Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-05 / 4. szám

1912. január 5. DELMAGYARORSZÁG 3 Színházi műsor. Pénteken Szerelem gyermeke, szinmü. Szombaton délután Cigányszerelem, operett. Szombaton este Szerelem gyermeke, szinmü, páros 2/3-os bérletben. Vasárnap délután Kegyelmes ur, bohózat. Vasárnap este Lengyel menyecske, operett. Bemutató. Bérletszünet. Gábriel Schillings Fiuchí. — Hauptmann Gerhardt uj darabja. — (Berlini tudósitónktól.) Gerhardt Hauptmann, a németek nagy irója uj darabbal lépett a nyilvánosság elé. Az uj Hauptmanndarab, melynek Gábriel Schillings Flucht a cime, a Neue Rundschau legutóbbi számában jelent meg. Maga a darab még 1906-ban keletkezett. Én inkább féltem a darab szinrehozatalától, mintsem szerettem volna, — irja Hauptmann a darab előtt — s ezért nem került szinpadra. Ma már nem dobnám azt a darabot egy premiére hazárd-asztalára. Ez nem a nagy publikumnak szól, hanem egy közönség bensőségének és passzivitásának. Egyszeri szinrehozatal, tökéletes előadás, kis intimus-szinház, — ez az én betölthetetlen vágyam. Az uj darab a régi diadalmas időkre emlékeztet, amikor Hauptmann legszebb, legnagyobb sikereit aratta. A miliő rajz, az alakok mind pompásak ós abszolút művésziek, ugy, hogy Hauptmannak az a vágya, hogy darabja csak egyszer kerüljön szinre, — alig fog teljesülni. A darab a Hiddensee egy kis elhagyatott idillikus szigetén játszódik. Ide vonul vissza a harmincbárom éves Maurer kedvesével, a fehér Lucie Heillal. Nemcsak a hangulatoknak akarnak élni, hanem egy tettet is véghez akarnak vinni. Gábriel Schilling az, akit meg akarnak menteni. Schilling, Maurer jóbarátja, festő, kinek se pénze, se szerencséje s aki két nő hálójába kerül. Egyik a felesége Ernestine, a másik, á vámipar Hanna Elias. Schilling ép egy belső súlyos krizisen ment át Berlinben, mikor Maurer ki akarja szabadítani az egészségtelen környezetéből, hogy ezzel távol tartsa Hanna Eliastól és főleg elferdült életét uj, helyes irányba terelje. Shillingnek a szigetre kell jönni, hogy aztán hárman, Maurer, Lucia Heil és Schilling Görögországba utazzanak. A táviratilag meghívott Schilling tényleg megérkezik. „Magas, szőke, szakálatlan ember, inkább egy finomlelkü svéd tipusa, mintsem valami németé". Fáradt, ideges és ő maga is bizik abban, hogy a szabad természet valamennyire regenerálja. A múltból minden eltűnt, dámona Hanna megromlott, meghalt, felravatalozták és tizenkét láb mélyen fekszik a földben. És jókedvűen veti magát legelőször a tóba, hogy ott megfürödjék. Eddig az első felvonás. De a második felvonásban már megszakad az idill. Megjelenik Hanna, sőt orosz barátnőjét is magával hozza. Schilling nagyon megijed és rábeszéli Hannát, hogy térjen vissza a férjéhez. De Hanna nem akar, sőt Maurerre veti ki hálóját. Máner akaratereje megtörik és a második felvonás egy forró öleléssel végződik. A harmadik felvonásban pompás szigethangulat van. A tenger, a nap, a dünák, a vad sirályok rikoltozása stb. Maurer elfordul Luciától és a kicsi, okos orosz leánynak udvarolgat, kit Hanna hozott magával. Schillingen erőt vesz az idegbaja és a negyedik felvonásban már súlyos beteg. Állapotát még súlyosabbá teszi az, hogy dr Rasmussen, Schilling barátja, kit odatáviratoztak, magával hozza Evelinet is. Eveline és Hanna között heves jelenet játszódik le, melynek a nagybeteg Schilling is tanuja. A borzalom megöl! — kiáltja. — Mérget adjatok, mérget! Az orvos véleménye szerint menthetetlen, de mégsem a betegágyban hal meg, hanem kimegy a strandra, láz állapotában •sndálatos dolgokat látva. Mint az álomjáró, tengerhez vánszorog, hogy onnan, csak — mint halott térjen vissza. Lázában saját temetését is meglátja. Eddig a darab tárgya. Ez a hitvány váz azonban korántsem sejteti azokat a csudás szépségeket, melyeket az uj Hauptmann-darab hozott. A Gábriel Schillings Flucht máskülönben mindenütt nagy feltűnést keltett. * A színházi helyárak kérdése. A Szegedi Napló azt irta, hogy a polgármester ur a színházi helyárak fölemelését illető Szmollény-íéle fölebbezést pártolólag és pláne oly kérelemmel terjesztette volna fel a miniszterhez, hogy semmisítse meg a közgyűlésnek majdnem egyhangúlag hozott határozatát, mely szerint ez magát, Szeged város közönségét mélyen érintő kérdésben illetékesnek mondotta. Most teljesen megbízható forrásból a polgármester ur következő nyilatkozatát tudatják velünk: — A Szegedi Napló által emiitett elaborátum csak az illető szakosztály véleménye, amelylyel én még egyáltalában nem foglalkoztam és amelyet, mielőtt felterjeszteném, természetesen minden irányban alaposan meg fogok vizsgálni. Önként értetődőleg tekintettel leszek az ügy ama részére, mely szerint e