Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-14 / 11. szám

1912 fii. évfolyam, If. szám Vasárnap, január 14 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ea Rorona-utea 15. szám c=3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., cg Városház-utca 3. szám <==) ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . R 24'— félévre . , . R negyedévre . R 6'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. 122ELŐFIZETÉSI AR V1DEREN: egész évre R 28f— félévre . . . R J41— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőseg 305 — Riadóhivatal $34 Interurbán 305 Budapesti szerkesztősei telefon-száma 128— 12 Döntött a német nép. A nagy Németország most vivja választási harcát, amely különösen közelről érdekel minket, a hü szövetségest, de ép olyan izgalmas várakozással tölti el az egész nemzetközi diplomáciát. Valami szorongó feszültség dominálja világszerte a külpolitikai helyzetet, nagy meglepetéseket hordoz mélyében az idő és ilyenkor az alkotmányos élet minden kiemelkedő eseménye érzékeny reszonanciát ébreszt. Franciaországban kormányválság dui, Anglia az egyiptomi kormány utján robbanó aknákat helyezett el a háborútól véres Afrikában, a marokkói egyezmény ratifikálása még ma is a levegőben lóg. Ilyen általános izgatottság közben zajlanak most a német választások, amelyek — az eddigi eredmények szerint is — talán ép olyan fontos kihatással lehetnek a nemzetközi konstellációra, mint ahogy megzavarhatják a német birodalom konzervatív struktúráját. A pótválasztások óriási száma miatt nehéz még ma tiszta képet alkotni. De a már befejezett választások is bőséges adatot kínálnak a jövő perspektívájának megrajzolására. Németországnak domináló pártja ma a szociáldemokrata párt, birtokában Berlin összes mandátumainak és az ipari központok mandátuma legtöbbjének. A pótválasztások is a legjobb kilátásokat igérik a munkások pártjának, ugy hogy egyáltalán nem lehetetlen, hogy a szociáldemokrácia lesz az uralkodó pártja a német birodalmi gyűlésnek, mellette eltörpülnek a szabadelvű polgári árnyalatok és csak a régi, nagy ellenség áll vele szemközt, az úgynevezett fekete-kék blokk, a klerikálisok és konzervatívok maradi szövetsége. De ez is a gyöngébb ellenfél lesz, elgyöngült és megkopott fegyverekkel és az igazi erőt, az igazi hatalmat a szociáldemokrácia fogja képviselni a német parlamentben. Jelöltjei kapják szám szerint a legtöbb szavazatot és képviselőinek numerusa is túlszárnyalja a német pártok bármelyikének létszámát. Ez a tény meg fogja lepni a világot és előre nem is látható kihatással lesz Németország külső és belső politikájára. A nemrég lezajlott hátborzongató leleplezések meggyőzték a közvéleményt arról, hogy a nyáron, a háború küszöbéig vitt konfliktust a brüsszeli szociálista iroda föllépése tette lehetetlenné. Németország, Anglia és Franciaország szociálistái öszszefogtak, kimondták a nagy szót, hogy nekünk pedig nem kell a háború és az a hatalmas föllépés, a munkásság nemzetközi szolidaritása lelohasztotta a diplomaták vérszomját. Olyan jelenség ez, a milyet még nem produkált a világtörténelem. És legyen valakinek bárminő véleménye a szociáldemokrácia társadalmi és gazdasági szerepéről, lehetetlen meghatottság nélkül szemlélni a nemzetek dolgozó népének döntő szavát a háború és békekérdésében. Minden ligánál, minden langyos békeakciónál nagyobb súlya van ennek a föllépésnek és a világbéke üldözött vadja ma va-lóban legnagyobb biztonságban érezheti magát a nemzetközi szociáldemokrácia protektorátusa alatt. A világbéke szempontjából tehát minden kultúrember csak megnyugvással fogadhatja a német választások eredményét. De nem marad nyom nélkül a szociáldemokraták előnyomulása Németország belső életében sem. Anglia mellett a nagy német birodalom jár legelői az okos és becsületes munkásjóléti intézmények alkotásában. A virágzó ipar, a nagy gazdagság" magas