Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-31 / 25. szám

1912 III. évfolyam, 25. szám Szerda, január 31 Bfcponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ea Rorona-utca 15. szám 1=1 fiadapesii szerkesztőség és kiadóhivatal IV., S= Városház-utca 3. szám ELŐFIZETESí AR SZEGEDEM egész évre . R 24— félévre . . . R 12-negyedévre . R 6'— egy hónapra R 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEi'Oií-SzAfl: Szerkesztősei 305 LZX, Rjadólrvafn 83,6 Interurbán 365 Budapesti szerkesztőse^ telefon-száma í,a~t2 Fenn és lenn. A betegágyról a közélet porondjára siető miniszterelnök útját rózsákkal hintették teli. Uj küzdelmei felé az utolsó évek egyetlen államférfiét sem kisérte a bizalomnak olyan teljessége, mint Khuen-Héderváryt most, amikor a provizórikus rend állandósításáért indul el békésen tárgyalni, nagy meggyőződése elszántságával harcolni. Az utolsó napok eseményei meggyőzhettek mindenkit, hacsak nem pártállásból tamáskodik, hogy a miniszterelnök rendet fog csinálni, mert megvan a képessége hozzá és minden eszköze. A kormány fejét a legteljesebb bizalom környékezi fenn és lenn és bármint alakuljon a helyzet, rendcsináló terveit a király jóváhagyja, a nemzet örömmel látja. Ha diagnózist csinálunk ma a helyzetről, a kormány elnököt a legteljesebb bizalom és a belőle kisugárzó hatalom fénykorában látjuk. Ma, amikorra rosszmájú harusperek bukását jósolgatták. Az udvari ebéden a király kitüntető barátsággal van hozzá. Másnapon délelőtt tizenegy órára van audienciája, a király előbb magához kéreti és a többi mint kétórás kihallgatáson a miniszterelnöknek a helyzet megoldását célzó előterjesztéseihez mindenben hozzájárult. Khuen ezzel a helyzetnek föltétlen ura. A parlamentben hatalmas párt áll háta mögött, aránytalanul nagyobb a nemzetnek az a rétege, amely politikáját helyesli és az ellenzék alkotmányellenes erőszakoskodásait megbotránkozással megbélyegzi. A helyzet a fegyverszünet leteltével ér a legnagyobb válságok elé, mert ujabb provizórium ma kizártnak látszik és abban a békekötésben vagy harcban, a melynek el kell jönnie, annak kell eldőlnie, hogy tobzódhatik-e kisebbségi erőszak abban a magyar parlamentben, amely alkotmányos intézkedéseivel példaszerű, de házszabályaiban sajnosan hagyott olyan hiányokat és kétértelműségeket, amelyek fölhasználásával a nemzet rovására pártcélok szolgálhatók. Pártcél, — ez a legtömörebb, legjellemzőbb fogalom a mai ellenzék politikájára, elveire. Mert mikor kezdtek obstruálni? Amikor a pártjuk már minden jelszóból kikopott, minden jelszót frázisba fullasztott, mint ellenzék is, akkor hozzáfogott obstruálni. S az obstrukeióval csak két célja lehetett: ártani a kormánynak s a többségnek, vagy valami paktummal visszakerülni csúfosan bukott mezejére. Szóval mindenképen pártcél volt ez is, nem pedig nemzeti érdek. Ki is derült, hogy az obstrukeióval ugyanugy betelt az ország, mint annak idején ővelük, a dicső független hazafiakkal, kik még a kevés jelszavukat is lejáratták, akik mindent ellenkezőképen csináltak meg, mint hirdették és a hogy tőlük elvárták. S az ellenzék obstrukciója után immár Justhék se mernek az. obstrukció felé fordulni, mert még ennek a meddő célnak se tudnak tartalmat adni, mert az ő obstrukciójuk még frázisnak se jó, igen, még ellenzéki frázisnak se . . . A mult heti eseményekből csak Andrássy Gyula gróf beszédének egyik részét idézzük, hogy ezzel világosítsuk meg pillanatra Justhékat. Justhék gúnyolták Andrássyt, hogy nem következetes az önérzetes, arisztokrata gróf, mert egyszer helyesli az obstrukcióí, máskor elitéli. És Andrássy Gyula szellemesen s igaz szavakkal vágott vissza. Hivatkozott arra, hogy ő mint belügyminiszter is ugyanolyan álláspontot vallott a választójog kérdésében, mint ma és Justhék mégis, sőt épen ezért támogatták. Ki itt a következetes? — kérdezte és felel is mindenki ... Az obstrukeióval szemben való vádra pedig azt felelte Andrássy Gyula, hogy a Justh-párt jöjjön először a junktim kérdésével tisztába, mert ő — azaz Andrássy — erre mindig figyelemmel volt, sőt tudja, hogy a választójog és a véderő kérdése ma egészen különálló