Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-27 / 22. szám

1912. január 28. DÉLMAGYARORSZÁG 277 gyar Szinház művésznője vendégszerepelni fog Szegeden. A Kaszinó estélyen lép föl, amelyet a Kass-vigadó Lloyd-termében tartanak. Rózsa Sándor és a védője. (Rakovszky István halála. — Részletek a® régi Szegedről. — Rózsa Sándor bűnei.) (Saját tudósitónktól.) A fővárosi lapok pénteki számában a következő hirt olvastuk: — Rózsa Sándor védője. Rakovszky István nyug. kir. ügyész, 1848—49-iki honvédfőhadnagy tegnap hosszas szenvedés után, 84 éves korában elhunyt. Rakovszky legutóbb a pestvidéki törvényszék ügyésze volt, azelőtt pedig a budapesti főügyészség nél dolgozott, összesen 43 éven át szolgált a törvéynszéknél. Kitűnő kriminalista hírében állott. Szegeden a Rózsa Sándor és társai nagy bünperében mint védő szerepelt Fdvi Illés Károlylyal, onnan nevezték ki Pestre ügyésznek. Ez a hir különösen érinti a régi Szegedet. Rakovszky István élete szoros kapcsolatban van a Ráday-korszakkal. Fölelevenednek Rózsa Sándor hírhedt betyártörténetei, kalandjai a szegedi várban. 1867-ben, a régi alkotmány helyreállítása után, a legtöbb elitélt bűnösnek megkegyelmeztek. Rózsa Sándor kiszabadítása ütközött a legerősebb akadályokba. Életfogytiglani fegyházra Ítélték, a kufsteini várban ült. Az volt a legnagyobb bűne, hogy a szabadságharc idején két osztrák katonát megölt. A legfelsőbb Hadúr azonban mégis kegyelmes volt iránta és megnyíltak előtte a kufsteini vár kapui. A bűnösök kiszabadulása után megbomlott a közbiztonság. Különösen az Alföldön mindennapos volt a rablás. Vonatokat, szekérpostákat is megtámadtak. A helytartósági tanács Ráday Gedeon gróf belügyminiszteri tanácsost kinevezte Szegedre királyi biztosnak, liogy csináljon rendet. Ráday kíméletlenül irtotta a rablófészkeket. Lancsik Máté volt a vizsgálóbírója, aki a legerélyesebben teljesítette a királyi biztos utasításait. Mintegy ezer rablót fogdostak össze, akiket a várba zártak. Rózsa Sándor is gyanúba került. A bámulatos vonatrablásokat [neki tulajdonították. Ráday vizsgálata aztán számtalan bűnt rábizonyított. A legérdekesebb volt a budapesti vonat kirablásának kísérlete. Szeged kétszázezer koronás kölcsönt vett föl a baktói töltés építésére. A közgyűlésen megállapították a pénz fölvételének módozatait. Tóth Mihály főpénztárost küldték ki a pénz átvételére. Azt is elhatározták, hogy melyik napon, milyen vonattal ' érkezik majd vissza Szegedre. Rózsa Sándor észrevétlenül elrejtőzött a közgyűlési teremben, amikor ezt tárgyalták. Miután már megtudott mindent, a bandájával megbeszélte a pénz megszerzésének tervét. A budapesti' vonat beérkezése előtt a csengelei őrház őrét lefegyverezték. Bezárták a kamrájába, a szerszámaival, feszítő vasakkal pedig jó darabon fölszedték a síneket, A fölszedett sínpárt aztán homokbuckába vezették. A vonat megakadt a homokban. Rózsa Sándor bandája megkötözte a vonat személyzetét és kereste a pénzt. A tervük azonban nem sikerült, mert a pénztáros nem vállalta a pénz szállítását. Nem is utazott vissza azzal a vonattal. Rózsa Sándornak azonkívül még egy kellemetlen meglepetésben volt része. Kincstári szállítmány volt a vonaton, amelyre egy vadászfőbadnagy vezetésével négy katona ügyelt. A katonák tüzelésére Rózsa Sándor bandája megfutamodott. Egyszer a szeged-hódmezővásárlielyi ,s>ze,kérpostát akarták kirabolni. Az algyői országúton, a Felfnayer-tanya kanyarulatánál