Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-21 / 17. szám

1912. január 21. DÉLMAGYARORSZÁG 17 A feminizmus lényege. Irta Bétly-Schwimmer Rózsa. Egy angol encyclopédia szerkesztősége a britt természettudományi társaságtól pontos definíciót kért a homárról. Postafordultáival kapta a választ: „A .homár vörösszinü hal, amely hátrafelé jár." Hálásan köszönjük a felvilágosítást, melynek munkánknál nagy hasznát vesszük majd. A definíció kimerítő és pontos, kivéve, hogy a homár nem hal, azonkívül nem vörösszinü, végül nem jár hátrafelé, — szól a köszönő válasz. Ha a szó és az írás rengetegében fülelve a feminizmus definícióját halljuk és olvassuk, sokszor, legtöbbször nekünk is azt kell mondanunk: a definíció teljesen pontos, csakhogy a feminizmus épen azt nem jelenti, amit ráfognak. A feminizmus a férfi és a nő természetes egyenértékűségének megfelelő társadalmi, gazdasági és jogi egyenlőségének tana. Ez a feminizmus. Mindaz pedig, ami ennek a célnak az elérésére történik: feminista mozgalom. A feminizmus és mozgalma az emberiség szabadságra törekvésének minden eddigi mozzanatát felülmúlja érdekkörének nagyságával. Egyes nemzetek, gazdasági osztályok, fajók és felekezetek egyenjogúsító szabadságharcai — még a méreteikben és hatásukban legmesszebbre terjedők is — eltörpülnek e Operenciékőa fjufft napok. Mennyi mese. Most mindet újra hat lom, Ugy lengedeznek, mint a játékballon Sok kék buborék, bronz gömb, zöld golyóbis, Arany tömlők és gombház-gyöngy golyók is. Piros vércseppek, mik az égben úsztak, Csöpp kis napok, amik a Napba húztak. Kis fény-pósták a fák, felhők felett. Égnek menesztett izzó levelek. Felröppent csókok, — 6 szerelmes ég, — , Hogy zengedeznek az elhunyt mesék. Opemciák mögé hullt napok. Megint mérföld-csizmákkal baktatok. Üres tarisznya tlógázok megint, S várom a tündért, arnék meglegyint És átnyújt annyi üszkön és tüzen Egy lánynak, ifjan, szőkén és szűzen. Hogy egyszer ismét megpihenrhetek, S anyás, szelíd, jó kisdiák leszek. Hogy egyszer, már, nem szaggat a szivem, S a kínból nem nyilai egy miknyi sem, ) Hogy nem lebzselek át több éjszakát mellett a szabadságharc mellett, amely nemzeteket, világrészeket, gazdasági osztályokat, fajokat és felekezeteket egyesit: az elnyomott érdékcsoportok iegnagyobbjának, az egész emberiség összes asszonyainak teljes emberi felszabadítása érdékében. Az emberi civilizáció történetében az aszszony a férfi gyámkodása és fönhatósága alatt álló gyermek szerepét játsza. Persze, csodagyerek volt, mert gyereksorban és sorsban mégis embernyit tudott alkotni. De a csodagyermek restelni kezdte a fejlődő idomait, palástoló, korát, érettségét meghazudtoló rövid szoknyáját. Tudta és érezte, hogy eredendő tehetségének valódi értékéből levon a gyerekségre való mükoriátozás. Az emberiség anyja helyet követelt az emberiség apja mellett. És ezt követeli számára a feminizmus tana elvben és mozgalma a gyakorlatban is. Amikor a nő az emberi társadalom szervezettségén belül elismert egyéni szabadság korlátlan jogát magának is követeli, csak annak az elismerésére törekszik, hogy akit a természet a legteljesebb emberi felelősséggel felruházott, annak a társadalomból is kijár a korlátlan polgári felelősség. Társadalmunk a maskulinizmus uralma alatt áll, ezért keletkezett a feminizmus. A hímnemű gondolkodó- és alkotóképesség egyoldalúsága férfias világot teremtett, amelyben az igazi nő nem érezheti magát otthonosnak, mint ahogy a. nőnemű gondolÉs latrok közt nem lelnek vén banyák, Hogy szolgalegény módra nem nyövöm Tépett derekam; lesz pár köntösöm Hogy elfelejtem a pénzt, meg a bort, Vig muzsikát és rossz patika-port. Hogy elmondhatok még egy kis mesét Egy leánynak '— ó szép ég. szerelmes ég — Kis fény-pósták a fák. felhők felett. Mesék, mesék, napból hullt tengerek, Operenciák mögé hullt napok. — Olyan törődött vén gyermek vagyok. Ernőd Tamás. Sunt faerimae rerum. Mikor a kéklő éjszakába nézek És álmodik e vergődő világ. Ugy érzem, hogy minden könny és lélek, Az éj, az asszony, álom és virág. És régi táncok ütemére dobban Beteg szivem és eltűnt arcokon. Méláz a lelkem és érzem titokban, Hogy csillag, sors és lélek oly rokon. kodó- és alkotótképesség egyoldalúságának egyeduralma nőies világot teremtene, amelyben nem találná fel magát az igazi férfi. Minthogy azonban a férfi nem csak nemi lény, hanem ember is, az asszony is nemiségén felül ember: a hímnemű embernek és a nőnemű embernek egyaránt kielégítő otthona lenne az emberi igényekre szabott, emberi berendezésekkel otthonossá tett társadalmi szervezet. A feminizmus nem nőuralommal akarja helyettesíteni a férfiuralmat, hanem az ember uralmát akarja biztosítani. Amikor egyenlő életlehetőséget akarunk szerezni leányainknak és fiainknak, amikor fiaink maskulin kiváltságait meg akarjuk szüntetni leányaink feminis életszükségletei kielégítése érdekében, akkor nem teszünk mást, mint a kertész, aki a vadhajtásokat nyesi, hogy a fa minden nemes része megrövidítés nélkül fejlődhessék. A feminizmus nem akarja a férfit az őt megillető jogoktól megfosztani, csak a nő jogfosztottságát fogja megszüntetni. Nem vészit a férfi, ha a nő vele egyenlő sulyu választási szabadságot nyer, egyenlő oktatást, egyenlő munkáért egyenlő bért, egyenlő befolyást a társadalom szervezetének irányítására, egyenlő jogot a házasságban és a gyermekeivel szemben. Mindezzel nem vészit a férfi és mégis nyer a nő. De nem csak a nő nyer vele, hanem a férfi is, aki munkaterhét és politikai felelősségét megoszthatja a nővel és nyer a gyerMost valahol párisi palotában, Anatole Francé virraszt együtt velem S egy nő, égő rózsával a hajában Szivemet csókolja szerelmesen. Juhász Gyula. Tovatűnő kocsik titka. Az elszegényült kerten át. Mely meghajolt a tél előtt, Egy kényes, ékes, drága hintó Hajtott ma délelőtt. Pompás, szilaj, szép pejlovak Röpitették a bús\uton, Az elszegényült kerten át... Hogy ki ült benne? Nem. tudom. . Az elszegényült szíven át, Mely meghajolt a tél előtt, Egy kényes, ékes, drága hintó Gázol ma délelőtt. A vágyam vásott, vad lova Röpítette a bús uton, Az elszegényült szíven át... Hogy ki ült benne? Ó. tudom. Lányi Sarolta.