Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-18 / 14. szám

170 DÉLMAG YARORSZÁ G 1912 január 16 sége. És a Justh-párt oktalanul cselekszik, amikor a hurt a végsőkig fesziti. Mert az holt bizonyos, hogy a helyzet semmi esetre sem fog abba az irányba fejlődni, hogy a kormány és a többség a Justhék által kegyesen megjelölendő terrénumon tárgyalásokat kezdeményezzen és igy újólag diadalra juttassa azt a tulkapást, hogy a magyar parlmentben husz elszánt ember mindig képes legyen a maga akaratának igája alá hajtani az egész képviselőházat. Az ellenzéki padokról sehol a világon nem kormányoznak. A városok erős állama. — Városkuliura Németországban. — Hol uan a nemzet ereje? — (Saját tudósítónktól.) „A német kezdi mindjobban megbecsülni hazáját. Olyan mozgalmuk, mint a Hermatkunde, Heimatschutz, Denkmalpflege (annyira német dolgok ezek, hogy hamarjában nem birom találóan lefordítani magyarra) mind tágabb körökre terjednek. Ezek a kötetek is, szóval és képpel hozzá akarnak járulni ahoz, liogy a néinet figyelmét városainak szépségekben való óriási gazdagságára irányítsa és egyúttal követendő mintát nyújtson a modern városok alakításához. Mindenki ismeri, legalább képekből Nürnberget és Drezdát, Németország „hires városait". De jóformán teljesen ismeretlenek a nagy országúttól félreeső kis városok százai, melyek pedig végtelen szépséget rejtegetnek. Minden kötet vagy 80 városból hoz közel 200 képet, legnagyobbrészt a szerző (aki mindig a művészetnek kiváló tudósa) saját felvételei nyomán." íme, ilyen szavakkal vezeti be egy elsőrangú müncheni művészeti kiadócég (Piper & Co.) gyönyörű könyveinek egy uj sorozatát, melyeknek cime: Die schöne deutsehe Stadt. A szép német város. Ennél beszédesebb példáját nem igen találhatnám annak, hogy vizsgáló szemének nem emelkedhetett íontosabb szépségrangra, mig ellenben a teljesen szabadon pirosló női száj önálló szépséggé lett s mint ilyen, a nemi kiválasztás terén szerephez jutott. Igaz, az átöröklés, amely a nem sexuális tulajdonságokat az anyáról fiúra s apáról leányra is átviszi, könnyen lerombolhatta a nő száját szépítő e körülmények hatását s megakadályozhatta volna, hógy ez nemi sajátsággá váljék. Olyan homályosak azonban ma még az átöröklés törvényei s az álltájék nemi jellege viszont igen is annyira nemi terület, hogy nem tulmerész az a következtetés, hogy a száj vonalainak finomabb formái is sajátos, másodrendű, vagy akár harmad-, negyedrendű nemi jellemvonássá fejlődtek. Egy másik rendkívül szembetűnő s tudatosan a legritkább esetben felfogott női szájtulajdonság a fogazatban van. Mig a csukott száj varázsa főleg a felső ajk ijjvonaiában rejlik, a nyitotté a fehér fogazat érdekes csontsövénvének a környező pirossággal való együtthatásában. A női fogazat csillogását szinte növeli a két középső metszőfognak a két szélsőhöz viszonyított nagysága. Ez a különbség a férfinél is némileg feltalálható; de nem oly mértékben, mint a nőnél. É két aránytalanul nagy első fog a nő szájának valami rágcsálószáj-szerüséget ad s arckifejezését az egéréhez vagy evetéhez teszi hasonlóvá. Minden női mosolyban a fehérségnek és pirosságnak e csillogó — gyakran az aranytól is csillogó — vegyülékének mennyire fejlett Németországban az a szellemi mozgalom, melyet röviden rároskiiltvrának neveznek. Tartalma pedig ennék az az egész órisi és véghetetlenül érdekes és szép művelődési anyag, mely ia. városokkal, a civilizáció eme nagyszerű virágaival, emberi fejlődésünknek eme tán még nem 'eléggé méltányolt-tényezőivel, minden vonatkozásukban összefügg. Mint az egyetemes evolúciónak hatalmas, megragadó és nagyon gyakori és mégis állandó tüneteit, a városokat is természeti jelenségeknek kell felfognunk, mint a társadalmakat, államokat vagy fajokat (mely fogalmak elég sokszor fedik egymást, gondoljunk csak az ókor városállamaira) és igy szükségkép meg kell, hogy legyen nekik az ő saját külön természetrajzúik, mely a városok születésével és halálával, virágzásuk feltételeivel. differenciálódásuk okaival, stb. foglalkozik. Nagyszerű tudomány ez, melynek már roppant anyaga van együtt, bár ez még nem ment át eléggé a köztudatba. Még nem gyökerezett meg eléggé a közfelfogásban az a tény, melynek tudományos igazolását e cikk szűk keretei meg nem engedik, liogy egy nép kultúrájának legjava, nemzeti erejének kiapadhatatlan forrása ép a városokban van. Sőt ujabban, reakción ári us oldalról, a nagybirtokosok részéről, kik mint ia. világtörténelem mutatja, született, örök ellenségei voltak mindenkor a városoknak, tendenciózus munkával, a falut dicsőitik a várossal szemben és mindenféle módon szeretnék a városok egyetemes nemzeti és kulturális jelentőségét kisebbíteni. De a tudomány, s ennek ólén a német geográfusok, csak Ratzel Frigyesre, a legnagyobbra hivatkozom, energikusan cáfolják