Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-04 / 3. szám

DÉLMAGYAI^ORSZÁG let tanáesülési színház míg^J te áz egyeá' József, a szabadikai Íja wpMhmBdfíai színházról lemoivct^m^ót lm it-^iriditoütak azptri.'Tmg^mzriWdff ta és át" Hnég a adta azt Th'úA lemondó kéí'ljÉ^^'n^fí^^a^ífd"'a szinügyi bizottságnak/V&jMiWM szinészegyesület ezt* me^aiMWI'e.^iítiF' indokolván meg . kívánságát,^ílngy Ynint soproni szinigazgá^%pftá^^^z&lyádkai színházat, ma színháznak, a felí^ferrélé^CTi^^^j részét' is átadta Thurynak: :áffii$hez/íf^o#í'oM'' és 'a szabadkai színháztól eleiét ^Mt/iW^ázgató „becsületes" felfogása' izMfit^fléífl^vólt joga. Ezért fogja lemón'4'ó WfvénYelr'béfláyujtani. Szabadkáai ellenben, ó)Yans a 'hángúlat, hogy a lemondás esetéri 'újra N'ácíasdy t választanák meg. A szegedi sportélet bajai, — reformok és tennivalók. Alig pár hete olvashattuk, hogy a magyar válogatott football-csapat Münchenben, tehát Németországban, megverte a legjobb német tizenegyet; most ismét örömmel olvashatjuk, hogy a Ferencvárosi Torna- Klub footballcsapata ismételten és könnyen v-erte a legerősebb német csapatokat, ugyancsak a saját hazájukban. ' Hogy ezeknek az eredményeknek sportbéli értéke mily óriási, azt minden sportember kellően tudja méltányolni, azonban én most nem a sportemberekhez fordulok, hanem azokhoz, akiknek egy football-inérkőzós egyáltalán nem képes lekötni .az- érdeklődését, mert igen természetesnek találják, hogy ez, vagy amaz a csapat'jobban tud „rugdalózni", mint a másik. Azokhoz fordulok, akik egy atlétikai mérkőzést még csak meg sem néznénk, mert szerintünk „úgyis bizonyos az, hogy egyik ember jobban fut, vagy ugrik, vagy messzebbre dobja a súlygolyót, mint a másik. Azokhoz fordulok, akik például egy bemondott és megcsinált „ultimé" gyönyöreit semmiféle. sportsikerért oda nem adnák. Pedig igen tisztelt „sportanplfabéta" urak, az a bizonyos külföldi győzeleip nemcsak épen sport eredmény, az még ezen kivül valami egyéb is, a magyar erő diadala és egy ilyen külföldi győzelem, amelynek igen sokszor ezer és ezer tanuja van, letagadhatatlanul és kiáltva mutat rá erre a maroknyi magyarságra, hangosan, minden közjogi vitánál' hangosabban hirdeti, hogy igenis magyar fiu győzött, nem osztrák, vagy pláne osztrák-magyar. Meg kell végre érteni, hogy a magyar, mint önálló, független ország, a sport terén kezdett el ismertté válni, riiert egyéb téren, lia esak lehetett, letagadták bennünket. I)e itt nem lehet. Azok a vivők, úszók, atléták és footballisták, akik mostanában itthon és külföldön győzelmet győzelem után aratnak, azok nem „közös'ek", azok nem kertelnek, hanem igenis tüntetőleg, kiáltva hivatkoznak magyarságukra, visszautasítják a tiszteletükre elhúzott „Gotterhaltet" és ha a zenekar nem tudja, maguk éneklik el a magyar himnuszt, levétetik autójukról, a tribünökről, a termekről a fekete-sárga, zászlókat és díszítéseket és felhuzatják rá a piros-fehér-zöldet és eredményeikkel, fellépésükkel, mindenkor uri viselkedésükkel a magyart tisztelni tanítják. Iiigyje el mindenki, hogy azok a derék magyar vivők, akik karddal a kezükben kiizdötték ki, liogy magyar lobogó repüljön fel az olympiai játékok diadal-árbócára, akik egyik' nemzet qsapatát a másik után legyőzve, a kis'magyar nemzet színeit százezrek jelenlétében tűzették fel a győzedelmi árbocára, többet használták a magyarságnak, ismertebbé tettek bennünket, mint egy mázsára való vezércikk és közjogi vita. De ha kissé'jobban elmélyedünk a magyar sportélet vizsgálatában, akkor azt látjuk, hogy Budapest itt, Budapest ott, Budapest riiindénütt; — á vidék pedijg Séhol. Ennek okai érdekesek és meglehetősen vigasztalan képét