Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-17 / 13. szám

4 DÉLMAG YARORSZÁ G 1912 január 16 dolgán. Most csak a munkakeresésre van sza­bályrendeletünk, akkor lesz mindenre. A be­jelentő hivatal összefügg a rendőrséggel és modernizálja azt. — A legkomolyabb baja a mostani helyzet­nek az, hogy a rendőrség detektiv kara dacára a sok munkának és a még több jóakaratnak, csak a lehető legprimitívebben kezelheti ezt az ügyet. — Nagyon örülök, hogy most már a végső stádiumnál tart az ügy. A tervem a világ­városok jól bevált tervének a másolata. A helyzet most már ez: nincs, de lesz. Hogy mikor, azt még senki sem tudja." Elvég­re sokáig nem is tarthat éz az állapot. Száz­húszezer lakosú városban kell bejelentő hiva­talnak lenni, mert az lehetetlen állapot, hogy .az élők egyszerűen elvesszenek. Nem túlzás ;az, hogy elvesznek, mert akinek például dol­ga lenne X- Y-nal, még pedig sürgős dolga, -az nem találja X—Y-t, szóval az illető szá­mára elveszett. A kvtirtély-házak rendszere­rsitése is ebbe a kategóriába tartozik. Nagyon sok bün fészke az egészségtelen pincékbe szorult kvártéilyház. A bejelentő hivatal uitán •ennek a megoldása fontos, de ez addig lehe­tetlen, mig a rendszeresített bejelentő hiva­tal világosan rá nem mutat a hibákra. Szabó Mihály. SZÍNHÁZ,JÁŰUÉSZET Színházi műsor. "Szerdán Házi tücsök, opera. (Páros */a.) Csütörtökön Az apa, vigjáték. (Páratlan Pénteken A lengyel menyecske, operett. (Páros 2/a.) Szombaton A lengyel menyecske, operett. \Páratlan 3A.) Vasárnap délután Babuska, operett. Vasárnap este Rossz pénz nem vész el, né­pies vigj tck. Bemutató (Bérletszünet.) * Előadás a szerelemről. Rendkivül nagy érdeklődés nyilvánul Szász Zoltán sze­gedi előadása iránt. Az országos nevű iró té­mája szenzációs. Hogyan szerelmes a férfi, és hogyan szerelmes a nő? — olyan téma, mely méltán izgat minden embert. Szász Zoltán aztán finoman, érdekesen és disztingvált stí­lussal magyarázza a kitűzött témát, ugy hogy leányok is szórakoznak s hasznosan gyönyörködnek az értékes előadásban. Csü­törtökön, január 18-án, a Lloyd-nagytenné­ben tartja meg Szász Zoltán az estét, még­pedig pontosan félkilenc órakor. A még meg­levő jegyek a Békei-hirlapirodában és Fi­schef Testvérek mindkét Kárász-utcai ék­szerüzletében kaphatók. * A Dugonics-Társaságból. A Dugo­nics Társaság vasárnap délután négy órakor fölolvasó ülést tart. Az ülés sorrendje a kö­vetkező: 1. Költemények, irta és fölolvassa Szávay Zoltán vendég. 2. A művészetről irta és fölolvassa Lázár Béla dr tanár, vendég. 3. Költemények, irta és fölolvassa Sass Ede rendes atg. 4. Függöny előtt, novellette .irta és fölolvassa Liptay Imre vendég. 5. Költe­mények, irta és fölolvassa Szávay Gyula rendes tag. * Képkiállítás a Kultúrpalotában. Sztriha Sándor szegedi festőművész 50 festményből álló gyűjteményes képkiállitást rendez, a közművelődési palotában. Bemutatja ezen a tárlaton Sztriha A delejes álom cimü, hipno­tizáló társaságot ábrázoló nagyobb festmé­nyét is. A kiállítás vasárnap nyílik meg. * A makói színház Nádasié. A ma­kói szinügyi bizottság, miután Almássy Endre a makói színházról lemondott, kimon­dotta egyhangúan, hogy szinügvileg Sza­badka városához csatlakozik és három évre a színházat