Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-28 / 23. szám

2 DÉLMAG YARORSZÁG 1912. január 25. — és ;be akar jönni hozzám. A folyosón találha százszor lehetetlenségeket követelünk is! A tizenkettedik órában végre a „közjogi ellenzék" komolyabb elemei is megszólaltak. Apponyi Albert gróf és Andrássy Gyula gróf. Apponyi Albert gróf beszédéről és a benne felállított követelésekről eltérhet talán egyben és másban a véleményünk az Andrássyétől, annyi azonban mindenesetre kétségtelen, hogy harci riadónak az Apponyi gróf beszéde, igazság szerint, nem minősithető. Az természetes, hogy épen a béke érdekében az Apponyi posztulátumait az utolsó szónak tekinteni nem óhajtjuk. Hiszen már a kivánságainak természete is magával hozza a megbeszélések és tanácskozások feltétlen szükségességét, mert hiszen néhány követelése épen megfelelőbb nomenklatúrák és formulák szövegezésére vonatkozik, ami csak kölcsönös eszmecsere utján lehetséges. Andrássy Gyula gróf is tőle telhetőleg hozzájárult a béke ügyének előbbre viteléhez. Mai nagyszabású beszédének érdeme szerint való méltatásától e pillanatban igazán csak az események torlódása tart vissza. Justh Gyula hibás taktikájának bírálata mindenesetre egyike a legbrilliánsabb parlamenti offenziváknak, melyeket a magyar képviselőházban valaha hallottunk. Az a kérdés, hogy Apponyinak és Andrássynak békét célző törekvéseit megszivlelik-e Justhék? Ettől függ, hogy béke legyen-e vagy harc? Akár béke, akár harc árán, de parlamenti rend legyen! Ez a köz érdeke, az abszolút többség leghőbb kívánsága, amely ellen' nincs közjogi kifogás, nincs halogatás és nincs appelláía. Késő este feküdt le, kora reggel kelt fel. állandóan őrizte a két ápolónőt, de ott fent lakott mégis teljes négy hónapig. Stefi: Négy hónapig? Niki: Négy hónapig. Igen, teljes négy hónapig. Én már egy hónapja lábadozó voltam, már szinte teljesen egészséges voltam, az ápolónőket elküldtük és az inasom szolgáit Sri, már sétálni jártam, már kilovagoltam ós ő még mindig ott lakott. Miért? Stefi: Miért? Niki: Miért? Ezt kérdeztem tőle én is: reggel és délben; és este ... Miért? Azért, barátom, mert szegyeit lejönni, szégyell leköltözni, szégyelte kiadni azt a parancsot, hogy az ágyát hozzák rendibe és a holmiját hozzák le. Ő — mondta — nem tudja elviselni azt a gondolatot, hogy az egész ház tudja, hogy a ház ura és asszonya ismét megkezdték házaiséletüket. ö nem tudja az anyámnak azt mondani, hogy ezentúl lent alszik. Ö nem tud a gyerekei szeme közé nézni, ha azt kérdezik, miért megy le, miért nem alszik többé a szomszédságukban. Ö nem türi a cselédek pofáit . . . Stefi: Óriási! Niki: Hihetetlen, mi? Vannak ilyen aszszonyok, barátom. Ez olyan szemérmes, mint egy tizenhét éves leány ... Olyan szemérmes, mint az esküvőnk napján volt, pedig Adja el a város az ujszegedi villatelkeket. — Indítván a januári közgyűlés előtt. — (Saját tudósitónktól) Az ujszegedi villatelkeknek eladási kérdése régóta foglalkoztatja már Szegeden a polgárságot és a város hatóságát. A városnak tudvalevően Újszegeden terjedelmes birtoka van, ez a birtok azonban kellőképen nincsen kihasználva és az a körülmény, liogy a város eddig nem adta el az ujszegedi földjeit, lehetetlenné tette Újszeged fejlődését. Az akció, amelynek célja, hogy a város ujszegedi villatelkeit megfelelő örök áron eladják, mindenképen előnyös. Előnyös a városra azért, mert a megállapított vételáron felül több mint negyedmilliót kapna, előnyös azért, mert nyomban előmozdítaná Újszeged fejlődését és a város polgársága ahelyett, hogy a környékbeli fürdőtelepeken épitene saját tulajdonát képező nyaralókat, ezt Újszegeden tenné meg és akkor rövidesen ez a nyáron kellemes tartózkodást nyújtó városrész megfelelne a rendeltetésének: minden tekintetben üdülőhelye lenne Szegednek. Az ujszegedi villatelkek átadása most ismét napirenden van. Száztíz törvényhatósági bizottsági tag indítványt nyújtott be szombaton. Ebben az indítványban, amelyet többek között Lantos Béla, Perjéssy László, Perjéssy Mihály dr. Wimrner Fülöp, Pillich Kálmán, Pap Róbert dr, Végman Ferenc dr, Várhelyi József, Wagner Gusztáv, Kovács János, Kugler Albert, Deési Béla, Vajda Béla, Gerle Imre dr, Franki Antal, Pálfy József dr, Páliy Dániel, Somlyódi István dr. Tömörkény István, Kass János, Káfpáthy Károly dr, Ditrói