Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-17 / 13. szám

Itl. évfolyam, !3. szám Szerda, január 17 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, = korona-utca 15. szám c=3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., a Városház-utca 3. szám «=s ELÖPIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24— félévre ... R 12'— negyedévre . R 6— egy hónapra R V— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDERER: egész évre R 28— íélévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAM: Szerkesztőseg 305 c=i Riadóhivatal 830 Internrbán 305 Budapesti szerkesztőseg teleion-száma 128—12 A magyar koronajáradékról. Irta Lévay Lajos báró országgyűlési képviselő. Már az 1901-iki költégvetés tárgyalása alkalmából a Házban tartott beszédemben foglalkoztam azon általános érdekű és nagyfontosságú kérdéssel, hogy hazánk tőkeszegény ország lévén, csakis külföldi tőke állandó beözönlése által, illetve állampapírjainknak, zálogleveleinknek és egyéb címleteinknek külföldön való elhelyezése által vagyunk képesek állami, gazdasáig, kereskedelmi és ipari hiteligényeinket kielégíteni. És bár az azóta lefolyt évtized állami és közgazdasági életünk minden terén nem remélt nagy fellendülést mutat fel, mégis ez igy lesz és marad még sokáig, aminek következménye azután, hogy ugy állami, mint magánhitel szempontjából is még teljesen a külföldtől függünk s hogy ugy állami, mint magán kibocsátásból eredő cimleteink kamatai is nagyrészben külföldre vándorolnak. További következménye ennek az is, hogy, — mint azt minden pénzkrizisnél tapasztaljuk, — külföldi pénzforrásaink kiapadnak; ujabb értékpapírok elhelyezése külföldön — hosszabb vagy rövidebb időre — lehetetlenné válik, sőt állami és magán kibocsátásból eredő cimleteink is kisebbnagyobb mérvben visszaözönlenek pénzpiacunkra: jelentős áreséseket okozva és erős próbára téve cimleteket kibocsátó pénzintézeteink felvevő képességét. Végeredményben pedig ez azt jelenti, hogy a pénz megdrágul, a kamatláb emelkedik s egész hiteléletünk és vele mezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk .stagnál s megrázkódtatásoknak van kitéve. Módokról kell tehát gondoskodnunk, hogy legalább és első sorban államhitelünket függetlenítsük a külföldtől, mivel el kell kerülnünk lehetőleg azokat a káros visszhatásokat, melyeket a sürün fellépő pénzkrizisek ugy állami, mint közgazdasági életünk minden terén okoznak. Az állam többrendbeli törvényhozási intézkedésekkel segélyére sietett a zálogleveleket és hasonló cimleteket kibocsájtó intézeteknek s lehetővé tette azok által kibocsátott lentieteknek könnyebb elhelyezését oly intézkedésekkel és kedvezményekkel, (adó, illetékmentesség, óvadékképesség elismerése stb.) melyekkel azok kelendőségét is jelentékeny mérvben elősegítette. Ennek ellenében azonban nem történt — hacsak nem adminisztratív uton — törvényhozásunk által egy lépés, amely járadékaink fokozottabb mérvben való itthon maradását, árfolyamingadozástól való megóvását, állami cimleteink kelendőségét és megkedveltetését, illetve vállalatoknak és magánosoknak a rente vásárlására való rászoritását előmozdítaná. Innen van, hogy mig renténk már évek előtt a 96-os árfolyamon felül volt, ma, midőn pedig ugyanazon nagytehetségű és kiváló pénzügyminiszterünk van, mint akkor s mikor államháztartásunk a kiadások emelkedő tendenciája mellett, ujabb rendkívüli bevételi források nyitása nélkül is fényes rendezettséget mutat s midőn Lukács László zsenialitása iránt a pénzvilág mindenkor a legnagyobb magasztalással és elismeréssel nyilatkozik: járadékunk 90.60-ra szállott alá s csak néhány nap előtt fél százalékkal volt olcsóbban kapható. innen van az az alig megmagyarázhat6 diszparitás is, mely a 4 százalékos záloglevelek és hason természetű cimletek és 4 százalékos járadékaink között fennáll. A mig 4 százalékos járadékunk 1912 január 4-én 90.60 árfolyamot tüntet fel, addig a 4 százalékos záloglevél és egyéb hasonkamatozásu cimletek ugyanakkor igy voltak jegyezve: Magyar Földhitelintézet r.-t. 93.25 Első Pesti Hazai r.-t. 93.— Magyar Ált. Takarékpénztár r.-t. 93.— Leszámitolóbank r.-t. 93.