Nádasy József szabadkai igaz­gatónak adta, Nádasi ez évre Thurv Elemért ajánlotta maga helyett, a választmány azon­ban nem fogadta el és már a jelen évtől kezd­ve kötelezi Nádasit, hogy Makón színtársu­latot tartson. * A varsányi csata. Farkas Pál, a nemzeti munkapártnak a lelkes és agilis tagja, aki a tudományos és szépirodalom terén már igen jelentős sikerekre tekinthet vissza, ezeket a sikereket a mult héten egy ujabbal gyarapí­totta. Ami pedig ennek a sikernek különös 'érdekességet kölcsönöz, az a körülmény, hogy a színpadon aratta — a politika számára. A mult szerdán adták a Nemzeti Színházban A varsányi csata cimü komédiáját. A színházi kritikusok véleményei a darabról nem egé­szen egyöntetűek, de minden kritikán felül áll az a tény, hogy Farkas Pál azzal a ten­denciájával, hogy a darabban szereplő kato­natisztek alakjainak megrajzolásával szembe­szállva, bizonyos előítéletekkel olyan rokon­szenves színben tüntette föl a katonatiszti kart, aminőnek azt a való életben minden el­fogulatlan polgárember is ismeri. Ezt a ten­denciát az előkelő premiére-publikum teljes ! mértékben honorálta, nemcsak az igen nagy­iszámban megjelent katonatisztek, nemcsak a szerzőnek felvonult munkapárti képviselő­barátai, hanem ellenzéki képviselőtársai is, akik közül a véderőreform és az ármádiának bősz ellenfele, Justh Gyula személyesen és igen talpraesetten gratulált Farkas Pálnak. Ha igaz — minthogy igaz is — hogy a szin­pad nem pusztán a művészetért van, hanem hogy társadalomnevelő, irányító és felvilágo­sító hivatása'is van, az jóleső érzéssel kon­statálja ép a mai helyzetben, mikor a hadse­reg kérdése heves politikai harcoknak és han­gulatkeltéseknek középpontjában áll, hogy Farkas Pál komédiája nagyban hozzájárult ahoz, liogy a katonatisztikar a valóságnak megfelelően rokonszenvesebb színben tűnjék föl ós hogy a polgárság a katonasággal leg­alább a társadalmi téren bensőbben össze­forrhasson, hogy ez a két elem a haza javára teljesen megértse és támogassa ej. j mást. Urak és parasztok. — A Zsilinszky-per második napja. — (Saját tudósítónktól.) A csabai tárgyaláson a legterhelőbben azok a csendőrök vallottak, akik a Zsilinszky-test véreket nyomban az eset után kihallgatták. Azt vallották ugyanis, hogy a vádlottak akkor beismerték, hogy el voltak szánva a legrosszabbra, ha Áchim az elégtételt megtagadnia. Ennek a vallomásnak jogilag ma már kevesebb az értéke, mert a vád immáron nem gyilkosságra, hanem ha­lált okozó súlyos testi sértésre szól, de ez­ért a jetlentőségét még sem lehetne teljesen ignorálni, ha nem volnának súlyos szépség­hibái. Öten voltak jelen ezen a kihallgatáson. Három csendőr és két polgárember. Mind az öt embernek a vallomása eltérő, különösen a csendőröké, mely még a fontosabb momentu­mokban sem fedi egymást. A kihallgatást Fejős csendőrőrmester ve­zette, aki ugy a gyulai tárgyaláson, mint ma részletesen beszámolt a kihallgatással s nem­csak csendőrtársaival, de önmagával is több­ször ellenmondásba jött. Amikor Kenedi védő alkart hozzá kérdést intézni, már előre félt, hogy szavahihetőségén csorbát találnak ütni. — Méltóságos uram, — fordult az elnök­höz mindjárt az első kérdésnél — a csend­őrség a legmagasztosabb intézmény, azonban az ilyen