Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-26 / 21. szám

2 DÉLMAGYARÜRSZÁO 1912., január 26. És a nagy kezdetlegességek mellett a legjobb jel, amikor az ipar ugy nekilendül — a gazdasági hibák dacára is. S ha hivatkozunk a fejlődés utjain járó kereskedelemre, föl kell ismernünk, hogy végre jó ntakon jár a mindenképen újra támadt Szeged: — az ipar és kereskedelem maga után vonja a mezőgazdaság fejlődését is. Európai szellemi vezetek az olasz-török háborúról. A tripoliszi háború európai visszhangjaként a bécsi „Zeit" megszólaltatta az európai szellemi élet vezető embereit. A rendkívül érdékes és jellemző válaszokból közöljük a következőket: Lord Avebury (hires természettudós és ethnológus): Itália cselekedete hallatlan, bűntett a civilizáció és a vallás ellen! Az eljárás csak annál gonoszabb, mert a gyengébbnek semmi időt sem engedett. Remélem, protestálni fogunk Itália barbár cselekvési módja ellen és a tripoliszi anneksziót megtagadjuk; azt is remélem, hogy a civilizált sajtó fölemeli tiltakozó szavát. Itália eljárása a'civilizációt száz esztendővel visszadobta és mindig emlékezetbe idézik, ha egy erősebb állam rablóhadjáratát egy gyengébb ellen menteni akarják. Bernstein Ede (német szociológus): Brutális rablásnak tartom Olaszország eljárását a törökök ellen, ha mindjárt azt hiszem is, hogy Olaszország többet tehet Tripolisz kulturális emeléseért. Ma már eléggé be lőhetne bizonyítani, hogy Olaszország rabló metódusa az erőszakos politika képviselői előtt csak argumentum lesz a hadi fölszerelések növelésére. Brandes György: Csak formai különbséget látok Olaszország eljárása és a többi európai, amerikai, ázsiai államok eljárása között szemben mindig a gyengébbekkel, ha a hatalom növeléséről volt szó. Kivételt nem ismerek. Ha a katonái gyenge államok nem j igy tesznek, ez nem az,.eréftyük; nem tehet- j - öte —- = Emeljük fel kikérgesült kezünket s legyünk termékeny erő hordozója, mely a földet a zsarnoktól megóvja és ne legyen ur lustaság, erény. Fiatalság, fájdalmak, ideálok, tavaszi ünnep, titkokat jelentő, te emberiség Májusa, Jövendő, adj a sziveknek bitet és erőt; .-ti Virágot a bukó rebelliseknek, kik halottan is hajnalba néznek, virágot a küzdőnek és a merésznek s virágot a szegény költőnek is. HYMNOANARQUISTO. (Spanyol.) | Láncokba nyögő nép fia, Ki viseled a munka kínját. Az élet Kálvária,' Ne l'égy rabszolga, halj meg inkább. A zsarnok csak kárunkra harcol, Mind véresek, kegyetlenek, De elűzi a büszke hadsor, Szabadság, munka, szeretet, (Refrain): Lebegj előttünk, piros lobogó, Te harcainkba fennen lobogó, Te elnyomott, kélj és ébredezz, A szabadság jövő küzdelme ez. Ki ember, a jövőért sikraszáll És szent a harc, százszor szent a halál. nek máskép, minthogy becsületesek legyenek. Walter Crane: Olaszország nagy barátja vagyok, de nem találok semmi mentséget eljárására. Rettenetes csapás ez a civilizációra, hiszen azt hittük, hogy civilizált államok között a kötelességérzésnek nagyobb lesz a becsülete. Az egyetlen mentség, hogy Olaszország brutálisan és nyiltan azt tette, amit más államok korrektül lépésről-lépésre megtesznek, Spanyolország Marokkóban, Anglia Egyiptomban és Franciaország Algírban. Miután az európai államokat semmi nemzetközi egyesülések egymástól meg nem védik, nem látom módját, hogy erősebb államok rablóhadjáratait a gyengébbek ellen meg lehetne akadályozni, azon az egy módon kivül, hogy az erősebb államok népe elég erős és morális ahoz, hogy ezt egymással szemben megakadályozza. A háború ellen legszebb remény a népek nevelése. Éneken Rudolf (jenai professzor, a Nobeldij nyertese): Olaszország eljárását ugy morális, mint népjogi szempontból a legélesebben el kell itélmi! Méltatlan az egy kulturális néphez és mindenki csak legmélyebben sajnálhatja, aki az olasz népjel és szellemmel barátságot kötött. Egy gyengébb ország megtámadása Olaszország történetének nem lesz a fényes lapja. Nordenskjöld: Mindenesetre megvan a magam határozott véleménye Olaszország eljárása fölött. De nem vagyok népjogi auktoritás és fájdalom, annyi hasonló esete van a történelemnek. Ostwald professzor: A legélesebben elitélem Olaszország hadjáratát. Azt állítani, hogy ezt