— Közp. jelz. közs. kötv. 92.50 Pesti Magy. Keresk. Bank r.-t. 92.— stb. A zálogleveleket és cimleteket kibocsátó vállalatok gondosan ügyelnek arra,, hogy azok árfolyama lehetően kevéssé legyenek kitéve ingadozásnak vagy indokolatlan áresésnek s szerény nézetem szerint a magyar államnak is megvan a módja s A szinpad krízise. Irta Balassa Imre. Már eljutottam ide. És velem együtt még mások, sokan. Hogy ez az állapot, amelyben illúzióim halnak meg és nagy kiábránulások következnek el rám nemcsak az én ügyem, azt érzem. Mostanában sokat járok moziba. Fájdalommal, szégyennél, védekező önámitással látom, mint kezd nekem nagyon tetszeni és lelki szenzációmmá válni ez a technikai mutatvány. Valahogyan fokozottabb, komprimáltabb eseménygyönyörködést okoz, mint a szinpad, mert nem látom a dekorativ és más egyéb, és gépbeli nyomoruságokat. Nem veszem észre a küzdelmet a dimenziókkal, a térrel, távolsággal; csak kész produkciót kapok. Az egyik pillanatban még a Szajna part11 . sétalok és látom, hogy ez valóban a Szajna, a kedves bóbiskoló bouquiniére-ekkel és a Notre Dame súlyos árnyékával. Csak egy pillanat és már a Louvreban, vagy a longchampsi mezőn vágyók, ragad, röpit magával a gép ördögi gyorsasága, amint nagyszerű versenyben száguld, túlszárnyalni akarva az emberi fantáziát. Még az összjáték legnagyobb tökéletességét is a géptől kapom. Nincsen zökkenés, mert a film meg nem unja a sokszor lejátszott darabot. Es ez a gép negyedóra alatt eljátszik előttünk egy drámát, amelynek szétágazó cselekvény labirintusában egységet teremt, összesűríti és igy nem próbálja meg a türelmünket. Elhozza, idevarázsolja öt világrész és az emberi mesetermő lélek minden csodáit, távoli művészeteket, amikért most már nem kell messze földre utazni. Elhozza nekem a gép. Lehet, hogy nem lett volna oly könnyű dolga velem a mozinak, ha a lelkemben már el nem érkezett volna előbb egy fájó, kinzó gondolat. Láttam sok csalódáson át, hogy a színpad művészete, amelynek amúgy is eredendő hibája a rövidéletüség, — nagyon anyaghoz kötött. A szinpad és a nézőtér dimenziói ezernyi finomságot ölnek meg. Halk nemes rezgéseit a poétaléleknek, fortisszimókká lármásitja, tulszinezi, elszélesiti a szükségesség, a küzdelem a távolsággal. Számolni .kell a nagy nézőtérrel, az akusztikával, a látási lehetőségekkel. De ezt sem lehet tökéletesen végigcsinálni, mert az első sorok közelebb esnek a színpadhoz és igy hangban, gesztusban, ruhában, maszkban, színben és vonalban mást kivannak, mint az emeletek. Ezt a többféle követelést pedig megoldani abszurdum. Nagy baj az is, hogy a szinpadi kreációban nem érvényesülhet eléggé az egységes intenció. Annyi ember munkájából, elgondolásából, tehetségéből és tehetetlenségéből épül ki a szinpadi produkció, hogy egységet el sem képzelhetünk. A szobrász, az iró és piktor, vagy a zeneszerző, bár mindannyian küzdenek az anyaggal, de legalább egyedül vannak ebben a párbajban az ellenséggel, egyedül, a maguk lelke szerint vívják meg a harcot. Ezek közül mindegyik szuverén a maga érzéskomplexének a kivetítésében. Sokszor, csöndes havas estéken, amikor a kályha intim muzsikája ringat el, egy sötéternyős lámpa alatt olvasok. És ilyenkor a fantáziám eljátsza nekem a lehető tökéletes színházat. Színpadon a félhomályban vibráló levegő, határtalan méreteiben, szinész, rendező, zenekar és festő, minden, minden a magam álmodozó lelke. Ez a színjáték színben és vonalban, hangban és gesztusban egybetartozó, finom és csak értem, nekem létezek. Vannak darabok, amelyekkel ugy vagyok, hogy szent meggyőződésem szerint soha olyan jól senki el nem játssza, szinpadi kép rámájába bele nem varázsolja, mint amilyen gyönyörűségesen, , végtelen arányokban, halk és érterikus plánokban remeg át az én lelkemen. Igy vagyok Fausttal is. A menybéli prológus a legnagyobb rendezőmiivész kezében is dekorativ paródia. (Hát még a dilettantizmus fantáziaszegény, szürke palettája). A végtelenség muzsikájából ikizengő angyalszólók csak zengő, vagy kevéssé zengő emberi deklamációvá keménykednek. Pedig, ha behunyom a szememet a szobám csendjében, valami nem emberi, menyei régióból bugö angyali kórust hallok ... L