njmjtának: Azt nem Mief mondani, Fogy á '-budapéstíék áltálában tehetségesebbek lennének, mint a vidékiek. Annál kevésbe lehet ezt "állítani, mert a mostani atléták legjelesebbjei vidékről kerültek fel Pestre. így a Múdinok ós Szatmáry Aradról, Antal Pál Eperjesről, Rácz László Szegedről s igy tovább; úgyszólván valamennyi származását vissza lehet valamely vidéki városba vezetni. De egyébként is felesleges a vidéki atléta anyagjóságát bizonyítani, hiszen általában köztudomásu, hogy rendszerint vidékről szoktak kiindulni az úgynevezett oserők. Az atléta-anyagban tehát hiba nincs, vagyis az egyéni teljesítőképesség megvan, hanem másutt van a hiba, még pedig a hires magyar nemtörődömségben. Mindenre van ugyanis pénz, nálunk még arra is, ami talán teljesen nélkülözhető volna, aminek hiányát senki nem érezné, csak épen a sportra, a testi egészség és erő fejlesztésére nincsen; mindenről gondoskodik a hatóság és a társadalom, csak épen a sport mostoha gyermeke mindkettőnek. Mennyire más Budapest ebben a tekintetben! Ott Bárczy István polgármester egyszersmind elnöke a Magyar Atlétikai Szövetségnek, amely mögött ott áll a város hatósága és közönsége a maga áldozatkészségével és ha kell, anyagi segélyével is. Ott egészen természetes, hogy egyik-másik érdekesebb mérkőzést sok ezren néznek meg; vidéken ellenben kevésszámú igazán tiszteletreméltó sportsman kivételével a közönség nagy része esak azt teszi, hogy a vidéki versenyzőknek épen az ő közönyük miatt elért, talán nem épen a legkiválóbb eredményét lekicsinyli, anélkül azonban, hogy módot nyújtana arra, liogy a tehetségesebbek képességeiket minél jobban kifejthessék. Ha maga a nagyközönség ennyire közönyös, akkor valóban nem lehet hibáztatni a hatóságot sem a maga közönbösségéért. Elég dolguk van avval, hogy a közönség sürgető szükségleteit kielégítsék, nem is igen jut tehát eszükbe az, hogy olyasvalamit is lehet produkálni, olyasvalamit is lehet hasznos, sőt szükséges, amit nem kér sürgetve senki. És sajnálattal kell konstatálni, hogy a vidéki városoknak ebben az elmar adási Versenyében Szeged hihetetlen nagy stílusban vezet. Szinte leírni is szégyenletes, hogy ennek a hatalmas és kulturájára büszke metropolisnak, ennek a százhúszezernél nagyobb lakosságú városnak nincsen valamirevaló sporttelepe, hogy az itt fennálló sportegyesületek a város és a nagyközönség sziikkebliisége miatt, úgyszólván tengődnek, annyi pénzük sincs, liogy versenyzőiket országos versenyekre elküldliessék, arról nem is beszélve, liogy a szegedi sportéletet fellendíthessék. Pedig még talán üzletnek sem volna rossz egy városi sporttelep építése, hiszen az évente fizetendő törlesztési összegek, szerény véleményem szerint, bőven kikerülnének az évente tartott atlétikai, football és egyéb versenyek jövedelméből, sőt talán még felesleg is maradna. De még ha nem is lenne igy, még akkor is kötelessége lenne a város vezetőségének ós társadalmának egy modern sporttelepről gondoskodnia s legalább evvel könnyíteni a klubok amúgy is sanyarú anyagi helyzetén. 6—8000 korona nem nagy pénz Szeged sok milliós költségvetésében. Ha csak ekkora kis összeggel is segélyezné a város a szegedi sportegyesületeket, istenem, micsoda szép eredményeket lehetne produkálni. Hiszen még igy is, amikor nincs meg a kellő anyagi erő s ennek következtében a lehetőség a tanulásra, még igy is valóban büszkén hivatkozhatunk egyes szegedi sportsman és klub eredményeire. Ezekben azonban semmi része sem a város hatóságának, sem pedig közönségének. Ezek az eredmények egyrészt Lövész Antal és Csemovits Agenor fáradhatatlan munkálkodásának következményei, akik, mint a szegedi «.f)riídiélet:,veítfetéif éé