Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-21 / 17. szám

1912. január 21. DÉLMAGYARORSZÁG 3 ni a gyakorlati élet követleményeivél szemben is. Az oktatással foglalkozók különböző szervezetei a ranglétra inegállapitott fokozatai szerint jöttek létre. A tanitók s tanárok külön egyleekben vannak s nemsokára a különböző fokú iskolák igazgatóiisfognak külön egyesületeket alkotni, a magyar társadalmi demokrácia nagyobb dicsőségére. A ranglétra gondolatbékókat rak az agyakra, ideje, hogy ez ellen az oktatással foglalkozók maguk tegyenek valamit Azt mindenki érzi és tudja, mindeki mondja, hogy oktatásügyünket alaposan meg kell reformálni. E reform azonban nern vezethet sikerre, hogyha maguk az oktatásüggyel foglalkozók csak a saját iskolájukat tartják szem előtt, ha nem ismerik a különböző foknak a különböző igényeket s nehézségeket. Lehet-e a középiskolai oktatást helyes irányban reformálni, ha a felső iskolák tanárainak tapasztatait nem értékesitik; de lehetnek-e ezek a tapasztalatok irányitók, ha a felsőiskolai tanárok a középiskolai oktatás nehézségeivel meg nem ismerkedhettek. Hol kezdje a szakiskola az oktatást s miképen végezze, ha nem tudja, hogy az előtte oktató mit és hogyan végzett? Honnan szerezzen tudomást az oktatást folytató az előzményekről, mikor ma az egyik fokozat ugy láll a másik mögött, mintha az oktatást a földön kezdve, a Jupiterben folytatva, a holdban fejeznék be. Az amerikai népiskolát nem ismerik kevésbé, mint a mieinket a középiskolában. A tanitó nem áll közelebb a tanárhoz, mint a mnnkás. Egészséges, helyes, kivánatos állapot ez? Lehet ilyen körülmények közt az iskola eredményességét várni? Azt vetik talán ellenem, hogy ez igy fog mindig maradni, mert a tanitók műveltsége alacsonyabb, mint a tanároké s ezen csak a tanitók képzettségének emelése által lehet segíteni. Tévedés! Nem a tanitók müveletlensége, hanem a felsőbbek gőgje az elzárkózás oka. S ez megmarad akkor is, ha a tanitók képzettségét fokozzák. A tanitók közt vannak magas müveltséggü férfiak s a tanárok közt igen kevéssé müvetek s ez a jövőben sem fog változni. Az érintkezésnek, az egyes szervezésnek e gőg letörése volna az egyik következménye. A másik, ennél fontosabb, az önképzésre való ösztönzés. Az, aki foglalkozásánál vagy más körülménynél fogva mindig gondosan kell, hogy öltözzék, ezt megszokja s utóbb igényévé válik. Az, aki sokat forgolódik nála műveltebbek közt, kell, hogy szellemi frakkba öltözzék. Ezt is megszokja. Ez a szellemi frakk hiányzik ma az oktatók különböző fokozatain levőktől. Az olyan tömörülés, amely az összes oktatásügygyel foglalkozókra, kiterjedne, főleg ha ugy országos, mint helyi szervezetek által történnék, nagy hasznára volna az oktatóknak és oktatásnak egyaránt. Az egymás megismerése ledöntené az éles társadalmi falakat, az iskolák kölcsönös megismerése az iskolai válaszfalakat. Demokratikus szellem foglalna tért az iskolában, a kultura válnék egységes céllá s nem a tananyag elvégzése. A tanitó megtanulná, hogy munkája értékes, jóllehet alapozó, sőt rájönne rra, hogy értékesebb, mint másoké, épen mert alapozó. Abban a mozgalomban, amely az iskola reformját követeli, az oktatók szövetsége