Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-18 / 14. szám

Csütörtök, január 18 1912 fii. évfolyam, 14. S2á?n wnti szerkesztm kiadóhivatal Szeged, Rorona-utca 15. szám apesti szerkesztöséa ós kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám c=n ELŐPIZETES! AR SZEGEDED egész évre . R 24"— félévre . . . R 12'— negyedévre. R 6*— egy hónapra R 2*— Egyes szám ára 10 fillér. hwu«afitüivs?»uai ELŐPTZETÉSI AR VTOEREN: egész évre R 2S*— félévre ... R 14*— negyedévre . K V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. s! Nem az ellenzéki padokról kormányoznak! Az utolsó évtized abnormis parlamenti eseményei elhomályosították a magyar kö' vélemény egy részének politikai Ítéleté / Nincs rajta mit csodálni. A nemzet mindig csak azt látta, hogy a többség, a legnagyobb numerikus és morális erő birtokában is, minden jelentősebb törvényhozási akcióban nem a saját erejére támaszkodott, hanem az ellenzékkel igyekezett megegyezni. A többségi kormányzás lelkiismeretes ellenőrzésével a magyar parlamenti ellenzék nem látta többé kimerítve a maga misszióját. Programjának erőteljes propagálását, politikai ideák érlelését, nagy parlamenti diszkussziók felidézését meg épen nem tekintette hivatásának. Az egyszer elért politikai és egyéni sikereken felbuzdulva, teljességgel hozzászokott ahhoz, hogy a házszabályok hiányosságát kihasználván, fejtetőre állítsa a parlamenti kormányzásnak világszerte érvényes és elismert princípiumait. A jelenlegi véderő-vita alkalmából egészen világosan szemlélhető ez a nizus és tisztán látható, milyen végzetes lejtőre került általa a magyar parlamentarizmus. A helyzet a következő: A kormány előterjesztette a véderő reformját célzó javaslatait. Mindenki tisztában van vele, hogy a hadsereg fejlesztése szükséges. És mindenki tisztában van vele, hogy a kormány javaslatai jók és megfelelőek. A tervezett véderő-reform minden izében modern, humánus és a kizárólagos katonai szempontokon messze felülemelkedik. Megvalósítja a szolgálati időnek két esztendőre való leszállítását, amely követeléssel hosszú éveken át próbálta az ellenzék a maga javára hangolni az ország közvéleményét. Meghozza a magyar államnyelv uralmát a katonai igazságszolgáltatásban, ami a kilences bizottsági programnak egyik legfontosabb posztulátuma. Elmegyünk odáig, hogy koncedáljuk, hogy lehetnek olyanok is, akik a kormány munkáját nem tartják tökéletesnek. Anynyit viszont a legszélsőbb politikai ellenfeleinknek is koncedálniok kell, hogy az, amit a kormány hozott, az egész vonalon és minden szempontból nézve, haladást jelent, hogy a közvélemény a javaslatokat megnyugvással fogadta és hogy ezek semelyik pártnak sem szolgáltatnak okot arra, hogy ellenük, akár a közvélemény nyomása alatt, akár egyéb ellenállhatatlan politikai presszió alatt, végső ellentállást fejtsen ki. A javaslatok normális tárgyalása mégsem mutatkozik lehetségesnek. Abból az egyszerű okból, mivel egyik kisebbségi párt más munkaprogramot diktál a kormánynak és 256 tagu táborának. Vagy 11 teleföh-szah: Szerkesztőse} 305 ííiadéhivatsl S36 Interurbán 305 , Budapesti szerkesztőse? teleíon-száme ! ? S—12 akceptálja a parlament a Justh-párt diktátumát, vagy pedig nem dolgozhat. A parancs egyaránt szól az egész parlamentnek. A többségnek is, az ellenzék többi pártjainak is egyformán . . . A közvélemény egy részének elhomályosult ítéletét pedig abban látjuk, hogy ilyen helyzetben azt kutatják, le fog-e paktálni a többség az egész parlamentet békóba verő kisebbségi csapattal, hogy az a képviselőház további munkáját kegyesen megengedje. A helyzetnek ilyen helytelen felfogásába, a szükségességeknek ilyen abnormis megítélésébe vitte bele az ország egy részét a magyar parlamentárizmusnak egy évtizednél hosszabb időre visszanyúló dekadenciája! Ilyen elterjedt hamis felfogások mellett szükséges azt határozottan kijelenteni, hogy a kormánynak és a többségnek sem politikai, sem alkotmányjogi, sem erkölcsi okokból semmi szüksége sincs rá, hogy Justh Gyulával és pártjával, az e csoport által kijelölt, vagy kijelölendő témákról tárgyaljon, csupán csak azért, hogy a parlamentet dolgozni engedjék. Az meg épen immorális volna, hogy a kormány szélső radikális programpontokat, a saját programjával és pártjának felfogásával ellenkező követeléseket tukmáltasson magára egy kisebb párt diktátumából. A parlament munkaképességének fentartása minden pártnak egyaránt kötelesA női száj.