Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-21 / 17. szám

1912. január 21. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Vivcs a világnak az a tisztikara, mely odaadás és munkakedv szempontjából felulmulná az osztrák-magyar tisztikart. Ezért bántort engem, valahányszor Ausztria-Magyarországban gáncsolták, támadták a hadsereget. Rossz legény az, aki a saját hadseregét, a saját tisztjeit kezdi ki, mert az ő véréből valók, ők az ő honfitársai és aki a hadsereget gyalázza, önön nemzetét hurcolja meg. De térjünk vissza az osztrák-magyar hadseregre, melyben egy század békelétszáma 89 fő. Az osztrák landwehreké 157, sőt a magyar honvédségé csupán 50 fő. Németországban a békelétszám 145, Franciaországban 125 ember. Ámde a franciák keveslik az övékét, azt mondják, liogy a két éves szolgálattal fel kell a létszámot is emelni. Németországban a 150 főyi békelétszám dacára panaszokat hallhatni, hogy a sok szabodságolt katona miatt ősszel nem lehet harcszerű gyakorlatokat rendezni. Kérdem önöket, hogy lehessen most már a még az emiitetteknél is kisebb hékelétszámu századokkal harcszerű kiképzést elérni. S mégis ezt a munkát — igaz, hogy a legnagyobb nehézségekkel küzdve — elvégzik AusztriaMagyarországon. Ámde a tisztikar teljesítőképességének határa van s ezt a határt Ausztria-Magyarországon már elérték és ha most be akarják hozni a kt éves szolgálatot, ugy a mostani békelétszám mellett egyenesen lehetetlen lesz a sapatokat kiképezni. Háború esetén a 89 fő megháromszorozódik, mert kiegészül 250 főre, a honvédségnél megötszöröződik. A gummiharisnyák tágításánál is határa van a kohaesio-nak, igy itt is háború esetén minden szervezettség dacára, képtelenség az összetartozást biztosítani. Ha Ausztria-Magyarország mozgósít, 20— 33 éves emberek vonulnak be, mig Németországban 20—27 évesek. Igy komoly esetben százezrekre menő idősebb ember vonul be, mig ugyanannyi ifjabb otthon marad, mert a hadsereg kereteiben nincs az utóbbiak szániára hely. Ez igazságtalanság. Ezenfelül ez az organizáció — engedelmet kérek az erős kifejezésért — valamelyest erkölcstelen: az önök póttartalékját részben sorszám alapján hivják be. Igazságtalanság, hogy az egyiknek 8 hétre, a másiknak 3 évre kell bevoulnia s véderőtörvényüknek ezt a fogyatékosságát csak magasabb békelétszám szüntetheti meg. Ausztria-Magyarországon 135,000 újoncot hivnak he. (1902-ig csak 130,C00 volt a létszám, azóta az osztrák landwehr kontingense 5000 fővel nagyobb.) Uraim! Annak a nemzetnek, amely nem akar személyi és anyagi áldozatot hozni, sokkal kisebb joga van arra, hogy a bábomban győzzön, mint annak, mely nem húzódozik az áldozattól. Franciaországnak í 10 millióval kisebb a lakossága, mint Ausztria-Magyarországé s. évi ujoncjutaléka mégis 255,000 ember. Németország, melynek 15 millióval több lakosa van, mint Ausztria-Magyarorszgának, évente 270,000 újoncot állit. Ausztria - Magyarország (békelétszáma 363,000 fő, Franciaországé 560,000 fő, Németországé 580,000. E számok mutatják, liol van a legnagyobb személyi áldozatkészség. S most lássuk a ,kérdés pénzügyi oldalát. Németországban egyre azt hajtogatják, hogy a nép éhezik és yomoruságbaii senyved el, ha még az ujabb adókat is elő kell teremtenie. Rossz próféták voltak, akik ezt mondták. A gazdagság Németországban szinte kellemetlenül nagy arányokat öltött. Ez az állapot nem lehet, örvedetes, mert a bőségben úszó nemzetek rendszerint megfeledkeztek véderej ükről és végül tönkrementek. Poroszországban (i jövedelmi adó megkétszereződött és a német takarékpénztárakban 15 milliárdnyi tőke hever. Az újságok is egyre a pénzügyi helyzet miatt sopánkodnak. Pedig a véderőköltségekből Ausztriában csak 12 korona esik