Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-05 / 4. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. január 38. KARÁCSONY VAN. Karácsony van, harangoznak, Nem mehetek a templomba. Imádkozzál én érettem, Megsegít érte az isten. Ez a vers eklatáns példája annak, hogy a csibészekben is van vallási érzés: A papiroson ez volt az utolsó vers, de a másik oldalára volt még firkantva négy sor. Egy befejezetlen vers bekezdő strófája lesz ez a négy sor. Kuriózumból leközlöm. Vissza adom a rózsádat, Ha az isten is akarja. Imádjátok a jó istent, Leszen foganatja. PIKKOLINI. Ezt a nevet már kevesen ismerik, mert ez csak álnév. Pikkolini a gyerekéveit Szegeden .töltötte, majd kicsi lett neki ez a világ ós kilódult külföldre. Két hónappal ezelőtt Berlinben tartóztatták le, majd onnan Szegedre toloncolták. A Csillagbörtön lakója lett. A vasútállomáson találkoztam most vele, Baján volt vizitben. — Afár Baján is voltam, pedig csak két napja szabadultam ki a Csillagból, — szólt nagybusan. — Miért volt Baján! — A régi szeretőmet látogattam meg. Nem tudom elfelejteni azt a nyomorultat, pedig már régen hiitlen lett hozzám. Pikkolini is a versfaragó csibészek közé tartozik. Nagy örömmel adott át két verset, mert megígértem neki, hogy lefogom közölni. Le is közlöm: NÓTA ARRÓL, HOGY BAJA VÁROS NEM ÉGETT MÉG LE. Heje, haja, Nincs itt Baja Senkinek baja Semmi baja Mert ez Baja A rózsám haja A szőke haja Nem égett le Baja. Furcsa kis vers, sőt egy kicsit ultra modern is, de ki tehet róla, ha Pikkolini nagyon kimüvelődött a külföldön. Elvégre rossz modern verset mindenkinek szabad írni. A második vers még rosszabb, de legalább még az elsőnél is modernebb. Igazán jellemzi Pikkolinit, a világjáró csirkefogót. ITT A KOLERA. Már senki sem fél, Mert többé föl sem kél Az üstökös Az örökös Rettegett fél. De most más baj van, Most kolera baj van. És újra fél, Mindenki, aki él. Ember sereg, Állatsereg. De nem az üstökös csillagától, Hanem a kolera bacillusától. SÁNDI MÁRIA. Ezt a hölgyet a szegedi rendőrség szuterénjóben ismertem meg. Azt hiszem, csavargásért ült már vagy negyedszer husz napot. Az élettörténetét is elmesélte. Először fésülőnő volt, majd közbejött egy huszárhadnagy — ez mindig közbe szokott jönni — és a nő megkezdte a karrierjét a lejtőn. Persze ebből egy hang sem igaz, de én azért elhittem. Sőt még azt is elhittem, hogy kaszirnő volt és onnan került ki az utcára. Ideálisabb lelkületü csavargónőt még nem láttam. A nap bármely pillanatában van nála — de csak véletlenségből — egy vers. Mind szerelmes versek. Mutatóba itt az első: TAVASZ, NYÁR, — TÉL. Gondolom, hogy nem szeretlek, Pedig ez csak álom, Ha elalszom, ébren vagyok Képed mindig látom. Virágos tavaszszal Mikor fakadt a rügy, Megcsendült a szivemben is Egy szerelmes ügy. Forró nyári nappalokon Ülve kis padunkon Minket bámult a holdsugár Mélán ülve a fákon. A tél végén, mikor a hó Már rég elolvadott, Akkor vettem én csak észre, Hogy ez csak álom volt. Ehez a vershez sem kell kommentár. Minden sora elárulja a szerelmes szívű csavargónőt. Azért is érdekes ez a vers, mert Sándi Mária amellett, hogy ilyen poétikus lelkületü nő, nem veti meg a szeszes italt és gyakran megesik vele, hogy a mentők szállítják be a rendőrség szuterénjébe, ahol csak másnapra józanodik ki. Még egy szerelmes verset kaptam a csavargónőtől: AZ ÖRDÖGÖK JÖNNEK. Szerettelek, igen hiven Szerettelek. Ahogy egy ifjú leánysziv Szerethetett. Azután jöttek ördögök Barátnőim helyett, S kiokositották Ezt a bolondos fejemet. Azóta észben nem szeretlek, De a szivem csak érted Dobog, Egyszer majd ott, te előtted Érzem, érzem, hogy meg — Hálok. CICKE NAGY JÓZSEF. Cicke Nagy József a zsebtolvajok királya. Szegedi fiu, de azért nem Szegeden él, mert, mint ő mondotta: — Nem akarok a szegedi rendőrséggel rossz viszonyba