meglesték a postát. A kocsist és a kisérő katonát lelőtték. A lövésekre azonban megvadultak a lovak és Algyő felé száguldottak a postakocsival. Amire a betyárok lóra kaptak, a lovak már messze rohantak. Nem üldözték a postakocsit, mert már virradt és közel voltak a községhez. Igen érdekes esete volt Rózsa Sándornak a személypályaudvari postarakomány elrablása. Amikor már megtörtént a kirakodás, megrohanták a postásokat. Nem nagy erőfeszítésbe került a lefegyverezésiik. A rakománnyal a töltésen keresztül a Boszorkányszigetre mentek, ahol osztozkodtak a zsákmányon. Amikor mindezeket megállapította Ráday Gedeon gróf, következett a legsúlyosabb föladat: Rózsa Sándor elfogatása. Szeged belterületén élt, de alig látta valaki. Éjjel végezte a munkáját, nappal pedig aludt. Éjszaka pedig senki sem óhajtott vele találkozni. Végre aztán kinyomozták Rózsa Sándor lakását. Veszelka Pál korcsmájában volt a szállása. A korcsma a Damjanich-utcában volt, a mai légszeszgyár és a ragálykórház közelében. Elhagyatott hely volt, a rendőröknek nem volt bátorsága megközelíteni. A korcsmáros is veszedelmes ember volt, cinkosa és orgazdája Rózsa Sándornak. A korcsmáros felesége, Bárkányi Erzsébet is beavatott volt a haramia ügyeibe. Somogyi József rendőrbiztos vállalkozott Rózsa Sándor elfogatására. Somogyi huszárhadnagy volt azelőtt, bátor ember hirében 'állott. Csellel akarta kézrekeriteni a haramiát. Rózsa Sándor ugyanis kérvényt intézett Ráday Gedeon grófhoz, hogy nevezze ki rendőrbiztosnak. — Meguntam már a betyáréletet —jrta — ugy hinném, beválnék pandúrnak. A betyárokat oszt csak tessen ráín bizni. Ezt használta föl a rendőrbiztos. Elment Veszelk'á'ákhoz, hogv Rózsa Sándorral beszéljen. — Nincs a' most itt — mondta a korcsmárosné — az ég tudja, mőre jár. Somogyi napjában többször megismételte a látogatást. Erre aztán már Veszelka is nagyon kíváncsiskodott. A rendőrbiztos azt mondta, hogy nagyon jó hirt akar közölni Rózsa Sándorral. A korcsmáros azt gondolta, hogy kinevezték rendőribiztosnak. Még akkor éjjel fölkereste a rendőrbiztost. Az igen jól fogadta, étellel-itallal vendégelte. Elmondta, hogy a királyi biztos teljesítette a kívánságát. Reggel elmentek Ráday gróf lakására. A Hungária-szállóban lakott, a mai Brausxvetter-házzal szemben. A rendőrbiztos beizent a grófhoz, hogy elhozta Rózsa Sándort. A királyi biztos az előzetes megbeszélés szerint azt válaszolta, hogy a szállóban nem fogadhatja, menjenek előre a várba. Ugy is történt. A Kultúrpalota helyén volt a vár nyitott kapuja, arrafelé mentek. A kapu körül kis park volt, annál tovább nem akart menni a haramia. Sejtett valamit. A parkban gyermekek játszadoztak, akik megismerték a betyárt. — Nini, ehun' a Rúzsa Sándor! — zajongtak a gyermekek. Erre aztán megszégyelte magát és a rendőrbiztossal bement a várba. Amint belépett a kapun, Somogyi intésére nyolc-tiz katona közrefogta és megvasalta. — Gondoltam, hogy ez lösz a vége — mondta a megvasalt haramia. Évekig tartott a vizsgálat. Addig Rózsa Sándor és társai a várban voltak. A börtönajtón három ujjnyi vastag vasrács volt. A haramia egy éjjel ismeretlen módon kifeszítette a vasrácsot. A Mária Terézia-kapun át a bástyákon akart elnieneküni, de az őrség elfogta. Az eredménytelen menekülési kísérlet után állandóan öt katona őrizte a kazamatáját. Ráday Gedeon gróf és Laucsik Máté évek multán befejezték a vizsgálatot. Törvényszéki tárgyalásra tűzték ki az