Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-04 / 3. szám

i salmas vívmánya alkalmazást nyer ebben a véres küzdelemben — mely az olasz se­reg vereségével végződik. Az olaszok kény­telenek visszavonulni és délebbre fekvő hadállást elfoglalni. Hasonló sikere van csapatainknak Szerbiában és Montenegró­ban, melyek már a háború idején egy ki­rályságot alkotnak I. Da'nilo uralkodása •alatt. Az arisztokratikus szövetségesek az egész vonalon győznek a szárazon. Azon­ban a döntést a tengeri hatalom adja meg. D'Auria, hogy a magyar-osztrák flottát • biztos állásából kikényszeritse, nehéz sziv­veí elhatározza Triesztnek; Róma lányá­énak bombázását. A célt elérte: rövid bom­bázás után Montefeltre nyilt tengerre száll, hogy ott ütközzék meg az olasz flottával. Minden idők legnagyobb tengeri ütközete viharzik le husz perc alatt. A mi büszke páncélos szörnyetegeink egymásután sü­lyednek el a rettentő olasz bombáktól ta­lálva. — Lissa meg van boszulva! Ez a győzelem eldöntötte a háboro sor­sát. — Würmster emberfölötti erőt fejt ki az olasz harcvonal ellen, de maga az olasz király áll a lelkesedéstől mámoros sereg élére, mely áttöri a magyar-osztrák sereg tüzvonalát s ezzel Milano visszafoglalása — az örök osztrák álom — mindörökre álom is marad. < A szövetséges franciák 1922. julius 9-én Villois tábornok vezérlete alatt megsem­misítik a németek nyugati seregét. A „bar­bárok" vad futásban keresnek menekülést a francia kormányozható léghajók és re­pülőgépek támogatásai elől. Az angol hadi­flotta sem marad tétlen. Pár nappal a fran­cia győzelem után Walton tengernagy megsemmisíti az egyesült német-orosz ha­jóhadat. E vereség hirére Oroszországban .rettenetes forradalom tör ki, melynek el­fojtására kénytelen a cár minden csapatát visszavonni. Az igy meggyöngült magyar­osztrák sereg kiüriti Olaszországot és a védelemre szorítkozik, mig a franciák a né­rekruhákkal együtt kiszorultak, a simogatás­ból massage lett. Kezdtek öregedni. Apa nem térdelt már anva előtt, hanem ott ült a ko­pott karosszékében és gyufát kért anyáitól, ha a pináját meg akarta gyújtani. Megöre­gedtek. Ahogy apa ötven éves lett, anya meghalt. De akkor újra éledt minden, ami eímult. A hogy az asszony halálküzdelemben eltorzult arca, megtört alakja a föld alá került, feléledt a tizennégyévesnek emléke. Most siratta meg ezt, akit oly régen veszített el és a bánat nyomán megbánás is jelentkezett. Pedig az öreg anyókával sem bánt rosszul soha — holott a tizennégyéves üde leány helyett egy sápkóros hajadont vezetett otthonába. — fcs ha őszinte akart lenni* be kellett vallania, hogy az első után vágyódott mindig. De az öreg anyóka jól főzött és fáradhatatlan gyen­gédséggel gondoskodott róla — igy hát ő •utána is bánkódott, de niáls módon. Most a gyerekekkel lett bizalmasabb. Pá­ran ugyan már kiröpültek, néhányan azonban még otthon voltak. Miután egy évig az elhunyt felesége eré­nyeinek magasztalásával untatta a barátait, különös dolog történt. Egy ifjú leányt pillan­tott meg, egy szőke tizennyolc esztendős te­remtést, aki az ő tizennégyéves ideáljára ha­sonlított. A jóságos Istenek ajándékának hitte. Beleszeretett, mert ugy hasonlított arra — feleségül vete. Most hát az övé lett végre. DELMAÜYARORSZAÜ meteket verik ki minden