iráhyitói min* dent elkövetnek arra nézve, liogy egyesük leik;' á ' Szegedi' -1 Yivó:« Egyesület, Szegedi Torna Egyesület és Szegedi Atlétikai Klub a szűkös visztmy okhoz képest is elsőrendű eretbűéíiyeket'ipruduMljanak, más részrőlazonban érdemei ezek az egyes versenyzőknek is, akik szorgalmas és kitartó munkájukkal, ajs általát)os kö.söny dacára is gyakran, szereznek diadalt a „szegedi" névnek. Nézzük csak végig sorba az egyes sportágakát ós- nézzük,hogy, az utóbbi időben mily eredményeket értek el azokban a szegediek. . Kezdjük talán a Szegedi Atlétikai Klubból. A sporttelep hiányait talán ez a klub érzilegjobban, mégis tiszteletreméltó munkálkodást fejt ki. Football-esapatai nem rosszabbak más vidéki íootball-esapatnál, de viszont igen nehéz nekik a javulás, mert — és most jön a régi nóta nincs elég pénzük arra, hogy a legelsörendü fővárosi csapatokat lebozatbassák. Atlétái, viszont az egy Rácz László kivételével, aki azonban már huzamos idő óta a MAK színeiben indul, az utóbbi időben jelentősebb eredményt elérni nem tudtak. A Szegedi Torna Egyesület viszont állandóan rendelkezik egy-két első klasszisu veri myzővel, azonban a szegedi tornászok átlaga is„ ami szintén igen fontos dolog, magas klasszist kepvisel. A közelmúltban Zirner Károly, Spécz Gyula és dr Perhács Béla, legújabban pedig Berezeg István az egyesület legeredményesebb versenyzői, akik valamennyien országos viszonylatban is az elsők között vannak. Az egyesületben egyébként is élénk az élét; ujabban hölgy tornászcsapatot is szerveztek, még pedig szép sikerrel. Az evezős élet — sajnos — szintén nem olyan, mint amilyen lehetne. A Szegedi Csónakázó Egyesület színeit az utóbbi években nem igen láttuk- szerepelni, ha igen, akkor sem sikerrel. A „Tisza" evezős egyesületnek egy fiatal, jóképességü négyese viszont részt vett az idén egy magas színvonalú országos versenyen, ha nem is győzelemmel, de figyelemreméltó eredménynyel. Remélhető azonban, liogy, lia más nem, a két evezős egyesület közötti nemes vetélkedés, nagyobb eredményeket is fog szülni. A korcsolyázásról ós tenniszezésről szintén nem sok a mondani való. A rövid szegedi telek és a minden kritikán aluli pályaviszonyok miatt Szegeden rendszeres korcsolyázó trainingről s igy természetesen eredményekről is szó sem lehet; ami viszont a tenniszezést illeti, az is elintézhető — sajnos — azzal a pár szóval, hogy vallásos alapon sportszerűen tenniszezni nem lehet. Utoljára hagytam a Szegedi Vivó Egyesület eredményeinek méltatását, noha talán elfogultság nélkül állithatom, hogy ép azok az eredmények a legfigyelemre méltóbbak És hogy a klub ilyen eredményeket érhetett el, abban a mindenkori vezetőségen kivül oroszlánrésze van Arm^ntano Ede mesternek, aki évről évre szinte ontja a jobbnáljobb versenyvivókat. A régiek közül Matuskovich Géza, Hoffmann Géza, Sterba Emil.. Benedek Géza, Schenker Zoltán és a mostan i gárda: Bauer Ervin, Urbanek István, Lövész György s a többiek, akik között e sorok iroja szintén nem a legutolsó, minden egyes sze replésükkel csak öregbítették a klub sikereit s valóban büszkén mondhatjuk el, hogy a legnehezebb és Legnagyobb versenyeken is a szegedi vivők kardja nagy sulylyal esett a mérlegbe a legelső helyek elnyerésénél. Uszósportunk, sajnos, abszolúte nincsen, erről nem is beszélhetünk. Nagyban és vázlatosan ez a szegedi sportélet mai képe. Lehet, hogy kihagytam egyetmást, de hiszen nein is annak a feltüntetése volt a célom, amink van, hanem annak, amink nincs, de lenni kellene. Meg vagyok győződve arról, liogy én is csak falra borsót hánytam, hiszen, amit előttem annyian, nálam sokkal hivatottabbak nem birtak elérni, arra az én gyönge szavam.