Nándor dr, Gróf Árpád dr, Kovács József dr, Lippay György dr, Fajka Lajos dr és Szivessy Lehel dr. irtak alá, arra kérik az aláírók a város törvényhatósági bizottságát, utasítsa a tanácsot, hogy a februári nincs még két ember, aki ugy szeretné egymást, mint mi. Stefi: Igen. És? Niki: És? Én kértem; könyörögtem neki, udvaroltam neki. Nem használt. A végén — elcsábít ottani. Stefi: Tessék? Niki: Elcsábítottam, barátom; elcsábítottam a feleségemet. Előbb arra kértem, jöjjön le hozzám éjjel, ha már mindenki elaludt. Nem, mondta, azt nem teheti, mindenképen keresztül kellene mennie egy szobán; vagy az anvárn ébredne föl, vagy a gyerekek; megkérdeznék, hová megy; az inasom is itt alszik a szomszéd szobában ... Tehát ezt nem. És meddig akar igy élni? Ö nem tudja, ő nem- tehet róla, majd lesz valahogyan ... Azonban sehogysem volt. Megkértem tehát, jöjjön le hozzám egyszer délután, amikor én hivatalosan orvosi tanácsra aludtam. Ekkor csendes a ház; meleg szeptember vége felé az idő, ilyenkor mindenki a szobájában van ... Lejött és elcsábítottam. Stefi: Igen. És? Niki: És ... hát abba beleegyezett, hogy néha, néha, ha a ház fele nincs otthon, a másik fele a szobájában van, akkor leszökik hozzám. Le is szökött egy párszor, amig meg nem történt a baj; lábujjhegyen, lopózkodva, szivdobogva jött, mintha találkára közgyűlés elé az ujszegedi villatelkeknek örök áron való eladása tárgyában részletes javaslatot terjesszen be. A közgyűlés minden bizonnyal magáévá teszi az indítványozók intencióit és ezúttal az inditvány elfogadásával elő fogja mozdítani Újszeged fejlődését. A közgyűlés elé terjesztendő inditvány szövege a következő: Tekintetes törvényhatósági bizottság! Újszeged fejlődését, haladását — épen agy, mint városunk többi városrészeinek fejlődését, haladását, előmozdítani, biztosítani kötelességünk. Ezen fejlődést nagy mértékben előmozdítjuk azáltal is, hogy az ujszegedi vrllatelkeket örök árban eladjak s igy módot nyujtunk arra, hogjA-mindazok, akik itten telket vásárolnak, sajátjukra — igy nem sajnálva a befektetést — nvári lakokat építhessenek; ezzel elérjük azt, hogy városunk számos családja nem Horgoson, Királyhataián, Palicson stb. vásárol telket és építtet nyaralót, hanem itten Újszegeden, városunk e kedves, szép és egészséges részén. Így be fog az is következni, hogva fürdőre való elutazást sokan felcserélik az itteni kellemes nyaralással. Ezen igen helyes városfejlesztési politikát rendkívül fontos pénzügyi érdekek is támogatják; e villatelkeknek örök árban való eladása — a bérlet lejártáig, vagyis 12 év alatt — a megállapított 403.815 korona vételár mellett még jóval több, mint 250.000 korona többlet bevétellel növelné városunk jövedelmét; e tekintélyes összeg pedig figyelmet érdemel akkor, amikor városunk kiadásai folyton -emelkednek. Az itten röviden elmondottak alapján tisztel indítványozzuk, mondja ki a tekintetes köztör vényhatósági bizottság, hogy utasítja a tekintetes Tanácsot, miszerint az ujszegedi villatelkeknek örök árban való eladása tárgyában a február hónapban tarment volna, ijedezett, hallgatózott. Elragadó volt. Kedves. Fiatalos. Szép. Mámorító. Stefi: Igen... de micsoda baj volt az, amiről... Niki: Micsoda baj? Hát ez. Egy délután lelopózott hozzám. Teljes csend volt az egész házban. Én boldogan vártam. Elragadó volt. Nálam volt vagy egy félórája, amikor egyszerre azt mondja, hogy a hálószobánk ajtaja előtt a folyosón suttognak. Dehogy. — mondom én — ez képzelődés. De igen, — mondja ő — bizonyosan ugy van és halk lépéseket vagy csuszogá'sokat is hall. Nem tudtam megnyugtatni. Feláll, kifelé megy, én megyek mögötte, kinyitja az ajtót; az ajtó előtt ott áll az anyám, a két gyerek, az inasam, a portás, a francia kisasszony, a szobaleány és a kocsis. Stefi: Nem értem. Hát hogyan? ... Niki: Hát igy: — a kocsis észrevette, hogy a pincénk ablakán füst jön ki. Ott ég valami. Szalad a portásihoz. A portás keresi a házvezetőnőt, annál van a kulcs. Az nincs otthon. A pincének van még egy kulcsa, az be van zárva valami szekrénybe, a szekrény kulcsa a feleségemnél van. A portás a szobaleányhoz szalad, a szobaleány be az anyámhoz, az anyám a kis szobában nem találja a feleségemet, azt hiszi, hogy a gyermekeimnél van. Ott nincs. Siet le a földszintre — mögötte a megijedt gyerekek és a francia kisasszony