Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-21 / 17. szám

4 DÉLMACIYARORSZÁO 1912. január 24. hánygyár és vámház közötti vizáliásos területből kér 3316 négyszögöletAnintegy 14000 koronáért. Kötelezi fnagát a gyár arra, hogy az említett területen három esztendőn beiül hatalmas ipartelepet létekit, amelyben 300 munkást foglalkoztat. A gyár ugyanis mostani ipartelepén nem fél már el és ezért kénytelen olyan területről gondoskodni, amelyen minden tekintetben; 'megfelelő, modern ipartelepet létesíthet. Ugyancsak telket kértet közel egy évszázad óta fenálló híres szegetlí Ráifv-féle gépgyár is, amely mostani Kálvária-utcai telepen nem képes eleget tenni a rendelkezésnek. A gyár tulajdonosa Pálf'y Dániel a rendezőpályaudvar előtti víziáHákós területet, a mellette elterülő úgynevezett gyeprugi-csárdát és a tanítóképző intézet füvészkertjét összesen, 'mindegy 14 holdat kér a várostól. Ezen a helyen épitené fel a gyáros uj gépgyárát és ugyancsak ezen a helyen nyerne elhelyezést a világhirü Pálfy-féle paprikatelep is. Rainer Károly és fia asztalos gyára a dohánygyár melletti vizáll'ásós területből mintegy 1800 négyszögölet kér, körülbelül 7000 korona vételárért. Kecskeméti Antal lakatosáru gyáros gyára kibővítésére szintén telket kér a várostól. A januári közgyűlés elé beterjeszti a tanács és a bizottság valamennyi kérvényt, a közgyűlés elé kerül azonban ezeken kivül még a Magvar Kender és Lenipar részvénytársaság kérvénye is, amelyben — mint azt már megirtuk, a gyár telepe kibővitésére 5 -hold telket kér gyára 'kibővitésére, további 5 holdat pedig díjmentesen munkásházak céljaira. A kérelmet annak idején pártolólag terjesztette a bizottság a közgyűlés elé, a mely érdemben most fog határozni és minden bizonnyal támogatni ás fogja a gyárnak ipara fejlesztésére és a munkásházak építése által szociális feladatokra irányuló törekvését. Amint a fent felsorolt'kérvényekből is kitűnik, ezúttal egy szokatlanul Örvendetes akció vette kezdetét. Hatalmas ipari fellendülés előtt áll a város, tömegesen igyekeznek bővíteni a szegedi gyárakat és tisztára a közgyűlésen múlik, Ivögy ez az akció olyan befejezést nverjen, amely egyaránt lesz előnyös Szeged városára? Szeged város ipari fejlődésére. Cikkünk bevezető részében hangoztatott irányelvek szerint kell eljárni és akkor a most megindult akció nem lesz muló jelenség csak, hanem kezdete lesz egy olyan mozgalomnak, amely • níég terem ti ennek a városnak hatalmas ipari 'eletét. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Vasárnap délután Babuska, operett. Vasárnap este Rossz pgnz nem vész el, népies vigjáték. Bemutató (Bérletszünet.) * A „Lyra" első hangversenye. .Január 28-áu, vasárnap délután tartja meg a Lyra első hangversenyét. Megállapították a premier-hangversenyést programját. Él vezetes is olyan ,hogy a szenzáció erejével hat. \ budapesti Népopera ki váló művészei: Ándrejka Margit és Pogány1 György mutatkoznak be a szegedi közönségnek. Az ő művészi képességük segítette elsősorban diadalra Quo vadis?