös tolmácsolta igen meleg hangon az operáció sikerültén való örömét. A királyi herceg távirata, amely Bécsből ma érkezett a miniszterelnökhöz ekép hangzik: Örömmel értesülök róla, hogy a miitét szerencsésen sikerült. Értesítést kérek hogyléte felől. Remélem egészségének mielőbbi helyreállását. Sok üdvözlettel Ferenc Ferdinánd királyi herceg. A miniszterelnök állapota folyton javul. A seb igen intenziven heged, a miniszterelnök semmi fájdalmat nem érez s közérzése a legjobb. Éjszakáit az operáció óta a legnyugqdalmasabban tölti, nappal pedig karosszékében ül. Most már bizonyos, hogy a seb teljes behegedése a legrövidebb időn belül megtörténik s a legnagyobb mértékben valószínű, hogy a parlament megnyitása a miniszterelnököt teljes egészségben fogja találni. Az állapotáról ma kiadott orvosi jelentés igy szól: A miniszterelnök a tegnapi napot ágyon kivül töltötte. Általános állapota jó. A szem gyógyulása állandóan halad.^Grósz Emil dr, Lumnitzer József dr. Az érdeklődés Héderváry gróf állapota iránt ma is. általános volt. Hogy fizetik a színészeket Ausztriában ? (Saját tudósítónktól.) A német szinpadi szövetség nagyarányú mozguimat inditott meg a német birodalom szinpadán működő szinészek anyagi helyzetének följavitására. Ebből az alkalomból statisztikákat készítettek arról a nyomorról, amely a vidéki német színpadokon uralkodik s kimutatta, hogy nem is egy társulatnál olyan módon fizetik a tagokat, hogy azoknak az anyagi helyzetéhez képest ur minden zsákhordó napszamos. A német szinpadi szövetség most ankéteket és gyűléseket akar egybehívni, hogy a rettenetes állapotoknak valamiképen végét vethesse. Hasonló mozgalom indult meg Ausztriában is, ahol még képtelenebbek az állapotok, mint a német kirodalom színpadain. A mozgalom energikus módon való megindítására egy eset adott alkalmat, amely a minap jutott az osztrák szinész-egyesület tudomására s élénken jellemzi az osztrák szinpadok viszonyait, melyekhez képest a magzar vidéki színészeknek még arany dolguk van. Az osztrák szinészegyesülethez a minap kérvény érkezett, melyben egy L. nevü színésznő, aki kórházban, betegen feküdt, esdekelt támogatásért. Az egyesület felhivta a a színésznőt, hogy küldje be legutolsó szerződését. Néhány nappal később meg ts érkezett a válasz. Szerződés helyett egy maszatos, össze-visszagyürött levelezőlapot küldött be a művészetnek ez a papnője, amelyen egy Schuriegl Fanny nevü igazgatónő, aki annak idején Payerbachban, egy kicsi osztrák faluban játszott volt egy rozoga, hordókból összetákolt szinpadon, irja, hogy örömmel fogadja el ajánlkozását. Fizetésként egy koronát igért az igazgatónő, a megérkezés alkalmával ebédet, uzsonnát és a tiszta jövedelem egy harmadrészét. Valóban jellemző, hogy L. asszony elfogadta ezt az ajánlatot s a havi egykoronás fizetésért elszegődött a Schuhriegl-társulathoz. Egy darabig működött is. A hősszerelmessel s az igazgatónővel, hárman játszották el a legnagyobb Shakespeare tragédiákat a többnyire parasztokból álló nézőközönség legnagyobb gyönyörűségére. A tiszta jövedelmen mindennap megosztoztak. Egyszer azonban kellemetlen viszálykodás támadt az igazgatónő és L asszony között. Az egyik színházlátogató belépődíjként egy fél sonkát szúrt le a pénztárnál s ezt az igazgatónő nem akarta megosztani a tagokkal. L. asszony nem engedett a maga szerződéses jogaiból, Schuriegelné azonban — maga is éhes lehetett — kijelentette, hogy szerződés ide, szerződés oda, nem agja a sonkát. Ezen aztán összevesztek s a veszekedés hevében az igazgatónő akkorát lóditott L. asszonyon, hogy az lebukott a világot jelentő hordókról és eltörte