Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-06 / 5. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. január 46. látogatta a közgazdasági tudomány és ismeretek tárházát. Főispán volt még, egy par ekszcellence politikai és közigazgatási méltóság viselője és máris egy olyan ismeretekben és tapasztalatokban gazdag közgazdasági talentum, hogy később, a kereskedelmi tárca betöltésében, nem is lehetett másra gondolni, mint őreá. Nem szakember — mondották a strucc-hazafiak és a besavanyodott bürokraták. Nem intézett el soha aktákat a kereskedelmi minisztériumban. Hát ez talán a kvalifikációja egy miniszternek, kivált az ipar- és kereskedelem mi ni sztereók? Egyenesen szerencse, hogy nyilt fejjel,, széles látókörrel, európai koncepciókkal foglalta el diszes helyét és nem nehezedik lelkére a bürokratizmus füledt és impotens levegője. Ha nem igy volna, nem is mondhatta volna ki tegnap a büszke szót: a munka apoteózisát. Nem kinálhatta volna jobbját a dolgozóknak, az ipar- és kereskedelem ezer és százezer elhagyottjának. Mert számtalanok vannak a hazában, akik a gazdasági téren azért nem tudnak boldogulni, mert legelemibb, érdeküket szükségleteikhez nem tudták elfogadtatni a kormányokkal. Ha most egy más rendszer egy okos és becsületes rendszer hajnala dereng, az ipar- és kereskedelem mostohái hittel és bizalommal tekinthetnek — a munka miniszterére. A király Budapesten; Bécsből jelentik: Udvari körökből eredő hir szerint most már biztos, liogy a király tavasaszal hosszabb tar- És te azt hiszed ... - Azt hiszem, hogy ma este, a páholyban volt az a tiz perc, ami Anna esetében a pályaudvaron telt el. Nem hállotíam semmit, nem láttam semmit, de az érzésem azt mondja, hogy ha valamikor szabad neked erről szólnom, akkor annak most van az ideje. Megkockáztatom azt, hogy tulkorán szólok. De inkább nagyon korán, mint egy kicsit későn. - Kériek, - mondta vidám és őszintén a hölgy, — én belemegyek ennek a megvitatásába. Várj egy kicsit. Be fogom hunyni a szememet és visszagondolok a kék huszárra. Hagyj egy-két percig nyugodtan, csöndben. Aztán majd megmondom, hogy mit érzek, mert magam is kíváncsi vagyok rá. Boldogan mondta ezt és őszintén érezte. Derék, tisztességes nő volt. Most az következett, hogy a hölgy behunyta a szemét és csöndben ült a kocsi sarkában. Az arcán valami futó kis mosoly járt, látszott, hogy dolgozik a fantáziája és mulattatja az, hogy belenéz a komplikált, de tiszta kis lelkébe. Aztán felbiggyesztette a száját és még mindig csukott szemmel, halkan, vígan mondta: - Nem ... nem hallok semmit. - Semmit? - Semmit. Ha becsukom a szememet, látom a kék huszárt, de qem érzem. Csak a külső képe, a kék attilája, a hangja, a szine, a formája jelenik meg előttem. Az idegrendszerem semmikép sem rezonál rá. - Kérlek, — mondta nyugodtan a férj, — légz szives, csinálj még egy próbát. Idézd vissza a szavait és különösen a szemére, a tózkodásra Budapestre utazik. Körülbelül két-három hetet fog1 tölteni őfelsége a budai várlakban és sürün fog kimenni Gödöllőre. Mit jelent a szocializmus terjedése? (Saját tudósítónktól.) Nem magyarországi jelenségről van szó, hanem amerikairól. A cimben foglalt kérdést nálunk a legjobb akarattal sem lehetne megkockáztatni, mert a szocializmus terjedése nem igen állapitható meg. A newyorki „World", mely tudvalevőleg a főargumentuma az Egyesült- Államok demokrata pártjának, az intézte ezt a körkérdést különféle politikusokhoz. Minden párt részéről hetven feleletet kapott, melyek mind elismerték a szocialisták nagy fejlődését és a szocialista szavazatok vehemes növekedését, azonban harminc tagadja, hogy ez a nagy szavazat növekedés állandó jellegű lenne és hogy azt a mai társadalmi rendszer igazságtalansága vagy annak helyes fölismerése eredményezte volna. Mintegy negyvenen azonban elismerték, hogy a mai helyzet tényleg igazságtalanul nehezedik a munkásosztályra. Természetes, hogy a polgári pártok politikusai nem adnak föltétlenül igazat a szocialistáknak, mert hiszen ez annyit jelentene, hogy elismernék a szocialista követelések jogosultságát, amely esetben semmi keresni valójuk nem lehetne továbbra más polgári politikai pártban. Az a tény azonban, hogy a trustök lapja, a nagy kapitalisták érdeksajtója fölteszi ezt a kérdést, rnár maga is beszélő argumentum amellett a tagadhatatlanul való tény mellett, hogy az Egyesült Államokban a