Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-27 / 22. szám

274 DÉLMAG YARORSZÁG 1912. január 25. szen esetleg elkövetkezhető nemzetközi veszedelmekre. Valahány nagy államférfin volt a magyarnak, mindnek politikai Ítélete számításba vonta a nemzetközi helyzetet is, a mikor olyan benső politikai kérdésekről volt szó, melyek a külvilághoz való viszonyunkkal többé vagy kevésbé összefüggésben voltak. A kormány a maga felelőssége szerint számbavette és mindenkor számba is veszi ezeket a nemzetközi szempontokat a maga alkotásainál. És kívánatos, hogy ez a szélesebb látókört áttekintő felfogás végre-valahára feltámadjon a magyar parlamenti ellenzékben is. Bűnök és nyomorúságok. — A szegedi rendőrség statisztikája. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi rendőrség fáradságos munkájáról napról-napra beszámolnak a lapok, de ez nem tükrözheti és néni is tükrözi vissza híven azt az óriási energiát, amit a rendőrség a szegedi közönség érdekéhen elfogyaszt. Igaz képet erről csak az év végén összeállított statisztika adhat, mely, ha nagy vonásokban is, de viliágosan bele enged látni a nagy testület működésébe. Polgármesteri hivatal, tanács, tiszti ügyészség, árvaszék, mérnökség, adóhíhivatal, az összes államhivatalok és magántestületek, egyesek mind nagy .mértékben veszik igénybe egyéb szerv hiján a rendőrség működését, nagyon sok tekintetben azoknak adat szolgáltató közege, — és mind e mellett el kell látnia tulajdonképen való nagy hivatását, a személy és vagyonbiztosság megóvását és az utca rendének fenntartását. Ez is megnehezül a rendőrség dolgát, de leginkább az, hogy a rendőrség állandóan kétes, züllött egzisztenciákkal foglalkozik, a kikkel a bánásmód nem olyan egyszerű, mint ezt az évvégi statisztika mutatja a szegedi rendőrség derekasan megfelelt hivatásának. Nézzük csak részletesen az. 1911. évi munkásságát a szegedi rendőrségnek. Maga a rendőrség, mint főszerv több részre oszlik, mely több rész harmonikus működése képezi a közbiztonság ideális állapotát. A bűnügyi osztály, a kihágási ügyosztály, a közigazgatási ügyosztály, az iparhatóság, a cseléd ügyosztály, a közegészségügyi, az állategészségügy együttvéve képezi a rendőrség szervét. Az 1911. évi munkásság a különböző ügyosztályokban igy oszlott meg: < Bűnügyek.) Ez osztály élén áll egy kapitány, be van osztva két osztályjegyző egy napidíjas írnok, hat detektív, négy polgári ruhás rendőr, a külterületi nyomozásokra két központi lovasrendőrbiztos. A szegedi rendőrség, mint bűnügyi nyomozó hatósághoz 1911-ben 5452 ügydarab érkezett. (1910-ben 5479, 1909-ben 5885.) Ebben a számban benne vannak a vidéki hatóságok, bíróságok, ügyészségek, rendőrségek, csendőrségek stb. Kihallgatás, vagy- egyenes I nyomozati cselekmények iránt való megke[ resései is. Egy város közbiztonságának, kulturájáV nak, személy- és vagyonbiztonságának a hü képét első sorban a büntettek és vétségek száma és súlyossága mutatja. Az, amit a rendőrség adhat, nem teljesen hü kép, mert a kisebb bűncselekményeknek, különösen a verekedéseknek ós kis lopásoknak csak kis százaléka az, ami akár hivatalos észlelet, akár feljelentés alakjában a rendőrség tudomására jut. Szeged város közönsége műveltség tekintetében igen nagy skálát mutat és ez az elmondottak alapján az itteni közbiztonságra előnyösnek nem mondható. Erről egyébként a következő hiteles adiatok nyújtják a képet: Gyilkosság 5, Szándékos emberölés és kísérlete 10, testi sértés 267, rablás 15, lopás 1718, sikkasztás 221, csalás 164, csalárd bukás —, okirathamisitás 29, hatóság elleni erőszak 21, hivatali hatalommal visszaélés 9, hamispénz kiadás 40, leánykereskedés 27, egyéb bűncselekmény 391. Összesen 2197. Lássuk csak ... harcolni kell, ravaszkodni tán ... veszekedni mindenesetre ... cselekedni ... hogyan? Nem tudta még, de lehetetlennek tartotta ... Nem, nem tudott belenyugodni abba, hogy minden romba dőljön e rossz, romlott ember hirtelen megjelenése által. Egy faliszekrényiből kivett egy üveg bort, letette az asztalra s egy poharat mellé. A férfi felemelte az üveget, szemügyre vette s igy kiáltott: — Bor!... Nem a mostani kutya időbe való!... Nem erősít ez meg eléggé, ennyi kilométer utad ... Nincs már abból a kitűnő folyadékból, amit hat év előtt csináltunk... ép a házasságunk évében? ... Igen, az asszony is emlékezett, az almárium mélyében volt még abból az erős pálinkából egy palackkal. Nagyon szerette mindig és mielőtt vadorzó útjaira indult, alaposan leitta magát. Szófogadóan, de gondolatoktól keringő agygyal, lázas kezekkel hozta elő a kért palackot. Nagy kortyokban, mohón itta le a férfi. — Ez már más mondotta elégedetten. — A sajt nem valami finom! Sovány eledel... Az ördögbe, mozogj