Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-04 / 3. szám

4 DÉLMAG Y ARORSZÁÜ 1912. JarraaT 4. Üg, mivel hogy nem ő fizeti, nem lesz oka és alkalma kizsarolni. Szereznek a szükséghez képest tiz-tizenöt, busz társulatot. Minden társulat betanul aem több, csak három, négy, vagy mondjuk, hogy tíz darabot és pedig természetesen -olyan darabot, ami a társulatnak legjobban megfelel. Lenne külön opera, operett és drá­mai társulat, és pedig minden műfajból több. Ezek a társulatok azután nem tovább, csak egy-két hétig játszanának egy-egy városban. A ciklusa leteltével összepakkolnak diszletet, társulatot és mennek más városba, átenged­ve a helyet egy másik-staggionenak. Az ilyetén való szini beosztásból a következő megbecsülhetlen előnyök származnának. Nem kellene egy harmadrendű társulatot három esztendeig, szinte a megutálásig „élvezni". A közönség érdeklődése óriási módon foko­zódnék, mert kíváncsiak lesznek megnézni minden társulatot már csak az összehasonlí­tás kedvéért is, de meg azért is, mert min­den társulat merőben más repertoárral lép föl. Azonkívül a társulatok részére nem kei­dene kétszer-háromszor annyi szinészt készen­létben tartani, mint amennyi egy-egy szinmii előadásához szükséges. Ma az a helyzet, hogy egy vidéki társulatnak szüksége van operette és; drámai személyzetre, mig a staggiouenál csak annyi szinészre van szükség, amennyi épen- elég a betanult repertoár eljátszásához. Egyregy színész nem fog univerzális színész lenni, mert nem játszik másfajta szerepet, mint amilyen az egyéniségének, Színjátszó képességének épen megfelel. Igaz, hogy ez el­len felhozhatják érvül, hogy ilymódon a szí­nész csak egy irányban fejlődik, de ezt nem -tartjuk hajnak, mert legalább azt az egy irányt alaposan megtanulja és érti. Inkább egy szerepkörben legyen valaki igazán nagy, mint sokfélében gyönge, vagy csak közepes. Azután nem is szabad azt hinni, hogy a szín­ház iskola és hogy a közönség rovására ál­landóan tanulni, experimentálni lehet. Zokon ne essék az összehasonlítás a szín­művész uraknak és hölgyekek, de igy van az iparban is, de mindenben az életben. Az ipar­ágak tökéletesülésével eltűnnek az egyes mesterségek, szakmák keretei ós sok kisebb szákokra oszlik. Ezt a munkamegosztás idézi .elő s mennél nagyobb a munkamegosztás, mennél több, de gyakorlottabb munkaerő készit egy-egy iparcikket, annál perfektebb lesz a mü s annál tökéletesebb az az iparág. A staggione tökéletesen csak Amerikában van kifejlődve. A helyes üzleti érzék vezette rá az amerikaiakat. Ott a hatóság ugyan nem ópit színházakat, de építenek magánvállal­kozók, még pedig korlátlan számban, annyit, amennyit csak a közönség elbir. Ott nem zár­ják ki a versenyt, mert azt tartják, hogy a közönség majd tud disztingválni, hogy me­lyiket pártolja. Természetesen azt, amelyik j'ubb előadásokat produkál. A szinházak tu­lajdonosai nem szerveznek társulatot, az már különálló üzlet. Minden nagy művész és mű­vésznő szervez társulatot, igy: Anna Held, Billie Bürke, Mildred Holland, stb., mindnek meg van a társulata, mely betanulja a maga két-három színmüvét s elkezdve Newyork­ban, sorra járja az Unió összes nagyobb vá­rosait, kibérii mindenütt már előre a. neki megfelelő színházat s lejátsza a maga reper­toárját, rendszerint telt házak előtt. Sokkal kevesebb költséggel sokkal jobb előadásokat, produkálnak. Igy kellene nálunk is, azzal a különbséggel, hogyha államilag csinálják, e kitűnő vállal­kozás tetemes jövedelméből biztosítani lehet az egész színész generáció egzisztenciáját. TMa egy-egy igazgató a