Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-26 / 21. szám

1912 lil. évfolyam, 2f. szám Péntek, január 26 Rízponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ea Rorona-utca 15. szám «==> Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám c=a ELŐPIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . R 241— félévre . . . R 12'negyedévre . R 6-— egy hónapra R 2'Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre R 28'— félévre . . . R negyedévre, R 7'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. 14-— 2.40 TELEFON-SZAH: Szerkesztőset 305 Rizdóhivatal 83ö Interurbán 305 Budapesti szerkesztőse® telefon-számc- 128—12Szeged és az ipar. Igyekezzünk Szegedet iparvárossá tenni, — régi jelszó, elcsépelt téma. De amelynek végre tartalmat adnak, melyet végre lendülettel, mintaszerűen megoldanak. Rendkívül helyes és beláthatatlanul gazdaságos az a politika, amit Szeged szabad királyi város vezetői az utóbbi években mind határozotabban gyakorolnak. Uj gyárakat idecsalogattak, anyagi előnyöket számukra biztosítottak. Telepeket már nemcsak gyáraknak, de mindenféle ipari vállalkozásoknak is biztosítanak, már a mennyire lehet. Hisz épen a mai napon ült össze a gyáripari bizottság, hogy szegedi ipartelepek ügyében javaslatot hozzon. Most ezek az ipartelepek következtek, a legközelebbi időben ujak jönnek. ' Nagyon helyes. Gyönyörű jelenség az egész, ahogy megnyilatkozik. Mert az elmúlt évekig tengődés, panasz burjánzott. A szegedi kisipar, mely országosan kedvelt, meglehetősen ismert volt, lassan, ellenben biztosan gyöngült. És máig is több a tengődés körülötte, mint a megnyugtató jelenség. Igaz, hogy az emberek vigasztalódni próbáltak azzal, hogy a nagyipar, tr - ' általában a gyárak legyőzték a kisipart, denikve ilyen ipart kell teremtenünk. De hogyan? — ez volt az állandó refrén. Mig végre mind több felelet érkezik erre a megunt kérdésre. Amikor az ipartelepek kérdéseit ilyen tömegesen tárgyalják Szegeden, mint a hogy most, akkor bontakozik ki reális nagyságában a szegedi ipar. Az iparváros felé való haladás. Mert igy kell neveznünk ezt az értékes jelenséget. Mert föl kell ujjongnunk, amikor az újra támadt, palotás metropolis ebben az irányban is nagyvárosiasan ütközik fel. És az országra nézve is nagyjelentőségűnek kell tartanunk, hogy a magyarság deltájánál lassankint kialakul az iparváros is. A magyar ipar nemzeti városa. Németország példájára kell gondolnunk, amikor egyes magyar városok után, sőt előtt is, Szegeden kibontakozik az ipari jelleg. Németország természeti, földrajzi és népi viszonyai amúgy is hasonlítanak a mienkhez. Mintha kópia volnánk, nem egy tekintetben. És a legjobb jel, amikor az iparállam országát, az ipar segítségével leghatalmasabbá vált Németországot kezdjük másolni. Hiszen nem kell magyarázni ma már, micsoda súllyal, gazdagsággal lett az emiitett birodalom úgyszólván Európa vezető állama. Nem kell azt se körülményesen kifejteni senki előtt, hogy Németország különösen azóta olyan, amilyen, amióta valósággal ipar-állammá rendezkedett be. A mi viszonyaink között pedig már az is uj idők jele, hogy országosan kezdjük felismerni, mint kell az első lépéseket megtennünk az iparállam feléVagyis: ahol a városok karakterét az iparvállalatok adják meg. (Csak természetes, hogy a kereskedelmi