felebbezés, — mivel csak egy közbeeső határozat ellen irányul, — a mi közigazgatási törvényünk szerint nem fogadható el, aminthogy nem zárkózhatom el az ügy azon oldala elől sem, mely szerint színházba járó közönségünk a felemelés által uj megterhelésnek tétetik ki. A polgármester ur ezen nyilatkozata folytán, amint az különben máskép fel sem tételezhető, Szmollény ur feiebbezése kétségtelenül továbbra is az elintézetlen akták között fog szunnyadni, mert aki közigazgatási törvényünket és szabályainkat ismeri, az tudja, hogy a szóban forgó kérdés mai stádiumában a miniszterhez semmi esetre nem felebbezhető, mivel a közgyűlés egyelőre csak azt a közbeeső határozatot hozta, hogy az ügy az ő elbírálása alá tartozik és a tanács magára is vállalta, hogy érdembeni javaslatát a közgyűlés elé fogja terjeszteni. Ezen kivül azonban a dolog még ugy is áll, hogy ha a közgyűlés határozatát ez ügyben mint másodfokú fórum, annak idején meghozza, e határozat közigazgatási törvényünk szerint többé meg nem felebbezhető, mivel ez ezen esetben végleges határozatnak lesz tekintendő. * Felhő Rózsi sikerei. As Újság írja: Nagy Endre népszerű Modern Színpadján ma volt az uj január havi műsor bemutatója. Csupa friss, ötletes és Ízléses persziflázs, pompás aktuális tréfák és néhány nagyszerű magánszám ós kis darab, amelyeket a nagyszámmal megjelent közönség zajos tetszéssel fogadott. A XVIII. század cimü operettben különösen a kitűnő Felhő Rózsinak volt óriási sikere. • ' ' ."i " . • ív/ f! Azonnal bársonysiniává ós $ fehérré teszi a kezet a SÉ2 'íí Züllött emberek szive. — Irodalom és művészet a börtönben. — (Saját tudósitónktól.) Nem én vagyok az első, aki megállapította, hogy a züllött emberek épen ugy építenek rózsaszín ködfátyolos légvárakat, akár csak a tizenhat esztendős bakfis lányok. Aki ismeri a züllött emberek világát, aki csak néhány órát is töltött ebben a léha munkanélküli, de szines körben, az már biztosan látott atléta alakú betörőt az asztalra borulva ábrándozni, vagy vakmerő zsebtolvajt verset faragni. Az sem ritka eset, mikor az utca leánya éjjeleken át sirva viraszt a hűtlen szeretője mellett, aki másik nővel üriti a sörös palackokat. Ezek a züllött emberek, nem rosszak, nem kegyetlenek, hanem csak megcsapta őket a léhaság szele, a könnyenélés levegője elkábította őket és az éjszakai élet szines varázsától nem tudnak szabadulni. Az éjszakában élnek és a pirkadó hajnallal alszanak el. Ezt a különös életet nagyon nehéz a betűkön át megismerni, az újságok rendszerint csak akkor irnak az éjjel élő züllöttekről, ha azok összeütköznek a társadalmi renddel és börtön vár rájuk. A közönség csak innen ismeri a csirkefogó életet. Ennek a szép szines világnak csak az árnyékfoltjait ismeri és nem is sejti, hogy ahol éles árnyék van, ott élesen világító napsugárnak is kell lenni. Van is itt napsugár bőven. A bün mögött ott lappang a szines poézis, bájos és érdekes jelenetek sorozata minden csibész élete. Nem a lelketlen bűnözőkről beszélek, nem tragikus f hősökről, hanem csak léha epizód szereplőkí ről. Ezeknek az életébe akarok bevilágítani, j nem a szennyet, a piszkot akarom megmui tatni, hanem a szépet és ezen keresztül a csij bészek szivét. | Régi témám már ez, de nagvnehezen tudtam csak hozzájutni a csibészek féltve őrzött kincséhez, melyen át az ut a szivükhöz vezet. Szegedi éjjel-élőket mutatok be, de csak néhány soros kommentárral, a bemutatkozás és jellemzés nehezebb részét majd elvégzik ők maguk. KALMAR JÓZSEF. Kalmár Jóskát fölösleges bemutatni. Talán mindenki ismeri Szegeden. Szinliáz, kabaré, cirkusz az ő levegője. Már volt is egyszer saját társulata valahol Piripocson, de holmi financiális kérdések miatt a trupp szétvált. Ebben a léha életben Kalmár sohasem tévedt a bün útjára, csak egyszer, nem is olyan régen, valami testisértés miatt meggyült a baja a büntető-törvénykönyvvel. Pár hónapig vizsgálati fogságban ült, azután szabadon eresztették. A börtönben Kalmár Jóska verseket irogatott. Ezek a versek híven tükrözik vissza azt, amiről irni akarok. Beszéljenek helyettem Kalmár József versei: LÁTOGATÁS. A szegedi Csillagbörtön udvarán Annyi sok látogatót még nem láttam Hozzák a sok eleséget, Meg a sziv szeretetüket. Töpörödött vén anyóka, Is a látogatók közt van Kezében egy piros kendő Fiát rég nem látta — bömböl. jfv , i ' k Az én kis menyasszonyom is eljött, Hozott nekem meggybefőttből. Hozott fehér lágy kenyeret, Azon kivül sok-sok mindent. Irta Kalmár József 23 éves, rk. színész. Azt hiszem, a vers után felesleges kommentárt fűzni. A sorok mögött ott dobog a csibész szive, tele szülői szeretettel és a menyasszonya iránt érzett tiszta szerelemmel. De itt van még egy vers.