vonalon és Ba­yard .tábornok 1923. október 14-én elfog­lalja Metzet. A nagy háborúnak vége. Németország elvesztette Elszász-Lotharingiát, Ausztria a „Trentinot" és Boszniát-Herpegovinát, mely a délszláv császárság egy része lesz. A regénynek is vége. És mi nem vesz­tettűnk semmit azzal, hogy elolvastuk. Mindenképen érdekes, hogy egy olasz em­ber — magasrangu katona — nemcsak egy háborút tart valószínűnek a hármas­szövetség két hatalma közt, de azt is tud­ni véli, hogy ebben a konfliktusban csak mi lehetünk a vesztesek. Vederemo. Megoperálták a miniszterelnököt — A műtét sikerült. — Khuen néhány napon belől felgyógyul. — Az ország s a parlament szimpátiája. — (Saját tudósítónktól.) Az egész ország szimpátiája Khuen-Héderváry miniszterel­nök fe'lé fordul, akinek szemén ma sikeres műtétet hajtottak végre. Bárminő éles poli­tikai harcok folytak (is le az utóbbi időben, Héderváry grófnak sikerült a legelvadultabb viszonyok közepette is, még a politikai ellen­felek rokonszenvét is megnyerni és megőriz­ni. Koncilíáns modora, lekötelező szívessége közkedveltté tette őt a parlament minden ol­dalán és ez a rokonszenv jut kifejezésre párt­különbség nélkül az egész sajtóban. A kor­mányelnök szemén végzett imütét alkalmával politikai szempontból nem lehet lebecsülni an­nak jelentőségét, hogy a miniszterelnök most már mihamar teljes fizikai erővel folytathat­ja a parlament vezetését. Ilyenképen mind­azok a politikai kombinációk és reménykedé­sek, melyek abból a tévhitből táplálkoztak,, hogy Héderváryt szembaja esetleg vissza­lépésre inditja, egy csapásra meghiúsultak. Az operáció előzményeiről és lefolyásáról a következőket jelentik: Az operációnál megelőző vizsgálat megál­A gyerekek, különösen a leányok, gyűlöl­ték a mostohát, atyjuk Viszonyát erkölcste­lennek tartották, szégyellték a dolgot — és a szülői házat elhagyva elbujdostak a nagy vi­lágba. De ő boldog volt. És büszke, hogy ilyen fiatal leányt hódított meg. Egy év elmultá­val gyermeke született a fiatal asszonynak. Az öreg ur meg elszokott a gyereksirástól és aludni akart éjjel. Külön szobába vonult; a fiatal asszony pedig keservesen sirt. A férfi tolakodónak találta az asszonyokat. Mert az asszonyka féltékeny is volt az első felesé­gére. Mert, jegyességüik idején ostobául el­árulta, hogy hasonlít hozzá. Most, hogy so­kat volt egyedül mindez eszébe jutott. Eszébe jutott, hogy a becéző neveit is tőle örökölte és csak helyettese annak; semmi egyéb. Ez roppantul izgatta és mindent elkövetett, hogy a saját szeszélyének hóditsa meg a férjét. Az öreget mindez fárasztotta. S ahogv magá­nyában hasonlítgatni kezdett, az uj asszony maradt kátrányban. Nem volt oly szelíd, mint az első, izgatta az idegeit. Aztán a gye­rekei után is vágyódott, kiket kiűzött a szü­lői házból. Rémálmok is gyötörték, ugy érezte, hogy hűtlenséget követett el. Borpinoékbe kezdett járni. Akkor az asz­szony megharagudott. Azt mondta, hogy megcsalta őt. Ö öreg ember — vigyázzon hát magára! Egy öreg ember őrizkedjék egye­dül hagyni a fiatal feleségét. Baj lehet belőle! 