egy főre, mig Franciaországban 33 korona, Németországban 26 korona, sőt Angliában 40 korona. Ausztria-Magyarország áll tehát a ista legalján. Már pedig pénz híján megbénulnak, szükséget szenvednek a katonai szervezetek, lévé a pénzkérdés itt is a döntő szerep. Ausztria-Magyarország nemhogy tulsok, de tulkevés pénzt költ hadseregére és meggyőződésem, hogy általános elszegényedés nélkül elviselhető k volnának a kivánt terhek. A háborúban az győz, akié a hosszabb nyárs és nem az, akié a szerényebb adőiy, A mostani terhek gyerekjátékszámba mennek azokkal szemben, amelyeket, nem is emlitve a velők járó kint és nyomort, akkor kellene elviselni, ha Németország és Ausztria-Magyarország egy szerencsétlen kimenetelű háborút vivna meg. Bismarck mondta: „Kiszipolyoznának és még szemünk fehérjét is kikaparnák". Ezért mondom, hogy azok az urak, akik ezekben a dolgokban takarékoskodni akarnak, a legkönnyelmübb fecsérlők. Az osztrák-magyar hadseregre szükség van a monarchia jelene és jövője érdekében. Szükség van reá ,mert a legközelebbi háború a nemzetek sorsát, létét, emzeti, politikai és szociális, nemzetgazdiasági és kulturális szempontból fogja eldönteni. Már ezért sem szabad az osztrák-magyar hadseregnek szétmállani és ha ezt egy hadügyminiszter szájából hallottuk, ugy bizonnyal volt rá elég oka, hogy igy beszéljen. Ez okok a vázolt gyöngeségek és hiányok. Néhány szót óhajtok ejteni a tüzérségről: az összes nagyhatalmak között Ausztria-Magyarországnak van a leggyengébb tüzérsége, hol egy hadtestben 96 löveg van, Németország és Franciaország 144 lövegével szemben. Az osztrák-magyar tüzérség háború esetén minden fölrissités mellett sem állhatna modern nivón. E mellett nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy bárminő rögtönzés háború esetén a hadsereg gyöngitését jelenti. Ezért kell a tüzérlegénység létszámát is emelni. És lia azt mondják liogy fontoskodunk, kardesörtetők és sovoniszták vagyunk, erre csak vállvonogatással lehet elelni. Alig van . nemzet, mely oly kevéssé volna sovén, mint a német. A sovinizmus nemzeti büszkeség silyet tanulhatunk a franciától. Idegen államokban azokat, akik óvják, figyelmeztetik, ébresztegtik a nemzetet, — hazafiaknak hiv1 ják, mig nálunk gyalázzák és gúnyosan „soi vinisták"-nak nevezik, mert a émet nemzetben nincs sovinizmus, nincs izzó einzeti önérzet s egy egészséges véderőpolitikának kell ezt fölébreszteni és megkezdeni. Megverhettük a franciákat, ám le nem S'yőzhettük őket. Látni kellett, hogyan teremtett az ő nemzeti önérzetük a rabbá lett hadseregek helyébe ujakat, hogy keserűvé tegye a győzelem gyümölcseit. Ha mi vesztettünk volna és nem lett volna több katonánk, a német nép bizonnyal igy szólt vola: „Ha nincs több katona, nincs többé háború". Ily különbség van a francia és egyéb és a német nemzeti önérzet között, amelyet az anyák már a gyermekben kell, hogy ébresztgessenek, fejlesztgessenek. Az asszonynak saját tűzhelyénél kell véd erő politikát csinálni, A német férfi, aki angol, avagy francia nőt vesz feleségül, rövidesen angollá, franciává lesz, mig az angoi, aki német nőt vesz el, angollá teszi ezt is. Frigyes császár neje halála napjáig angol alattvaló maradt, mig a mi állampolgárságunk öt év alatt odavész. Még a flottakérdésről óhajtok néhány szót szólni. Az a nagyhatalom, melynek nincs flottája, inerevgöresbe esett nagyhatalom. Az orosz-japán háborút is a flotta dönötte el. Vagy nézzük a tripoliszi háborút. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de azt hiszem, hogy ha a török hadsereg rávethetné magát az olasz hadseregre, utóbbi igen nehéz helyzetbe kerülné. Ez azonban lehetetlenség, mert Törökországnak nincs flottája. Amikor a franciák azt mondták, „ha utolsó ppu-nkat adjuk is, teremtünk magunknak hadsereget", — a világtörténelem leg nagyobbszei-ü véilerőpoliuKáját inaugurálták, jólehet, Franciaország nem képes több újoncot előteremteni- s liaderegét afriké anyaggal kénytelen' kiegészíteni. Ismét a flotta-kérdést illetőleg, a dolog: ugy áll, hogy még ha Olaszország nem is iejesztené tengeri erejét; Ausztria-Magyarországnak akkor is szüksége van flottára. Nemcsak partjai védelmére, hanem kereske dehni szempontból. A tengeri utak szabadsága oly fontos egy nemzet életében, minrt az egyén vérkeringésénele zavartalansága. Ezért szükséges a tengeri haderőt kifejleszteni. Természetesei) ennek nem szabad a szárazföldi haderő rovására történni. Rámutattam a pártpolitikai és egyél: okokra, niölvek méájitobezitik, hogy az osetrák-magvar morva Wttúa véúereje megkapja azt, amire szüksége vám Es itt lehetettéin ' hogv ne idézzem köztiszteletben álló uralkodójuk jelmondatát, mely egvedüí alkalmas arra, hogy a véderőkér dést helyes /b^^ terelje. Dolgozzunk párt- és riemzetktríönbség nélkül és akkor, lia ismét perdül a köcka és Németország s Ausztria-MagyarorsíáSg' sorsának kell eldőlnie, megszólal majd mindnyájunk belsejében a szózat: Viribüs unitisl A szegedi leányegyesület hangversenye és bálja. (Saját tudósitónktól.) Pompás báli est volt szombaton a Tisza-szálló nagytermében. A szegedi leányegyesiílet rendezte szokásos évi mulatságát. EípÉélö közönség zsúfolásig megtöltötte a termeÉ-Elit-bál volt, káprázatos miliőben. A bálát hang verseny előzte meg,. A hangverseny kiemelkedő száma volt Hajdú Ilonának, a budapesti Operaház miivésznőjének szereplése. Gyönyörű hangú, bravúros technikájú énekesnő. Öpéraáriákat és müdalokat énekelt,, szereplését nagv tetszéssel honorálta a közönség. Dalnoki Piroska, egy fiatal miivészleáfty, .Ufayurosan hegedült; Játékával biztató tehetség nyilvánult meg. Dienzl Oszkár, ez a kivételes talentum kisérte zongorán a művésznőket, önálló számmal is szerepélt: Megkapó dinamikai rányalással, brilliáns technikával zongorázott. A bál fényes sikeréért különösen Feuer Erzsit és Kállai Emil drt illeti dicséret. A megjelent hölgyek névsora a következő : Asszonyok: 'Dr Lázár Gíyérgyné, dr Rósa Izsóné. dr Somogyi Szilvesztéiné, özvegy Holtzer Jakabné, Kiss Mónié, Újlaki/Antalné*,' Kiss Dávidné, Kardos Ignácrté (Budapesti, Ujwihg'cr Adolfné, Hoffmann Ignácnc, Marer Gyuládé,' Bauer Józseiné, Schreiber Fiilöpné, dr Sugárrié, Böiiin Ignácné, Pártos Lajosné. dr Faragó Józsqfné, Csányi Lászióné, Becsei Bertafanné, Rosenberg Mibané,. Brecher Alberué, Landesbergné, dr Baschné, Singer Jenőné, özvegy Schwarcr Jakabné, Böhm Sancfórné; Vajda Sándorné, Torlay Arturnc, König Péíerné" dr Berger Mőrné, Schaeffer Mórné, Beck Mőrné, Sz. Szigethy Vilmosné, Almássy Fndréné, Hoffmann Jakabné (Lúgos), Vigyázó R.-ne. Balogh Károlyné, Sófyo'm Gyuláné, dr Pártos Simonné, dr Ács Vilmoxtté, Balassa Józsefné, Dornán M,hályné, Holtzer Ti/ádá'rné, Richter Andrásné, Ligeti Béláné, Winkler Imréné, Feuer Mőrné, Kardos Ignác.m (Budapest), Löwy Sómán'é, Kardos Rómeóné, Reichert Arturné, Rózsa Lajosné, dr Löw Immánuelnc, Bokor iFmilné, Kardos Sárriuiié, cfr Datlos Mónié, Wéigner Andorné, Holtzer Emiiné, Holtzer Aladárné, dr Klein Morné, Lengyel Lajosné, dr Kőhegyi Lajosné, Heiman. Sándorné, Kállai Béláné, Lövész Antalné, Bródy Mihályné, Spitzer Hehrtkné, Kardos Manóné, dr Békeí .'Nándorné; Svoy Kálmánná, Vas Károlyné, dr Balassa Árminné, Erdélyi Jenőné, Paál Jóbné, Bernátné. Holtz er Dánielné, Dusctiák Henrikné, Biedt Samuné. Singer Jakabné, l.andesberg Jenőné, dr Leitner Ödönné, dr Zifíér Viimós'né, dr Rex Izsóné, Winkler Gézáné, stb. * | Leányok: Schaeffér Rózsi, Enyedi Ilonka, Maik