ügyet. ítélkezésre az aradmegyei törvényszéket delegálták. Főbenjáró bűnről volt szó, védőről is kellett gondoskodni. Ráday gróf Rakovszky Istvánt ajánlotta védőnek, amit Rózsa Sáudor el is fogadott. A Rakovszky-család felsőmagyarországi eredetű. A Bach-korszak idején, 1855—60 táján, Rakovszky Istvánt és bátyját, Rakovszky Károlyt a helytartósági tanács kinevezte a szegedi császári és királyi törvényszékre birónak. Rakovszky Károly Szegeden meg is nősült. Schmerling 1861-ben fölfüggesztette a kis alkotmányt és Petrovics Istvánt kinevezte Szegedre királyi biztosnak. A királyi biztos Rakovszky Istvánt áthelyezte a csongrtá'dimegyei törvényszékhez, ülnöki minőségben. Rakovszky Károly néhány év múlva meghalt, az öcscsét pedig nyugdíjazták. A nyugdíjazás után letette az ügyvédi vizsgát és ügyvédi irodát nyitott Szegeden. Keresett ügyvéd volt. Ráday gróf nagyon megkedvelte és barátságával tüntette ki. Az ő fölhívására vállalta el Rózsa Sándor védelmét. Rakovszky István közbecsülésnek örvendett. Mélytudásu, korrekt ember volt. Kortársai ma is szivesen beszélnek róla s most, hogy meghalt, fölelevenítik az érdekes szegedi korszakot. A képviselőház ülése. — Andrássy és Lukács beszédei. — (Saját tudósitónktól.) Az appropriációs vita ma fordulóponthoz jutott. Fölszólalt Andrássy Gyula gróf és Lukács László pénzügyminiszter és mind a ketten hosszabb beszédben foglalkoztak a politikai helyzettel és a vita során fölmerült kérdésekkel. Andrássy Gyula gróf beszédében a magáévá tette azokat a pontokat, amelyeket Apponyi a békés megegyezés föltételeiül minapi beszédében fölsorolt. Tiltakozott a választói jognak és a védőerőreformnak olyan összekapcsolása ellen, amint Justhék erőszakolják. Lehetetlennek mondta a választói jog megoldásának elsőbbségét a védőerőreformmal szemben. Andrássy beszéde a Ház minden oldalán nagy hatást tett, a munkapártról •is többen gratuláltak neki beszéde befejezése után. Lukács László pénzügyminiszter azt mondotta Apponyi követeléseiről, hogy ezeket a Kossuth-párt valószínűleg nem tekinti ultimátum-jellegüeknek, mert ilyen alapon nem lehet alkudozni. A pénzügvniiniszter ezután súlyos szavakkal fordult a technikai obstrukció ellen. Képtelenségnek mondotta a választói jognak és a védőerőreformnak junktimos összekötését és kijelentette, hogy a kormány és a többség, ha más mód nern lesz rá, nem riad vissza a végső eszköznek alkalmazásától seto és a nemzethez fog appellálni, hogy döntsön a vitában. A Ház üléséről ez a tudósitás szól: Az ülés féltizenegy órakör kezdődött. Návay Lajos elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után a következőket mondja: — Tisztelt Ház! Annál a hódolatnál és szeretetnél fogva, amelyet a Ház József királyi herceg iránt érez, kötelességem bejelenteni, hogy őfensége tegnap súlyos műtéten ment keresztül, amely szerencsésen sikerült s azt az értesítést kaptuk, hogy a gyógyulás bizton várható. Annak az óhajtásnak adok kifejezést, hogy a gyógyulás gyors és teljes legyen s fölhatalmazást kérek, hogy a Ház e jókívánságát a fenséges ur tudomására hozhassam. (Élénk helyeslés.) At. elnök ezután bemutatja a beérkezett feliratokat és aztán következik az appropriációs vita tárgyalásának folytatása. Barabás Béla: Az ellenzék szónokai már bőven megokolták azt, miért bizalmatlanok a kormány iránt. Csudálja, hogy a munkapárt se tudta eddigelé, miért szavazza meg az appropriációt. Vermes Zoltán: Azért szavazták meg, mert