szocialista párt, de még inkább az elv terjed, olyannyira terjed, hogy a hatalmas, történeti tekintetére gondolj. Én éjjel, ha nem tudok aludni, sokszor gondolok igy csukott szemmel boldogult anyámra. Annak is először a külső képe jelenik csupán meg előttem, de aztán, ha a tekintetét képzelem el, egyszerre végigfut rajtam a melegség és a szomorú emlékezés. — Jó, — mondta az asszony most már komolyabban — megpróbálom. Ismét csönd következett s az előbbi kép: a lecsukott szemű hölgy a furcsa, vizsgálódó, ellenőrző mosolylyal az arcán, de valami nagy figyeléssel a vonásain, mintha a saját szivhangjait hallgatná s mellette a komolyan maga elé néző öntudatos kis elegáns fekete ember. Most tovább tartott az önvizsgálat, mint az imént. Aztán kinyitotta a szeműt az asszony és komoiyan, őszintén mondta: — Semmi. Abszolúte semmi. A férj derűs arccal nézett rá. A kezét nyújtotta feléje. Kezet fogtak. — Buta ember vagyok, - mondta. — Nem, — mondta az asszony - okos ember vagy. Impozáns, amit most csináltál. Annyi lelkierő, annyi okosság, annyi nyíltság és férfiasság volt ebben az egészben, hogy boldog és büszke vagyok. Te drága. Te drága. Melegen és igazán nyiltan, szépen nézett az ura szemébe. Szép estéjük volt ez a mai. Igazi szép, nemes, hitvesi pillanatok voltak ezek. A kocsi megállt velük. Felmentek a lakásba. A férfi a hálószobájába ment, az aszszony pedig bement a kis leányához. Egy multu öreg republikánus és demokrata párt is elismeri és fölveti a kérdést, hogy miként lehet a szerintük: nagy veszedelem ellen védekezni? A szocializmusnak az Egyesült Államökban való rendkívüli terjedésének könnyen találjuk magyarázatát. Az Egyesült Államok ipari, kereskedelmi, szóval közgazdasági szempontból, de kulturális szempontból is évszázadokkal megelőzték Európa minden államát. A tőke ott tökéletesen ki van fejlődve, s az ipari centralizáció maholnap teljesen befejezett ténnyé válik. Tehát ott a szocializmusnak minden lehető alapja megvan. Nálunk azért nincs meg a kellő reális alapja a szocializmus fejlődésének, mert nálunk még előbb kell hogy tőke legyen, még pedig iparilag kifejlett, centralizált kapitalizmus. Mert amig ez nincs, addig nincs mi ellen és nincs mivel küzdeni. Mindamellett érdekesek a különböző pártállásu politikusok véleményei. Többen az ott állandóan aktuális vámkérdésben látják az okát annak, hogy a szocialisták szavazatai állandóan gyarapodnak. Mások a trustöket okolják és az egyenlőtlen jogszolgáltatást. Vannak, ákíje a munkaadókat hibáztatják0 varinak, akik"SzeYnt. a pártok jelöltjeit' nem tartják bizalomra méltónak azok, akik a szocialistákra szavaznak. Egyes válaszok a demokrata és republikánus pártok között való torzsalkodásra vezeti vissza a munkásság szavazatainak eltévelyedését. És végül a szocialisták természetesen az eszme diadalát látják a térhódításban. A legérdekesebb Victor L. Berger, Wisfconsijo állambeli nemzeti congrcssmajn-nek a felelete. Berger erdélyi származású magyar ember, aki mint néptanító, mintegy húsz év előtt vándorolt ki az Egyesült Államokba. Ott nyomdász lett, majd nyomdát nyitott, s később megalapította lapját, a kilenc éves, okos kis leányuk volt, ezt eddig nem is mondtam. A gyerek már aludt. — Későn feküdt le, - mondta a kisaszszony — egész este irt. — Irt? — igen. A naplóját irja most. És már ment is brutálisan a gyerek szekrényéhez és már hozta is a krajcáros irkát, amibe szegény a naplóját irta. Az asszony mosolyogva vette át a füzetet. — Jojcakát kisasszony, - mondta — ezt beviszem, ugy sincs olvasnivalóm éjszakára. Lefeküdt és megnézte a naplót. A naplót tegnap kezdte irni a gyerek. Legfelül ez volt: „A kék huszár a legszebb ember a világon. Az volna a legnagyobb boldogság, ha Ilona nagynéném férjhezmenne Bányai Béla dr-hoz és akkor én is nyoszolyulány lehetnék a kék huszárral a templomba és karonfogva mennék vele és az oltárnál állanék vele és sokáig ott állanék vele." — Elnye, - mondta a hölgy. Más nem volt a naplóban a kék huszárról. A hölgy eloltotta a lámpát. Behunyta a szemét. — Furcsa, - mondta magában. Megint meggyújtotta a lámpát. Még egyszer elolvasta, amit a gyerek irt. Aztán végleg eloltotta a lámpát. Behunyta a szemét és hallgatózott az teegrendszerén, mini egy félóra előtt, a kocsiban. — Egészen tisztán, világosan, nyugodtan érzem, - mondta magának még mindig csukott szemmel - hogz szerelmes vagyok a kék huszárba.