nagyobb és fölösleges •kiadás dacára vgyont szerez és ez egy ellen százan nyomorognak, úgynevezett bohém­életet élnek. A legnagyobb előnye lenne ennek a rend­szernek azonban az, hogy például szegedi embernek nem kellene Budapestre kirándul­ni, hogyha jobb színházi előadást akar élvez­ni, mert Luztosan tudom, hogy vannak olya­nok, akik nagyobb igényeket támasztanak a színházzal szemben, mint amilyent a szegedi színház kielégít és akik mégis akarnak néha­napján jó előadást is látni. A staggione rendszernél a jó színészek, sőt jó társulatok jönnének ide is, Szabadkára is, meg még Ma­kóra is és a kisebb városok is egész eszten­dőn át gyönyörködhetnének a szinmiivészet­ben és nemcsak néhány hétig egy egész esz­tendőben. Jól tudjuk, hogy ez a terv ugyan jóakarat­tal megvalósítható, de azért nem fogják meg­valósítani. Elvi és tárgyi akadályai nincse­nek, csak hivatalos nyelvén szólva: gátló meílékkörülménvek vannak, amiket őszintén a maga nevén nevezve: általános korrupció­nak hívnak. Mert az az akadálya. Az a husz egynehány vidéki szinidirektor nagyon benne ül a nyeregben s azokat nem szabad kivetni a nyeregből, mert azoknak az érdeke fonto­sabb, mint az ország egész szinészseregéé és az egész vidéki nagy közönségé. Ligeti Béla. Amikor UJodiáner dr a fölperes... — A szegedi törvényszék szenzációja. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvény­széken olyasvalami történt, ami még soha eddig. Wodiáner Sándor dr — a doktor Wo­diáner Sándor — fölperes volt egy polgári ügyben. Bepörölt. Ugy történt az eset, hogy amikor a daliás doktor Szabadkáról—Szegedre visszaérke­zett, lakást keresett. Alkalmas helyiséget, hogy is mondjuk: csak: az ügyvédi irodájá­nak. És — no de ilyet! — talált alkalmas he­lyiséget. Káldori Soma kétszobás lakást bé­relt évi nyolcszáz koronáért. 1910. szeptem­ber 15-én költözködött aktá&tul-butorostól az uj irodába. A kapura kibiggyesztette az aranybetűs kis üvegtáblát: Wodiáner Sándor dr köz- és váltóügyvéd. Ez azért történt, hogy a bol­dog kliens tévedésből be ne tévedjen például Balassa Ármin ügyvédi irodájába. Wodiáner dr-na'k azonban sajnálatos pechje volt. A ház kapuja belülről be volt láncolva. A nyakra-főre tóduló kliensek hiába dörögtek és zörögtek, a kapu nem nyílt ki. És igy a felek kénytelenek voltak elkerülni az irodáját. Igy meséli el az esetet Wodiáner doktor a keresetében. A házbérről azonban valamiképen megíe­ledkezett. Hét hónapig tartott ez az állapot. A házigazda végre megunta Wodiáner dok­tor feledékenységét és az aranybetűs tábla eltűnt a kapuról. A doktor ur aktástól-buto­rostól a hóna alá kapta és nekivágott a má­siiik utcának. Wodiáner Sándor doktor azonban nem olyan fiu, aki könnyen engedi magát. A keble boszut lihegett és megszerkesztett egy kere­setet. A láncos kapu miatt háromezer korona kártérítést követelt a kamatokkal. És még valamit: ezer korona perköltséget. Csak. Az ügyet Korponay Sándor dr törvény­széki biró tárgyalja. Wodiáner dr szakértő­kiil Rósa Izsó dr-t, a szegedi ügyvédi kama­ra elnökét és Végman Ferenc dr-t, a kamara titkárát nevezte meg. A szakértőknek azt kellene igazolniok, hogy a hét hónapig való­ban háromezer korona kára Wodiáner dok­tornak. Alperesnek Szász Hugó dr a védője. A pöriratváltás már megtörtént. Korponay dr elrendelte a tanúkihallgatásokat. Az Ítéle­tet valószínűleg a jövő hónapban hirdetik ki: A tárgyaláson Wodiáner doktort biztatták a kollégái: — Sándor, egyezzél kii öt koronában! A doktor ur azonban meglepően keményen tartotta magát. Nem egyezett ki öt koroná­ban. Wodiáner Sándor dr érdekes