-1, mert a hatalmas- opera vezető szerepeit énekelték és a játszották. Az énekszámokat Csányi Mátyás, a zseniális zeneszerző és karmester kimeri. A szegedi honvédzene'kar Wagner és Mozart operáiból ad részleteket, Fichtner Sándor karmester, zeneszerző dirigálásával. Szegeden rendkívül nagy az érdeklődés a-bankverseny iránt. Jegyeket az összes dohánytőzsdékben, Neumann M. divatármiztetében, a Lloyd, a katolikus kör, a magántisztviselők és a kereskedők egyesületében előre válthatja a közönség. A délután félhat órakor kezdődő hangversenynek az a műsora: 1. Mozart: Varázsfuvola. Nyitány. Játsza: A magy. kir. hónvédzenekar. 2. Wagner: Ima a „Rienzi" cimü operából. Előadja: Pogány György, a Népopera hőstenorja. 3. Yérdi: Az „Aaida" cimü opera nagy áriája. Énekli: Andréjka Margit, a Népopera művésznője. 4. Godard: Nikia álma. Szimfonikus költemény. 5. Wagner: Lohengrin 111. felvonásának előjátéka. Játsza: A magy. kiiv hónvédzenekar. 6. Noúgués: „Quo vadis" opera IV. kepéitek börtön jelenete. Szerelmi duett. Előadják: Anclrejka Margit és Pogány György, a Népopera művészei. A zongorakiséretet Csányi Mátyás színházi karmester látja el. A zenekart Fichtner Sándor dirigálja. Helyárak: Páholy 12 korona. Fentartott zsöllye 4 korona. Üllőhelyek 3 korona és 2 korona. Állóhely 1 korona. * Sebestyén Irina vemlégfátéka. A Babuska szombati előadásán szegddi fiatal szubrett mutatkozott be: Sebestyén Irma. Fiatalságával ós temperamentumos játékával sok tapsot kapott. Bájos közvetlenséggel játszotta ós énekelte szerepót. Csak még a rutinja hiányzik, hogy elsőrangú szubretté legyen. Hanganyaga nem nagy, de képzettsége kitűnő. A fölmelegített oaerettnek közepes sikere volt. Heltai és Solymosi mókái mentették meg az estét" A többi szeredlők szokott trükfeeikkel sem tudtak hatást elérni. * Képkiállítás a kiiltnrpalotáhaii. Sztriha Sándor festőművész kollektív képkiállitása január 21-én, vasárnap délelőtt 11 órakor nyilik meg. A kiállítás megtekinthető naponként 10 órától 4 óráig. Belépődíj nincs. Egy porosz tábornok nyilatkozata a véderőpolitikárói. (Bécsi munkatársunktól.) Érdekes vendége volt a napokban a bécsi „Német-klub"nak, Keim porosz tábornok tartott előadást a véderőpolitikárói. Bennünket már azért is közelről érdekel e felolvasás, mert a felöl vasó szövetségesünknek egy tábornoka s egyébként is jelentős egyéniség. Jelenleg szolgálaton kívüli viszonyban álló vezérőrnagy a porosz királyi hadseregben s annak idején Caprivi gróf kancellár katonaügyi tanácsadója volt. Az aktiv szolgálatból kilépve, a német flottaegyesület megalapítása s felvirágoztatása körül szerzett érdemeket. Társadalmi uton: élőszóval és tollal szolgálja a hazafias és katonás nevelés eszméjét. A véderőpolitikárói tartott előadásának is ez a tengelye. Katonás rövidséggel, világos okfejtéssel s a megpvőződés abszolút erejével bizonyítja, hogy az erős hadsereg az állami lét legfőbb biztositéka. És megszívlelésre méltó, amikor a pártpolitika és véderőpolitika különválasztásának természetes szükségességét hangsúlyozza. Mi a véderő! — igy kezdte Keim tábornok érdekes előadását. — A véderő maga az álam, maga a nép. E fogalmak manapság elválaszthatatánok. Ha egy állam elhanyagolja védőerejét (védőképességét), elveszti súlyát, tekintélyét, mely hatalmi kérdésen épül, vagy semmisül meg. A nemzeteknek szükségük van a nagy szellemi impondérabiliákra, ámde hatalom nélkül ezek miesein érnek. Ugy tetszik, mintha Ausztriában és Magyarországon a véderőpolitika utóbbi időben élénkebb iramú volna s nézetem szerint legfőbb ideje, mert Ausztriában voltakép már 1902 óta hajtják a véderőpolitikát, anélkül azonban, hogy csak valamelyest is előbbre jutottak volná. És — bár nem akarok jósolgatni — mondom önöknek, liogy puskaporszag van a levegőben. 