két kérdés, azokat tehát igy is kell tekinteni. Hevesi Sándor és a színdarabja. Aki Németországnak, sőt a nagy világnak Reinhardt, az Magyarországnak, sőt a magvar világnak Hevesi. Talán a szellemi hasonlóság, de bizonyosan a magvar felületesség is okozza, hogv a magyar Reinhardtnak tituiázzák, a szó sértő értelmében. Azaz, hogy kópiája a zseniálisan bűvész világrendelőnek. Ez a gyanúsítás sok erőtlen tollból elpattant már Hevesi felé. Igen, mert nálunk a művészet ma is a hitetlenség vallása és ha valaki sötéten ir, ráfogják bizonyosan, hogy Gorkijt utánozza, ha valaki filozófiáim mer, bizonyosan Nietzschét rabolja ki, ha valaki uj vágású^ verset ir, Adyt majmolja és igy tovább. Csak örülhet Hevesi, hogy öt nemcsak mint rendezőt törpitették többen az óriás Gulliver mellé, Reinhardt mellé. Hanem' mint szinpadi irót is megvádolták, Hogy Shaw utánzója, hogy Bemard Shaw technikáját, humorát és kérdéseit ültette át. Holott Hevesi annyiban jöhetett Shaw után, hogy szintén írni mert és ö is szatírát Iát minden mögött. Talán még akkor is, ha — Reinhardtal és Shawval gyanúsítják. * * * Azok közé a különleges művészek közé tartozik Hevesi Sándor, akik minden mögött művészetet látnak. Tehát: akik sokoldalúak, akrk szaharai szomjúsággal isszák be a gon- ' dolatokat, eszméket, szépségeket, igazságo- I kat. Az ö abszolút művészi vénája okozza, hogy most, amikor az Apja fia cimü komédiájáról kellene irnunk, elsősorban a miivészről irunk. Mert bármily kvalitásos, akármennyire irodalmi erejű is a ragyogó színdarab, mégis jobban megkapott eddig bennünket — Hevesi Sándor. Első sorban a főrendező. Mert Hevesi Sándor egyik legnagyszerűbb harcosa volt évek óta az uj színjátszói stílusnak. Terjedő rajongását, imponáló tudását arra áldozta, hogy a magyar szinészet, a magyar színjátszás evolúcióját megsegítse. Évekkel ezelőtt, amikor az országban semmi színházi szenzáció nem akadt, amikor a népszínművek kora haldoklott, amikor a berlini színi reálizmus, a párisi szimbolizmus s a londoni sokoldalúság nálunk teljesen ismeretlen volt, amikor a magyar színészek a mult morzsáit szedegették, hát ebben a meddő időben lépett fel, kevesek között Hevesi Sándor. Kevés ideje az az egésznek, mégis uj korszakba virult át a magyar szinészet, min,t napsütéses kertbe, hol minden ragyogó és hangos és illatos már. Napsugaras immár. S a szinészet uj kertjében szinte főkertész volt Hevesi Sándor. Megteremtette a Tháliát. Csak az igazi művészet apostolai mdhetnek át annyi megpróbáltatáson, mint ez a kis társaság. Hevesi nemcsak stílust adott a színészeinek, de műsort is. A modern külföldi színműirodalom szenzációit kiválogatta, , fordította. Budapest után a vidéki városok színpadjain agitált az uj színjátszásért. | (Akkor eljött Szegedre is, három estén játszott itt Hevesi Tháliája.) És agitált szóval és írással. Két kötetet adott ki: két könyvet a színészetről. Esztétikai cikkeket irt s ir ma is a lapokba. Külföldi színjátszásról ad tanulmányokat. Elhoz hozzánk olyan írókat, akik tnár kontinenseket meghódítottak, kivéve Éurópa Magyarországát. Például Shaw Bernard legtöbb munkáját ő fordította ,!e, Shawról több és alaposabb tanulmányokat irt, mint a magyar irók együttvéve. Ha hivatkozunk még arra, hogy Hevesi az ország Nemzeti Színházának igazi főrendezője, ki az Akadémia növendékeit tanítja, megmutatott utakra bocsátja, mondom: ha mindezeket meglátjuk, kell, hogy megbocsássák nekünk, amiért Hevesi színdarabja helyett inkább Hevesiről irtunk először. * * * Mielőtt jellemeznénk és ismertetnénk valamennyire Hevesi színdarabját, megjegyezzük, hogy ez a munka nem lelhetett erőpróbája. az iró képességének. Mert első miivé és mert hivatása annyira belekapcsolta más irók munkáiba, hogy e színdarabjába nem mélyedhetett el jobban, mint például valamely darabba, amit a Nemzeti Színházban rendezett Nem értem, de szinte lever a rám támadt gondolat, hogy a szatirikus komédia színfalai mögött szomorúan és szenvedőén bámul a közönség arca felé Hevesi. Szatírának durva, de szomorúságnak finom ez a helyzet. Mért nyomában csak megigazulás és megtisztulás járhat, mert ez után ha ir Hevesi Sándor.