keresete a következő: Tek. kir. Törvényszék! Káldory Soma szegedi lakos nagykereske­dőtől 1910-ik év szeptember 15-ik napjától kezdődőleg -1 évi-időtartamba ügyvédi irodai célra bérbe: vettem^szpbából álló lakást évi 800 korpna bérösszeg, fizetés mellett. Beköl­tözködésem után néhány nappal rögtön ta­pasztaltam, hogy alperes Káldory Soma há­zának kapuja, — hoLirodám el volt helyez­ve — belülről a nappali órákban állandóan be volt láncolva, ugy, hogy ügyfeleim hoz­zám bejutni ;nem tudtak. Sokszor figyelmez­tettem alperest, hogy. intézkedjék aziránt, hogy a nappali órákban a kapu ajtaja nyitva tartassák; egyben figyelmeztettem őt a kapu állandó becsukásából, reám nézve bekövetkez­hető veszteségekre cs. károkra, alperes igérte is a panasz orvoslását, de igéretét be nem váltotta; minélfogva ügyfeleim hozzám be­jutni nem tudván,,a kapu ajtajának belülről való állandó, beláncolásából nekem hét és fél havi ottartartózkodás alatt mérsékelt számi­tás szerint. 3000. korona károm származott. Kereseti állításaim igazolására tagadás ese­tén tanukkal tudom igazolni nemcsak azt, hogy Báró Jósikamtya 3-ik számú házban, — hol az irodám el volt helyezve — a kapu ajtaja állandóan be volt csukva, de azt is, hogy ügyfeleim hozzám bejutni nem tudván, károm származott. Rendes keresetet indítok tehát Káldory Soma kereskedő szegedi lakos ellen 3000 korona tőke és járulékai erejéig, kérem a perfelvételre batáridőt kitűzni, be­fejezett periratváltás után alperest 3000 kor. tőke, annak a kereset beadásától járó 5 száza­lékos kamatai és 1000 kor. perköltség megfize­tésében marasztalni. Tisztelettel Dr Wodiáner Sándor. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtökön Szerelem gyermeke, szinmü. Bemutató. Pénteken Szerelem gyermeke, szinmü. Szombaton délután Cigányszerelem, ope­rett. Szombaton este Szerelem gyermeke, szinmü, páros 2/»-ós bérletben. Vasárnap délután Kegyelmes ur, bohózat. Vasárnap este Leng-yel menyecske, operett. Bemutató. Bórletszünet. * Népszerű hangversenyek Szegeden. Rendkivüli/ érdekes és figyelemreméltó mű­vészeti . momentummal gyarapodott Szeged zenei élete.' A napokban ugyanis Lyra hang­versenyiroda cimen oly művészi vállalat ala­kult meg, mely kéthetenkint, később heten­kint vasárnap délután fél hat órai kezdettel, magas színvonalon álló koncertek rendezését tűzte ki céljául. E hangversenyeken elsőran­gú fővárosi opera-énekesek és énekesnők, továbbá legelőkelőbb operette-divák fognak válogatottabb programjaikkal szerepelni zongora és zenekari kiséret mellett. A kon­certeken részt vesz a teljes bonvéd zenekar Fichtner Sándor karnagy vezetése alatt és igy eme országszerte elismert zenekarnak alkalma fog nyilni, hogy állandóan önálló zeneprodfukciókkal lépjen a szegedi közönség elé. A hangversenyeket a Tisza-szálló nagy­termében tervezik és midőn megjegyezzük, hogy a helyárak roppant népszerűek lesznek, nem zárkózhatunk el ama tény konstatálásá­tól, hogy a vállalkozás rendkívüli hiányokat pótol; Szegednek ma már ugyanis nagyszá­mú zenekedvelő publikuma van, melynek ez­ideig csak ritkán és igen drágán nyílott al kalma hallania elsőrangú énekeseket és éne­kesnőket. Operazene élvezhetése szintén rit­kaság számba ment és ép ezeknek a művészi interpretálását és minél intenzivebb megked­veltetósét tűzte ki "a honvédzenekar céljául. A Szegeden kétségkívül kulturmissziót tel­jesítő népszerű koncertek működése elé a szegedi közönség a legnagyobb várakozással tekint. * Kié lesz a szabadkai színház? Buda­pestről jelentik: Az országos szinészegyesii-

Next

/
Thumbnails
Contents