már! Nincs más? — Főztem ma ... — felelt az asszony reszkető hangon. —• Van még sütemény a kemencében ... — Na jól van! Megkóstoljuk... De meg lehet itt fagyni. — És lehajolva egy nagy tuskót dobott a vörös parázsra. Aztán folytatta az evést, nagy falatokat nyelve, csámcsogva, mint egy kiéhezett állat, közbe-közbe szorgalmasan öblögette torkát a pálinkával. Újra beszélni kezdett, régmúlt dolgokat elevenített fel. Elmondta fegvencéletét, szökését egy viharos napon, amikor partra vetődve, a sziklák között rejtőzött véresre marcangolt testtel. Otthagyta rongyokra tépett ruházatát, hogy azt higyjék, meghalt. Majd egy angol gőzös fenekén Sidneybe érkezett. A növekvő részegséggel szükségét érezte annak, hogy bizalmas legyen. És a megsemmisült, a szégyentől félholtra vált fiatal aszszonynak el/mondta sikereit mint rabló, útonálló. Végül diadalmasan vallotta meg, hogy egy vakmerő tette mily fényesen sikerült. Miközben az undorító részleteket tárgyalta, kivett zsebéből egy csomó bankjegyet, amelyeket állatias röhögéssel ropogtatott ujjai között. — Nem arany. — mondta — csupa ezresbankó! Van belőle bőven! Gazdagok leszünk, Céline, — tette hozzá a részegek szokásos gyengédségével. — Elhagyjuk titokban az országot és ehnegvünk messze, messze mind a hárman, ahol nem ismer senki. Undor fogta el a fiatal asszonyt. Ugy érezte, hogy vére cseppként hagyja el testét, szivén érte a kétségbeesés. — És a sütemény? Megsült-e már — kérdezte Claude. Nehézkes léptekkel, fáradtságtól kimerülten, a pálinkától mámorosan az alacsony kemence fölé hajolt, felemelte a karikákat, honnét magas lángok pusztító hőA közrendészet esztendejének mérlegére a lopások mennyisége mellett azok kvalitása is hat. A város forgalmas részén nem voltak gyakori lopások. Vakmerő lopások sem voltak az elmúlt évben. Egy belvárosi üzletnyitást kivéve, ahonnan csekély érték lopatott el, más ilyen természetű bűncselekmény városunkban nem fordult elő. jóllehet a városban 12 bank, 27 ékszerész, közel 1000 nyilt kereskedelmi üzlet van, melyet a hivatásos betörők nagy előszeretettel szoktak felkeresni Belevilágit a szegedi rendőrség munkájába az a statisztika is, mely arról számol be, liogy a tettest hány esetben sikerült elfogni. 1911-ben Tettos kiderittetett Tettes ismeretlen maradi Lopás 526 686 Bal)] ás 16 1 Csalás 64 4 Sikkasztás 88 4 Vagyonrongálás 11 •5 Jogtalan elsajáti itás 14 28 Kerítés 10 — Összesen 719 728 Ez a statisztika jórésze a detektivek munkáját illusztrálja. Sajnos, hogy ügyesebb, nagyobb kvalitású emberek nem menek erre a pályára, mert a fizetés igen csekély. Nálunk egy détektivnek 1400 korona fizetése van és nagyon sok irodai gépszerű vagy másolómunka nagyobb fizetésben részesül. Newyorkban például az egyik detektív fizetése 38,000 koronát tesz ki. (Kihágási ügyosztály.) A kihágási ügyosztály élén áll a rendőrfőkapitány helyettes kiegészítésül beosztva az év egy részében egy rendőrkapitány. Irodája áll egy írnokból, aki kizárólag könyvel, 2 jegyzőkönyvvezetőből, 1 iktató-kiadó és irattárosból, akinek a kiadás körül egy napidíjas segédkezik és egy másoló napidíj ashól. Ide van továbbá beosztva 3 közigazgatási végrehajtó. Beérkezett ,a lajstrom rendszerű iktatóba 5734 ügydarab. (1910-ben 7921, 1909-ben 8269.) Bár az iktatói szám a mult évihez képest kevesebb, a kihágások száma mégis szaporodott, Mutatja ezt a statisztika: Csavargásért 468, tilos visszatérésért 11, séget terjesztettek. Hirtelen megbotlott, a kemencére esett, a feje a vas közé szorult, a lángok átölelték testét, ellepték ruháját, csalt ugy lobogott ít tüz. Maj hirtelen ösztönszerű mozdulattal feléje rohant, kezét nyújtva, hogy megszabadítsa, de a szerencsétlen ember egész ruházata lángban állott. Az első ijedtség után őrült öröm, a szabadság boldog érzete töltötte el. Majd megréímült. Nem szabad e dologról tudni senkinek. Hisz őt gyanúsítanák a gyilkossággal. A gyanú árnyéka még Jean Sorlet szivébe is beférkőznék ... Claude Ghartrain nevü fegyenc, aki négy év előtt halt meg állitólag, most halt meg tényleg. Meg kell akadályozni, hogy holtteste ártatlanokat döntsön bajba. Visszatért minden bátorsága, egymás után hozta a fahasábokat, a száraz galyakat, tuskókat. És némán, összeszorított ajkakkal dobta ezt az égő holttest felé... A hosszú tél éjszakán folytatta e szomorú foglalkozást és mire a hajnal megvilágosította a kemence apró ablakait, Céline egy csomó szürke hamut látott maga előtt. Nagy fájdalom töltötte be érző asszonyi szivét, könyek csorogtak sápadt arcán végig, de ajkain üde mosoly tanyázott. A nyitott ajtón keresztül a fiu szőke feje nevetett feléje nagy, ártatlan szemeivel. És a borzalmas éjszaka minden szomorúsága, minden keserve eltűnt egyszeriben ...