1902 óta több izben éreztük ezt a szagot ás*— hála érte a Gondviselésnek — högy a liáboru íüriája végig nem gázolt Ausztria-Magyarországon és Németországon, de fölötte komor az idők járása és nemcsak Tripolisz felől jő puskaporszag, hanem egész Európa feszült várakozásban ól. Moltke azt mondta: „Ötven évig erős készültség sem kell, hogy álljunk Franciaországgal szemben." Kilenc év hiányzik még e félszázadból s azt hiszem, hogy ebben a kilenc évben nem fogjuk elkerülhetni a háborút. Az úgynevezett világbékebarátok nevezetesen Ausztriában ezt kétségbevonják. Ezek az urak igen derék emberek, de rossz zenéezek. Törekvéseiknek vörös fonala állításuk, hogy mi a paradicsomban élünk. Szó sincs róla, s a világbékét nem is fogjuk megvalósíthatni.- Épen ezért népek és államfrfiak kötelessge egyaránt, hogy idejében elkészüljenek a háborúra. Véderőpolitikárói beszélve, rá kell, liogy mutassak egyfelől azon elkeseredett küzdelmekre, amelyek a véderőért Németországban és Ausztriában folynak és folytak, másfelől a véderő és a pártpolitika közötti egészen különös összefüggésre. Mert ezt az összefüggést önök csak e két államban találják meg. Ha egy amerikaitól, angoltól, vagy franciától azt kérdezik: mi az ő pártjának a nézete a i'éderőrl, — nevetni fog, mondván: „A véderőkérdések mindennemű politika fölött állanak, A hadsereg egyaránt szolgálja a népet és az országot, hogy lehetne valaki oly dőre, liogy e kérdéseket összekavarja a pártpolitikai állásponttal". Nálunk az okot abban látom, liogy a német; nemzet politikai dolgokban — enyhén szólva — gyerekes. Önmagától sohase vitt végbe nagy tetteket, mindig jönnie kellett valakinek, aki azokat véghez vitette vele. A német nemzetnek kétségteleneiil van érzéke a költészet, művészet és tudomány iránt, de hiányzik az érzéke a katonai kérdések iránt s azt fel kell benne ébreszteni. És e téren a vóderőpolitikának nagy feladatokat j kell megoldania. Mindnyájunk kötelességé, liogy honfitársainkat ráneveljük, liogy végre-valahára különválasszák a véderőpolitikát a pártpolitikától. És ha Ausztria-Magyarországon egy snájdigabb véderőpolitikába fognának, egyes pártok bizonnyal azt mondanák: Nem gondolunk ellentállásra, miután arról van szó, amihez jogunk, amire szükségünk van: hogy tfckintéyünket a világ előtt megóvjuk. S most lássuk az osztrák-magyar hadsereget: az itt következendőket nem azért mondom, inert katonák ós politikusok Vannak jelei Ha önök katona-szemmel ézik az osztrákmagyar hadsereg szervezetét, kénytelenek bevallani, hogy „egyenesen bmulatraméltó, amit ennél a hadseregnél a csapatok harcszerű kiképzése tekintetében elérnek, lia tekintetbe vesszük, hogy a kiképzésnél mily nehézségekkel kell megküzdeni." Őszintén mondom: az osztrák-magyar hadsereg békelétszáma fölötte kicsiny. Ma is a gyalogság a főfegyvernem. Egy öreg tábornok szavaival élve: „Ha a gyalogság előre megy, biztos a győzelem, lia az hátrál, a csata elveszett". És a viszonyok az osztrák-magyar hadseregben épen a gyalogság munkáját eliezitik meg a legjobban. És a tiszti és al Eszti kar érdeme,. hogy a sokszínű nemzetiségű tömkelegből egy ily gyalogságot tud összeteremteni.