védők . . . Tovább nem folytathatta, mert az elnök a szavába vágott s rászólt, hogy lecsukatja, ha ilyen hangon folyt'atja. Fejős őrmester megszívlelte a figyelmezte­tést s tisztességtudóan megfelelt a védők min­den kérdésére. Kutatták sokat, báróság és védelem egy­aránt, honnét került elő az Áchim fekete botja, mely most a bűnjelek közt van. Ebben a kérdésben is eltérő volt a csendőrök vallo­mása. Az egyik azt mondta, hogy Viczián adta át a csendőröknek, a másik meg, hogy Áchim Ilona hozta elő a spájzból. A maii tárgyalásról ez a tudósítás szól: (A tanuk.) Amai nap első tanuja Fejős Lajos csendőr­őrmester. Mindjárt a véres eset után, 1911 május 14-én, reggel megjelent Áchim házá­ban. — Hogy találta a szobát? — Egészen rendben. -r- A szőnyeg, az ágy, milyen volt? — Rendes volt. Az ágyon látni lehetett, hogy valaki aludt benne. De huzakodás, birkózás nyomát nem mutatta. — Ha látta Achimot, mit mondott önnek? — Csak annyit szólt: „Meglőttek a Zsi­linszky-fiuk, vagy nyolcszor lőttek belém!" — Nem hallgatta ki bővebben Achimot? — Nem lehetett, a kórházba kellett szállí­tani. — ön hallgatta ki a két Zsilinszkyt is, mi­kor már a gyulai ügyészségtől visszajöttek? — Igen. —- Mit vallott Zsilinszky Gábor akkor? — Hogy Áchim botot fogott a bátyjára, de ez, mert jó vivó, kivédte az ütést s erre Áchim torkonragadta Endrét. Ezt látva, Gábor ket­tőt lőtt és Áchim kifelé menekült, miközben Zsilinszky harmadikat is lőtt és Achimot ez a golyó taialta. — Mondták, hogy „inzultálni" mentek Achi­mot? — Erről sok szó esett. — Találtak botot Acliim szobájában, mikor ott jártak? — Az öreg Viczián hozott be egyet a kam­rából. — Hát ezt a fekete botot (felmutatja) is­meri ? — A boncolás után dr Fuchs Antal vizsgáló­bíró úrral helyszíni szemlén voltunk, ekkor kérte a vizsgálóbíró: adjanak elő egy botot, amely Áchimé volt. Erre hozták be ezt a botot. (A szavaló csendőr.) Most Kenedi Géza dr védő kezdett kérdé­seket intézni Fejős csendőrőrmesterhez. Csak az első kérdést tette fel, a szobai szőnyegek dolgát érintve, az őrmester pózba vágja ma­gát és imigy kezd szónokolni: — Méltóságos elnök ur! A mi hazánknak egyik legszebb intézménye ... Az elnök: Mit akar? Feleljen a védő urnák. — Előbb jelenteni akarom tisztelettel, hogy legszebb intézmény a csendőrség is egy ilyen védő mer . . . (Derültség.) Kenedi dr: Kérem az elnök urat, hogy en­gem megvédjen az ilyen inzultusoktól. Baloghy elnök: Hallja, őrmester ur, ha nem felel rögtön tisztességesen a védő ur kérdéseire — a hatóságával lecsukatom! (Nagy derültség.) Nagyot nézett erre a szóra a bősz őrmester, egész más hangon kezdett beszélni s olyan lett, akár a kezes bárány. (A vádlottak észrevételei.) Zsilinszky Gábor észrevételeket tesz a csend­őrőrmester előadására. Valótlan, mintha be­ismerte volna előtte, hogy támadó szándékkal mentek volna Áchim házába. — Hát a lövések dolga igaz? — kérdi az elnök. — ;Nem igaz, liogy három lövést ismertem be s az is valótlan, hogy én a menekülő Áchim után lőttem. Ifjabb Zsilinszky Endre dr előadja, hogy ő az őrmester előtt igy kezdte volt a vallo­mását: — Megmondok mindent, csak azt nem, hogy melyikünk használta a fegyvert — Hasztalan, — mondta az őrmester ur —

Next

/
Thumbnails
Contents