1912. január 4. lapította, hogy csak egy szürkeliályogról van szó. Az operációt Grósz Emil végezte, három asszisztens és három ápoló segítségével. A piütét sikerül: s a miniszterelnök most rendes hálószoba mellett levő nagy szobában fekszik, világos szobában s csütörtökön már valószí­nűleg fel is ülhet az ágyban. Az operáció után nyomban behívták a miniszterelnökhöz feleségét és a fiát, majd Bárczy István tit­kárt, akit a miniszterelnök megkért, hogy nyomban jelentse az operáció megtörténtét a királynak és a kormány tagjainak. Ez meg is történt. A miniszterelnök közérzése teljesen jó, ugy, hogy már két-három nap múlva szükség ese­tén fogadja a referenseket is. A félhivatalos Budapesti Tudósító a követ­kező jelentést adta ki: Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter­elnök szürke hályogját ma reggel tiz órakor a miniszterelnök magánlakásán, a miniszter­elnökségi palotában sikeresen megoperálták. Az operációt Grósz Emil dr udvari tanácsos, egyetemi tanár és Lumnitzer József dr ud­vari tanácsos, a miniszterelnök háziorvosa végezték a szemklinikai tanársegédek közre­működésével. Az operáció alatt semmiféle komplikáció nem fordult elő és a miniszter­elnök hályogbaja egyszerű szürke hályognak bizonyult. A miniszterelnök ugy a műtét előtt, mint a műtét alatt a legnagyobb nyu­galmat tanúsította és az operáció után köz­érzete a legjobbnak mondható. Az operáció után tizenegy óra öt perckor érkezett vissza a szemészeti klinikára annak igazgatója: dr Grósz Emil és a következőket mondotta: — Nem mondhatok egyebet, mint amit hi­vatalosan is kiadnak, hogy a miniszterelnö­kön úgynevezett szürkehályog-operációt vé­geztünk, amely sikerült. — De az operáció részleteiről, előzményei­ről volna szíves valamit mondani? Hogy lili­ket beszélt a miniszterelnök ur? — Rendkívül sajnálom, de igazán semmit sem mondhatok. A legnagyobb dicséret il­leti meg a magyar sajtót, hogy a műtéttel előzőleg semmit sem foglalkozott és ami eb­ből nyilvánosságra való, azt úgyis megtud­ják. Egy bizonyos, hogy a miniszterelnök igazán férfiasan és keményen állotta a műté­tet, amely minden emberi számítás szerint egészen simán történt meg. Néhány nap múlva ismét dolgozhat, — Mennyi ideig tartott a műtét? öreg? Már hogy ö öreg volna? Az nem igaz. Megint egy szobába költöztek. De a dolog csak rosszabb lett. Nem akarta éjjel a gyereket ringatni segíteni. A gyerek a gye­rekszobába való. Nem! Az első asszony gye­rekével nem tett igy! Hagyta, hogy kínozzák, izgassák. Kétszer is hitte, hogy tizennégyéves szerelmese ham­vaiból feléledt a Főnix madár; először a leá­nyában, majd a második asszonyban. De emlékezetében csak az első élt, a lelkészlak­beli kis süldő leány, akit eperérés idején csó­kolgatott az erdőben, a hársfa alatt és aki soh'sem lett az övé. De most, hogy napja lemenőben volt ma­gányos óráiban csak az öreg anyókát látták lelki szeméi, azt, aki jó volt hozzá és a gyer­mekeihez, aki soh'sem veszekedett, aki csú­nya volt, de aki ott állt a konyhában, főzött és megfoltozta a szakadt ruháikat. És ahogy a győzelmi mámor lelohadt és tisztán láttak szemei — azt kérdezte magától — vájjon nem-e az anyóka volt az igazi Főnix madár.. Amely oly csendesen, oly szépen emelkedett" ki a „tizennégyéves" hamvaiból? És a szive vérével táplálta, melengette őket haláláig. Sokáig kérdezte ezt magától — és ahogy fáradt fejét párnájára fektette, hogy többé fel se emelje azt. Meg volt győződve róla.

Next

/
Thumbnails
Contents