gyüjthetné a legértékesebb dokumentumokat. S a külföldön is látható törekvések mellett ez az egységes szervezet a legéletrevalóbb tervek konyhájává lehetne. A modern Magyarország kialakításának tényezői közt pedig ez a szövetség a legelőkelőbb helyet foglalhatná el. S mind e nagy eredményekhez csak ,egy kis demokratikus érzés és belátás kell a felső- és középiskolai tanárok részéről s a tanitók öntudatának emelkedése. Tömegesen kibővítik a szegedi gyárakat. — A szegedi ipar fejlődése. — (Saját tudósítónktól.) A január havi rendes városi közgyűlés elé öt olyan kérvény kerül tárgyalásra, amelyekben szegedi gyárosok telket 'kérnek a várostól azért, hogy ezeken a telkeken fejleszthessék az ipartelepeket. Szeged ipari életében mindenesetre nagy jelentőséggel bir ez az akció, amely egy uj ipari föllendülés kezdetét jelenti, öt szegedi gyár akar terjeszkedni és^ez az óhajtás, ha a város támogatásával Valóra válik, akkor jelentős lépéssel viszi előre a szegedi ipart. Ez a fejlődés azt is jelenti, hogy rövid idő múlva sokkal több ipari munkás jut kenyérhez Szegeden, a különben is jó hírnévnek örvendő szegedi iparcikkek nagyobb mértékben fogják elárasztani a piacot és ez által a városnak közvetlenül is, közvetve is tekintélyes haszna lesz. Mindezeknél az okoknál fogva bizonyosnak látszik, hogy a 4 gyárak kérésévei .szemben az utóbbi időben a város által tanu.sitott jóindulat állandó marad. Kell, hogy támogassuk az iparunkat és • szükséges, hogy a város, a hatóság mindent | megtegyen az ipítr fejlődése érdekében, apu | a módjában áll. Más városokban ingyen telket, anyagi és erkölcsi támogatást biztosítanak minden gyár részére, ha az telepét fejleszteni kívánja. Kivánatos volna, ha ez az elv vezetné Szegeden is az arra hivatott faktorokat, mert csak ilyen elvek mellett érhető el az, hogv. Szegednek magálhoz méltó gyáripara legyenArad, Temesvár, Győr, Pozsony csak ugy tudtak iparteJepekhez jutni, hogy ingyen telket, ingyen építőanyagot, kö vezet vámmentességet, adómentességet biztosítottak a gyárosoknak. Szeged ezt nem tette meg eddig és a visszautasításnak az lett az eredménye, hogy a külföldi pénzcsoportok más városokban építettek hatalmas ipartelepeket. Eredetileg Szegeden akarták felépíteni a Weitzerféle vaggongyárat is, de mivel a város szűkmarkú volt, a vállalkozó elment Aradra és ott vetette meg az alapját annak a hatalmas ipartelepnek, amely ma a munkások ezreit foglalkoztatja. A szegedi gyárosok, akik most telket kérnek a várostól sokkal szerényebbek, mint ;t külföldiek és megfelelő árat hajlandók a területekért fizetni. Ennek ellenére is ugy értesülünk, akadnak egyesek, akik a telkeket bizonyos kikötés mellett hajlandók átengedniEz nem helyes álláspont. Vagy adja a város a telkeket teljesen ingyen és akkor tegyen megfelelő konoedálható kikötéseket, vagy adja pénzért, de akor aztán adja minden kikötés nélkül. Az csak el sem képzelhető, hogy milliós vállalkozások másra használnák a város által megszavazott telket, mint amire kérték. A leghelyesebb lenne azonban, ka a város nem kérne semmit a telkekért, amelyek jórészt olyanok, hogy azokat ugy sem használják most semmire. Legalább a telket kell, hogy ingyen adja a