*) Irta Szász Zoltán. A száj az alsó arc központja, viruló királysága az orrtól íe egész a nyakig terjedő vidéknek, az emberi szervezet e kiválasztottan sexuáfe jellegű területének. Itt nő a férfi szakálla és bajusza, az ősi majomi bundának ez a megmaradt s a nemi kiválasztás által, legalább a fehér emberiségnél, dússá és díszessé tenyésztett szigete. A nő ellenben tiszta szöretlenségben bontakoztatja ki egész száj-tájékát, állát, nyakát s ép e különbség teszi e helyet sajátosan nemivé. De természetesen csak ilyen szembeszökő s a hétköznapi megfigyelés számára is nyilvánvaló különbségek teszik az alsó arcot a szerelmi izgalmak ihlető tanyájává. A nő keskenv hegyesedő s a férfi széles, erélyes álltájéka sajátosan nemi különbségek. Bár esetleg tudattalanul, de biztosan megérzi mind a két tulajdonság varázsát a megfelelő nem. Csupa nyilak ezek a kis eltérések, melyeket a nagy szerelmi csatákban férfi és nő a nemi felé lőnek. Mert valóban férfi és nő a nemi kiválasztás nagy harcijátékában két hadihajóként áll egvmással szemben: minden zugukból sajátosan oly képességű ingerek re*) A kitűnő iró csütörtökön esta előadást tart •Szegeden, a Lloydban Ebből az alkalomból közöljük ezt a tárcáját. pitinek a másik felé, amely emennek páncélját átfúrni kénes. A férfi-bajusz initrailleuseként szórja a bódító ingereket a nőre s a nő bajusztalansága nemkülönben fegvver, mely a férfire hat. Sajátságos kis, láthatatlan szerelmi nyilak szálldosnak a női szájból. Ez a kis vizszintes, vörös szélű hasadék, mely megnyíltával egy titokzatos barlangba nyújt homályos belátást, különben is egyik legvonzóbb, legizgatóbb szervünk. Nem olvan átlelkesitett, olyan lélekidomitó, mint a szem, de viszont testiibb, vérforralóbb, érzékibb. A szem különben is csak egy érzékszerv, megint a szem számára bír varázszsal, a tapintókéznek vagy ajknak nem szerez élvezetet. Lecsókolni egy szemet, ennek lehet jelképes értelme: élvezetet szemet illető csókból nem tudott kiügyeskedni a legtalálékonyabb csóktechnikus se. A száj ellenben nemcsak a nézés, de a tapintás számára is nagy boldogságnak forrása. Ö az osztozója és legfőbb nyerője a csóknak, ennek az olykor öncélúan, olykor jelképesen érzelem-kifejező cselekedetnek, mely alantas eredetből, az állati nőstény kölyök-nyalásából fejlődött a kultúrember ezerféle fajtájú és jelentőségű csókjáig. De most a szájról csak mint a szem számára kínálkozó látványról lesz szó. Mert bár a csókban, a tapintó szájban is megnyilatkozik a két nem alapjellemvonása, a férfi cselekvő, merész s a nő tűrő, félénk természete, a nemi jelleg mégis inkább a száj idomaiban, vonalaiban, mint cselekvéseiben nyilatkozik meg. Általában a női száj kirajzoltabb, megmintázottabb, mint a férfié. A felső ajak csodás iijj-vonala, mely a szájat vonalban talán a legérdekesebb emberi szervvé teszi, a nőn sokkal gyakrabban mutatja kettős hullámát, mint a férfin, összefügg ez a nő egész testének gyermekes jellegével: Lombroso és Ferrero híres könyve, a „Le donna delinquente" szinte tökéletes bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a nő, nemi sajátságaitól eltekintve, testileg egy fejlettebb gyermek képét mutatja. A gyermeki száj pedig kitűnik erős, éles megrajzoltságával, a gyermeki arckifejezés egyik legsajátosabb bája épen a viszonylag nagy és kidolgozott ajkak kifejező mozgatása, csucsoritása vagy biggyesztése. Azt hiszem azonban, hogv a női szájnak a férfiével szemben megállapítható esztétikai fölényének egy más oka is van. Jeleztem már, hogy a nemi kiválasztás egy szakállas, bajuszos férfi-száj tájékot s egy mesztelen, tiszta nőszáj-vidéket teremtett meg. Természetes már most, hogy a férfiszáj, mely imigyen egy sürü bozót mélyén, az esztétikai hatásra nem alkalmas viszonyok közt talált helyet, nem volt annyira kitéve a választó nők