Olaszország becsülete és tekintélye kívánta, épen ellenkezője az igazságnak, becsülete és tekintélye fog szenvedni általa. Mint optimista, remélem, hogy az az általános irtózat, amely minden nemzet kulturemberét a rablóhadjáratkor elfogta, meg fogja akadályozni a jövőben az ilyen vállalkozásokat. Minden nemzet szellemi vezetőinek kellene a nagy tömegeket magukkal rántaniok, hogy a kormányok ilyen politiáját egyszerűen megakadályozzák. Bernard Schaw: közömbösen állok az eseményekkel szemben, mert nem tudom, hogy Tripoliszt a törökök jobban kormáAz életünket elnyiivé A gond, akár malom a lisztet, Ne tétovázzunk, együvé S lerogy, akit istennek hittek. Bus munkás, kit száz fergeteg ver, Csak egyszer halsz meg, légy szabad, Áradj, dörögj, akár a tenger, Nem ur már a király, a pap. (Refrain) THE STARVINQ POOR OF OLD ENQLAND. (Angol.) Kérkedjenek, hogy hatalmas az angol És tengereken, messze vizeken A diadalmas zászlóval, barangol — És ő nekik most irri ezt izenem: Szabadba járnak ők, ó lobogóval, De százezer brit rabból száll a sóhaj: Nyomorban élünk s ugy halunk meg, ó jaj — Vén Anglia koplaló fiai. (Kórus): Mi éhezünk, mi adót fizetünk, Mi koplalunk s aztán a földre bukván Éhen halunk meg a Királyné Utján, Vén Anglia koplaló fiai. Rabokat tart a tü, rabot a bánya, A posta és a végtelen mező, A vasutasnak oly vad a magánya, Az arca izzadt, kormos és merő. Nem kapjuk meg a bért, az érte járót, nyozták-e, mint fogják az olaszok. Az azonban igaz, hogy Olaszországnak előbb magát kellene kormányozni megtanulnia, mielőtt más népet akar kormányozni. Ugyanez áll Törökországra is. Sem ennek, sem annak nincs igazi joga Tripoliszra. Ha egy kalóz egy másik kalóz zsákmányát elrabolja, ugy ez nem ok erényes megdöbbenésre, hanem arra, hogy mindkettőt kidobjuk. Ha olaszországot valakinek meg kellene fenyegetnie, a tripoliszi tevésért-vevésért, ebez az egész világon joga csak Ausztriának lenne. Olcsó nyaralótelkek — tisztviselők részére. í (Saját tudósítónktól.) Arad város tisztviselői olcsó nyaraló telkekhez jutottak. Száz hold erdőt vásároltak a földművelésügyi minisztériumtól, amely — tekintettel a humánus célra — nagyon olcsón engedte át erre a célra a szükséges földterületet. Az aradi tisztviselők nyaraló telek vétele nagyon megszívlelendő és követni való példát jelent a szegedi tisztviselők részére. Mert bizonyos az, hogy Szeged város köztisztviselői épen ugy hiányát érzik olcsó nyaraló telkeknek, mint az aradiak s az s kétségtelen, hogyha módjukban lenne, örömmel élnének az alkalommal, hogy olcsó, jó nyaraló telkekhez jusanak, ahová nemcsak a nyári hőség elől menekülhetnének, de amellet kellemes társasélethez jutnának, mert ott egy telepen csupa egyenlő társadalmi állású emberek közt élve, úgyszólván a maguk társaságában egész kolóniaszerü telepet képezhetnének. Az olcsó nyaraló telep létesítése nálunk sokkal könnyebben megvalósítható, mint Aradon, vagy bárhol másutt, mert Szegednek van elég e célra alkalmas földje és semmi szükség arra, hogy az államtól vásároljanak irdatlan erdőt. Az ügy megvalósításához nem kell más, mint maguknak az érdekelt állami és városi tisztviselőknek az élelmessége, helyesebben kezdeményezése és Szeged város hatóságának méltányossága. Két olyan kellék, amelynek azt hisszük, nem is vagyunk híjában. Szeged város hatósága a saját tisztviselőivel szemben mindenkor volt olyan nagylelkű, mint maga az állam. Megmutatta ezt legI Megölnek minket a grófok, a bárók, Hiába sírnak, árva proletárok, Vén Anglia koplaló fial (Kórus.) DEBOUT, FRÉRES DE MISÉRE! (Francia.) A haza vampirjainak adjuk A szivünk vérét tiirve mind. Szolgáljuk egyre akaratjuk S szemétre vetve sziveink. Szolgák leszünk hát mindörökké, Mindig eléjük borulunk? Nem, átkozottak, soha többé, Itthagyjuk gyilkoló urunk. (Refrain): Föl, föl testvérek, nyomorultak, Föl, a határok elsimulnak, A rabtartókkal küzdeni, A bűnnek el kell buknia, Vesszen a burzsoák fia És éljen, éljen Az anarchia! Nem kell nekünk se ur, se isten, Szabadságunkon semmi fék, Csak az Egyenlőség segítsen És lássuk fényes nap-,szinét. A nép még mély álomba szunnyad, De már peregnek a dobok, A katonáink is ocsúdnak, Mind harcra készül és dobog. (Refrain)