kultur-nivóra emelte a német munkást és az anyagi és szellemi fejlődés ezen a téren szédületes. Ha mégis azt fátjűk, hogy a német nép milliói a politikában is Farsangi motivumok. Irta Kenedi Géza. Az ördögnek is jó néha egy kis viaszgyertyát meggyújtani. Az ember végre nem tudhassa bizonyosan... Mink ugyan most igazán vulkánokon táncolunk az idén. Karnevál őfensége legvidámabb népét iszonyú baj érte. Rossz dolguk lesz az idén a mindenféle vigasságból élő embereknek. Mi jó magunk sem tudjuk, hányadán vagyunk. És hogy nem-e volna jobb az eltáncolt pénzen is inkább Manlicher-töltéseket venni. Amúgy se sok ked'vünk van táncolni a mások fütyülésére. Meg a drágaság is velünk eszik-iszik. Tele vagyunk láthatatlan, de falánk vendéggel. Hanem azért ha szegények vagyunk is, jól élünk. Fiatalságunk is van szépen, már t. i. számra nézve. A többi majd kitudódik. De ami van, azzal tenni kell valamit. Szóval legyen csak farsang, vig, eleven, hejeuhujás. Hiszen úgyis egyre megy, táncolunk-e vagy nem táncolunk? Jó magamról különben kevesen hiszik el, hogy a farsangot nem nézem összehúzott szemöldökkel. Magam ugyan nem voltam soha nagy farsangoló (máig is bánom), de a farsangot nagyon okos intézménynek vélem. Már csak az is, hogy se törvény, se miniszteri rendelet, se városi vagy vármegyei szabályrendelet nincsen róla. Amit az emberek a maguk örömére paragrafus nélkül csinálnak, az mind jó. Az ókori oogány világból reánk maradt dolgok mind ilyenek. Hogy a római lupercaliá-kat nem lehetett egy ezredév buskomorságával sem agyonverni, erejük mellett szól. Dicséri Romulus és Remus szent farkasát, amelyet különben bronzba öntve ma is ott őriznek a római Capitolban. Bár a mi szent állatunk az arany-borju. Nem a kicsapongá'sok ünnepe maradt meg belőle, hanem az erotikumé. A régiek is jól tudták mindazt, amit ma a fiatalok mint vadonatújat kántálnak. A fiatal emberi lényekben mindig van valami fölösleg, amin tul kell adni. Hát ugy kel! túladni, hogy legkevesebb baj legyen belőle. Ezért jó a farsang. Ezért .jó a tánc is. A tánc — ne kerteljünk — erotikus mozgás. A csúszómászó, illatos menuetíe-töl kezdve a szilaj souper-csárdásig, minden tánc ilyen vagy amolyan erotikum: Azért komikus a kis gyermekek tánca és azért furcsa az öregeké. A tánc az erotikum életkorához tartozó istentisztelet. Ezért van annak is komoly nagy" oka, hogy a kitűnő táncosok és táncosnők akkora becsületben részesülnek. A szép, helyes táric a test általános épségének és egészségének szemmel látható bizonéitéka. BHéz nem kéli sem kommentár, sem orvosi szakvélemény. Az a férfi például, aki szép, egészséges, egyenletesen és jól fejlett nőt i keres magának, — pedig keres — a bálteremben válogathat. A nő is kiszemelheti azt a férfit, akit daliásnak, erősnek, ügyesnek, kitartónak akar látni. No. nemcsak, a szemével., hanem azzal az érzékével, ami van és nincsIgen, dehát akkor miért táncolnak a menyecskék is, akiknek már nincs mit válogatni,, mivel már választottak? Ej no, ennek is csak oka van. Az a bizonyos fölösleg. Mert iszonyú sok föfösleg van áz asszonyban, És ha már van, bizony isten .jobb, ha a sima bálteremben ugrálja, röpüli és lihegi ki magából mint teszem azt ... nem is tudom mit mondjak hamarjában. A nagy öltözködés, a báli toilette... eh, hát hadd legyen az is .jól kivágva. Ha mát arról varu szó, hogy a test összhangja, a szépség valahol és valamikor látható 'egyen, hát legyen is látható. • Ha én szábnátií a divatot, még a férfiakat is emancipálnám (szegények* rá is szorultak) és a férfiak báli öltözékét is ugy rendezném el, mint ahogyan például a csónakázó gentlemaneket látjuk nyáron a Tiszán EZ az egyenlőség dolga. Dk se csaphassak be a hölgyeket vékony pipaszár-lábakkal és ilyenfélékkel. De hát ü férfiaknak még fokát kélFhaladniok, amíg a nőkkel egyenlő jogokát "kapnák. ' - : '•'. . És a szellemi élet? Hát nem nagyon fon-