e törekvések igazságát és meggyőzően tudják bizonyítani, hogy mennél fejletteb és virágzóbb egy nemzet, annál több nagyvárosa van. A nagyvárosok száma, szaporodásuk és erősödésük legbiztosabb mértéke az illető nép nemzeti erejének ós magas kultúrájának. És ebből a felvillanásában van része e két nagy reflektáló felületnek, meiv a fénysugarak játéka számára, akárcsak két drágakő vagy gyöngyház darab, különösen alkalmas terület. Bár csak a szájról, mint esztétikai és lélektani jelenségről akarok beszélni s igy a belső szájról éo azért alig van mondani valóm, mégis meg kell a nyelvről is emlékeznem. A nvelv, lehet mondani, a nő ökle: ez az izomerőben gyönge lény az érvek fogytán, nem mint a műveletlen férfi a bothoz, késhez vagv más fegyverhez nvul, hanem működésbe hozza ezt a szájában székelő kis izmát. Különösen az alsóbb néposztályokban, ahol a műveletlenség az érvek szerepét az egyének közt való érintkezésben úgyis a lehető legkisebbre redukálja s a fizikai hatóeszközöket majdnem egyeduralomra emeli, lehet konstatálni a női nyelvnek ezt a férfiököl pótló szerepét. Oly háztájékon, ahol egy önkénykedő férfi az ur, „az asszony verve jó" elve érvényesül; és pedig igen gyakran minden izgató pathológiai indító okok nélkül. A női uralom, a matriarchátus területén, triválisan szólva, a papucs birodalmában a nyelv a küzdő és íenvitő szerv. 8 valóban sok csókkal sok nemes és finom beszélgetéssel kell a női nyelvnek ellensúlyozni azokat a rettenetes dudásokat, melyeket a prózai, mindennapi véleménymondás terén elkövet. szempontból méltán hüszRe a német geográfus, mikor elmondja, hogy' Németország Anglia után a leg városiasabb állam a föld kerekén. Anglia lakosságának négyötödrésze, Németországénak több mint 60 százaléka városokban lakik. És Németország a maga 47 (1910) nagyvárosával tudományos meghatározás szerint azon városok, melyek lakossága a százezret meghaladja, jelenleg talán a világon első helyen áll, de mindenesetre elérte Angliát. Németországban minden ötödik ember nagyvárosban lakik és a, nagyvárosok már oly siirün vannak (Grosstadtferne), hogy a cseh határtól a keleti vágy északi tengerig eljuthatunk, anélkül, hogy 50 kilométernél jobban el kellene távolodnunk a nagyvárosoktól és ezek egymásközt (Ganzig és Königsberg kivételével) elérhetők, a nélkül, hogy 100 kilométernél nagyobb utat kellene befutni. Hogy ez mit jelent, könnyen megértjük, ha elgondoljuk, liogy a nagyobb városok közelében, milyen intenzív kultúrájú vidék szokott elterülni, hogy a nagyváros fogyasztása mennyi jó kereseti alkalmat nyújt a környéknek, mely azonkívül művelődési igényeit is jobban kielégítheti. Hogy a vidék virágzó állapotján már messziről megérződik a nagyváros közelsége. És a nagyvárosok áldásos voltát világosan mutatja, hogy inig a sok nagyvárossal biró nyugati Németország gazdag, népes, anyagi és szellemi téren roppant fejlett, addig az Elbántuli országrészek, az Ostelbien, a maga kevés városával és nagy latifundiumaival, műveletlen, gyér parasztságával, Németországnak anyagi és szellemi téren legelmaradottabb, szomorúan tengődő része. A németek tehát méltán örülhetnek nagyvárosaiknak. A virágzó, büszke nemzeti erő hatalmas hirdetői ezek és .a birodalom nagyszerű jövőjének zálogai. Amint most gondolatban újra végigszáguldok rajtuk, a torony és kéményerdok között és tekintetem a házak végtelen tengere fölött száll, egyformáknak látom őket mind, a német talaj ez óriási, pompás gyümölcseit, a históriai csontmag körül dusnedvü húsként duzzadó modernségükkel és amint az egészet valami jellegzetes, németes hamv borítja, miáltal tisztán különböznek minden más nép városaitól. Mégis, német egyformaságuk dacára egyéniség valamennyi: fekvésük, építkezésük, történelmi multjuk, környékük és fejlődési lehetőségeik, lakosaik hajlama, stb. szerint. A városok modern uniformisa alatt feszül az egyéni öntudat, erős individualizmus. Ennek kiépítésén, naggyátevésén fáradtba tatlm ml dolgoznak, Minden város valóban teljesen külön egyéniség. Egymástól lényeges vonásokban különböznek ós mint az emberek közt, nincs két egy forrnia közöttük sem. Lelke van minden városnak, külön lelke, — ezt az életben meglátni, megfogni, megérteni, a legizgatóbb feladatok egyike. Az a város pedig, amely ura lelkének, ura cselekedeteinek is, meg tudja válogatni céljait, szándékait, irányítani fejlődése lépteit és feltartózhataíhui erővel halad a maga utján. A diplomácia vezéreinek értekezlete. A miianói Secolo közli, hogy a legközelebbi napokban nagyjelentőségű tanácskozás lesz Asquith angol miniszterelnök, BcthmánnHollweg német birodalmi kancellár és San Giuliuno olasz külügyminiszter közt Rómában. Az angol miniszterelnök most Palertnóban van s onnan készül Rómába. A konferencián — hir szerint — a béketárgyalások megindításáról lesz szó.