Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-06 / 5. szám

DFLMAU V ARÜRSZÁO 1912 január fi. -sateüesévé kell, hogy tegye a nemzetiségek kisebb, alárendeltebb kultúráját De a magunk kulíuráláfíálí : teljés kiópife­sétől, diadalra megérett fiág^sagátó! is még messze vagyunk és im'ndadcli'g messze ma­radunk, amig müveltségünfc növelését pusz­tán az iskolától várjuk. Nagy dolog az is­kola, de egyfelől nincs belőle.elég: állam, fe­lekezet, társulat, magános .együttvéve nnind nem elég gazdag arra,'hogy kellő számú is­kolával szerelje fel nemzetéi; ,*Ha egyeteme­ink száma szaporodik is,\ még :rbindig mesz­-sze állunk attól az aránytól, amelyet 'a nyu" • gati nemzetek már régen elértek, ha a lakos­ságunk számát tekintjük, deleléjük kerülünk, ha az arányt ugy állítjuk fel, hány elemi és középiskolára fog esni nálunk egy-egy egye­tem? Ekkor ki fog derülni, hogy nálunk még alapvető munkát is kell végeznünk, az alsóbb fokú iskolák számát kell első sorban minden erőnkből szaporítani és csak aztán gondolhatunk a legfelőbb oktatásnak még .szélesebb körben való kiterjesztésére. Visszatérek ismét arra az alapgondola­tomra, melynek szolgálatát' életem egyik felső feladatául tűztem ki: mindenesetre sza­porítsuk az iskoláinkat mind a három fokon, amennyire anyagi erőnk engedi, de ezzel ne elégedjünk meg. Ismerjük fel a szabadtani­tás óriási jelentőségét, amelytől egyedül vár­ható nemzetünk megváltása a kulturális el­anaradottság eddigi jobbágyságából. Az uj egyetemee felállítása a szabadtani­tás ügyét uj mederbe terelheti, Angliában, a szabadtanitáis ősi hazájában, honnan az áramlat kiindult, a szabdtnitás élén elejétől fogva az egyetemek állottak. Az egyetemek eme mozgalma csakhamar átloholt az óceá­non, az angol idioma második világbirodal­mába és ott is az egyetemek vezetése alá jutott. Nálunk a középfokú szábadtaniíás az egyetemektől függetlenül fejlődött ki és ön­állóan teremtette meg saját intézményeit, melyek váratlan és meglepő, módon szapo­rodtak el és már a külföld figyelmét is ma­gukra vonták. A szabadegyetemi előadások terjedése azonban mindezideig korlátolt ma­radt, a fővároson kivül csak egy-két vidéki városban tettek velük kísérletet, anélkül azonban, hogy életképes intézmények kelet­keztek volna, amelyek ezek fenmaradását biztosítsák. Holott a müveit középosztályba a folyton hullámzó legújabb eszmeáramla­toknak bevezetése, a vidéki társadalomnak az elméleti és gyakorlati tudományok leg­újabb vívmányaival való megismertetése nem kisebb nemzeti feladat és a kulturszo­ciális politika szempontjából nem kevésbbc jelentékeny, mint például az ipari munkások szellemi színvonalának emelése. . Az uj egyetemek az egyetemes nemzeti műveltség terjesztésének eme hiányain való­színűleg segiteni fognak s ezzel is mér hetet­len szolgálatokat tehetnek. A szorosabban vett egyetemi tanítás , szem­pontjából kívánatosnak tartóin, hogy az or­szág egyetemes kultúrájában a gazdasági tudományoknak is lehetőleg azt a helyet biztosítsuk, amelyet a négy fakultásos egye­lemeken az ott előadott tudományok elfog­lalnak. Ebből a szempontból a jhái egyetemet -csonkának tartom, mert a gazda, á? iparos, kereskedő, az erdész, bányász;'^"forgalmi közigazgatás szakembere nem az egyetemen kapja kiképeztetését, holott nézetem szerint az egyetemi tanításban már külsőleg is kife­jezésre kellene juttatni azt az egyedül helyes elvet, hogy a nemzeti erőnek két egyenlő tényezője van: a szellemi és gazdasági élet szolgálatára rendelt intézményekben és csak ott remélhető harmonikus fejlődés, ahol a ki­képzésben és a foglalkozás méltatásában munka és munka közt nem teszünk különb­séget. Az utóbbi időben felmerült a közgazda­sági egyetem gondolata, amelyet örömmel üdvözöltünk mi is, de az én felfogásomnak és elvi álláspontomnak jobban felelne meg, ha a közgazdasági tudományok a tudomány­egyetem kebelében is jutnának tanszékekhez, illetőleg fakultáshoz és igy az általam han­goztatott és szükségesnek tartott kultúrpoli­tika a felső oktatás terén is kifejezésre jutna. A szegedi színtársulat nem játszik Makón, se Gyulán. — A ngári színkör kérdése. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk már sok­szor, hogy a színház üzlet. Vállalkozás, a melynek annvi köze van a kulturához, hogy azzal kereskedeki. Üzlet, jó üzlet a szegedi azzal kereskedik. Üzlet, jó üzlet a szegedi vez óriási támogatást a várostól és szub­venciót a kormánytól. De a szegedi színház mindezzel nem éri be. Nyáron átviszi a di­rektor a társulatát a szomszéd városokba, ami azoknak a városoknak sincs hasznára. Ez a rendszer helytelen, rossz, mert megen­gedhetetlen, hogy a nagy jövedelemmel ren­delkező szegedi direktor elkaparnitja azokat az állomáshelyeket, amelyekhez kisebb, szű­kös viszonyok között élő társulatoknak van joguk, azoknak a direkcióknak, amelyekre inkább ráfér egy kis kereset. Ennek a rendszernek a helytelenségét be­látta most a magyar szülészet intézésére egyedül hivatott tényező is. És megtörtént Almdssy Endrével, hogy táviratilag hivták föl kedden Budapestre, ahol tudomására hozták, hogy vagy a nyolcezer korona álla­mi szubvencióról, vagy Makóról kell lemon­dania. Almássy inkább Makóról mondott le és a nyolcezer koronát zsebre vágta. Leg­közelebb le kell mondania már Gyuláról is. Mindezt azért jelentette be a sziniigyi bi­zottság pénteki ülésén az igazgató, mert arra kérte a bizottságot, kezdeményezze, hogy részére állandó nyári színházat építse­nek. Meg is mondta az árát: háromszázöt­venezer koronáért. Azt is kijelentette, hogy a nyári színházért sehol sem fizetnek bért az igazgatók, Azt is elmondta, hogy az ilyen nyári színházban bor és sör mellett nem min­dig szinielőadásokat tartanak, hanem külön­féle attrakciókat, látványosságokat mutat­nak be. Ez magyarul azt jelenti, hogy Al­mássy nagyon szeretné, ha a város pénzén potya. Orfeumhoz juthatna. Csakhogy nem . rnegy olyan könnyen a dolog. A bizottság nem hozott határozatot a kérdésben, de az elhangzott véleményekről megállapítható, hogy Almássy szép terve hajótörést' szen­ved. A mai színházi politika már idejét mul­,ta, Itt van már az ideje annak, hogy szakít­son a város az eddigi rendszerrel. A színhá­zat, mint vállalkozást kell tekinteni. Vállal­kozást, amelynek nem jár sem szubvenció. sem egyéb támogatás. Bérbe kell adni a színházat és meg kell szüntetni annak a mo­nopoliumát. Ha más is akar színházat csi­nálni: csináljon. Akkor legalább egészséges ko-nkurrencia fejlődik ki és á közönség oda megy, ahol szebbet és főbbet lát és hall a pénzéért. (A nyári színház.) A sziniigyi bizottság ülésén a gyengélkedé­se miatt távollevő Gaál Endre dr helyett Weiner Miksa elnökölt. A rendes kétheti mű­sort vita nélkül elfogadta a bizottság. Almássy Endre színigazgató elmondotta, hogy le kell mondania a makói direkcióról, mert különben elveszítette volna a szubven­ciót. Ezért arra kéri a bizottságot, liogy in­tézkedjék a nyári színkör felépítése érdeké­ben, mert különben a szegedi színház anyagi és erkölcsi válság elé kerül. Wimmer Fülöp azt moiWja, hogy mivel a szegedi közönség nyáron távol van, nem tart­ja lielyesnek egy nyári színház építését, de azt nem ellenzi, ha egy olyan színházat építe­nek, amely télen fütliető és igy esetleg téli színháznak is használható. Balassa Ármin dr helyesli az eszmét, de ugy tervezi a megoldást, hogy a nyári színházban ne csak szini előadásokat tarthassanak. Ujj József dr hasonló nézeten van. Weiner Miksa azt mondja, hogy a kérdés tárgyalását arra az időre kell elhalasztani, amikor Gaál Endre dr is jelen lesz az ülésen. Igy határoznak. (Több a színház bevétele.) Elmondotta ezután az igazgató, hogy 1911. év utolsó négy hónapjában 412,210 koronával több volt a bevétele, mint az 1910. év utolsó négy hónapjában. 1911-ben a színház bevé­tele 115,904 korona, kiadása 106,783 korona volt. Ez a számítás azonban nem reális, mert a bevételben benne van a tagok visszafizetett előlege is, amelyet a kiadás rovatban nem könyveltek el. Elmondta még az igazgató azt is, liogy most 3200 koronával több a havi gázsi, mint azelőtt volt. Mindezt azért mon­dotta el, mert szeretné, ha a helyárak ügye dűlőre jutna. Azt mondotta, hogy Szmollény Nándor visszavonja a közgyűlés legutóbbi ha­tározata ügyében beadott felebbezését, csak azért, hogy siettesse a kérdés elintézését. Wimmer Fülöp azt mondja, hogy egy bi­zottságnak kellene átvizsgálnia a színigaz­gató könyveit ós annak a bizottságnak kelle­ne megállapítani, hogy a fölsorolt adatok he­lyesek-e? A bizottság Wimmer Fülöpöt, Ujj József dr-t és Balassa Ármin dr-t bizta meg a köny­vek és a számadások megvizsgálásával. A bi­zottság meg fog jelenni a színházi irodában s átnézi a könyveket, a pénztári jelentéseket és észrevételeit bejelenti a bizottságnak, amely majd azután határoz a további lépések felől. A második kereskedelmi iskola ügye. A szegedi kereskedelmi iskola túlzsúfoltsága, és a nagyszámban visszamaradt tanulók ér­deke arra indította Szeged város hatóságát, hogy egy második állami felső kereskedelmi iskola építését kérje a kormánytól." A kor­mány azon megelőzőleg hozott elvi határozata értelmében elutasította Szeged várost e kérel­mével, de hathatós támogatást igért arra az esetre, ha azt Szeged és környéke kereske-

Next

/
Thumbnails
Contents