város, mert ennyivel tartozik annak a szegedi iparnak, amelyben meg van a hajlandóság arra, hogy a mostoha viszonyok ellenére is fejlődjék és dicsőséget hozzon a városra. A gyáripari bizottság csütörtökön megtartandó ülésén tárgyalja a gyárak kérését. Négy kérvény kerül a bizottság elé. Az egész kontinensen hires Kertész-féle zárgyár a doLaci (az öreg béres mellé húzódik, aki magához vonja). Pásztázó (gyalogosan bejön): Adj' Isten! András (meghökken, majd Ferencre néz, aztán letesz eg" kancsót az asztalra és csak azután köszön): Adjon az Isten! Pásztázó: Bárány András, feketeszéli lakos, 111. szám. András: No . . . no . . . Pusztázó: írást hoztam. Veron (megjelenik a ház előtt): Sziiz Máriám. hát kend inán mögén itt van? Pásztázó: Gyiinni köll! Ez a hévatalom. Veron: No tudja, szöbb hévatalt is választhatott vóna. Mindig csak nyúzzák az embört . . . Pedig ken nem finánc . . . hogy van löl'ke . . . András: No, no! Hát mi az mán mögén? Pusztázó: Gondolom, a hernyók miatt . . . Vagy tán a kutya dógába' . . . András: A kutyáér' mán fizettem. Pusztázó: Hát talán a birkák tekintetébe. András: Azér mög mán kétször is fizettem. Pedig sose legeltek azok tilosba'. Veron (célzással a pusztázóra): Annak is durranjon ki a szöme, aki látta. <Halkan nevetnek.) Pusztázó: Nem ugy van az! Az írás nem hazudik. Azt nem lőhet errii' is óvasni, meg amarru' is. (Kikeresett egy idézőt.) Ehun a... András (elkeseredetten): Hát miért van ez mán no? Pusztázó: Kihágott kend. András: Mögén'? Aztán mivel hágtam ki mögén'? Pusztázó: Hát a hernyók szempontjábul. A törvény az, hogy a íárul a hernyókat le köll szödni. Mer' a hernyó mögöszi a fát. András: Az én fáinat őszi mög! Pusztázó: Az mindegy! András: Osztán én rakom rá a hernyót? Rakja az Isten! Akkor az hágott ki, nem én. Akkor hát mér' ide hozza kend az idézött, azt a ritkán jóllakott öregapját . . . (hirtelen Ferenc felé fordul) kendnek! Pusztázó (megfenyegeti): A hatósággal ne komázzon kend! András: Nem is komázok én kenddel. Csak azt mondom, hogy mér' nyúzzák mindig a szögény embört? Mán ezután, ha az embör lélögzetöt vösz, az is kihágás lösz. Pustzázó: Nem vagyok én oka néki! Az irás írás! Azt hozni köll! (Nyújtja.) Néköm ez a hévatalom! András (nézi): Hát ez mög nem ide szól. Mer ez a Bartucz ülésnek szól. Pusztázó: No akkor e' lösz az. Nézze csak! (Másik idézőt ad.) András: Ez mög épen hogy a Nyári Lajos Istvánt invitálja . . . Mondtam én. hogy nem hágtam én ki. Pusztázó: De hiszen itt van a kendé is . . . Csak olyan egyformán vannak ezök irva. Hát ez é az? András: Az ,istenucscse! (Megvakarja a fejét.) No ennek nem jó vége lösz . . . Pásztázó: Alá köll irni. (Bárány aláírja_ Ferenchez.) Fogja mög kend is a palajbásztí (Ferenc pápaszemet tesz föl. MegfogjaJ Igy! Most ide rajzotok egy körösztöt. (Megtörténik.) Veron (duzzog): Hát hiszen ami onnan gyün a varosba', arra már körösztöt is lőhet vetni. Pusztázó: No, ettiil még sönki sé mögy ne'ki a falnak. Hanem a Bartucz Illés máit alighanem rosszabbul gyün ki. András: Miért? Pusztázó: Mer' annál hamis pénzt találtak a hetivásáron. Mind: Ne mondja! Pusztázó: De bizony ... No Istennek ajánlom! (El.) j Mind (ijedten néznek utána). Liptai Imre-