Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-14 / 11. szám

1912 január 14. DÉLMAGYARORSZÁG 127 nének továbbképző tanfolyamokat. Az erre fordított fáradság és anyagi áldozat busásan meghozná a kamatát abban a szaktudásban, amely megkönnyítené és fokozná az érdekelt kereskedők termelő munkáját, másrészt megszüntetné a hatóságok mai tulterhelietését. A közönség kritikája a szegedi színházról. — Nyilatkozatok a helyár fölemelés ellen. — (Saját tudósítónktól.) Almássy Endre szegedi színigazgató a szinházban, ami tulajdonképen városi intézmény keresztül akarja vinni a helyárak felemelését. Almássy Endre nagyon természetes, hogy ezt az aktust helyén vatónak tartja, de az érdemnek van egy másik oldala is. Mit szól a közönség a helyárak felemeléséhez? Nagyon fontos kérdés ez, mert a közönségnek minden esetre van beleszólása ebbe az ügybe. Az nem érv, hogy a szegedi szinház majdnem monopol üzlet és a monopol üzjet krajzlerosa ugy emelheti a portékája árát, ahogy csak akarja. Nem akarunk bőven foglalkozni azokkal az érvekkel, melyek homlokegyenest ellenkeznek a helyárak felemelésével. Az azonban bizonyos, hogy nincs szükség a helyárak felemelésére. Nincs elég jövedelme a szegedi színigazgatónak? Avagy kicsi a szegedi szinház? Vagy talán nagyok a gázsik? Ezekben a kérdésekben benne rejlik már a felelet is. De sokkai világosabban elintézi ezt a fontos kérdést, az erre leghivatottabb: •a szegedi színházba járó közönség. Leadjuk sorba a véleményeket. Képviselve van kereskedő, iparos, latainer egyaránt. Annyit azonban már most is konstatálhatunk, hogy ebből a nyilatkozatokból nyomós és megszívlelendő érvek szólnak a színházi helyárak felemelése ellen, amit különleghozzáillőbbe szeret bele, . mondjuk 0.5, vagy 0.2 szerelemmel. Holott nagvobb vásárban találhatna olyant is (mert minden zsáknak meg van valahol a maga foltja), akit 1.0, vagyis egész szerelemmel tudna szeretni. Tiszta matematika. Nemcsak a leányoknak van érdekükben, hogy az igazi ö-t megtalálják, de a hajadon fiatalembereknek is. Mert ugy van az, hogy az a feleség, aki engem nem szeret 1.0 szerelemmel, hanem csak 0.5 szerelemmel, jaj, ha azután későn akad rá a másik 0.5-re is. Vagy épen arra, akit 1.0 szerelemmel tudna szeretni. Nagy tragédia az ilyen! És sok. Az okosság tehát nagyon egyszerű. Ne tiz-husz, hanem száz-kétszáz, sőt ezer-kétezer fiatalembert lásson az a leány és viszont. És ha lehet, táncban lássa, érezze meg, hogv a nagv Kozmoszban mennyire vannak egymástól. Szintazonképen az ifjak is. Mert Erósz isten örökkévaló. Aszellemiekben való összestimmel és jöhet azután, amikor a mama — a szegény — már elfuvolázta: — 0'h édes Ő ur. legyen szerencsénk holnap uzsonnára. , Azonban csak most veszem észre, hogy megint nagyon is belemuzsikáltam magam a tulajdon gondolataimba. Hiszen ha az a kutya hozomány nem paklizna a Természet szép kártyáival! ben már a Délmagyarország már több izben bővebben kifejtett. Nem nézzük riagyitóüvegen a dolgok állását akkor sem, ha kijelentjük, hogy ez nem egyéb, mint egy könnyen megakadályozható üzleti manőver. Elvégre az nem baj, ha a szinigazgató jó üzletember, de azért jó szinigazgató is lehet. A szegedi szinházban pedig nem nagyon sokat áldoznak a művészetnek. Olcsó színészek, drága hely árak, na ez mégsem lehet. De