vállalatok, ha megnem előzik, de semmiesetre nem maradnak el az ipariak mellett.) Magyar tünet, hogy az alapja a mi országunknak sok tekintetben korhadt. Tudniillik a mezőgazdaságra gondolunk. Mert hiába ismertük fel olyan régen, hogy mezőgazdasági állam vagyunk,— a mezőgazdaságért eleget mára se áldoztunk. Például idézzük újra, hogy a százezer holdakkal megáldott Szegeden még ma sincs semmiféle gazdasági iskola! Olyan faktum ez, ami semm imagyarázatot, semmi külön jelzőt nem kiván. De jönni fog egyszer Egy vér-biboros nap És mind, ami él most, A semmibe roskad. Majd vérbe fürödtök, Tajtékzik az átok, Harcra, harcra, harcra, Barátok. Hagyjátok a munkát, A harcba, előre, Halál a cudarra, A gaz vezetőre. Babért diadalt hoz A háború nyomba' Szálljon, öljön, zúgjon A bomba! II. PRIMO MAGGIO. (Olasz.) Jöjj Május, édes Május, várva várunk; a szabad szivek bátran üdvözölnek; Munkás-Pünkösd, ki megváltod a földet, jöjj és az izzó. napba tündökölj. Magas reményről énekelj te himnuszt, a zöldnek, hol rügyek, gyümölcsök állnak, dalolj te a virágzó ideálnak, amelybe reszket, csillog a jövő. Széledj el, ó rabszolgák kis falanksza„ a műhelyekből, a kormos homályból, pihenjen a mező, a gyár, a hámor s ne folyjon a verejték csermelye! Mulatók az anarchista költészetből. (Saját tudósítónktól.) A forradalma versek nem tartoznak szorosan az irodalomhoz. Ezek csaik jelenségek. Az elnyomott néprétegekben évszázadokig gyül a keserűség, generációkon á(t fojtó atmoszféra öleli át, ugyanaz a tompaság és szenvedés, mindig ugyanaz a forróság és bánat, iriig végre felcikázik egy verssor, formába tör a szenvedély s megszületik ia forradalmi vers. A forradalmi vers kirobbanás, elektromos kisülés, vitám egy leydeni palackon. Az alábbi versek, amelyek bosszúról, halálról, börtönről kiáltanak és vérbe van áztatva minden szavuk, már — jórészt — a mult dokumentumai. Pedig csak tegnap — néhány évtizeddel ezelőtt — irták. Sokat az anarchizmus inspirált. Az anarchizmus ezelőtt komoly mozgalom volt, amellyel a szociológusok, a politikusok egyformán számoltak. Ma már idejét multa. Csak Dél-Amerikában tartja még magát. Nálunk, Európában már csak néhány ideális rajongója van, ártatlan és szelíd emberek ábrándoznak róla, akik a légynek se vetnek s tejjel és főzelékkel élnék ós tudatlan, beteg gonosztevők, akik homályos ösztönnél benne keresik az igazságot és gyilkolnak a nevében. A politika 'metafizikája lett. A versek abban az időben termettek, midőn az anarchizmus egész Európában virágzott. Követtük e mozgalmat minden népnél. A tajtékzó, bosszút lilhegő, véres ütemeken át megnyilatkozik a népek karaktere és temperamentuma. Néhol a brutális kitörésben művészeit, erő, Ízlés is van. Ez a vers olyan, mint a tiizilárma, a segél ysikoltás, a másik egyszerű, nemes panasz. Erős szociálista versekkel is találkozunk, amelyeket ma is énekelnek. A rebellis poémákat csupán, mint kultúrtörténeti dokumentumokat, egymás mellé sorakoztatjuk és olvasóinknak nyujtjuk: WÜTTET NUR, HENKER! (Német.) Őrjöngj, buta hóhér, Fulasszon a méreg. Vess minket a hűsre, Hizlald a pecéred! Miénk a szabadság, Miénk az a sánc ott, Tépjük, tépjük, tépjük _ ) A láncot! Vágyunk a szabadság Feléje örökkön, Teljék mivelünk meg A tömlöc, a börtön. Hiába emeltek Álmunkra ti kardot, Vesszen, vesszen, vesszen A zsarnok!