kerülni. A szegedi rendőrséggel nem is volt baja Cicke Nagy Józsefnek, de annál több baja volt a vidéki rendőrségekkel. Cicke életének felét börtönben élte le. Mikor megkérdeztem tőle, szokott-e verseket irni, nevetni kezdett: — Nem érek én rá verseket irni. — Hát akkor mit csinál? — Leveleket irok. — Aztán mit ir a levelekben? — Ezt már igazán nem mondom meg, ez hivatalos titok. Végül mégis megmutatott egy régi levelet, amelyet egy nőnek akart elküldeni, de időközben meggondolta a dolgot. A levél egy esztergomi kalandról szól. Csak egy részletet közlök le belőle: Nagy volt a hó, alig birtam száladni a csendőrök elől. Még hallottam a pasas ordítását, de azért menekültem, mert te reád gondoltam, rózsám. Csak azért akartam megmenekülni, hogy téged láthassalak. Most már a börtönben vagyok, de itt is terád gondolok. Ezt a levelet irta Cicke Nagy József a szeretőjének. Nem esillan-e itt is keresztül a sorokon a sziv, a csibészek szive? Csak erről akartam irni, nem fűzök sok magyarázatot hozzá, hisz a csibészek lelkéből fakadt sorok önmagukat magyarázzák. Sok sok szépet lehetné még irni a csibészek világából, de ezt hagyjuk máskorra. (sz—m.) NAPI HÍREK Elpusztult Van Dycke-kép. (Saját tudósítónktól.) Budapestről jelentik, hogy csütörtökön délután az Eszterházu-utca 21. számú házban, mely Károlyi Lajos gróf tulajdona, tüz ütött ki. A tüz ugy keletkezett, hogy Batthyány gróf lakásában villanyos vezetéket szereltek föl, szerelés "közben rövid zárlat miatt szikra pattant ki, melytől a függönyök lángot fogtak. A tüz gyorsan terjedt és mire a tűzoltók lokalizálni tudták a tüzet, a kár már 400.000 ezer koronára rúgott, mert Batthyány lakásában százezreket érő képek voltak. A tüz martaléka lett egy Van Dykke-kép is, mely egymagában is 400.000 korona értéket képviselt. Ez a kép volt az országban a harmadik Van Dycke-kóp. Egyik a szépművészeti muzeum féltve őrzött kincse, a második magántulajdon, a harmadik pedig már értéktelen rom. A tüz épen ott ütött ki, ahol ezek az értékes műremekek voltak felhalmozva. A Van Dycke-képen kivül sok külföldi festők műremekei égtek oda. A kár biztosítás utján megtérül ugyan, de anyagiakkal alig pótolható az a veszteség, melvet a ritka Van Dycke-kép elpusztulása okozott. Batthyány gróf vigasztalhatatlan, hogy fáradság utján összehozott képgyűjteménye leégett. Csak csütörökötn délelőtt érkezett haza külföldről és már is ilyen szerencsétlenség érte. A Van Dvcke-kénet Batthyány gróf is négyszázezer koronáért vette. — Beszélgetés EhrHch professzorral. Az a szomorú tömeghalálozás, amelyet az élelmiszerekkel és mérges italokkal való lelkiismeretlen nyerészkedés idézett elő Berlinben, arra índitotta a lapokat, hogy megszólaltassák a világhirü Ehrlich professzort. Véleménvt kértek tőle a methylalkoholról, valamint a nanirenden lévő orvosi kérdésekről. Ehrlich professzor különösen a legújabban nvifvánosságra hozott Wassermann-féle szérum foglalkoztatta, amely szerint érdemes arra, hogy az egész tudományos világot izgalomba hozza. Eliszen Wassermann profeszszor az egereken végzett kísérleteivel bebizonyította, hogy beföcskendezések által a rákdaganatok visszafejleszthetők, sőt egészen gvógvithatók. Ehrlich maga is kutatott, kísérletezett ebben az irányban, de nyíltan bevallja, hogy az általa elért eredmények meszsziről sem közelitik meg a Wassermannét. Igaz, hogy a Wassermann fölfedezése is csak utat nyit és módot nyújt a továbbkutatóknak, természetesen első sorban Wassermannak. Ehrlich még hosszasan fejtegette a Wassermann-féle fölfedezés fontosságát. Tette ezt azzal a szeretettel, amelyet csak zseniális tudós érezhet, aki maga is az emberiség szolgálatába bocsátotta egész tudását, aki maga RÓNA ERNŐ REDŐNY-, ESSLINQEHi JALQUSIA NAPELLENZŐ- ÉS VÁSZONREDŐNY-GYÁR i IUDAPEST IZABELLA-UTCA 47. SZ. = TELEFON 23—85. =====