beszéljen helyettűink a színházba járó publikum, akinek joga van megbírálni azt az árut, amit drága pénzért vesz. FEIN LAJOS: Nem szabad fölemelni a színházi hely árakat. Ennek semmi indoka nincs. A helyárak elég magasak most is és az előadások — különösen az operettek — nincsenek azzal arányban. Nem értem, miért akarja az igazgató a helyárakat fölemelni. a szinház mindennap telve van, sokszor elővételben elfogy minden jegy. Küzdeni kell a helyárak fölemelése ellen, mert minden erre irányuló akció helytelen és indokolatlan. DOBAY GYULA dr: A színházi helyárak felemelését semmi körülmények között sem helyeslem. Ha a szinigazgató komolyan akar foglalkozni ezzel a tárgygyal, akkor már a pályázat benyújtása alkalmával néven kellett volna nevezni a gyermeket. Almássy Endre az ajánlatában nem említi, hogy a színházi helyárak felemelésére szükség lesz. Később pedig már nem szabályszerű az eljárás. — Különben is a szegedi szinház olyan nagy, hogy a mai helyárak mellett is a szegedi színigazgatónak van a legnagyobb jövedelme a vidéki színigazgatók között. Ehez járul még, hogy a tagok silány fizetést élveznek. A színigazgatónak semmi esetre sincs oka panaszra. Igazán fölösleges dolog a színházi helyárakat felemelni. — Az előadásokról nem nyilatkozom, hisz jobb arról nem is beszélni. HOLTZER ALADÁR: Produkáljan az igazgató előbb jót és azután lehet szó a helyárak fölemeléséről. Előbb az igazgató mutassa meg, hogy magasabb helyárak mellett minő társulatot tartana és mit produkálna. Kétségkívül az általános drágaság mindenkit sujt, azonban a drágaság emelkedésével egyenlő arányban növekedett meg a szinház látogatottsága. Ezt a zsúfolt házak igazolják. Ismétlem, ha az igazgató előterjeszti, hogy magasabb helyárak mellett milyen társulatot tart és mit nyújt és azzal az illetékes tényezők is meg lesznek elégedve, akkor bizonyosan méltányolni is fogják a kérését. HOLTZER DÁNIEL: A színházi helyárak fölemelése ellen határozottan állást foglalok. Szegeden a szinház monopólium, a szinházat a bérlő díjtalanul kapja. Jogos ilehet a helyárak fölemelése akkor, ha a szinházat bérbeadná a város és a fővárosi színházakkal egyenrangú, jó előadást élvezhetnénk. Szeged. mint az ország második várása elvárhatná, hogy a premiereket — ha nem is minden esetben — a fővárosi színházakkal egyidejűleg tartanák. Hébe-korba egy-egy rossz darabbal megelőzzük a színházakat, mert azt a darabot a fővárosban el sem fogadnák előadásra. — Jelenleg szó sem lehet a szinház helyárainak fölemeléséről. Az előadások nivója nem közelíti meg ,a nagyobb vidéki városok nívóját. Ennek oka abban is található, hogy a tagok fizetése olyan csekély, hogy a talentumos színészeiknek nincs kedvűk a darabot jól betanulni, még kevésbé pedig jól játszani. HOLTZER EMIL: Elvben nem vagyok ellene a lielyárak fölemelésének, azonban ezt csak akkor tartom megengedhetőnek, ha az igazgató elsőrangú tagokat szerződtet és művészi nivón álló előadásokat rendez. FISCHER JÓZSEF: Azt kérdi tőlem, hogy drágák-e a mostani színházi helyárak? Hát persze, hogy drágák. Megjegyzem önnek, hogy ugyanezt mondanám akkor is, ha a lielyárak olcsóbbak volnának, valamint akkor is, ha drágábbak volnának. Hogy emeljék-e a helyárakat? Dehogy is emeljék. Azt hiszem azonban, hogy ha száz embert megkérdez ön erre nézve, akkor egyhangúan ugyanazt fogják válaszolni, mint én. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert a szinház is csak üzlet, ahol mi színházlátogatók vagyunk a vevők; már pedig olyan vevőt szeretnék én látni, aki a saját jószántából többet akar azért fizetni, amit kevesebbért is megkap. Különben az igazgató álláspontját is értem, hiszen egy amerikai mondás: nem jó üzletember az, aki az üzlete forgalmával, menetével meg van elégedve. Objektív bírálatot természetesen nem mondhatok, mert ném ismerem a szegedi szinház külső és belső viszonyait. Hogy aztán a helyáremelés tényleg szükséges-e és helyénvaló lesz-e, azt döntsék el nálam hivatottabbak. KÁLLAI EMIL dr: A színházi helyárak fölemelése kérdésében véleményem az, hogy az olcsóbb (karzati) helyek árát még jobban le kellene szállítani, hogy a legszegényebb embereknek is módjában legyen rendszeresen és gyakran látogatni az előadásokat. Az úgynevezett drágább helyek árának fölemelését nem találom indokoltnak, mert a szinház nem produkál olyan előadásokat, hogy ezt megérdemelné. Csakis föltétlenül minden komoly művészi igényt kielégítő előadások esetén íartcVm elfogadhatónak a színházi helyárak fölemelését. SZ1VESSY LEHEL dr: A mai színházi árak nem magasak. Nézetem szerint egy csekély áremelést keresztül lehet vinni, azonban csak az esetben, ha az igazgató kellő garanciát nyújt arra, hogy megfelelő művészi nívót ér el. Természetesnek tartom ugyan, hogy egy vidéki társulat nem produkálhatja azokat a fényes előadásokat, amelyeket egy világváros színháza nyújt a maga közönségének, mert az a színész, aki egyik napon sz,omorujátékban, másik napon bohózatban játszik, nem ér rá arra, hogy művészi feladatokat komolyan átgondoljon és megoldjon. Viszont ha az igazgató garanciákat tud nyújtani arra nézve, hogy a magasabb helyárakai a szinház nivója fejlesztésére fordítja, ugy elvi kifogás egy csekély áremelés ellen nem emelhető. A garanciákat én abban látom, ha megfelelő állandó színészi gárdát nevel az igazgató, ha az egész éven át való működésről történik gondoskodás, ha megfelelő ruhatárat és a kor igényeinek megfelelő díszleteket, szinházi berendezést beszerez és azoknak a beszerzését igazolja. Ebben az esetben, de csakis ebben az esetben megadnám a. béremelést, de ellenkező esetben azt indokoltnak nem tartom. A szociálista Peichstág. Berlinből jelentik: Németország felejthetetlen eseménye, hogy a szociáldemokrata párt győztesen került ki az urnákból. Háromszáz kerületben állított jelöltet s mindjárt az első választáson hatvanhárom szavazatot biztosított magának az uj birodalmi gyűlésen, 121 kerületben pedig pótválsztásba jut. Ennek az eredménynek jelentősége ugy mérhető meg a legjobban, hogy a szociáldemokrata pártnak a most feloszlatott törvényhozásban összesen csak 53 szavazata volt s az 1907iki fő választáson a legnagyobb erőfeszítés árán csak 29 kerületben tudott győzni, viszont 24 mandátumért pótválasztáson mérkőztek eredménynyel. — Ez ideig 208 kerület választása ismeretes. 189 kerületben pótválasztás lesz. Megválaztotta: 27 konzervatívot, 5 birodalmi pártit, 2 gazdaszövetségil, 79 centrumpártit, 15 lengyelt, 4 nemzeti szabadelvűt, 64 szociáldemokratát, 7 elszászi centrumpártit, 1 független elszászit, 1 dánt, 1 parasztszövetségit. — Valószínű, hogy